Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Szabóné Lévay Margit: "Ne tiltsátok el őket…"
84. OLDAL BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE gyermeket “és kezét rájok vetvén, megáldá őket”. És bennök a jövőt. (Márk 10 : 13—16.) * * * A jövőt mindig a gyermek jelentette és képviselte. Ők jelentik és képviselik ma is. Családi, egyházi és nemzet-társadalmi életünkben egyaránt. Úgy a családnak, egyháznak, mint egy nemzetnek meg lehet állapítani, nemcsak a jövőjét, de a jelenét is a gyermekein, az ifjúságán keresztül. Beszélgetek egy gyermekkel és látom otthonát, környezetének életét. Rajta keresztül megismertem szüleinek lelkületét. Megfigyelem a fiatalok, a serdülők beszélgetését, nézem viselkedésüket és már tudom, hogy egyházuknak, ahová tartoznak, Krisztus, vagyis a lelki élet-é vagy a világ és annak mindenfajta szórakozása-é a fenntartó ereje. Rajtuk keresztül tisztán láttam, hogy szüleik és tanítóik meghallották-e Jézus szigorú kérését: “Ne tiltsátok el őket”. Sok ember nem tudja, talán nem is hiszi, hogy milyen tiszta tükör a személye. Hogy az Ige erejét bírók világosan látják még a bennük lakozó sötétséget is. Akik ezt nem tudják, vagy nem akarják tudni, azok nincsenek tudatában annak sem, hogy milyen nagy lelki felelősség vasárnapi iskolai tanítónak lenni; nem gondolnak arra sem, hogy abban a pillanatban, amelyben beléptek a vasárnapi iskola gyermekserege közé, ha talán máskor soha, de akkor biztosan rajta van minden tanítón Jézus mindent látó szeme. És jaj annak a tanítónak, aki csak egyet is megbotránkoztat ama kicsinyek közül, akik Ő benne hisznek. “Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik”. (Márk 9 : 42.) Ebből a “jaj”-ból láthatjuk, hogy mennyire szereti Jézus a gyermekeket. Egyetlenegy bűnöst nem sújt olyan keményen, mint az Ő benne hivő gyermekek megbotránkoztatóját. Mi lehet az a még borzalmasabb, aminél “jobb” még a nyakba kötött malomkővel való tengerbe vettetés is? Mi lehetne más, mint az Ő általa megmondott olthatatlan tüzü gyehenna. “Ahol az ő férgök meg nem hal és tűzök el nem aluszik.” (Márk 9 : 44, 46, 48.) Mert ha beoltott tagjai vagyunk is az Ő látható testének: az Anyaszentegyháznak, de mindaddig nem lehetünk előtte is kedves kertészei szive kertjének: a vasárnapi iskolának, amíg lelkűnkbe be nem oltottuk a kertészkedéshez szükséges Igéket. Mert a vasárnapi iskola Jézus látható testének: az Anyaszentegyháznak legszentebb része. Ott formálódnak a templom jövendő oszlopai. S azokból to.rz kérubokat faragni Isten képének megcsúfolása. “Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek. Salamon minden ő dicsőségében nem öltözött úgy, mint ezek közül egy”, — áradozik Jézus szerete a harmatos, angyali-fehér liliomok láttán. Ilyen, Salamon dicsőségét is elhomályosító Idomokat kell nevelni a vasárnapi iskola gyermekeiből; mert
