Bethlehemi Hiradó, 1967. január-június (45. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-19 / 3. szám

6. OLDAL I’M ■1 ,""V== BETHLEHEM! HÍRADÓ Thursday, January 19, 1967 Kanada száz éve OTTAWA. — Száz évvel ez­előtt, 1867. julius 1-én Vic tori a angol királynő aláírta é a brit birodalom nagy pecsét jövel látta el a British North America Act nevű törvényt amely Kanada angol gyarma­tot önkormányzatú nemzett' nyilvánította ki. Ennek a ju­biláns alkalomnak megünnep lése 19(37. újév napján, egy perccel éjfél után megkezdő­dött. Az ünnepségek a centen­­naris év végéig fognak tar­tani. Az ünnepnyitás napjár. lágyultak a centennáris fák­­fyalángok Ottawa szövetség,' főváros és minden tartományi Cápitol felett. A Dominion — ahogyan a függetlenné lett országot né vezték — nem foglalta magá­ban Kanada mai egész terüle­tét. Száz év előtt még csak' négy tartományból állott az ország, a Nagy Tavaktól ke­letre fekvő négy tartomány­ból, ‘ amelyek közül az egyik francia nyelvű volt. Ma a Con­­federatipn — igy is nevezik — tíz’tartományból áll, egy fé' kontinensen terül el, az At­lanti-óceántól a Csendes-ten gerig és fel az Északi Sarkvi­dékig. Kanada a világ máso­dik legnagyobb kiterjedésű or­szága. Első a Szovjetunió; Ka­nada után a harmadik helyet foglalja el az Egyesült Álla rriok. A szovjet birodalom ki­terjedése több mint 8,6 mil­lió négyzetmérföld, Kanada több mint 3,8 millió, Ameri­ka több mint 3,6 millió négy­zetmérföld. Ezt az összehason­­litást még meg kell pótolni .azzal a megállapitással, hogy az életszínvonal magassága tekintetében Kanada az Egye sült Államok után a második helyen áll. Méltán örömteljes Centennáris ünneplés lesz eb­iben az évben Kanada minden városában, minden faluban 'mindek zöíd'elö, télklöíiéíi hó­fehér mezőn. * $ * Százéves jubileumról szól­ova, ne feledkezzünk meg ar­ról, .hogy Kanadának sokszáz­éves története van. A függet­len államiságot megelőző szá­zadokból hiteles történelmi adatok maradtak fenn. 1497- ben John Cabot, Angliából át­vitorlázva a nagy vizen, Ka­nada földjére lépett. Őt kö­vette 15341ben Jacques Car­­tier, a St. Lawrence folyó fel­fedezője. És kévésbe hiteles, talán inkább a legendák kő rébe utalandó az az állítólagos tény, hogy a norvég Leif Brió­son, a vikingek vezére, Grön­landiból kiindulva már 10C0- ben errefelé kalandozott el. A ‘'régi Kanada” történel­mének jelentősebb epizódjai voltak katonai inváziók, há­rom támadás dél felől, Ame­rika felől: egy az amerikai függetlenségi háború idején egy második az 1812. évi an­gol—amerikai háború folya­mán és egy 1866-ban, éppen egy évvel a kanadai független­ség előtt, amikor egy ir fel kelő banda támadta meg a ki­­’álynő északi gyarmatait, az­zal a harci kiáltással, hogy 3k sohasem fogják elénekelni íz angol himnuszt: “God Save :he Queen.” * * * A jubiláns ünnepségnek ■melyeket ez év folyamán ter­veznek, se szeri se száma. A kiemelkedő esemény Expo 67 esz, a világkiállitás Montreal­ban — Kanada legnagyobb vá­rosában, amelyben a lakosság első nyelve a francia nyelv Nagyobbszabásu világkiállítás aisz ez, mint volt a legutóbbi newyorki világkiállitás: nem 46 nemzet lesz képviselve mint volt New Yorkban, ha­nem 70 nemzet a földkerek­ség minden részéből. A kiállí­tás április 28-án nyílik meg és október 27-én zárul. A be vételeket 270 millió dollárra taksálják és a szövetségi kor­mány örülni fog, ha csak 100 millió dollárral kell majd az egyenleget deficit-mentessé tenni. A kisebb, de annál érdeke­sebb, látványosabb ünnepsé­gek közül csak néhányat em­lítünk : Emlékezve Cartier 1534. évi expedíciójára, az általa felfe­dezett St. Lawrence folyamőr lefelé fog haladni több tucat 25 láb hosszú kanu, az ed montoni (Alberta) Rocky Mountain House-tól Montreá­­lig. A 3500 mérföld hosszú folyami csónakázás május 24- én kezdődik és az “expedició” száz líap után, szeptember 4- én fog befutni Montreál ki­kötőjébe. Közben 20 közbenső állomáson helyi ünnepségeken fogják a kanadai vidék lakosai köszönteni a csónakosokat. A nagy napon, julius 1-én éjfélkor tűzijáték fényei fog­nak fj’lángcf.ni minden vá­rosban, minden faluban és ha­rangok kongása fogja emelni az ünnepségek méltóságát. * * * Nincsen fény árnyék nélkül A jubiláns évben Kanada köz­ponti kormánya és tartományi kormányai elé súlyos gazdasá­gi, financiális és politikai problémák tornyosulnak. Mái az év első napján panaszra volt oka a népnek: életbelé­pett az országos sales tax. Az idős kanadaiak kiadós nyug­dijat kapnak, de a nyugdij­­alapba ezentúl többet kell be fizetni, magasabb jövedelmi adó utján. És az árak egyre emelkednek. Az ipari és üzle­ti világot bérharcok és a ter­melési költségeik növekedése nyugtalanítják. Az ország kül­kereskedelmi mérlege, az ex­port gyors növekedése ellené­re, súlyosan deficites, külö­nösen a déli jószomszédok, au amerikaiak felé. Ottawában hiába kérdez­nék az illetékeseket és hozzá­értőket, hogy infláció vagy gazdasági lelassulás fenyeget­­e, vagy mind a két veszedelem. Ez nagyon valószínűnek tét szik: az, hogy amilyen lesz a gazdasági élet irányzata a? Egyesült Államkoban, olyanra van kilátás Kanadában is Mert a két ország gazdaság) élete oly mértékben van össze­fonódva, ami Kanadában so­kaknak nem tetszik ... * * * Quebec tartományban, a francia kanadaiak fellegvárá­ban fenyegetően mozgolódnak a “kis testvérek” szélesebb önkormányzatot és több bevé­telt követelnek az angol nyel­vűek fellegvárától, Ottawá­tól. Panaszai régi keletűek, i759-ig nyúlnak vissza, ami­­tor Wolfe győzelme az Ábra-. ham mezőn véget vetett Fran­ciaország uralmának és Que­bec brit uralom alá került. A nagy francia forradalom mo­­dernizáiló hatása ennélfogva nem érintette Quebeeet és a francia-kanadaiak azóta mind­máig elnyomottaknak, leg alábbis elhanyagoltaiknak ér zik magukat’. Az angol hagyó mányok* szel lemében kompro misszunios megoldások élőt: állnak a vitázó felek:- Ottaw; és Quebec. :J: ■ * * -Száz évvel ezelőtt Victorü királynő .proklamúlta Kanad;, -‘majdnem függetlenségét’, a önkormány »tót. Mégis, a ka nadaiak nemzetalapitójükként John Alexander Macdonaldot is tisztelik, aki a konfederá ,ció épitményét ácsolta, ő Ka nada George Washingtonja a nemzet atyja, A kanadai or­szágos parlamentben törvény készül, amely a haza. atyjá­nak születésnapját, január Il­ik napját, Jiemzeti ünnepnap­nak nyilvánítja ki, A mostari jubiláns, évber fog megszületni a ■ hivatalos, kanadai himnusz, “O Canada”. A végleges szöveget — ango1 és francia nyelven — még nem határozták el. Jóslatok, melyek beváltak — jóslatok, melyek nem váltak be Edmund Búnké, angol poli tikai iró. 1775-ben — egy év vei a Függetlenségi Nyilatko­zat megszületése előtt — ez1 üzente az angol ifjúságnak: “'Fiatalemberek, vegyétek tudomásul — ez az Amerika amelyről ti mostanában csak mulatságos híreket halltok vad emberekről, rossz miodor­­. ól, ez az Amerika egy idő múl­va még mielőtt ti eltávoztok erről a földről, magához fog­ja ragadni az elsőbbséget a vi­lág minden kereskedő népe közt.” * * * Alexis de Tocquevilié, fran­cia történetíró, akinek az ame­rikai demokráciáról irt köny­ve még ma is úgyszólván kö­telező olvasmány mindazok számára, akik az amerika­­közállapotokkal komolyan fog­lalkoznak, 1935-ben ezt irta: “Ma két nagy nemzet van a világon: az orosz és az ame rikai. Kiinduló pontjaik kü­lönbözőik, forrásaik nem azo nosaik, mégis mindkét nemze tét az egek ura arra utalta hogy a fél világ sorsát el­döntsék.” * * í! Ezek a jóslatok beváltak Amerika ma csakugyan a vi­lág legnagyobb gazdasági ha­talmassága és nem a fél vi­lágnak, hanem az egész világ­nak sorsa azok kezében van akik Moszkvában és Washing­tonban az élen állnak. 1775 és 1835 óta nagyot változott a vi­lág, atomkorszakba léptünk amelynek eljövetelét még né­hány évtized előtt sem lehe tett megsejteni, mégis az alap­vető tény, a két super-hata­­lom létezése, igazoltnak bi­zonyult. * * ■* De nem váltak be ezek a jós­lások : A londoni Globe cimü lap 1855-beri ezt irta: “Amikor De Lesseps min­denféle pénzt kért, hogy meg­teremthesse a Szuez-Cvsator­­nát, a Times és a Daily New.® kinevették, azt Írták, hogy el­képzelése képtelenség, hiszen agy hatalmas homokvihar ma­ja alá temetné az egész csa­tornát. Disráeli miniszterel­nök is teljes lehetetlenségnek vélte a csatornát. * * * 1857-ben az Egyesült Álla­mok kormánya elrendelte a Grand Canyon térségének ala­pos kivizsgálását. Akkor Jo­seph C. íves hadnagyfa vizs­gáló bizottság tagja ezt je­lentette a, kormánynak: “A mi látogatásunk azon a vidéken a fehér embernek első és kétség-, telenül utolsó kirándulása lesz. Az egész vidék nem ér sem­mit. Úgy tetszik nékem, hogy a Természet . rendelése az, hogy a Colorado folyót, leg­alábbis annak nagy résiét, so­hase keresse fel senki;” * * í -Ez a két jóslás nem vált be. A. Szuez-csatorna a világ ha­jóforgalmának egyik legfon­­tosább szakasza, lehetővé te szí, hogy tengerjáró hajóknak nem kell Afrikát körülutazni­uk, 'hogy az Atlanti-óceániból az Indiai- és a Csendes-óceán­ba eljussanak. És a Grand Canyoné*-. Amerika egyik leg­nagyobb turista látványossá­ga, a Colorado folyó megfizet­hetetlen vizéért pedig éveken át elkeseredett hareot folytat­tak California és Colorado ál-, lamck. SZOVJET BÚZA CAIRO Alexandria kikö­tőjébe megérkezett az első szovjet b u z a-szállítmány, amelynek mennyisége 6,500 tonna. —............ . .... \ 7 eves Ttiekie Winchester, kinek atyja a szigeten a világitó In rony őre, ezen az alkalmatosságon megy az iskolába a szárazföldre. Maine ben. Amerikai férfiak, akik rendszeresen az autóbusz-végállomáson alszanak New York városában meg lehetősen népszerű a 'Pori Authority aut óbusz-végállo más. S a dologban az a leg érdekesebb, hogy nemcsak az utasok között népszerű, ha­nem olyanok között is, akik egyáltalában nem szándékoz nak utazni. Ez az autóbusz-végállomás az éjszakai órákban, úgy hat mint egy angol rémfilm, ahol az ősi kastély termeiben kü­lönböző félelmetes figurák és szellemek kísértenek — leg alább is, ezt állította nemrégi­ben egy new yorki újságíró. Az autóbusz-végállomás ter­meiben, az éjszakai órákban, gyanús figurák ólálkodnak, ácsorognak és leggyakrabban — alszanak. Kik ezek a végál­lomáson ácsorgók, ólál'kodók, vagy alvók? A new yorki újságírók sze­rint, megtalálhatók közöttük a new yorki besurranó tolva­jok, a “hivatásos” csavargók, az éjszaka vándorai, homo­szexuálisok, részegek és nem utolsó sorban, valóban gya­­nuskülsejü, céltalanul ődön­­gő fiatalok. Amint az óramutató halad és az órák mindjobban éjsza­kába nyúlnak, a gyanús ala­kok száma mindjobban növek­szik. Az éjszakai látogatók álta­lában, a telefon-fülkéket ked­velik, a lépcsőket, vagy pedig a férfi-toileteket, ahol vi­szonylagos békességben szu­nyókálhatnak egyideig, ha szerencsés éj szakáj uk van, olykor órákig is. A különös és kísérteties fi­gurák “forgalma” a tetőfokát valóban a kísértetek órájá­ban, éjfélkor, éri el. Az érkező és távozó utasok már megszokták ezt a lát­ványt és ügyet sem vetnek a gyanús figurákra, nyugodtan sietnek dolgukra. A gyanús alakok sem háborgatják az utasokat, mintha csak tudnák, hogy amugyis hiábavaló fá­radtság lenne a dolog. Olykor, egyik-másik éjsza­kai figura megpróbál pénzt kérni valamelyik érkéz ő, vagy távozó utastól, azonban voltaképpen maga sem bízik a sikerben s a kérést szinte csak éppen a “tisztesség” oká­ból kísérli meg. A végállomás érkező cs távozó utasai soha sem adnak pénzt az éjszakai csavargóknak .— valamiféle íratlan egyezmény ez, ame­lyet maguk az éjszaka ván­dorai is tudomásul vették és elfogadtak. A rendőrség véleménye szerint, az éjszaka vándorai voltaképpen nem veszélyesek az autóbusz-végállomáson, in-| kább csak kellemetlenné te­szik a közlekedést és riasztó látványt nyújtanak. Az éjszaka vándorainak legnagyobb része nem akar egyebet, minthogy hagyják őt békében és alkalomadtán, en­gedjék egy kicsit aludni, az egyik férfi-toiletben, vagy pe­dig valamelyik telefon-fülké­ben. Az 1966-os esztendő utolsó hónapjainak egyikében egy is­mert new yorki közéleti sze­mélyiség, aki neve elhallgatá­sára kérte a szerkesztőséget, levelet irt a New York Times nevű napilapnak. Ez a közéleti személyiség azt állította levelében, hogy a kérdéses autóbusz-végállo­más az éjszakai órákban való­ban kísérteties IJá. ;t v á n y t nyújt, ‘Regenerált alvilági fi­gurákkal, mindenfajta ren­dőri védelem nélkül.” Ez az ur azt javasolta: for­dítson a new yorki rendőrség a jelenleginél nagyobb figyel­met “erre a lőporos hordóra, ahol minden pillanatban tör­ténhet valami.” Nehány nappal ezelőtt az­után valóban “történt vala­mi” ezen az autóbusz-végállo­máson: egy Albert J. Burkol nevű, 35 éves utasra, két Íz­ben rálőt't egy ott ácsorgó éj­szakai figura, amikor Bürkei­től tiz centet kért és a férfi visszautasította. Bürkeit a St. Clare kórház­ba szállították, ahol most már jobban van, azonban néhány napig élet-halál között lebe­gett. Egy átlagos héten a téli hó­napokban a Port Authority rendőrsége hozzávetőlegesen 700 éjszakai vagányt szélit fel a távozásra az autóbusz-vég állomásról. Ez azonban csu­pán kis része az ott ácsorgók­nak, vannak ugyanis olyanok, akik jó szimattal megnesze­ik a rendőrök érkezését és Időlegesen elhagyják a vég­állomást. A homoszexuálisok számá ra ideális tartózkodási hely ez a jól fütött végállomás r téli hónapokban, olyankor amikor odakünn, fagyos szél süvölt az utcákon és nem akarnák tovább dideregni b 42-ik utcát keresztező hetedik és nyolcadik mellékutca sar­kán rendszeres tartóztokási helyükön. A csavargók számára is ide­ális hely a végállomás, ahol végre megmelengethetik ösz­­szeg'émberedett tagjaikat az egész napi céltalan ácsorgás után. Egy polgáriruhás rendőr, aki gyakran teljesít éjszakai szolgálatot ezen az autóbusz­végállomáson, ezeket mondot­ta a közelmúltban az újság­íróknak: — Az éjszakai csavargók­kal nem lehet birni. Kiutasít­juk őket a végállomásról, ek­kor eltávoznak az egyik ajtón és néhány percen belül visz­­szaszivárógniak a másik aj­tón. Egyet letartóztatunk kö­zülük, egy pillanat múlva ket­tő van helyében, szinte a föld­ből nőnék ki, bámulatos gyor­sasággal, gomba módjára. Ez a végállomás egy egész épülettömböt foglal el, nyolc főbejárata van és bét szintje. Külön szintről indulnak a vá­rost elhagyó autóbuszok, v helyiérdekű járatok, a városi járatok, stb. Ezt a hatalmas területet kell őrizni éjjel-nappal. Tol­vajok gyakran ,még nappal is megkísérlik, hogy a felső szinteken lévő, parkoló auto­mobilokat feltörjék és kira­bolják. Egy átlagos napon, 7,400 autóbusz érkezik a végállo­másra, illetőleg távozik a vég­állomásról. Ez hozzávetőlege­sen legalább napi 205,000 utast jelent. Ez a szám, bizo­nyos ünnepnapi emelkedé­sekkel együtt, átlagosan évi 36 millió utast tesz ki. Hivatalos statisztikai adat bizonyítja, hogy világnak nincs még egyetlen olyan vég­állomása —- akár repülőtér, akár vonat, akár autóbusz,— vagy hajóállomás, — amely ilyen óriási forgalmat bonyo­lítana le, mint ez az autó­busz-végállomás. A legna­gyobb végállomásoknak en­né1: legalább évi 15 millió utassal kevesebb a forgalmuk. A végállomás üzleteinek vásárlóival, az elutazókat ki­­kisérőkikel és az érkezőkre vá­ló várakozókkal együtt, en­nek az autóbusz-végállcmás­­nak az évi forgalma — leg­szerényebb számítással is — 100 millió személy. Mindehhez a Port Authori­ty saját rendőrségének létszá­ma 1,100 fő, amelyből mind­össze 33 fő jut a végállomás ellenőrzésére, a többiek, a re­pülőtereket, a hidakat és álág­­utakat ellenőrzik. Robert E. Friend kapitány, a végállomás rendőrosztagá­nak parancsnoka, teljesen in­dokoltan kérdezte az újság­íróktól: —- Miképpen lennénk ké­pesek megfelelő rendőri el­lenőrzést végezni az autó­busz végállomáson? Ä bonni kancellár fürdőkád-problémája BONN Az Associated Press nevű amerikai hírügy­nökség nugatnémetországi tu­dósitója irta: Kurt Georg Kiesinger, nyu­gatnémet kancellárnak két­ségtelenül számos problémája van, közöttük saját, ingó koa­líciós kormányának fenntar­tása is. Problémái között azonban jelentős helyet fog­lal el — a fürdőkád. Herr Kiesinger fényűző pa­lotában lakik és dolgozik, en­nek a palotának azonban csu­pán két szobája van bebuto­­rozva. Amikor a nyugatnémet kancellár fürödni akar, tele­fonál a rendőrségnek és a kancellári garázsnak. A ga­rázsból nyomban megérkezik a limousine, a rendőrségről pedig a kirendelt védőosztag s ezekután Nyugat-Németor­­szág kancelárja elindul afelé a szálloda felé, ahol különle­ges alkalmakra lakosztályt tartanak fenn számára és en­nek a lakosztálynak, történe­tesen, fürdőszobája és fürdő­kádja is van. . Az elnök palotának két für­dőszobája is van — a meleg­­vizszclgáltatás azonban már hosszú ideje nőm működik. Ez volt az oka annak, hogy Konrad Adenauer kancellár például, mindig is saját ott­honában lakott, kancellársá­ga idején.

Next

/
Oldalképek
Tartalom