Bethlen Naptár, 1943 (Ligonier)
Vajna Gáborné: Mi a székely kaláka?
BETHLEN NAPTAR 65 sik komához mennek kalákába. Van kaszáló, szénagyüjtő, arató, csépelő kaláka. Van favágó, fahordó kaláka. Ha valaki házat épit, tart kőhordó, téglahordó stb. kalákát. A kalákáért sohasem jár fizetség, csak köszönet, jó ellátás, ebéd, vacsora és viszontszolgálat. A gazda vagy maga, vagy a fia, vagy a bérese utján visszaadja a segitséget. Ha egy gazda például kalákában arattat, már idejében meghirdeti a kalákát, többnyire kidoboltatja, hogy körülbelül hány aratót szeretne. Ezek reggel összegyűlnek a faluban és akárhányszor cigánymuzsikával vonulnak ki a mezőre. Ilyen kalákában többnyire a fiatalság vesz részt, legények, leányok. Ezeknek a fáradságát a gazda nem tudja másképpen viszonozni, mint jó ellátással. Egész nap vidám hangulatban tartja őket, este a lakásán vagy az udvarán vacsorát ad, táncot rendez és reggelig tartó mulatságról gondoskodik. A kaláka a társadalmi összejövetel lehetősége, okos és egészséges módja. A fiatalság itt barátkozik egymással és megtanulják értékelni és megbecsülni egymás munkáját. A leányok, legények boldogok, ha akkorára nőnek, hogy elmehetnek kalákába és megmutathatják az ügyességüket. Házasok, leányok, legények együtt jönnek össze a kukoricatörő, hántó kalákán, viszont a kenderfonó, tollfosztó kalákát asszonyok, leányok rendezik, a legények csak akkor jelennek meg, mikor a végén a tánc következik, legfeljebb közben belopakodnak és belefujnak a tollba. Érdekes a “kenderlopó kaláka.” Ha valaki valamiért nem tud kendert termelni, holott az minden házban szükséges, mert székely ember nem jár rongyos ingben, az asszony rendez egy kenderlopó kalákát. Minden lány hoz a vacsora és az utána következő mulatság fejében 5 fej kendert. Mivel ezt nyilván az anyjáéból lopja el (persze többnyire annak tudtával), székely szókimondással igy is nevezik. Ilyen kaláka után sokszor több kendere van a háziasszonynak, mintha termelt volna. A közösségi munka használatát a székelyek már hosszú emberöltő óta ismerik. Egyesülésben az erő, énekszóval jobban megy a munka. Ez a fejlett szociális érzék vitte rá a székelyeket és általában az erdélyieket, hogy minden szegénységük ellenére annyi árvaházat, kórházat, aggmenházat létesítettek és tartanak fenn társadalmi utón. Ez segítette át őket a román megszállás keserves elnyomatásán, szenvedésén és elhagyatottságán is.
