Bethlehemi Hiradó, 1969. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-12 / 24. szám

10. OLDAL BETHLEHEMI HJKADÖ Thursday, June 12, I960 Befejeződött a harc, a “Hamburger HiU”-en Délvietnamban. A KATONAILAG MENTESÍTETT ZÖNÄBAN ÉSZAK 1 VIETNAM SMI HATÁRSERTÉST KÖVETETT El SAIGON, Délvietnam — Az Egyesült Államok katonai parancsnoksága Délvietnam­ban jelentette, hogy Észak­­vietnaim több mint 5000 eset­ben megsértette, a demilita­­rizált zónára (katonaságtól mentesített zóna) vonatkozó megállapodásokat, mióta a Johnson volt elnök által el­rendelt teljes bombaszünet érvénybe lépett, 1968 novem­ber 1-én. A demilitarizált zó­na Délvietnam és Északviet­­nam között terül el. Az amerikai parancsnokság szerint ebből a zónából az északvietnamiak állandóan be­lőnek a délvietnami állások­ba s az elmúlt vasárnap egy ilyen belövés nyolc amerikai marine életébe került, a se­besültek száma pedig 24 volt, a legnagyobb számú, mióta az Egyesült Államok leállította Északvietnam bombázást, va­lamivel több, mint 7 hónap óta. — Az északvietnamiak meg­kísérlik, hogy minél több amerikai sebesülést okozza­nak, hogy ezzel otthon Ame­rikában az emiberéket tilta-Edward Cave árverező és keleti művészetek szakértője mutatja a kínai porcellán tányért, mely New Yorkban 40,000 dollárért kelt el. kozásra késztessék és hogy igy minél gyorsabban vissza­vonjuk csapatainkat — mon­dotta az amerikai parancsnok­ság szóvivője. — Ez egy ré­sze a kommunista stratégia egészének. — Az északvietnamiak szin­te őirületes gyorsasággal hal­mozták fel a lőszert és fegy­vert a demilitarizált zónában a bombázás leállítása óta — mondotta. — Sohasem tartot­ták be a megállapodást erre vonatkozólag, már a megálla­podás megkötésekor sem volt ez a szándékuk. A demilita­rizált zónát “szentélynek” tartották saját maguk számá­ra és állandóan építik ott erő­dítményeiket. Amerikai hivatalos szemé­lyek kihangsúlyozzák, hogy Északvietnam beleegyezett, hogy katonai akcióktól szaba­don tartsa a demilitarizált zó­nát, a bombázás leállítása fe­jében. Hanoi ezzel szemben azt állítja, hogy ilyen megál­lapodás nem történt és a bom­baszünet feltétel-nélküli volt. Az Egyesült Államok pa­rancsnoksága egy jelentésé­ben megjelölte, hogy a boiji­­baszünet óta az amerikai hír­szerzők 5044 esetben állapí­tották meg északvietnami ka­tonai akciók végrehajtását a mentesített katonai zónában. Ebből 3273 a demilitarizált zóna délvietnami fél-szekto­rában és 1771 az északvietna­mi fél-szektorban történt. Mindez természetesen leköt amerikai és délvietnami csa­patokat és lehetővé teszi, hogy az északvietnamiak a középső felföldön állandó tá­madásokat intézzenek. Itt a délvietnami marinek állnak az északvietnamiakkal szemben, akik Dák To-tól dél­nyugatra nagyobb vesztesé­geket okoztak a kommunista ellenségnek aránylag kis veszteséggel a maguk részé­ről. Ugyanitt az elmúlt napok­ban, amerikai “Green Beret” amerikai speciális csoportok által vezetett délvietnami ír­­reguláris csapatok nagyobb veszteségeket szenvedtek, egy 400 főből álló polgári, ir­­reguláris zászlóaljból 18-an elestek, 55-en megsebesültek és 43-an eltűntek. Két ameri­kai “Green Beret” tanácsadó életét vesztette. Ugyanekkor ezen a terüle­ten, amerikai B—52-es bom­bázók kilenc hullámban tá­madtak és mintegy 1600 ton­na robbanóanyagot dobták az ellenségre. mm HIBEK ÉS ROSSZ HIBEK WASHINGTON — William P. Rogers külügyminiszter mesélte társaságban, hogy hírközlő titkára, aki minden reggel beszámol neki az éj­szaka érkezett kábelekről a világ minden részéből, soha­sem jelent neki “jó híreket”. — Megkérdeztem tőle, hát nincsenek sohase jó hírek — mondotta a külügyminiszter. — 'Miniszter ur — mondot­ta a titkár — sajnos soha sincsenek jó hírek, vannak ■azonban néha rossz hírek, melyekért nem okolhatnak minket. Ilyen például a jelen­tés, hogy Egyiptomban az Aswan Dam (Assuani Gát) léket kapott. AKIK IN ÉVE. ÁLLANDÓAK AZ ÚJSÁGOKBAN SZEREPELTEK Száz évvel ezelőtt nagy port vert fel egy eset, melynek hőse volt Daniel Sickles, ügy­véd, new yorki állami (képvi­selő', egy szenzációs per fősze­replője,' egy amerikai had­test volt parancsnoka, a Me­dal of Honor viselője. U. S. Grant, az Egyesült Ál­lamok akkori elnöke Sicklest nagykövetnek nevezte ki Spa­nyolországba s kivívta a kine­vezés megerősítését, annak el­lenére, hogy Sickles “előre megfontolt szándékkal” gyil­kosságot követett el. Az áldozat Philip Barton Key szövetségi kerületi les harctéri érdemei azonban a polgárháborúban meggyőz­ték a szenátust a férfi érté­kéről s a második kinevezé­sét tábornokká, jóváhagyta. A nagy kitüntetést Gettys­­burnál szerezte s bár a csa­tában elvesztette egyik lábát, Sickiess ragaszkodott hozzá, hogy visszatérjen aktiv szol­gálatba. Mielőtt a két Caro­lina katonai kormányzója lett az Egyesült Államok nagy­­követségén dolgozott több délamerikai államiban. Mint spanyolországi nagy­követ, le kellett mondania er­ről a pozíciójáról, amire régi Teresa Sickles, férje szenzációs perének idején ügyész volt District of Co­lumbiában. Sickíes-nek oka volt rá, hogy úgy higye, Key, Mrs. Sicklest, a feleségét egy “erkölcstelen afférba” sodor­ta. Sickles a gyilkosság után “ideiglenes őrültséggel” vé­dekezett .először az Egyesült Államok jogi történetében, egy óriási nyilvános perben, melyben sok minden került napvilágra, arról, hogy a ha­lott ügyész nem egy esetiben szegte' meg a “házasságtörés­re vonatkozó” törvényeket. Ez 1859-ben történt. Sicklest felmentették és ő ezt azzal tetézte meg, hogy meg­bocsátott a feleségének. Ki­békülésük azonban nem tar­tott soká. Mrs. Sickles állan­dóan őrültségi rohamokat ka­pott s végre is öngyilkossá­got követett el. Két évvel később Sickles felállította az első önkéntes ezredet a Unió hadseregének részére New Yorkiban. Sick­les ezredese és parancsnoka volt az ezrednek, amikor a szenátus visszautasította, hogy jóváhagyja Abraham Lincoln elnök által történt kinevezését tábornokká. Siek­barátja Grant elnöttt kötelez­te 1873-iban, mivel a nagykö­vetség pénzkezelése körül hiányok mutatkoztak. Ezután Sickles kinevezés utján egy poltikai állást ka­pott New Yorkban. 87 éves korában azonban ez alól is fel­mentették “téves pénzkeze­lés” címén és később elha­­gyatottságban halt meg. Charles Evers, civil rights vetí­tőt, megválasztották az 17000 la­kosú Fayette, Miss, polgármes­terének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom