Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)

1970-07-02 / 27. szám

'14., oldal

BETHLEHEM HÍRADÓ

Ttarsőay, July 2, 1970

HIRES BŰNÜGYEK

NYUGALOMBA VONULT I MILLIOMOS

magándetektív., aki irtózik a vértől

Kiirthy Miklós:

KRÓNIKA

— A televíziós hirdetések

b

"A közelmúltban, 84 esztendős korában, nyugalomba vonult Raymond J. Burns, aki azzal dicsekedhet: a világ

léghireseb és leggazdagabb magándetektivje. Mr. Burns nyugalombavonulása előtt a “William J. Burns Imternati.onal Detective Agency” igazgatóbizottságának elnöke yolt.

Ennek a magándetektivügynöikségnek Amerikában, Kanadában, a Karibi Szigetcsoport táján, öszesen 94 irodája van, az 1%9-es esztendőben a magándetektív részvénytársaság összjövedelme • 97 millió dollár volt. Raymond J. Burns évek óta : többszörös milliomos.

■ Raymond J. Burns pontosan az ellenkezője annak, ahogyan a bűnügyi regények, a filmek és a televíziós müscrszámok bemutatják a magándetektívet : alacsony, f i■ ligrántermetü, kopaszodó és

■ Rendkívül szelíd ember. Revolvert sohasem hord magánál, naponta legfeljebb egy

■ pohárka skót whiskyt iszik, azt is mindig szódával higit! ja ... és még soha életében -■nem. verekedett.

‘ Amikor hire érkezett Raymond S. Burns nyugalombavonulásának, az újságírók megintervjuolták elegáns new yorki irodájában. Mr. Burns

■ éppen távozóban volt, az újságíróknak azonban szívesen állott rendelkezésére.

Mr. Burns hellyel kínálta ttt, újságírókat, azután a következőket mondotta:

— Tudom, hogy mindaz, amit most mondok, ki fogja ábrándítani azokat, akik a magándetektíveket filmekről, a televíziós programokról és a bűnügyi regényekből merőben másképpen képzelik el.

,J- — Mindenekelőtt, egész életemben irtóztam a vértől és imost is irtózom. Soha revolvert nem hordtam magam-nál. Nézzék meg az aktatáskámat : az abban talált legveszélyesebb tárgy a “Wall Street Journal” mai száma.

— Harminc, éve nem vetetem részt nyomozásb,an

munkám főként adminisztratív és pénzügyi jellegű volt. ” Nagyapám, Michael Burns, Írországból vándorolt ide és polgári foglalkozása férfiszahó volt. Apám, William, fiatalkorában gyakran lábatlankodott a columbusi (0) rendőrség körül és később, egy Ízben, a saját szakállára, nyomozást kezdett egy választási visszaélés ügyében. Nyomozása meglepően eredményes volt.

— Apámat nemsokkal később a US Secret Service alkalmazta és apám egyike lett a Service legkiválóbb nyomozóinak.

—A Secret Service 1905- ban kikölcsönözte apámat a san franciscoi rendőrségnek, mert Friscoban egy széleskörű korrupciós hálózatot kellett leleplezni. Én akkor joghallgató voltam és a hírre azonnal otthagytam az egyetemet és csatlakoztam apámhoz . . imádtam az izgalmat és a kalandokat. A nyomozás sikeres volt, apám 1909-ben megvált a Secret Servicetői és magándetektív irodát nyitott. Ügynökségünk ma is az akkori nevet viseli, amely ma már illik hozzánk, akkoriban azonban nevetséges túlzásként hatott:

— William J. Bums International Detective Agency.

— Apám kezdetben két magándetektív irodát nyitott, egyet New Yorkban, egyet pedig Chicagóban. A chicagói iroda vezetője én lettem. Első igazán jelentős ügyfelünk az “American Bankers Association” volt. Ehhez a szervezethez akkor 11,000 bank tartozott, országszerte.

— A bankok problémái akkor is ugyanazok voltak, mint manapság: pénz és cseikfkhamisitás, rablás és páneélszekrény-furás. Feladatunk az volt, hogy azokat a bankokat, amelyek az Association tagjai, megfelelő védelemben részesítsük.

— Érdekes módon, akkor is szokásos volt az ipari szabotázs és a bombarobbantás. Működésűnk első néhány évében számos ilyen — nagyszerű jövedelmet hozó megbízást kaptunk. Egyik esetünk, amely akkoriban országos feltűnést keltett, a los angelesi “Times” szerkesztőségében történt bombarobbanás volt. A robbanás zaját 20 mérföldnyire hallották, a robbanás következtében . 21 személy vesztette életét.

— Mindegyik ügyben sikeresen nyomoztunk és ezzel

va. Irodáinkat sorra nyitót-1 tűik ki Amerikában és külföl-1 dön egyaránt.

— Az első világháborúban legfőbb feladatunk az volt, hogy fegyveres őreinkkel; *

Lapunk első oldalán cikket közlünk arról, hogy a televíziós hálózatok bajban vannak: tartózkodniuk ^kell az erőszalikos jelenetek á b rázolásától, íe n n elk követ- Ikeztében azonban a megszelídített műsorszámok érdek-Xüi±k7 Műdé* i.elenné válnak.

őriztessük a nagy gyártelepeiket. Számunkra az első vi,

lég-háború évei a prosperitás , A « »

esztendei voltak. ' haJ- Apám - M22-ben, at-'11* affele a m«P“>des femenetileg megvált ügynök- h<®’ a ”>« *lct általános,

ségünktől, mert a “Bureau of Investigation” igazgatója lett. (E'z volt az elődje a későbbi J. Edgar Hoover vezetése alatt megalakult Federal Bureau of Investigationnaik). — Szerk.) Apám később visszatért ügynökségünkhöz, 1932- ben meghalt és akkor én lettem a vállalat elnöke.

— Az 1930-as években haerőszakos jellege egyenes következménye azoknak az erőszakosságoknak, amelyek éveken keresztül a televízió ernyőjén voltak láthatók. A kérdés tehát nem kevesebb, mint ez: valóban a televíziós erőszakosságok teszik a Társadalmat erőszakossá ?

nyomán (kezdtek el vörösbora testvéreim sört és bort inni. Az édes Manischewitz miatt sokan kerültek az Örök Vadászmezőkre. Whiskyt nem volt szabad hirdetni a televízión, ezt azonban a fehérek ajándékba adták az indiánoknak.

— Határozottan állíthatom.: a romantikus előidök kegyetlenségeihez nagymértékben járult hozzá a televízió. Beszéltem. Howgh Pshaw!

— Köszönöm — feleltem az apacsok főnöke hozzám lé pett, mindkét felöl megeső kolta arcomat és igy búcsú zott:

— A

Ebből a célból, elhatároztam, hogy megintervj uolom

talmas fellendülésnek indul-1 az amerikai romantikus előr

tak a jól vezetett magánde- - idők két tevékeny résztvevőhírnevünk meg volt alapoztektiv irodák. A bűnözőik gondoskodtak erről: ez volt azaz időszak, amikor a bűnözési arányszám hirtelen fellendült Amerikában.

— Legnagyobb jövedelmünk ma abból származik, hogy egyenruhás és polgáriruhás őreink gyártelepeket, vállalatokat, bankokat, szupermarketeket, nagyáruházakat őriznek. Összesen 29,000 alkalmazottunk van, ezek 90 százaléka ilyen jellegű munkát végez, a fennmaradó 10 százalék a nyomozási munka: csekk és pénzhamisítás, eltűnt személyek megkeresése, bizonyos személyek múltjának lenyomozása stb.

— Gyilkosságok terén

gyengén állunk: az elmúlt

évben például egyetlen gyilkossági esetünk sem volt.

— Most, hogy elhatároztam visszavonulásomat, utódom az öcsém, Sherman lett, én magam azonban továbbra is az igazgatóbizottság tagja maradok. A jövő azonban fiainké. Nemsokára Sherman és az én fiam veszik majd át az ügynökség vezetését.

— Végezetül, még annyit szeretnék mondani: tapasztalatom az, hogy a bűnözés végeredményben nem kifizetődő, a bűnözők többsége — előbbutóbb — lebukik, kétségtelen azonban, hogy a bűnözés elleni küzdelem kifizetődő. Erről én magam tanuskodhatom, hiszen a bűnözés ellen folytatott küzdelem — többszörös milliomossá, tett.

jét és tanúját s megkérdezem őket: milyen összefüggést találnak az akkori erőszakos cselekedetek, az akkori bűnözés és az alkíkori televíziós műsorok között?

Először Winnetout, az apacsok legendás főnökét intervjuoltam meg. Winnetou leparkolta lovát a bérház előtt, amelyben lakom és szokásos maeskaszerü nesztelen ruganyos lépteivel lépett lakásomba. Ezüstszegekkel kivert puskáján megcsillant az ablakon beömlő napsugár.

Whisíkyvel kínáltam, az apacsok főnöke azonban megrázta a fejét:

Sápadtarcuak Iste ne kisérje lépteidet, testvé rém. Te nem vagy a vörösbŐ rüek ellensége — ezzel Win netou távozott s mielőtt el nyargalt lován, a bérház előtt üdvözlésül, kétszer elsütött' ezüstszegekkel kivert puská ját.

A következő megintervj u olt a “Lone Ranger” volt, ter mészetesen az elmaradhatat lan Tontoval együtt jelen meg.

A “Lone Ranger” ezutta sem vetette le maszikját. Nyu godt, zengő hangján, igy be szélt:

— Winnetou nem iszik tüzes vizet. Kérdezz, sápadtarcu testvérem!

A televízióra vonatkozó kérdésemre az apacsok legendás főnöke igy válaszolt:

— A televízió már a romantikus időkben is káros volt. A Nagy Manitou a tanúm rá és számos testvérem, akik most az Örök Vadászmezőkön űzik az üvöltő coyotafarkasokat: a fehéreket a televízió tette kegyetlenné. Ott tanulták a kegyetlenséget, a televízió gyülöltette meg velük a vörösbőrüeket.

—r A televízió a romanti kus időkben is alaposan meg nehezítette a bűnözés ellen küzdelmet. A televíziós törté netek gyakori postakocsi é vonatrablásait a bűnözők ; gyakorlatban is követték.

— A televíziós története két átültették a valóságbí ezért határoztam el, hog; Ton tóval együtt a bűnözés el leni küzdelem szolgálatába ál lók. Dolgunk azonban nex volt könnyű: a producere egyre több és több erőszako vadnyugati történetet készi tettek és a bünhullám egyr nagyobb mértékben növeke dett.

— Válaszom a feltett'kér désre: a romantikus előidő erőszakos' cselekedetei felér csökkentek volna az akkori te léviziós műsorok nélkül.

A “Lone Ranger” ezutár Tonto kíséretében távozoti Kinéztem az ablakon: lovai elnyultan vágtattak a Eddi Avenue koszos porfelhőjébe és a távolból felhangzott “Lone Ranger” kiáltása:

— PJi-Hu, Silver!

FARMJA HIRDETŐINKET