Bethlehemi Hiradó, 1970. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-04 / 23. szám
16. oldal BETHLEHEM HIRA DÓ Thursday. June 4, 1970 !®®®®® ®®®©®®©®®®®©®® ® ©®®®®®®®®®®dp®®®®®®® ® I “Emlékezetes tragédiák, § I kalandok, bűnügyek és szerelmek..| !®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® . A JÁTÉK '’ÖRDÖGE" (Folytatás) Ez idő tájt Berzeviczy egyik barátja, Jakabffy Tódor rengeteget vesztett; többek között 40,000 forinttal tartozott egy Üchrítz nevű bárónak. Az ügy a Nemzeti Kaszinó becsületbirósága elé került. Az érdekelt a kaszinóvei szemben levő kávéházban várta az Ítéletet. Az urak hajnalban döntöttek. Kimondták, hogy Jakabffy Tódor többé ne mpárbajképes, megszűnt úriember lenni. Mire az elmarasztalt hazament és főbe lőtte magát . . . Berzeviczy elhatározta, hogy ilyesmit soha nem tesz. Ebben az időben már töprengett azon, miként irányíthatná a forgandó kártyaszerencsét. Egyelőre azonban még mindig gyakrabban vesztett, mint nyert. Harmincöt éves korára elkártyázta a felesége hozományát is. Miután eladták a birtokot, alig maradt valami pénzük. Véglegesen elköltöztek Magyarországról, Velencében telepedtek le. Onnan tovább vándoroltak Nizzába, ahonnan könnyebb volt átlendülni a cannesi játék-kaszinóba. S ettől kezdve Berzeviczy már nem vesztett többet, inkább csak nyert, de nem is volt már miből vesztenie. Nyernie kellett minden áron, hiszen életmódját továbbra sem változtatta meg és semmi kenyérkereső foglalkozást nem vállalt. Kártyázásból és lóversenyezésből tartotta fenn magát. Kereken két évtizedet töltőt a Riviérán. A társaságban rendkívül kedvelték, orosz nagyhercegek, amerikai bankárok tartoztak baráti körébe. Életmódját az első világháború alig zavarta meg. Igaz, neki is be kellett vonulnia, de szó sem volt arról, hogy a frontra küldjék. Bécsben teljesített szolgálatot, a cenzúrahivatalban, a francia nyelvű leveleket olvasta. Emellett még elég ideje maradt az éjszakai életre, a kártyacsatákra is. És Berzeviczy egyre módszeresebben játszott. Kora délután nyugovóra tért, éjféltájban felkelt, megfürdött, s aztán sietett a klubba. Frissen szállt be az órák óta folyó partikba, amelyek résztvevői akkor már a fáradtságtól és az italtól alig tudtak koncentrálni. Ennek ellenére a szenvedélyes kártyás gyakran vesztett, és teljesen eladósodott s nem maradt más választása: vagy a börtön, vagy a kétes kimenetelű csalás a kártyánál. Berzeviczy vigyázott rá, hogy ő maga ritkán nyerjen nagy összegeket. Más, hozzá hasonlóan kétségbeesett helyzetben levő kártyásokat keresett, azokkal összejátszott és elvette a sápot. A klubszolgákat, akiknek a sokat vesztett urak jókora összeggel tartoztak, azzal vette rá a csalásban való részvételre, hogy megkapják adósaiktól a pénzüket. — S hogy jó alibije legyen, az előre preparált kártyacsomagok elhelyezése után rendszerint elutazott Bécsből, vagy egyidejűleg egy másik klubban játszott és ott szándékosan kisebb összegeket vesztett. A rossz idegzetű Lőwy dr. öngyilkossága után a rendőrség a házkutatásnál megtalált egy gyűrött papírlapot, amelyre Berzeviczy felirta az általa összeállított paklik kártyáinak sorrendjét . . . S hiába akarták a klubok vezetői a botrányt elkerülni, az ügy a bíróság elé került. A bécsi büntetőtörvényszék elnöksége a legkisebb tárgyalótermet jelölte ki a Guttmann- és Menasse-ügy tárgyalására, hogy minél kevesebben legyenek tanúi az urak szégyenének, de az újságok révén igy is milliók szereztek tudomást a skandalumról. A negyvenkét éves Guttmann báró előtt bemondott személyi adatai szerint nagykanizsai illetőségű, egy jugoszláv faipari vállalat igazgatósági tagja, jövedelme évi 20 ezer schilling. Menasse pedig ötvenhat esztendős, magyar állampolgár volt. Mindketten tagadták a vádakat. Az elnök elsőnek Guttmannt kezdte faggatni : — Ön magyar nemes? — Igen, a báróságot is ott kapta a nagyapám. — Mióta tagja ön a bécsi társasági köröknek ? — A Wiener Clubnak nyolc-kilenc éve, a Wiener Cerclenek hat-hét éve, a Residenz Clubnak hét-nyolc éve. — Valamennyi klubban játszott? — Különböző időkben igen. — Baccarat-t? — Écartét, baccarat-t csak az Automobil és a Residenz Clubban. A Wiener Clubban is folyt baccarat-játék, de ez rendszertelen volt. — 1925-ig körülbelül 200,000 schilling adósságot csináltam. — Mennyit fizetett vissza ebből a 200,000 schillingből ? — Körülbelül 60,000 schillinget. — Még ma is tartozik 140,000 schillinggel? — Nem. Körülbelül a felére, 70—80,000 schillingre olvadt. — Nyert ön a klubokban? — Hol igen, hol nem. Volt ugyan egy nyerési időszak 1924—25-ben, de aztán a Residenz Clubban nagyon sokat vesztettem, úgy hogy be is szüntettem a játékot. — Mióta ismeri Berzeviczyt? 1923-ban ismertem meg az Automobil Clubban. Ő baccarat-t, én écartét és legtöbbnyire bridzset játszottam, és sokat vesztettem. — Berzeviczy egy nap félrehivott és kijelentette, hogy egy kitűnő, nyereséget hozó tranzakciót tud számomra. Kijelentette, hogy három hónapig 20—30,000 schillingre van szüksége. Én ezt az összeget rendelkezésére bocsátottam. Később Berzeviczy elmondta, hogy a tranzakció nem sikerült, s adósom maradt . . . — Ön a vád szerint összejátszott Berzeviczy vei! — mondta az elnök. — Ez valótlan, kitalált dolog! — válaszolta Guttmann. — Berzeviczy sohasem adta tudtára senkinek, hogy melyik napon kerülnek asztalra az általa összeállított kártyák. A tárgyalásvezető elnök azonnal lecsapott a vádlottra: — Ha ön egyáltalán semmit sem akar tudni arról, hogy a kártyákat összeállították, akkor hogyan tudhatta azt, hogy melyik napon nem? És hogyan tudhatta azt, hogy ön játszott-e ilyen kártyákkal, vagy sem? A báró zavartan hallgatott, éppúgy, mint mikor a klubszolgák tettek vallomást. Kühberger elmondta, hogy sokszor hitelezett a Wiener Club tagjainak, s végül negyvenezer schilling olyan kinnlevősége volt, amelyet nem tudott behajtani. Ekkor Berzeviczy magához hivatta, s elmondta tervét. A klubszolga ráállt az ajánlatra. — Úgy gondoltam, hogy ha Berzeviczynek segítek — magyarázta —, akik eddig vesztettek, azok ezután nyerni fognak, és ha nyernek, akkor megtérítik az általam kölcsönadott összegeket és hozzájutok a pénzemhez. Bartuchek azt mondta, hogy Berzeviczy 1929 szeptemberében a Grand Hotelbe hivatta őt, ahol az idő szerint lakott, és azt mondta: a klub egyik tagjának, báró Guttmann-nak a becsületét meg kell menteni. Átadott neki egy kártyacsomagot azzal, hogy Bartuschek tegye a baccarat-asztalra. Tiz százalék haszonrészesedést ajánlott fel. Vallomása szerint nemcsak a Wiener Clubban, hanem a Wiener Cercle-ben is feltűnően sokat nyert Guttmann, Menasse és Lőwy. Menasse még konokabfcul tagadott, mint Guttmann. Kijelentette, hogy Berzeviczyvel soha nem beszélt kártyázásról. E vallomása mellett végig ki is tartott. S majdnem teljesen sikerült is tisztára mosnia magát. A megidézett előkelő tanuk egy része el senr ment a tárgyalásra, más részük pedig rendkívül óvatosan vallott. Védték a társasági emberek becsületét. A klubtagok közül mindössze dr. Ehrenfeld, volt hajlandó a vádlottakra vallani. A többiek, élükön Hauser elnökkel, igyekeztek menteni a menthetőt. Sikerült is nekik elérniük, hogy Guttmann és Menasse enyhe ítéletet kapjon: Menasse a tárgyalás után azonnal szabadlábra került. (Folytatjuk) !
