Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Szabóné Lévay Margit: "Ne tiltsátok el őket…"
BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 85. OLDAL “plánták ők az Urnák házában; a mi Istenünknek tornácaiban virágzanak”. De úgy kell virágozniok, hogy gyönyörködve állhasson meg Jézus felettök; a tanítók pedig majdan Előtte, mikor lelkűket beragyogja az Ige mennyei jutalma: “Amit cselekedtetek eggyel emez én kicsinyeim közül, én velem cselekedtetek!” Igen, be kell oltani az Igét lelkűnkbe, mert csak úgy lehetünk méltó munkások Jézus virágos, szőlős kertjében: a vasárnapi iskolában. Az édesanyáknak leikébe oltani Jézus hozzájok szóló, parancsoló Igéit: “Engedjétek hozzám jön a gyermekeket." S utána a buzdító biztatást: “mert ilyeneké az Istennek országa.” Különösen azokhoz az édesanyákhoz szól ez az Ige, akik, mint a tanítványok is tették, szivük önző szeretetéből termelik ki a Jézust haragra gerjesztő okokat. Ki ne tudna anyákról, akik gyermekük elmaradását a vasárnapi iskolából igy okolják: “Nem keltettem fel, hadd aludja ki magát; egész héten úgyis korán kelt az iskolába menés miatt.” De ez még a gyengébb fajta ok. A súlyosabb, amelyik igy menteget: “Show-ba, azaz moziba, volt tegnap este, későn jött haza, hát nem akartam felkelteni.” Aztán vannak hiúságra hivatkozó okok is: “Nincs uj cipője”, vagy “uj ruhája.” Vannak, akik az időjárást rángatják elő oknak. Eső vagy hó esik; télen hideg van, nyáron meleg; télen szánkózni, nyáron fürödni ment. Óh, ezer és ezer okot talál a süket anyaszeretet, csakhogy a mulasztást mentse. Azt a mulasztást, amely mind a bűnt érleli s amely mind haragra gerjeszti Jézust. Ezek az anyák azok, akik hallják ugyan, de meghallgatni nem akarják a hozzájuk szóló Igét: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket. Ne a “moziba”, hanem hozzám először: mert ilyeneké az Istennek országa. Ha a hét hat napján át megőrzőm őket, mikor iskolába mennek, mikor az utca ezer veszélyei között játszadoznak, menynyivel inkább megóvom, amikor hozzám jönnek; az én országom tornácába, az én szivem kertjébe. De a süket anyaszeretet nem hall, nem figyel az Ige szavára; csak alvó gyermekeit nézi, akik előtt a szombat esti “mozi” bezárta az Isten országa kapuját és alvásuk alatt nem kalász, hanem konkoly nő belőlük. Mert amig a tanítványok szeretett Mesteröket féltették az őt körülvevő gyermek-csoporttól, addig a ma süketlelkü anyái a gyermekeiket féltik és tartják vissza a Mestertől. És még ez sem botránkoztatja meg a gyermekek lelkét. Ez csak az anyák önző szeretetének kisebb-nagyobb vétke, melyeket sokszor maguk a gyermekek tesznek jóvá, amikor értelmük megismeri a hit Világosságát. A megbotránkozás a tanítók részéről éri avagy érheti -a gyermekek lelkét. Ezért szól Jézus szigorú kérése: Ne tiltsátok el őket, — a tanítókhoz. Mik azok, a vasárnapi iskolába is bekúszható, megbotránkozást okozó okok? — kérdezi kíváncsian a tanítók kara. — A világi élet kel
