Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Szabóné Lévay Margit: Hungária - Columbia
70 BETHLEN NAPTAR tagadom meg és nem felejtem el. Ha elfér a szivemben az uram, a gyermekem, a testvérem s a felebarátaim iránt érző szeretet, hát éppen csak az édesanyám iránt érző szeretet ne férne el benne!? Elfér. Sőt az a szeretet táplálja a többit is. Bizony egyformán hálátlanok, akiket ha szárnyaira vett a gondtalan élet, ha karjai közt ringat a jólét, hát elfeledkeznek az édesanyáról, a szülőhazáról. Akinek szárnyai alól életre keltek; aki, mint mézet csöpögtette gügyögő nyelvükre az édes hazai szót, ajkukra a drága magyar nyelvet; akinek védő karjai .közt tanultak meg járni és tanitó irányítása mellett léptek ki a nagy világba. Még ha királyi pompában, gondtalan fényűzésben tudnám, akkor sem bírnám nem szeretni, megtagadni. Hát most, mikor hazugságot hárítanak reá és nagy dühösséggel ellenkeznek vele, most tagadjam meg és gondoljak rá váddal!? Mikor szinte hallom szenvedése nyögését: “Az én szivem reszket bennem és a halál félelmei körülvettek engem. Félelem és rettegés esett én reám és borzadály vett körül engem.” Hallom fájdalmas panaszát: “Nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hanem te... barátom és ismerősöm. Akik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.” Most gondolnék rá váddal, mikor “veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság!?” (55. Zsolt.) Nem, hanem imádkozom érte, mint ahogy ezért a hazámért is imádkozom, hogy az- ellenség bosszút lihegő sárkánya még csak árnyékát se vethesse rá. Ne legyetek ti sem, itteni magyar testvérek, Hungária oknélküli szidalmazói. Ne emeljétek fel haragotokat ellene. Ne engedjétek, hogy elvakitsanak, hogy megsüketítsenek benneteket az öntelt nemzetiség-tékozlók, a honfi honfira vádaskodók. “Nehogy, ki távol sir e nemzeten, megutálni is kénytelen legyen!” Hanem álljatok az egész világ siró asszonyai mellé, az emberiséget pusztító borzalom keresztje alá és imádkozzatok, mint ahogy az első nagypénteken imádkoztak a szent asszonyok. Mert a szenvedések nagypéntekjét éljük mi is és ez a nagypéntek sokkalta hosszabb lesz, — már is hosszabb, — mint az első volt. De egyforma buzgó szeretettel imádkozzatok mind a két hazánkért. Úgy, mint ahogy a jó gyermek egyenlő szeretettel imádkozik édesapjáért, édesanyjáért. Azzal a féltő szeretettel, amellyel egyformán imádkozol annyi gyermekedért, amennyi van. Mert nekünk, édes magyar testvérem, — ha fáj is néha ez a gazdagság, — két hazát adott Végzetünk.
