Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)

Tildy Zoltán: Karácsony-est

BETHLEN NAPTÁR 67 + Irta: TILDY ZOLTÁN Tildy Zoltán a Magyar Köztársaság elnöke KARÁCSONY-EST Odakinn csendesen hull a hó... Az utcára kiviláglik az ablakok szelid fénye. A fényben a hópelyhek ezüs­tösen csillognak. Nagyon szép téli este van. Kará­csony-est... Távolból éneklő gyermekek lágyan csengő hangja hallatszik, mintha egy messze, boldog világ hívogató zenéje lenne: “Krisztus Urunknak ál­dott születésén...” A gyermekek éneke el­csendesül. Majd, közelebb­ről, újra felhallatszik. Óh, itt kívül, de szép világ ez. Hangtalanul hulló fehér hópihék s az ég felé szálló gyermek-ének. Itt kívül minden az Istent dicséri. Gyönyörű szent karácsony­est. * Ezen az estén volt, hogy a Vargáék szép fehér házának nagykapuját erősen megkopog­tatta egy magas férfialak. A házból kijött valaki s kinyitotta a kaput. Az idegent — mert az volt — beengedte Varga Pál a meleg konyhába. Akkor tűnt csak ki, hogy az idegen nem egyedül van. Egy kis rongyos fiúcskát tett le a földre maga mellé. Aztán köszönt: — Békességes jó estét! — Adjon a Mindenható, felelt Varga Pál. Ekkorra már az egész család kinn volt a konyhá­ban s nézték mindnyájan a kü­lönös jövevényeket. Azért jöttem, szólt szelid me­legséggel a férfi, hogy szállást keressek ennek a gyermeknek. Mert nincs neki. Éhes és fázik. Varga Pál kérdezni akart va­lamit, de az asszony hirtelen közbevágott. — Itt nincs szállás. Hogyne! Talán az elsőházat piszkitom be ilyen gyütt-mentekkel. A pajtá­ba se mehetnek, mordult az ura felé, mert úgy hallotta, hogy az csendesen közbeszólt valamit... — Talán itt a konyhában — kérlelte az idegen. — A gyer­mek tiszta. S rámutatott annak rongyaira. Valóban hófehérek voltak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom