Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)

Dr. Nánássy Lajos: A "Bethlen Otthon" belső életének problémái

BETHLEN NAPTAR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE 27. OLDAL tek és a javítóintézet helyett szívesebben választják a Bethlen Otthont. Ezekben az esetekben feladatunk az, hogy a bűnös Ádámtól származott rossz hajlamokat és tulajdonságokat megfékezzük és a keresztyén val­lás áldott befolyását éreztessük velük. Legtöbbször elérjük célunkat, de nem mindig. Utóvégre a Bethlen Otthonban lakó gyermekeink is ki vannak téve annak a rossz befolyásnak, amit a városi iskolába járó és nem mindig kifogástalan jellemű osztálytársak gyakorolnak reájuk és néha lázonganak amiátt, hogy nálunk rend és fegyelem van, különösen az esteli kimaradásokkal kapcsolatban. Krisztus Urunk sem tudta Ju­­dást megtartani a helyes utón és azok, akik azért birálgatják a Bethlen Otthont, mert nem minden kikerült gyermek olyan, amilyenné nevelni szeretnénk, gondoljanak egyfelől a fent felsorolt súlyos okokra, másfe­lől arra, hogy a bűnt Ádámtól mindannyian örököltük és az talán fino­mabb formában feltalálható a szigorú kritikusokban is. Azokból a levelekből, amelyeket eltávozott növendékeink írnak és azokból a pénzadományokból, amiket a Bethlen Otthon részére külde­nek, beigazolást nyer az a körülmény, hogy gyermekeink főképen ak­kor értékelik mindazt, amit itt nyertek, amikor innen eltávoztak. Egyik volt növendékünk, akivel pedig bent sok bajunk volt, azt írja, hogy életének legboldogabb napja az lesz, ha majd a háború után visszajöhet Ligonierba és itt “reunion”-t rendezünk az összes volt növendékek ré­szére. Vannak egyesek, akik azt kifogásolják a Bethlen Otthon gyer­mekmunkájában, hogy olyan gyermekeket is befogadunk, akiknek atyjuk és anyjuk életben van. Az ilyen gyermekek sokszor szerencsét­lenebbek, mint az egész, vagy fél-árvák, mert a szülők elkülönítése miatt otthonuk nincsen, különösen akkor, amikor az anya hagyta el bű­nös módon a családot, vagy pedig az anyá­nak hibájából mondotta ki a bíróság a vá­lást. Igazi keresztyén munkát végez a Beth­len Otthon akkor, midőn ezeknek a boldog­talan gyermekeknek otthont nyújt és a zül­léstől menti meg őket. Sok olyan növendékünk került ki az élet­be, akikre büszkék vagyunk. Vannak közöt­tük tanítónők, ügyvédek, lelkészek, férjhez ment leányok és jelenleg 23 teljesít katonai szolgálatot. Legboldogabbnak akkor éreztem magamat, amikor mástermészetü elfoglaltsá­gaim dacára időmet a gyermekek társaságá­ban tölthettem és elméjüket, lelkűket mivel­­hettem. A sok elismerő, kedves levél, amit írnak, bizonyság amellett, hogy méltányolják Tóth Ferenc katona, volt növendékünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom