Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Dr. Dienes Barna: Elmhurst gyémánt jubileumot ül
BETHLEN NAPTÁR 77 APOKALYPSIS + Irta: REMÉNYI JÓZSEF Az Éden bezzeg alszik a viharban, a fűszál ébren, dadog a csendjével. Az ólmos ég a rögök szemetjével dörögve játszik. “Én ezt nem akartam.” így sikoltott az öreg prédikátor, szemében összefolyt a könny, a könny, a bátor. Sikon és dombon, hegyen, völgyben száraz levelek táncba kezdtek, téboly táncba. A sors vonított, mint akinek láncba kötött varázsa. “Világító fárosz akartam lenni. “így a prédikátor, szemében összefolyt az eső' s könny, a bátor. Mondák, hitregék szörnyei a légben, és kisértetek, zajosak, rémítők. A tért hódító fellegek s rossz idők vad versenye ez. “Micsoda igékben élhet a szív ma?” így a prédikátor, szemében összefolyt a vér s a könny, a bátor. Boszorkányok az agyvelő igazát nevették s elhalt lelkek jajja, vétke. Babona lett a düh s világűr étke, az érverések megijedt nyavalyák. “Nem ezt akartam.” így a prédikátor, szemében összefolyt a gond, a bú, a bátor. Itt-ott kibukkant, mint fáradt ereklye, a béke fénye a fekete mélyből. Mártírok, költők sóhaj-erdejéből célnak szolgáló jó. “Szavam hirdette, Istent s az embert.” így a prédikátor, szemében összefolyt a mult, a mult, a bátor. Ám megfulladt a sóhaj a romboló valóban, mint a fűszál erezete. Mint ékes álmok,tiszta fegyverzete csatakos úton. “Hitem légy tomboló e tenger bűnben.” így a prédikátor, szemében összefolyt a jámbor dac, a bátor.
