Bethlehemi Hiradó, 1966. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)

1966-07-21 / 29. szám

6. OLDAL

■araa

BjqTHLEHEMT híradó

Thursday, July 21. 19G6

Feljelentette magát egy fiatal bűnöző Billy Graham hatására

LONDON, Anglia. — Egy fiaital angol megjelent a rendőrség előtt, bevallotta, bogy negyven betörést követett el és elmondotta, hogy Billy Graham amerikai evangélista szellemi hadjáratának hatása alatt le akar térni a bűn Htjáról.

— Tudom, hogy megbüntetnek — mondotta a megtért notórius betörő, Stephen Har vey két londoni városi bíró nak. — Szívesen megyek a börtönbe, de ha kiszabadulok, újból kezdem az életemet.

A két városi bíró, aki meghallgatta Harvey vallomását a 40 betörésről és értesült a rendőrségtől, hogy a fiatalember már 15 éves kora óta bűnös életet folytatott és atyja kiutasította a házából éppen ezért a feslett élete miatt.

Harvey atyját behívták a bíróságra és megengedték neki, hogy cellájában beszéljen a fiával. Miután ez megtör tárat, az apa újból jelentkezett a bíráknál:

— Úgy tűnt nekem, mintha nem ugyanazon fiammal beszéltem volna — mondotta. — \ fiú teljesen megváltozott,

iáiig tudom megérteni. Ha kiszabadni szívesein visszaveszem a házamba.

— A változás — mondotta a fiatal Harvey — az elmúlt hónapban történt bennem, amikor résztvettem Billy Graham egy esti beszédjén az Earl’s Court Arénában.

Két barátjával ült egészen elől és anyira meghatották Graham szavai, hogy “döntött Krisztus mellett”, mondotta a fiatalember.

— Beszéde végén előléptem, innen hátravittek az evangélista emberei, kiknek mindent elmondtam magamról és kértem, hogy értesítsék a rendőrséget — mondotta Harvey.

— Azok azt a tanácsot adták nekem, hogy adjam fel magamat, tegyek teljes és őszinte vallomást és (kérjem Isten segítségét.

TŰZ A HERNYÓK ELLEN

LONDON — A londoni repülőteret valósággal megszállták a hernyók. A környező bokrokat felgyújtotta a parancsnokság és az azokban fészkelő hernyók ekkor elpusztultak.

A Norris-Thermador Corp. Los Angelesben hüvelyeket készít ágyulö ved ékek és rakéták részére, a vietnami háború céljaira. 1. Az első lépés, 20 láb hosszú acél-csövekből megfelelő hosszra vágják a hüvelyeket. 2. Lángvágóval nyílásokat vágnak a hüvelybe, melynél fogva felfüggesztik a repülőgépekre. 3. A kész 500 fontos bombák hüvelyei ellenőrzésre várnak, miután elküldik azokat robbanóanyaggal való megtöltésre.

Irta: FÁBIÁN BÉLA

BRÜSSZELI LEVÉL

Teljesen elégett az angol Alva Cape tankhajó New York kikötőjében

Száműzték az “öregeket” a munkapiacról

WASHINGTON, D. C.. — Valamikor a spártaiak a hasznavehetetlen öregjeiket letaszították a Tajgetosz szikláról, hogy ne kelljen eltartaniuk őket. Szemben Athén humanista civilizációjával és nagy kultúrájával, ez a barbarizmus különösen hátborzongató. VaMmi ilyen Tajgetosz komplex alakult ki a mi amerikai Athénünkben is: az u. n. “öregeiket” száműzték a murikapiaercl.

Az öt és féléve tartó csodálatos fellendülésnek ez az egyik sötét foltja. Ezt az emberi problémát könnyedén lesöprik íróasztalaikról a mi kitűnő törvényhozóink, akiket .jobban érdekel a vietnami háború kiterjesztése vagy öszszezsugoritása, vagy a néger szavazatok megszerzése, mint az “öregeknek” bélyegzett polgártársaik mumikanélküii! égé.

Ezek az “Öregek” tulajdonképpen két csoportba tartoznak. Az egyiket a nyugdíjas kort elért évek szerint is valóban “öregek” képezik, a má 3'iikat ia kib. 40—45 éves és azon felüli “öregek”.

A nyugdíjas korbeli öregek általában a 65 éven felüli korkategóriába tartoznak, de zsák általában, nem feltétle mii. A vállalatok — sőt egyes szakszervezetek — nyugdíjpolitikája ugyanis erőszakolja a korhatár leszállítását. Sok nagyvállalat már 62, sőt egyesek már 60 éves korukban nyugdíjba küldik a munkásaikat. Mindezt azzal az ürügygyei, hogy helyet nyissanak a fiatalok számára. Ez önmagában helyes törekvés volna, ha nem lenne hamis humanizmus. Először is: a legtöbb 60- on felüli u. n. öreg nemcsak teljesen munkaképes, hanem nagy tapasztalatainál és megbízhatóságánál fogva ér anynyit, mint egy begyakorlatlan fiatal munkás. Emellett ezek a munkaképes öregek, akik (65-ön felül) az amerikai népesség 10 százalékát teszik ki, az amerikai szegénység 20 százalékát jelentik. Ez is humanizmus? A Social Security nyugdí j nem elég, vállalati külön nyugdijat pedig nem mindenki kap! Ne felejtsük, nem minden vállalatnak van külön nyugdíjalapja és azt sem, hogy a 40—45 évi munkaidőt a munkás valószínűleg nem egy, hanem több vállalatnál töltötte el, legalábbis többségükben. így lehet, hogy az utolsó munkahelyén még nem szerezhette meg a nyugdijjogosultságot. Ez nem a munkás vándortermiészietéből, hanem az amerikai vállalati rendszer sajátosságából következik. Kivéve az igen nagy vállalatokat, a jelenlegi amerikai vállalatok többsége nem is létezett, vagy más tonnában létezett még 15—20 esztendővől ezelőtt is. A munkás kénytelen volt vándorolni, ment vagy megszűnt, vagy máshova költözött, vagy beolvadt, vagy más gyártási ág na tért át vállalata. Kénytelen volt vándorolni az automatizáció miatt is, valamint az egészen uj — két évtizeddel ezelőtt nem is létezett — gyártmányok bevezetése mi aitt is.

De még ezeknél a nyugdíjaskor u öregeknél is szeren esetlenebbek a 40—45 éves ko rukban munkájukból kiesett ‘öregeik’, pontosabban: “nemfiatalek”. Kiesésük okai ugyanazok, mint amiket az előbbi mondáitokban soroltam fel. Ezek igazán a legjobb munkaierejükben lévő nemfiatalok egyszerűen nem kap mák uj alkalmazást, mert öregnek tartják őket a vállalatok. Ha valaki, mondjuk, 45 éves korában munkanélkülivé válik, áldozatául esik az merikai fiatalság kultusznak, “öreg” már, leírják, mint egy elavult .gépalkatrészt.

Ez vonatkozik a legtöbb esetben a fehérgalléros dolgozókra is, valamivel enyhéb ben az örökifjú nőkre, mint a férfiakra. Átképzés és ilyesmi elméletileg — sőt kis mértékben gyakorlatilag is — segíthet ugyan, de a munkás, akiinek családja van, házat vett, stb. nehezen vándorolhat mendjuk Clevelandból Oregon-ba, ahol véletlenül

akadna számára egy megfelelő munkaalkalom. Ezek a 45 körüli munkások és tisztviselők lehetnek a legkitűnőbb szakemberek is (kivéve egészen speciális kis munkaköröket), még ma — a relativ munkáshiány korszakában — 'em helyezkedhetnek el, ha csak nem valami ideiglenes, alacsonyahbrendü munkakörben.

Ez nemcsak kiáltó emberi igazságtalanság, hanem a legrosszabbfaj tia pazarlás is nemzet i munkaerő-vagyónunkkal. Ha az Egyesült Államok elnöke, szenátorai, képviselői, főbírói, művészeti alkotói, sőt vállalati igazgatói is lehetnek nem fiatalok, vagy éppen öregek, miért válik selejtté egy munkás vagy tisztviselő 40— 45 éves korában ? Johnson elnök, Fulbright szenátor, sőt az örökifjúinak tűnő Robert Kennedy sem kapnának mun.Ját, ha történetesen a mumtapúaiera kényszerülnének.

A Civil Rights törvénybe nemcsak a feketék és a nők egyenjogúságát kellett volna bevenni, hanem legalább enynyire a munkaképességük teljében lévő 401—45 éves vénemberek alkalmaziatási előjogát is. Ez a diszkrimináció roszozabb, mint a nemek és fajok szerintii és erősen emlékeztet a spártaiak Tajgetosz-receptjére. (...) (***)

A VILÁG LEGNEHEZEBB EMBERE

Brüsszel, 1966. julius hó.

Istennek különös utjai vannak, a sorsinak különös véletlenjei.

Vasárnap, harmadikán este érkeztünk Brüsszelbe, este Töttössy Ernővel, a Szabadságharcos Szövetség belgiumi elnökével vacsoráztunk.

Töttössy ügyvéd volt Budapesten, itt egy amerikai vállalatot 'képvisel. Remekül beszél angolul, franciául, németül, kitünően prosperál.

Éveken keresztül volt odahaza politikai fogoly, s nem feledkezett meg azokról, akik még mindig börtönben vannak.

— Úgyis lehetne — mondja —, hogy mi volnánk börtönben odahaza s ők volnának a szabad világban. Átkoznánk őket, ha elfeledkeznének rólunk.

Vasárnap van, nem lehet kapni New York Times és New York Herald Tribune európai kiadását s iigy a londoni vasárnapi újságokat vesszük meg, közöttük a Sunday Express-et.

Felmegyünk a szobánkba, felhívom Apponyi Gyurit, ró gi kedves barátomat, volt képviselőtársamat, kivel mindig barátsággal, sok harcban küzdöttünk együtt a magyar parlamentben, a magyar szabadságért és demokráciáért.

Telefonja nem felel s később tudom meg, nagy sajná latomra, hogy Gyuri nincs Brüsszelben.

Edna, ki a Sunday Expresset olvassa egyszerre felkiált:

— Béla, olvassa gyorsan Sir William Haytemek a voh moszkvai angol követnek cik két.

Sir William Hayter kísérte Kruscsevet Londonba, Krus csev első európai utján, 1956 tavaszán, mikor mi London ban Kruscsevet minden utján követtük.

Krúscsev mikor autójában meghallotta, hogy a tüntetők ütemesen kiabálják bu-bu-bu — Írja William Hayter — azt kérdezte a követtől, hogy mit jelent a bu-bu-bu?

Sir William Hayter megmagyarázta neki, hogy a tüntetők neheztelnek rá s nem helyeslik a politikáját. Ezen Krúscsev elborult s mikor kérésünkre Sir Anthony Eden

akkori miniszterelnök Kruscsevnél a politikai foglyok ériekében interveniált, papíron 's megtudta, szives fogadta:ás helyett miért fordult ellene a londoni utca.

Milyen boldog volnék, ha magyar barátaim ebből a tényből megtanulnák, hogy elméleti vitáknál, tépelődésnél mennyivel többet érnek azok tíz akciók, melyekről a diktáto’ok is kénytelenek tudomást /enni.

Európai utónknak itt Brüszszelben, mint Kopenhágában és Stockholmban, rövidesen meglesznek a látható eredményei : nemcsak nyilvánosságot tápunk a magyar ügy és a magyar politikai foglyok számára, de sorra alakulnak majd i nem magyar polgárokból álló szervezetek, melyeknek feladata lesz a magyar ügy ébren tartása és a magyar politikai foglyok támogatása.

A belgiumi szervezet Töttössy Ernő érdeme. Az első próbája lesz az októberi ünnepség.

B résszé’. i tartózkodásunk fénypontja volt Kéthly Anna, tiki a múlt hónapban Stockholmban a szocialista párt kongreszusán mondott beszélóvel figyelmeztette az euróoai munkásságof mi van a szovjet mosoly mögött. A foradalom hőseire nézve börtön s Szibéria.

Kéthlytől hallottam az aláb>i remeik anekdotát.

Malinovszky a szovjet hadereg főparancsnoka az elmúlt letekben Budapesten volt s leímcsak a magyar vörös had'ereget vizitálta, a gyárakat s. Kádár az utolsó gyárlátogatás után azt kérdezte Malilovszkytól, hogy mi a véleménye a gyárakról.

— A munkások nem dolgozlak — mondotta Malinovszky categórikusan.

— Ez igaz tábornok elvtárs — válaszolta Kádár — ez igy /olt a régi világiban is, az iralkodó osztályra akkor se lolgoztak.

Kéthly — ezt örömmel láttam — egészséges, hisz a jövőben, hisz a magyar ügyben.

Bárcsak volna annyi tiszta hit minden barátomban, mint Káthlyben, s annyi optimizmus.

BE'NVILLE, Hl. — Ennek az istenhátamögötti illinoisi falucskának turista látványossága egy nagy sírkő a kis falusi temetőkertbem. Felírása elárulja szokatlan érdekességét. Itt nyugszik Robert Earl Hughes, aki 1926 junius 4-én született és 1958. julius 10-én halt meg. ő volt minden idők és minden népek leg nehezebb embere, testsúlya 1041 font volt. Annyi, mint

'3t jól megtermett illinoisi farmer testsúlya. . .

Robert Earl Hughes normális, okos, élénk fiú volt, olyan mint a többi fiú a faluban. Nagy baja csak akkor támadt, hirtelenül és váratlanul, amikor szamárkchögésben megbetegedett. Attól kezdve a testsúlya elkezdett nőni, nőtt, egyre nőtt, szinte naponta nőtt. 10 éves korában. 375 fontot nyomott. Az iskolába nem

járhatott, mert az iskola egy mérföldnyire volt a család farmjától és a fiú óriási au lya miatt nem tudott odáig elvánsziorogni. Nem is lett volna az iskolában elég nagy és elég erős szék a számiára ...

Hogy a fiú ne unja magát halálra, szülei néha felraktak egy truckra, úgy “szállították” a közeli városokba. Hi re ment és a kis faluban olyasmi kezdődött, ami addig ismeretlen és elképzelhetetlen volt: idegenforgalom, turistajárás. A fiú a farmház verandáján nehéz padján ülve közömbösen nézte' az árnulóbámuló jövevényeket. Egyszer szó volt arról, hogy a televi zióban fogják őt mutogatni, de a TV-vállalat vezetősége meggondolta a dolgot, nem

merte vállalni a New Yorkba •zállitás nehézségeit, kockázaát. Már 900 font volt a testsúlya, amikor katonaköteiles torba lépett. Jelentkezett katonáinak. Megmérték és alkalmatlannak találtait... Csak 27 éves korában fogadta el igy cirkusz ajánlatát, hogy jó pénzért mutogatni fogják. Három évig vándorolt a cirkusszal faluról falura, városéi városra és boldog volt, mert városokat látott, egy igész, addig tőle elzárt világot.

Mount Vernon, Ind.-han 1958 júliusában megbetegedett, néhány óra múlva a szive megszűnt dobogni. Orvosi csoda volt, hogy 32 éves koráig cipelni tudta egyre súlyosabb testét.

William Wooldridge (bal) leteszi az esküt, mint az amerikai had sereg első főtörzsőrmestere, a Pentagonban. Az esküt Harold K, Jghnson tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke veszi ki.