Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)

Tildy Zoltán: Karácsony-est

68 BETHLEN NAPTÁR — Nem, nem! Százszor csak nem! — makacskodott Vargáné. Az idegen felvette a gyerme­ket. Arcán mély szomorúság volt. Megindult kifelé. Még visz­­szanézett. Csak ennyit szólt: — Pedig karácsony este van... S elment. * Amint az ajtón kilépett, Var­­gáék házába mintha maga a bá­nat költözött volna be. A legki­sebb gyerek minden ok nélkül keservesen sírni kezdett. — Mit sírsz te? — riadt rá az anyja. — Mér’ engedte el kegyel­med ... — siránkozott a gyerek — oly szép volt — mondta fé­lénken Pál, a legnagyobb fiú. Tiszta volt. A haja mintha ra­gyogott volna. S hogyan nézett ránk. Én visszahívom anyám! A különös az volt, hogy Var­gáné szivét is hirtelen szomorú­ság fogta el. Miért is küldte ki őket. Ő maga nyitotta ki az ajtót s ment a távozók után. Ment ki az utcára. Nem voltak már sehol. Vargáné szomorúan tért haza. Messze, messze harang szólt va­lahol, mintha angyalok halk énekét hozta volna a szél... * Másnap, karácsony első ünne­pén, megfagyott kis gyermeket találtak a templom ajtajában. Ruhácskája rongyos volt, de tiszta hófehér. Arca mosolygott. Kis sovány kezei mintha öleltek volna valakit. Óh, a félfalu megsiratta az idegen elpihent kis vándort. Templomból jövet Varga Pálné könnyek között mondta a meg­állóit emberseregnek: — Eltemettetem, úgy mint a magamét... S ekkor különös dolog tör­tént. Valaki a tömeg szélén meg­szólalt. A hang szelíd volt, ked­ves, mint távoli harang szava, csak mintha szemrehányás bo­rongott volna benne: — A gyermeknek szállás kel­lett volna... A gyermeket másnap eltemet­ték. Varga Pálné temettette el. De azért csak nem nyugodott meg egészen a szive. Temetőből jövet, tűnődve megállóit férjé­vel együtt s szomorúan kérdez­te: — Miért is nem adtunk szál­lást szegénynek. * Karácsony este van. Drága, szelíd, kedves est, a legnagyobb áldás gyönyörű estéje. Künn szép fehér, tiszta a világ. Isten békessége lebeg a föld felett. De mi van ott belül a szivedben? Van-e ott paránya legalább an­nak a könyörületnek, amivel az Örökkévaló könyörült ezen bű­nös világon? ... c

Next

/
Oldalképek
Tartalom