Bethlehemi Hiradó, 1968. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-19 / 38. szám
10. OLDAL Thursday, Sept. 19, 1953 BECS, Ausztria — Az osztrák fővárosban megkezdődött a filozófusok világ konferenciája s erre előzőleg a Szovjetunió 170 szovjet filozófust nevezett be. A világ gondolkodóinak erre a 14-ik olimpiászára azután, közvetlenül az eheti nyitás előtt a Szovjet újabb 50 elvtárs kiküldését jelentette be s egyben kérte, hogy az összes szovjet “filozófusokat” tüntetés-biztos helyeken szállásolják el, mert Moszkvában zavargásokat szagoltak előre, a vilábölcsek a bécsi egyetemen előkészített tárgyalási termei körül, Csehszlovákia legázolása miatt. Már a Becsbe érkező mintegy 3000 filozófus-delegátus között — 1500-al több, mint az 1063-ban Mexicoban tartott ezelőtti konferencián — nem kis felháborodás volt észlelhető. tMár Rómában — útban Bécs felé, a kongresszus tflőszónokja. a francia Jean- Paul Sartre, megvádolta az oroszokat olyan tettel, “mely a nemzetközi jog értelmében a háborús bűnösséggel egyenlő”. Egy másik érdekes figurája a kongresszusnak, a “vietnami háborús bűnös” per kezdeményezője, Bertrand Russell, érkezése után nyomban egy táviratot küldött Brezhnev kommunista főtitkárnak Moszkvába, hogy “nyomban vonja vissza csapatait Csehszlovákiából”. Itt egy kis vita keletkezett, mert nem tudták, hogy címezzék Brezhnevet. Először “elvtárs”-t írtak, ezt a távirat elküldése előtt “Mr.”-re változtatták. Mind 3000 filozófus még hetekkel ezelőtt a kongreszszust annak szánta, hogy ^dialógust” fejlesszenek ki, a “Kelet és Nyugat” között, különösen most, Marx 150-ik születésnapján, azzal a jelmondattal, hogy “a világ filozófusai képesek az egész világ megváltoztatására” — mondta Leo Gabriel, a konferencia elnöke. Időközben azonoan nem a filozófusok, hanem Sztálin egykori vezérkari főnökének. iSlhtemenko tábornak orosz, keletnémet, lengyel, magyar és bolgár csapatai “változtatták meg a világot” mégpedig egy olyan helyen, mely a “dialógus” apostolainak különösen 'kedves volt. Csehszlovákia ugyanis az utóbbi időkben jelentős helye volt a nyugati és keleti eszmék kicserélésének. Valójában a prágai Kaiis-egyetem A két nagy amerikai párt elnök, illetve alelnökjelöltjei. Fenn: Hubert Humphrey alelnök és Edmund S. Muskie szenátor. Lenn: Richard M. Nixon és Spiro T. Agnew. C5ETH LEHEMÍ HÍRADÓ r r r (Kari Marxról elnevezve) néhány éve jelentős szerepet játszott ebben az eszmecserében és az utóbbi években átvette a jugosziávok szerepét, mig . . míg az oroszok nem jöttek. A jugoszláv mozgalom egy kis csoport filozófus körül alakult ki, horvátok közreműködésével s ezek egy kis folyóiratot indítottak meg “Praxis” néven, nem hagyták elaludni a kelet-nyugati eszmecsere gondolatát és egy kis adriai szigeten, Korcula-n találkoztak többizben. Innen, különösen a francia Sartre, a német Bloch és a német amerikai Marcuse — valamennyien marxisták — eszméi szivárogtak ki, a prágai, budapesti, varsói és bukaresti egyetemék diákszobáiba. S ezen a Korcula szigeten tartottak most is élőkonferenciát, a bécsi filozófus kongresszus előtt. Korcula szigetén, egy hónappal ezelőtt még ezek a filozófusok — Bertrand Russell-el sulyosbbitva — petroleum lámpa mellett, mert egy adriai vihar megsemmisítette a villanyvilágítást — ilyenfajta határozatokat hoztak, hogy “a jövő kétségtelenül a szocializmusé” és Marcuse professzor haditerveket dolgozott ki “a késői kapitalizmus megváltoztatására.” Ekkor durrantottak közéjük Brezhnev páncélosai, tették ködössé a korculai látóhatárt és háborították fel a világ “vezető-filozófus-megváltoztatóit.” Hogy a harag Bécsben is megnyilvánul e és hogy a 220 kiküldött szovjet “gondolkodó” talál e nagyobb ellenállásra, kérdéses marad, mig a tárgyalások előrenem haladnak, de ikongreszszusi tagok összetétele miatt duplán kétséges. Mindenesetre Korculában, közvetlenül a Bécsbe indulás előtt, közösen egy kommünikét formuláztak meg, mely igy hangzik: — Szilárdan reméljük, hogy az eszmék erőt vesznek és szétmálasztják a fegyveres hatalmat, még a legerősebbet is. Cselt menekültek BÉCS — Az osztrák belügyminisztérium hivatalos jelentése közli: Mindeddig, a Csehszlovákia elleni invázió óta 847 cseh menekült kért és kapott politikai menedékjogot Ausztriában. Mrs. Martin Luther King, Jr. meglátogatta a U.N. főtitkárát és Dr. Ralph E. Bunchet. DE GAULLE SAJTÓKONFERENCIÁJA A SZOVJET ES FALTAI EGYEZMÉNY ELLEN PÁRIS, Franciaország. lentette, hogy “politikáját még mindig helyesnek tartgjáshar| világszerte, Charles de Gaulle, a francia elnök is megszólalt, szigorúan kárhoztatta a Szovjetuniót, hogy megszállta Csehszlovákiát és kijelentette, hogy ennék oka Európa második világháború utáni felosztása, melyben szerepet játszott az Egyesült Államok és Anglia. A 77 éves de Gaulle elnök elmondotta sajtókonferenciáján, hogy a “három nagy”. Josef Sztálin, Franklin D. Roosevelt elnök és Winston Churchill m i n i s z t erelnök megegyezése 1945-ben a “Yaltai Konferencián”, kiszolgáltatta a Szovjetnek Kelet Európát és Közép Európa egy részét. De Gaulle kijelentette: — Ez a megegyezés a Krim félsziget Yalta nevű városában, lehetővé tette az oroszoknak, hogy most beavatkozzanak. —• Franciaország nem vett részt a yaltai konferencián. Utánna elmondotta, hogy Csehszlovákia letiprása, “elítélendő és kárhoztatandó” és “Prága vezetőinek fegyveres erőszikkal való vak engedelmességre bírása, újabb jele a Szovjet hegemóniának.” Kijelentette, hogy előrelátja a napot, melyen a szovjet csizma uralma megszűnik Keleteurópában. A csehszlovák események — mint mondotta — “pillanatnyilag tétlenségre kényszeritette politikáját, a Kelet és Nyugat kibékülésére vonatkozólag”, de kijeja.” További külpolitikai tényekről beszélve kijelöltette, hogy Anglia az Európai Közös Piacba való belépését azért halasztja, mivel annak belépése esetén, az Egyesült Államok” egyszerűen elnyelné Európát.” Végül kijelentette, hogy Franciaország valószínűleg el fogja ismerni Biafrát, mivel Nigéria háborút és éhséget alkalmaz Biafra lakosságának kiirtására. HABOZNAK AZ ELNÖKI TITKÁROK WASHINGTON — Johnson elnök felkérte néhány közeli titkárát a fontosabbak közül, hogy menjenek vele texasi birtokára, azután, hogy elnöki időszaka lejár, 1969 január 20-án és segítsenek neki könyvtára felállításában. Eddig csak egy fogadta el a meghívást, Robert Hardy, egyik legkedvencebb “szellemiről” közül. Egyike azoknak, akik elutasították az ajánlatot, George Christian, az elnök sajtófőnöke és azóta az elnök és közte elhidegedett a viszony és nem tekinthető többé az elnök bizalmasának és valódi szócsövének. A washingtoni humor azt mondja, ha ezentúl % sajtókanferanQiákon Chirstian azt válaszolja az újságíróknak, hogy “nem tudom”, ez igy is van.
