Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Vajna Gáborné: Mi a székely kaláka?
64 BETHLEN NAPTAR MI A SZÉKELY KALÁKA? Irta: Vájná Gáborné, Erdély A székely társadalom és közszellem a középkorban is egységesebb volt, mint az alföldi, vagy a dunántúli. Arisztokraták voltak, büszkék a szabadságukra és nemességükre, ugyanakkor a legdemokratikusabbak, nem tűrtek urat maguk felett, a legteljesebb önkormányzatuk volt, választott tisztségviselőkkel, önálló nemzetgyűléssel. Véráldozatok árán is megőrizték adómentességüket, ami a középkorban a szabadság jele volt. Mikor áttértek a földművelésre és falvakat alkottak, a nemzetségi földtulajdon helyébe a falvak szerinti földközösség lépett. A székelyektől a földet még hűtlenség esetén sem vehették el a királyok, még a magántulajdon idején sem, csak a nemzetség egy másik tagjának adhatták, mert ez képezte a honvédelem alapját. A földeket időnként felosztották surshuzással, érdem szerint 2-3-4 nyilföldet adtak fejenként. Mikor Mátyás király a székelység viszonyait a zabolai gyűlésen rendeztette, határozottan elismerte a kialakult társadalmi rendek mindenikének szabadságát, egyik rendből (voltak főszékelyek, lófők, gyalogosok, azaz közszékelyek) a másikba való átlépés módját és lehetőségét, hogy a katonáskodáson felül semmilyen adót nem tartoztak fizetni, az ökörsütés is “önkéntes és készséges ajándék” volt A községek sohasem tartoztak az előkelőbbeknek sem szántani, sem aratni, vagy bármi szolgálatot teljesíteni, legfeljebb jószántukból, kérésre. Később a Habsburgok sokszor próbálták megnyirbálni a székelyek jogait, de azok inkább véreztek vagy kivándoroltak, de nem hagyták magukat. Ha ilyen szemmel nézzük a székelyeket, megérthetjük, hogy nem szerettek pénzért dolgozni, másoknak szolgálni, inkább segítettek valakinek jó szóért, szívességért, vagy viszontsegitségért. Ez a kaláka. A székelység jelleméből és múltjából természetszerűleg következő okos és kedves népszokásnak, mely mai napig fennmaradt különösen csíki, udvarhelyszéki falvakban, nagy része volt az egészséges közösségi érzés fenntartásában. A székely szereti kalákában, munkaközösségben elvégezni a mezei és erdei munkának, a házépítésnek, sőt némely házimunkának azt a részét, amelyikhez nem kell különösebb szaktudás. Mindjárt tavasszal trágyahordó kalákával kezdődik a munka. Ahelyett, hogy egyedül pepecselne az egy kis szekerével és árva lovával, összehívja a komáit, szomszédait kalákába, a munka frissebben és vidámabban megy. A következő napokban a má
