Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Bethlen Otthonunk ügyeiről
154 BETHLEN NAPTÁR világos szobákban alig voltak, mert kint az árnyas, virágos kertben valamennyien mellre akarták szívni a vidék pompás, dunsztos levegőjét. Pedig nem valami fényes, nem valami borongó, hanem világosszürke nap volt inkább, amilyen csak a Svájcban látott helyőrségi katonák ócska köpönyege szokott lenni. A megismerkedés gyorsan ment, azzal az érdeklődéssel és melegséggel, mellyel a rég nem látott rokont szoktuk fogadni. Különben még aznap résztvettem presbitereink megbeszélésein. Azaz csak hallgattam problémáikat, terveiket. Igen, tudni akartam, hogy Isten nagyságos dolgainak intézésére elhivatott “öregeink”, tanácsosaink mennyire érzik át azt a magasztos tisztséget, melyet a gyülekezet ékességére és Isten dicsőségére nem ok nélkül kaptak. Mit tesznek annak nevelésére és növelésére? Amint hallottam, többen is összeseregelhettek volna. De az a reménység támadt lelkemben a jelenlevők elhatározásai nyomán, hogy jövőre, ha azért évközben dolgozni és imádkozni fognak, meg ha élénkebb, testvéribb és aktívabb közösségbe kerülnek egymással, akkor talán kétszerte nagyobb seregszemlének is lehetünk majd örvendező tanúi. Sertéstenyésztésünk díj nyertesei... a Bethlen Otthon gazdaságában
