Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)

1970-09-10 / 37. szám

Tekintettel arra, hogy a né­gerek, az indiánok és a nők egyre többször és egyre han­gosabban zendülnek teljes egyenjogúságuk érdekében, aligha meglepő, hogy újabban a homoszexuálisok is zendül­nek és lázonganak — és ter­mészetesen, teljes egyenjogú­ságuk érdekében zendülnek ő is. Az amerikai homoszexuáli­sok között egyre jobban ter­jed egy uj irányzat, amely­nek lényege: “hivatalosan” és nyíltan hangoztatják ho­­moszexuálitásukat, hangoz­tatják, hogy homoszeuálitá­­sukra büszkék és követelik, hogy szűnjék meg az, amit ők “társadalmi üldözésnek” ne­veznek. Az uj irányzat egyik legér­dekesebb jelszava ez: — Homoszexuálisnak len­ni jó. Ez azonban nem mindig ta­lálkozik az orvosok vélemé­nyével, sőt, nem mindig talál­kozik egyes .“konzervatív” ho­moszexuálisok véleményével sem. Dr. Lionel Ovesey, egyete­mi tanár, ezzel kapcsolatban, a következőket mondotta az ujságiróknak: — A homoszexuálitás pszi­­chiátrikus, vagy pedig érzel­mi betegség. Véleményem az, hogy szerencsés az a homo­szexuális személy, akit ebből a betegségből ki lehet gyó­gyítani, társa dalmunkban ugyanis nagyon nehéz egy ho­moszexuálisnak igazi boldog­ságát megtalálnia. A homoszexuálisok kö­zötti uj mozgalom egyik saj­­nálatraméltó következménye az lehet, hogy egyesekben ál­landósítja ezt a betegséget, különösképpen a fiatalokban, akik esetleg még csak éppen a homoszexuálitás “pere­mén” állnak. — A tapasztalat azt mutat­ja, hogy amennyiben pszi­chiátriai kezelésben részesül­nek, minden 4 homoszeuális közül átlagosan 1 képes arra, hogy heteroszexuális életet él­jen. — Feltétlenül helyesnek tartom, hogy a homoszexuá­lisok teljes egyenjogúságot követelnek az élet minden te­rületén, nem mennék azoban olyan messzire, hogy azt mon­danám : homos zexuálisnak lenni jó. Három esztendővel ezelőtt az Egyesült Államokban 25 homoszexuális szervezet mű­ködött. Az Amerikában mű­ködő homoszexuális szerveze­tek száma jelenleg meghalad­ja a százat. A legjelentősebb, uj homo­szexuális szervezet a “Gay Liberation Front”, amelynek központja New York Cityben van, szerte az országban pe­dig mintegy 60 al-csoportja működik. Ez a szervezet a “legharco­sabb” az uj homoszexuális szervezetek között, ennek a szervezetnek a tagjai követe­lik a leghatározottabban a tel­jes egyenjogúságot és alapel­vük ez: nincs abban szégyen, ha valaki homoszexuális, nyíl­tan kell beszélni róla és nyíl­tan meg kell mondani, ha va­laki az. Az úgynevezett “konzerva­tív’ 'homoszexuálisok határo­zottan ellenzik az uj irányt, mert azt állítják: A homoszexuálitás nyilt hangoztatása még a jelenlegi­nél is nehezebbé teszi a ho­moszexuálisok helyzetét a társadalomban. A “National Institute of Mental Health” felmérése sze­rint az Egyesült Államokban körülbelül 3-4 millió homo­szexuális személy él,ezenkívül azonban, sokan vannak olya­nok, akiknek viselkedése időn­­kint “homoszexuális tenden­ciát” mutat. A társadalomnak éppen úgy el kell fogadnia teljes jogú ki­sebbségnek a homoszexuális kisebbséget, mint ahogyan el­fogadja (vagy, legalább is, el kellene fogadnia) teljesjogu kisebbségnek, az indiánokat és a négereket. Amerika egyik legrégibb homoszexuális szervezete a new yorki “Mattachine So­ciety”. Ennek elnöke, Michael Kotis, nemrégiben a követke­zőket mondotta az ujságirók­nak: — Az elmúlt években álta­lában nyíltabbá vált a szexuá­lis kérdések megtárgyalása és természetesen, nyíltabbá vált Thursday, Sept. 10. 1970 Szenátor Stephen Young, D-Ohio és Thomas Dodd, Connecticut demokrata szenátora, akit mint független indult ujra-választásra, fejenkint $10,000-t vettek fel kampány költségekre a szenátusi Democratic Campaing Committeeből. Végül egyikük sem indul a novemberi választásokon, a Committee viszont — hivatalos forrás szerint — nem “számit” az összeg visszafizetésére. a homoszexuálitás kérdésének megtárgyalása is. — A tüntetéseket illetően, kétségtelenül, rendkívül sokat tanultunk a négerektől. A né­gerek tüntetései az egyenjo­gúság érdekében, mintául szolgálnak számukra. Bob Milne, a Mattachine So­ciety, egyik, 49 éves tagja, a következőket mondotta: — Az én generációmhoz tar­tozó homoszexuálisok egész életükben rettegtek. Az újabb nemzedék tagjai azonban er­re már nem hajlandók. Dr. Joel Fort, san francis­coi pszichiáter, aki a homo­szexualitás egyik legkiválóbb amerikai szakértője, ezeket mondotta az ujságiróknak: — Önmagában véve az a körülmény, hogy valaki ho­moszexuális, nem jelent ér­zelmi problémát. A problémát azonban az a mód jelenti, ami­képpen a társadalom reagál a homoszexualitásra. Don Kilhefner, aki a Uni­versity of California campu­­sán a “Gay Liberation Front” egyetemi alcsoportját megala­pította, igy vélekedik: — Első feladatunk az, hogy újra kell “kondicionálnunk” önmagunkat és le kell győz­nünk az önmagukban levő ön­megvetést, amelyet a társa­dalom belénk oltott. — Ugyanazon a folyamaton kellett keresztül mennünk, mint amilyen folyamaton a négerek keresztül mentek. Tu­datosan, vagy öntudatlanul, mindazokat a legendákat el­hittük, amelyeket a társada­lom felőlünk terjesztett. Karla, a “Lavender Ma­­nace” nevű lesbiai szervezet (tehát, olyan homoszexuális szervezet, amelynek csak nő­tagjai vannak), egyik tagja, aki vezetéknevét nem volt hajlandó közölni, ezeket mon­dotta a riportereknek: — A homoszexualitás nem betegség. A homoszexualitás szeretet kifejezésének bizo­nyos módja egy olyan sze­mély irányában, aki ugyan­szeretet minden fajtája vi­szont gyönyörű és értékes. Az újságírók megjegyzik: számos homoszexuális férfi határozottan férfias szakállt visel, hangja férfias zengésül és semmiképpen sem azono­sítható a köztudatban élő kép­pel, amely a homoszexuális férfiakat nőies mozgású, nőies hangú személyeknek képzeli el. A homoszexuálisok, többek között, félig térfásan, félig komolyan, emlékeztetik a tár­sadalom nem homoszexuális tagjait arra: ők, a homo­szexuálisok, az egyedüliek, akik utódokat semmiképpen sem produkálnak, ezzel tehát szolgálatot tesznek a társa­dalomnak, a nemzetnek és az emberiségnek. Illinois és Connecticut ki­vételével, Amerika minden ál­lamában, tilos a homoszexuá­litás, még akkor is, ha a cse­lekedetben két egyetértő fel­nőtt személy, önkéntesen és közös megegyezéssel, vesz részt. Nagyon kevés olyan high, school, vagy egyetem van, amely homoszexuális pedagó­gust hajlandó felvenni, a légi­­forgalmi társaságok egyálta­lában nem hajlandók homo­szexuálisokat alkalmazni, va­lamint a federális kormány sem alkalmaz homoszexuáli­sokat. HÁZTARTÁSI IDEÁK Ügyes só és bors-szórót készíthe­tünk szívókábel, amelynek vég­­geit becsavarjuk lunch boxok ré­szére. w%»v»»»w»vwwv»\^wwwww» Hirdessen lapunkban! <3/hhoz dj nemhez ts.rtozik. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom