Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)

Kovách Dezső: A jószívű adakozó

BETHLEN NAPTÁR

91

mondom dicsérő hangon. Aztán elfogyasztják ezt négyen?

— Nem hiszem! — mondja határozott hangon. Még a tavalyiból is vagyon egy csomó. Tessen csak idenézni! — s azzal félre húz egy függönyt.

Odanézek. Egy vakablak tele van befőttekkel.

— Hát a nagytiszteletü aszszóny rakott-e sok mindent? — kérdi tőlem kíváncsian.

— Nem sokat! — felelem röviden. Nincs segítség. Meg nem

is termett olyan sok.

Domokosné elgondolkozik.

— Küldjék belőle? Van elég. Szívesen adom.

— Egy néhányat, ha lesz szives. Előre is köszönöm.

— Egy néhányat? Küldöm én kirem mindent, mert úgyis kiakarjuk dobni.

Meghökkentem. Ki akarják dobni?

— Eh! — gondoltam, — csak hadd küldje a fösvény, — majd kidobom én.

RÉGI MAGYAR VICCEK A NÉP TRÉFÁS KÉRDÉSEIBEN

Megfakult, megsárgult régi magyar Írások, napilapok hasábjainak kutatása közben sok érdekes szokáát imeri meg az ember eleinknek, olyanokat, amelyek ma már rézben feledésbe mentek, vagy csak falun gyökeresedtek bele az emlékezőtehetségbe.

Valamikor szívesen vették, szívesen adogatták egymásnak a tréfás kérdéseket is élt a nép ajkán, vitte őket az újság egyik faluból a másikba. Ezekből sok csak a régiek emlékezetében él. Lássunk egynéhányat közülük, min derültek a régi magyarok, mivel ugratták egymást, miként szolgálta az ilyen élcelődés az elmeélesitést?

Ezek között a tréfás kérdések között akad mindenféle: a növényismerettől a számolási műveletig:

Fehér a földje, fekete a magja, rúd szántja, ember hajtja, gonddal veti be. Mi az? (írás.)

E világot átaliri, mégis egy tyuk átallipi? (Kerékvágás.)

Száz szeme van, mégse lát? (Gyertyavilág.)

Ha nem látom: felveszem, ha látom: fel nem veszem? (Lyukas mogyoró.)

Mindig nyílik, sose virágzik? (Ajtó.)

Nigy testvirnek egy kalapja? (Asztal.)

Se nem eszik, se nem isszák, mégis mindennap töltözik. — (Ágy.)

Vékonyabb a nádszálnál, magasabb a toronynál? (Eső.)

Két grajcár az ára, mégse fér a házba? (Gyertyavilág.)

Vizen megyen, nem susog, sáson megyen, nem suhog, eső veri, nem ázik, fagy éri, nem fázik? (Árnyék.)

Szü, fon, nem takács? (Pók.)

Hosszú botja, kis kalapja, ezren is ülnek alatta? (Mák.)

Mir nem mossák a tejet? (Mer anélkül is fehér.)

Mi az, ami az ágyába’ soha meg nem nyugszik? (Folyóvíz.)

Hasa hajó, lába lapát, torka trombita, nyaka bot? (Liba.)