Bethlehemi Hiradó, 1970. július-október (48. évfolyam, 27-44. szám)

1970-07-02 / 27. szám

'14., oldal BETHLEHEM HÍRADÓ Ttarsőay, July 2, 1970 HIRES BŰNÜGYEK NYUGALOMBA VONULT I MILLIOMOS magándetektív., aki irtózik a vértől Kiirthy Miklós: KRÓNIKA — A televíziós hirdetések b "A közelmúltban, 84 eszten­dős korában, nyugalomba vo­nult Raymond J. Burns, aki azzal dicsekedhet: a világ léghireseb és leggazdagabb magándetektivje. Mr. Burns nyugalombavonulása előtt a “William J. Burns Imternati­­.onal Detective Agency” igaz­gatóbizottságának elnöke yolt. Ennek a magándetektiv­­ügynöikségnek Amerikában, Kanadában, a Karibi Sziget­­csoport táján, öszesen 94 iro­dája van, az 1%9-es eszten­dőben a magándetektív rész­vénytársaság összjövedelme • 97 millió dollár volt. Ray­mond J. Burns évek óta : többszörös milliomos. ■ Raymond J. Burns ponto­san az ellenkezője annak, ahogyan a bűnügyi regények, a filmek és a televíziós mü­­scrszámok bemutatják a ma­gándetektívet : alacsony, f i­■ ligrántermetü, kopaszodó és ■ Rendkívül szelíd ember. Re­volvert sohasem hord magá­nál, naponta legfeljebb egy ■ pohárka skót whiskyt iszik, azt is mindig szódával higit­! ja ... és még soha életében -■nem. verekedett. ‘ Amikor hire érkezett Ray­mond S. Burns nyugalomba­­vonulásának, az újságírók megintervjuolták elegáns new yorki irodájában. Mr. Burns ■ éppen távozóban volt, az új­ságíróknak azonban szívesen állott rendelkezésére. Mr. Burns hellyel kínálta ttt, újságírókat, azután a kö­vetkezőket mondotta: — Tudom, hogy mindaz, amit most mondok, ki fogja ábrándítani azokat, akik a magándetektíveket filmekről, a televíziós programokról és a bűnügyi regényekből merő­ben másképpen képzelik el. ,J- — Mindenekelőtt, egész éle­temben irtóztam a vértől és imost is irtózom. Soha revol­vert nem hordtam magam­­-nál. Nézzék meg az aktatás­kámat : az abban talált leg­veszélyesebb tárgy a “Wall Street Journal” mai száma. — Harminc, éve nem vet­etem részt nyomozásb,an munkám főként adminisztra­tív és pénzügyi jellegű volt. ” Nagyapám, Michael Burns, Írországból vándorolt ide és polgári foglalkozása férfisza­­hó volt. Apám, William, fia­talkorában gyakran lábatlan­kodott a columbusi (0) rend­őrség körül és később, egy Íz­ben, a saját szakállára, nyo­mozást kezdett egy választási visszaélés ügyében. Nyomozá­sa meglepően eredményes volt. — Apámat nemsokkal ké­sőbb a US Secret Service al­kalmazta és apám egyike lett a Service legkiválóbb nyomo­zóinak. —A Secret Service 1905- ban kikölcsönözte apámat a san franciscoi rendőrségnek, mert Friscoban egy széleskö­rű korrupciós hálózatot kel­lett leleplezni. Én akkor jog­hallgató voltam és a hírre azonnal otthagytam az egye­temet és csatlakoztam apám­hoz . . imádtam az izgalmat és a kalandokat. A nyomozás sikeres volt, apám 1909-ben megvált a Secret Servicetői és magándetektív irodát nyi­tott. Ügynökségünk ma is az akkori nevet viseli, amely ma már illik hozzánk, akko­riban azonban nevetséges túl­zásként hatott: — William J. Bums Inter­national Detective Agency. — Apám kezdetben két ma­gándetektív irodát nyitott, egyet New Yorkban, egyet pedig Chicagóban. A chicagói iroda vezetője én lettem. El­ső igazán jelentős ügyfelünk az “American Bankers Asso­ciation” volt. Ehhez a szerve­zethez akkor 11,000 bank tartozott, országszerte. — A bankok problémái ak­kor is ugyanazok voltak, mint manapság: pénz és cseikfkha­­misitás, rablás és páneélszek­­rény-furás. Feladatunk az volt, hogy azokat a bankokat, amelyek az Association tag­jai, megfelelő védelemben ré­szesítsük. — Érdekes módon, akkor is szokásos volt az ipari sza­botázs és a bombarobbantás. Működésűnk első néhány évé­ben számos ilyen — nagy­szerű jövedelmet hozó meg­bízást kaptunk. Egyik ese­tünk, amely akkoriban or­szágos feltűnést keltett, a los angelesi “Times” szerkesztő­ségében történt bombarob­banás volt. A robbanás zaját 20 mérföldnyire hallották, a robbanás következtében . 21 személy vesztette életét. — Mindegyik ügyben si­keresen nyomoztunk és ezzel va. Irodáinkat sorra nyitót-1 tűik ki Amerikában és külföl-1 dön egyaránt. — Az első világháborúban legfőbb feladatunk az volt, hogy fegyveres őreinkkel; * Lapunk első oldalán cikket közlünk arról, hogy a televí­ziós hálózatok bajban vannak: tartózkodniuk ^kell az erősza­­likos jelenetek á b rázolásától, íe n n elk követ- Ikeztében azon­ban a megsze­lídített műsor­­számok érdek-Xüi±k7 Műdé* i.elenné válnak. őriztessük a nagy gyártele­peiket. Számunkra az első vi­­, lég-háború évei a prosperitás , A « » esztendei voltak. ' haJ­- Apám - M22-ben, at-'11* affele a m«P“>des fe­­menetileg megvált ügynök- h<®’ a ”>« *lct általános, ségünktől, mert a “Bureau of Investigation” igazgatója lett. (E'z volt az elődje a későbbi J. Edgar Hoover vezetése alatt megalakult Federal Bu­reau of Investigationnaik). — Szerk.) Apám később vissza­tért ügynökségünkhöz, 1932- ben meghalt és akkor én let­tem a vállalat elnöke. — Az 1930-as években ha­erőszakos jellege egyenes kö­vetkezménye azoknak az erő­szakosságoknak, amelyek éve­ken keresztül a televízió er­nyőjén voltak láthatók. A kér­dés tehát nem kevesebb, mint ez: valóban a televízi­ós erőszakosságok teszik a Társadalmat erőszakossá ? nyomán (kezdtek el vörösbora testvéreim sört és bort inni. Az édes Manischewitz miatt sokan kerültek az Örök Va­dászmezőkre. Whiskyt nem volt szabad hirdetni a televí­zión, ezt azonban a fehérek ajándékba adták az indiánok­nak. — Határozottan állítha­tom.: a romantikus előidök kegyetlenségeihez nagymér­tékben járult hozzá a televí­zió. Beszéltem. Howgh Pshaw! — Köszönöm — feleltem az apacsok főnöke hozzám lé pett, mindkét felöl megeső kolta arcomat és igy búcsú zott: — A Ebből a célból, elhatároz­tam, hogy megintervj uolom talmas fellendülésnek indul-1 az amerikai romantikus elő­r tak a jól vezetett magánde- - idők két tevékeny résztvevő­hírnevünk meg volt alapoz­tektiv irodák. A bűnözőik gon­doskodtak erről: ez volt az­az időszak, amikor a bűnözé­si arányszám hirtelen fellen­dült Amerikában. — Legnagyobb jövedel­münk ma abból származik, hogy egyenruhás és polgári­ruhás őreink gyártelepeket, vállalatokat, bankokat, szu­permarketeket, nagyáruháza­kat őriznek. Összesen 29,000 alkalmazottunk van, ezek 90 százaléka ilyen jellegű mun­kát végez, a fennmaradó 10 százalék a nyomozási munka: csekk és pénzhamisítás, el­tűnt személyek megkeresése, bizonyos személyek múltjá­nak lenyomozása stb. — Gyilkosságok terén gyengén állunk: az elmúlt évben például egyetlen gyil­kossági esetünk sem volt. — Most, hogy elhatároz­tam visszavonulásomat, utó­dom az öcsém, Sherman lett, én magam azonban továbbra is az igazgatóbizottság tag­ja maradok. A jövő azonban fiainké. Nemsokára Sherman és az én fiam veszik majd át az ügynökség vezetését. — Végezetül, még annyit szeretnék mondani: tapaszta­latom az, hogy a bűnözés vég­eredményben nem kifizetődő, a bűnözők többsége — előbb­­utóbb — lebukik, kétségtelen azonban, hogy a bűnözés el­leni küzdelem kifizetődő. Er­ről én magam tanuskodhatom, hiszen a bűnözés ellen foly­tatott küzdelem — többszö­rös milliomossá, tett. jét és tanúját s megkérde­zem őket: milyen összefüg­gést találnak az akkori erő­szakos cselekedetek, az akko­ri bűnözés és az alkíkori tele­víziós műsorok között? Először Winnetout, az apa­csok legendás főnökét interv­­juoltam meg. Winnetou le­parkolta lovát a bérház előtt, amelyben lakom és szokásos maeskaszerü nesztelen ruga­nyos lépteivel lépett lakásom­ba. Ezüstszegekkel kivert pus­káján megcsillant az ablakon beömlő napsugár. Whisíkyvel kínáltam, az apacsok főnöke azonban meg­rázta a fejét: Sápadtarcuak Iste ne kisérje lépteidet, testvé rém. Te nem vagy a vörösbŐ rüek ellensége — ezzel Win netou távozott s mielőtt el nyargalt lován, a bérház előtt üdvözlésül, kétszer elsütött' ezüstszegekkel kivert puská ját. A következő megintervj u olt a “Lone Ranger” volt, ter mészetesen az elmaradhatat lan Tontoval együtt jelen meg. A “Lone Ranger” ezutta sem vetette le maszikját. Nyu godt, zengő hangján, igy be szélt: — Winnetou nem iszik tü­zes vizet. Kérdezz, sápadtarcu testvérem! A televízióra vonatkozó kérdésemre az apacsok legen­dás főnöke igy válaszolt: — A televízió már a ro­mantikus időkben is káros volt. A Nagy Manitou a ta­núm rá és számos testvérem, akik most az Örök Vadászme­zőkön űzik az üvöltő coyota­­farkasokat: a fehéreket a te­levízió tette kegyetlenné. Ott tanulták a kegyetlenséget, a televízió gyülöltette meg ve­lük a vörösbőrüeket. —r A televízió a romanti kus időkben is alaposan meg nehezítette a bűnözés ellen küzdelmet. A televíziós törté netek gyakori postakocsi é vonatrablásait a bűnözők ; gyakorlatban is követték. — A televíziós története két átültették a valóságbí ezért határoztam el, hog; Ton tóval együtt a bűnözés el leni küzdelem szolgálatába ál lók. Dolgunk azonban nex volt könnyű: a producere egyre több és több erőszako vadnyugati történetet készi tettek és a bünhullám egyr nagyobb mértékben növeke dett. — Válaszom a feltett'kér désre: a romantikus előidő erőszakos' cselekedetei felér csökkentek volna az akkori te léviziós műsorok nélkül. A “Lone Ranger” ezutár Tonto kíséretében távozoti Kinéztem az ablakon: lovai elnyultan vágtattak a Eddi Avenue koszos porfelhőjébe és a távolból felhangzott “Lone Ranger” kiáltása: — PJi-Hu, Silver! FARMJA HIRDETŐINKET

Next

/
Oldalképek
Tartalom