Bethlen Naptár, 1946 (Ligonier)
Ötven év békében és háborúban
70 BETHLEN NAPTÁR esetben sokkal olcsóbbak is lehetnének. A tény az, hogy csak igen kevés esetben jutányosabbak anyagilag, társadalmi téren pedig bennünket, akiknek különleges munkaterepünk van, soha még csak megsem közelíthetnek. A mi fejló'dési lehetőségünk tehát nem abban van, hogy minél inkább azonosítsuk magunkat az üzleti alapon álló életbiztosítókkal, hanem abban, hogy minél jellegzetesebben különbözzünk tőlük. Különbözzünk pedig első sorban nem a nyújtandó anyagi javak többletével, hanem azzal, ami pénzen meg nem vehető: testvéri érzülettel, figyelemmel, tárgyilagos iránymutatással, hagyományaink ápolásával s mindazokkal, miket gyűjtő néven erkölcsi értékeknek nevezhetünk. Mert hiszen az kétségtelen, hogy nem csupán ennek az egész mai világnak, de a mi kisebb amerikai magyar világunknak is az a legnagyobb baja, hogy a társadalmi eszmék ismert háromságából olykor túlságos jelentőséget adott a szabadság és egyenlőség érvényesítésének és — elhanyagolta a legfontosabbat: a testvériséget. Ezt kell tehát hangsúlyoznunk és legalább a magunk szükebb körén belül érvényesítenünk. Ez pedig nem könnyű. Állítjuk és szükség esetén bizonyítani is tudjuk, hogy egyesületünk nevében a református szó, alapszabályaiban pedig a vallásos jellegszerüség, számunkra sohasem volt a múltban, nem az a jelenben s nem lehet a jövőben sem tehertétel (liability), hanem ennek pontosan az ellenkezője: vagyontétel (asset). Még pedig olyan vagyontétel, mely a közösség számára mindig és mindenben haszonnal jár. Ezt a nagy vagyontételt a múltban még aránylag könnyen lehetett “kamatoztatni” az által, hogy a nagyobbtömegü bevándorlás idejében szükségszerüleg egymástkereső s egymást a kisebb alakulatok és egyházközségekben megtaláló népünk előtt emlegettük. Ők együtt voltak, közülünk csak egynek-egynek kellett ittott megjelenni s elegendő volt a jó szó, hogy haladásunkat, a jövő reményében, elősegítse. Ma már azonban nem csak jövőnk van, hanem múltúnk is és akit táborunkba akarunk toborozni, az ismerni akarja a tábort. Töviről-hegyire. Ezt az ismertetést akármelyikünk elvégezni nem tudja. Öt évtized alatt a fejlődés törvényei szerint egyesületünk munkája, annak egyes részletei, annyira elágaztak, megsokasodtak, hogy azoknak megértetéséhez szakismeretek szükségesek. Ezt pedig csak az tudhatja, aki megtanulta. Találnunk kell tehát sorainkban elgendő szorgalmas és áldozatkész testvért, aki mint szervező a magyar református vonalon ki tudja elégíteni a jelentkező szükségletet. Aki megkeresse az utat
