Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Dr. Takaró Géza: Ruha - könyvek - hártyák…
78 BETHLEN NAPTÁR RUHA — KÖNYVEK — HÁRTYÁK... ♦ lila: Dr. TAKARÓ GÉZA Egy régi levélben találtam e három szót. A vége felé azt kéri a levél Írója reszkető' Írással: — “A felsőruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el; a könyveket is, kiváltképpen a hártyákat.” Végtelen mezőt nyitnak a gondolatok számára e záró szavak! A levélíró szegény öreg ember, Fogságban van. Rongyos ruháját magára húzza, fázós tagjaira csavargatja. Olykor leborul, térdre hull. Most fölegyenesedik. íráshoz ül. A közelben senkije sincs. Semmije sincs. De távol — úgy ezer kilóméternyire — van egy kedves ifjú. És van egy kis batyu: kopottas felsőruhába csavargatott könyvek és hártyák. Most szüksége volna mindezekre. Hogy elűzné börtönének magányát, borúját és az az ifjú! S az a kis batyu, melyben összes ingóságai vannak ... Egykor gazdag, híres, előkelő volt. De félretett mindent, és igazságok terjesztőjévé lett e hazug világban. És mivel fizetett neki a világ? Azzal a kis batyuval. Egy cselédnek is nagyobb van, amikor szolgálni indul. Ez az egész, jutalmául páratlan önmegtagadásának, örökbecsű szolgálatainak. Egy táncosnő a színházban egyetlen fordulatáért, egy trapézakrobata a cirkuszban egyetlen lendületért többet kap, mint Pál apostol egy egész munkás életért. Századokra kihatott munkája, mellyel tisztaságot, örömöt, üdvösséget vitt a falvak s városok életébe, szokásaiba. Kiöntötte életét, mint italáldozatot a legmagasabb rendű szolgálat oltárán. És mindezért mit kapott... Ki volt ő egykor — s mivé lett... Vájjon nem sóhajtott-é föl olykor keserű panaszszal a világ hálátlansága miatt? Nem irigyelte-é meg a kincsekben duskálkodó, kalandor Agrippa sorsát, vagy akár az iszonyú Néró bíborát, ha összehasonlította ezek életét a saját sorsával? Soha! Egy pillanatra se. Bárminek tulajdonítjuk is: az ő élete megelégedett élet volt. Hálás tudott lenni azért a kis melegért is, amit felsőruhájában találhatott; azért a kellemes időtöltésért, amit könyvei szerezhettek neki; és azért a vigasztalásért, amelyet azok a hártyák nyújthatnak.