Bethlen Naptár, 1947 (Ligonier)
Borshy Kerekes György: Jubileumtól jubileumig. Az előkészület esztendeje
BETHLEN NAPTÁR 115 JUBILEUMTÓL JUBILEUMIG — Az előkészület esztendeje — Úgy volt, hogy 1946-ban, pontosan julius 4.-én, vagyis azon a napon, amikor kerek ötven esztendővel ezelőtt tizenkét magyar református férfiú látomást látott és megalapította Amerikai Református Egyesületünket: össze fogunk gyülekezni a Bethlen Otthonban valamennyien, akik mint még életben levő alapítók, és mint jelenlegi vezetők, szervezők és osztály képviselők visszük a munkát s nagy országos ünnepséget tartunk. Isten azonban nem igy akarta. Ő úgy akarta, hogy erre a napra tervezett elgondolásaink ne valósulhassanak meg. A háborús építkezési korlátozások miatt nem építhettük meg az "Ősök Tornyát" a Mória hegyén s nem szólaltathattuk meg az “István harangot”, amit boldogult jó titkárunk, “Molnár bácsi” emlékének szántunk. Isten úgy akarta, hogy ebben az esztendőben, minden ezer esztendős megpróbáltatást meszsze tulkiáltó módon jusson tudomásunkra az a szörnyű szenvedés, melyben származásunk népe, a magyar, fetreng a Duna- Tisza mentén. Árvák százezreinek orvosságot, kenyeret, ruhát esdeklő sóhajtása érintette meg sziveinket. A terveken változtatni kellett. Az ünneplés esztendeje helyébe a munka esztendejét kellett tennünk, ha igazán meg akartunk felelni azoknak a nemes hagyományoknak, melyek Egyesületünket, egy barátunk megállapítása szerint, a “Magyar Szív” testületévé tették. Elhagytuk hát a heted-hét országra szóló cécót, elhalasztottuk az ősök tornyának emelését, hőseink emlékének megörökítését, el az István harang megkonditását s arra néztünk, hogyan dolgozhatunk legtöbbet, hogy a munkánk révén legtöbbet segíthessünk. Kerületenkint egybehívtuk munkatársainkat s velük kidolgoztunk egy olyan tervet, mely szerint az aranyjubileumi forduló évben, minden eddigi esztendőt megszégyenítő tagszaporulatot kívánunk elérni... És neki dőltünk az eke szarvának. Julius elsejére már azt jelenthettük, hogy együtt van az az eredmény, amit előző években legfeljebb december végéig szoktunk megközelíteni...! Vezértestületünk, e sorok Írójának kezdeményezésére, ki