Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)

Dallos Sándor: Látogatás Nagy Ferenc miniszterelnök szülőfalujában

92 BETHLEN NAPTÁR LÁTOGATÁS NAGY FERENC MINISZTER­ELNÖK SZÜLŐFALUJÁBAN Balra, távolabb, a Mecsek, odébb a Zengő, hátul az őszi fényben fürdő harsányi hegy­hát, rajta szőlők, pincék, érő ku­koricások, lent a völgyben szin­te a táj hónaljába bújva, egy apró falu: Bisse. Három kanyar­gó utca, 80—90 ház: ennyi az egész. De sajátos arca van, kü­lön egyéni arc. Házai formásak, szépek, gondozottak, leginkább kőkeritésesek is, de szorosak és kicsik. Sehol egy széles gazda­udvar, egy hosszú ambitus, egy öblös pajta. A kis mód és szívós szorgalom eredményei ezek a házak; a falu ebből él. Reálitás érzik mindenen, erős valóság­tudat, mélygyökerü tisztánlátás és keménység. Sorsvállalás. Ez a falu beszorult ide, láthatólag nem terjeszkedhetett, a lélek nem élhette meg tágassági vá­gyait, hát tömörré feszült, meg­munkált minden talpalattnyi helyet s kifejezésre vágyva, va­lami mély ötvösmunkával a há­zakon verte ki önön egyéni ar­culatát, de mégis kiverte: egyé­niség. Ez Bisse. Nevezetes hely. Eb­ben a kicsi, de kemény faluban született Nagy Ferenc minisz­terelnök. Az ő nyomait kutatom itt, szülőfaluja emlékezéseiből szeretném összeállítani annak a férfinak meghitt alakját, aki egyszerű parasztfiuként kezdte ott s aki ma, milliók aggódó szeretetétől kisérve, mint mi-Irta: DALLOS SÁNDOR niszterelnök egy nemzet életé­ért viaskodott Párisban odakint. Nagy sors, meghatottan sze­dem össze a kezdő életnyomo­kat. * Huszonötös házszám, szem­ben a volt világháborús emlék­művel: ez a szülőháza. Kőkerí­tés, barnára meszelt, fehérajtós lakóház, szemben istálló, falán négy piros paprikafüzér, az is­tállóval egybeépített félszer, balra kamrák. Az udvaron krumplirakás, balsarkában a sertésól, jobbról a kút, mellette kis virágos kert. Ennyi. Tipikus bissei gazdaporta, ugyanolyan mint a többi. Talán arányaiban egy gondolattal nagyobb, tér­ségben egy lélekzettel tágasabb. De ugyanaz a szigorú térkihasz­nálás mindenütt, a formákban ugyanaz a lelkiség. Ez a szülő­ház. Elnézem s azt gondolom: nem véletlen Nagy Ferenc élet­útja: parancsolt küldetés, sors­szerű elrendeltetés. Ez a sajá­tos arcú, kemény falu a maga mélyebb egyéniségéből elren­­deltetés alapján termette ki, ne­velte fel, küldte el országos munkára: lennie kellett. Az ő legmagasabb szellemi, erkölcsi, faji és férfiúi summája Nagy Ferenc. * Bent egy kékszemü, vállbán hajlott öreg gazda fogad: idő­sebb Nagy Ferenc, a miniszter­

Next

/
Oldalképek
Tartalom