Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Szabóné Lévay Margit: Hungária - Columbia
BETHLEN NAPTÁR 69 sága mellett is szívfájdalmat!? Mert bizony egyformán szivünkhöz nőtt hazánk, mind a kettő: Hungária bölcsőnket ringatta, Columbia asztalt terített számunkra. Ezért nem lehet nekünk, magyar földön született magyaroknak, jobban szeretni egyiket a másiknál. Mert ha Hungária nem ringatott volna bölcsőjében, ha nem nevelt volna fel — és sokakat nagyra is! — áldott tenyerén, akkor ma nem ehetnénk — és sokan nem duskálkodhatnának — Columbia gazdag asztaláról. Mint ahogy a gólya madarak nem szeretik egyik hazájukat jobban a másiknál, úgy nem szerethetjük mi sem, Magyarországon született magyarok. Lehetünk és vagyunk is, áldozatos szivü polgárai Columbiának és ugyanakkor szerető szivü gyermekei Hungáriának. Nálam legalább igy van. Nekem nem megtagadott “ó-haza” Hungária és nem fogadott “uj-haza” Columbia, hanem egyformán szeretett hazám mind a kettő. Mint ahogy a gólyának egyformán kedves hazája “Dél szigetje” és Isten Bokrétája, mellyel végzete kitüntette. Ha visszaszállanék innen szülő-fészkembe, éppen úgy fájna itt hagyni ezt a fészkemet, mint fájt elhagyni annak idején a másikat. És éppen olyan örömmel térnék vissza abba, mint jönnék onnan megint ebbe. Ha visszanézek a már befutott élet-utra, ha bár fáj is, de még sem csapásnak veszem, hogy két hazát adott Végzetem, hanem gazdagító ajándéknak: A látások örömének. Mennyivel szegényebb maradtam volna, ha meg nem ismerem ennek az önzetlen szivü, nyitott kezű országnak pazar szépségeit és határtalan jóságát. De mindazért az a szeretet, amit Columbia iránt érzek, soha nem megy rovására Hungária iránt érző szeretetemnek. Olyan tökéletes összhangban van ez az érzés is a szivemben, mint az édesanyám és az uram iránt érző szeretetem. Olyan szépen és békésen megfér és él egymás mellett, hogy egyik a másik nélkül csonkának érezné magát. Nem látom be, hogy mért ne lehetnék szerető gyermeke az édesanyámnak ugyanakkor, amikor hűséges, szerető felesége vagyok az uramnak. Miért kellene megtagadnom az édesanyámat, aki felnevelt, az uramért, aki mint szorgalmas feleséget boldogít!? Hiszen ha az édesanyám fel nem nevelt, ha az ő szerető szive nem ápolt és nem gondozott volna, akkor nem élvezhetném az uram-nyujtotta szerelmes boldogságot. Azért mert az urammal egy uj fészket építettem, hát felejtsem el vagy tagadjam meg azt az otthont, amelyben az édesanyám gondos szeretete ápolt, nevelt és oktatott? Nem, nem
