Bethlen Naptár, 1945 (Ligonier)
Dr. Nánássy Lajos: A "Bethlen Otthon" belső életének problémái
28. OLDAL BETHLEN NAPTÁR AZ 1945-IK ESZTENDŐRE a fegyelemmel párosult jóakaratot és segitő készséget, amit részemről tapasztaltak. Különben a ligonieri iskolák igazgatója megmondja véleményét bárkinek az intézetünkben uralkodó nevelési rendszer felől. Munkánknak másik részét az öregek között végezzük. Mikor egy amerikai magyar testvérsegélyző egylet aggmenház alapítására gondolt és ebbeli szándékukat az állami biztosító hatóságnál bejelentették, azt az elutasító választ nyerték, hogy bajt és nyűgöt szándékosan ne vegyenek nyakukba, mert általában véve az aggmenházak lakóival egész Amerikában sok baj van. Ebből megérhető, hogy az öregek között végzett munka nehéz feladat. Az aggmenházba felvett öregek között sok van olyan, akiknek gyermekei vannak és azoknak kellene gondoskodni a megvénhedett apáról vagy anyáról. De egymással nem tudnak kijönni. A gyermekek a szülőket kárhoztatják, az öregek a gyermekeket. így bejönnek Ligonierba és itt kell elszenvedni gyakran nehéz, sőt összeférhetetlen természetüket. Vannak olyan öregek, akiknek semmijök és senkijök sincsen, épen ezért a szeretetintézményben van helyök. Gyakran a miatt van baj az öregekkel, mert nem akarják elvégezni azt a könnyütermészetü, naponként 1-—2 órát igénylő munkát (gyomlálás, kapálás, állatok körüli segédkezés, házimunkában való részvétel), amire a felvétel alkalmával elkötelezték magukat és ami egészségi szempontból az ő javukat munkálná. Egyesek igy okoskodnak: “Én ezer dollárt hoztam be, nem dolgozom, van az intézetnek pénze, fogadjon fel több fizetett munkást”. Ezt a kijelentést úgy kell értelmezni, hogy belépésük alkalmával nehányan átadtak egy ezer dolláros biztosítási kötvényt, amelyet előzőleg kölcsönnel alaposan megterheltek és az elveszítette volna értékét, ha a Bethlen Otthon pénztárából nem fizetnénk a havi illetékeket. Különben is egy felvett öreg 3 év alatt feléli az 1000 dollárt, különösen akkor, ha beteg lesz és orvoslásáról kell gondoskodnunk. Az öregek vállairól minden gondot leveszünk. Megkapják a rendes .tápláló eledelt naponként négyszer, sőt a rendszeres munkát végzők ötször; ruházatukról, orvoslásukról gondoskodunk, biztosítási kötvényeik után a dijakat fizetjük, a férfiaknak dohány és cigaretta is jár. Ez az oka annak, hogy az öregeknek semmi gondjuk nem lévén, — unalmukban gyakran egymásba kötnek. Különösen a nők az ételt kritizálják, mert minden asszony úgy van meggyőződve, hogy a világ legjobb szakácsnője. Az aggkori elmebeli fogyatékosság mu-Szabó Margit, volt növendékünk
