Bethlehemi Hiradó, 1965. július-november (43. évfolyam, 26-46. szám)

1965-07-22 / 29. szám

6-IK OLDAL BETHLEHEM1HIRADŐ Thursday, July 22, 1965. Az öngyilkosság mint egyének és társadalmak problémája A világürkorszak hatása alatt ezt az ürsisakot tervezte Edward Mann, londoni kalapos, a fiatalabb nemzedék részére. KÖZÉPISKOLAI OKTATÁS MAGYARORSZÁG ISKOLÁIBAN A statisztikában sokan csak száraz és unalmas adathal­mazt látnak. Pedig a számsor rok izgalmasak, sőt megdöb­bentőek is lehetnek, ha • ró­lunk szólnak, ha az élet és a halál kérdéseinek drámai ese­ményeit tükrözik. Az Egészségügyi Világszer­vezet (WHO) számszerű ada­­, tokát közöl a világ minden or­szágából az elhalálozások okairól. E statisztikából meg­tudhatjuk, hogy az USA-ban évenként átlagosan több mint 20,000 ember hal meg öngyil­kosság következtében. Svájc­ban ez a szám több mint 1000, Svédországban 1400, Ausztrá­­. liában pedig 1600. Hazánkban 1959-ben 2616, 1960-ban ■ 2592, 1961-ben 2552 és 1962- ben 2501 ember végezte éle­tét öngyilkossággal. A nemzetek öngyilkossági “ranglistáján’’ Harold Jacob­­zin§r amerikai kutató szerint az USA a 16. helyen áll. Az •• 1962. évi 20,207 öngyilkosság • azt jelenti, hogy 100,000 ame­rikai állampolgárból 15 lett öngyilkos. A halálozás okai ; között az öngyilkosság az USA-ban a 12. helyen áll: ön­­gyilkossággal fejezi be életét az emberek 1,2 százaléka. Az elmaradott országokban keve­sebb az öngyilkos, mint a fej­lettekben. Magyarországon 1962-ben .minden 100,000 lakosból 24,9 lett öngyilkos, és ez a szám 1956 óta csaknem változatlan. Lengyelországban 100,000 la­kosra 9,3, Cserszlovákiábani 20,6, Finnországban 22,1 Ausztriában 22,4, és Nyugat- Eerlinben 39,5 öngyilkos jut. Részletesen elemzik a sta­tisztikák az öngyilkosságot megkísérlő,. valamint az an­nak áldozatául esett szemé­lyek legkülönfélébb adatait Los Angelesben például, aho’ 1962-ben 100,000 lakosra 16 öngyilkos jutott, az áldozatok 3 százaléka került ki a 20 éven aluliak sorából, de a sikertelen kísérleteket is számításba vé­­ve ez a szám már 8 százalék. Az áldozatok közt több a fiú, a sikertelen kísérletek elköve­tői között pedig a leány. A 20 éven aluliak közül New York Cityben minden öngyilkos ha­lálesetre 50 meghiúsult kísér­let jut, de máshonnan vannak olyan adatok is, amelyek sze­rint ez az arány nem ötven­szeres, hanem százszoros. A statisztikák elkészítése különféle nehézségekbe ütkö­zik, ezért a számítások nem mindig pontosak és részben csak becslésen alapulnak. En­nek az a magyarázata, hogy az öngyilkossági kísérletek nagy részét az érdekeltek el­titkolják, és a halálos végző­­désüeket is lehetőleg baleset­nak tüntetik fel. A társadalom ugyanis a világ nagy részében elitéli az öngyilkosságot, sőt elmarasztaló véleményét az öngyilkos családjára, rokon­ságára is kiterjeszti. Vannak azonban olyan társadalmak is, amelyek az öngyilkosságot nem Ítélik el, sőt — mint is­meretes — Japánban bizonyos értelemben az öngyilkosság­nak valóságos kultusza virág­zik. (Emlékezetes a Harakiri cimü japán film, amelynek éppen ez állt a középpontjá­ban.) A statisztikai adatok elem­zéséből mindenesetre kiderül azonban, hogy az öngyilkos­ság gyakorisága a korral fo­kozatosan növekszik, és a leg­gyakoribb a 70. év körül. Há­zasok között- kevesebb az ön­gyilkos ; a családi élet köte­lezettségei és örömei e tekin­tetben kedvezően hatnak. A magukra maradt, társtalan, idősebb emberek kétségbe­esett lelkiállapota viszont nö­veli az önként halálba indu­lók számát. Az öngyilkosság kérdésével foglalkozó irodalom legizgal­masabb fejezetei azok, ame­lyek az élet ilyen tragikus be­fejezésének okaival foglalkoz­nak. Kétségtelen, hogy minden öngyilkosság okai között ott van valamilyen lelki zavar, és minden öngyilkosságot kóros jelenségnek tarthatunk. Ez azonban egyáltalán nem jelen­ti azt, hogy minden öngyilkos orvosilag megállapíthatóan elmebeteg. Az általános ta­pasztalat szerint az öngyil­kosoknak csak , 15—30 száza­léka szenved valamilyen sú­lyos lelki, illetve elmebeteg­ségben. Azonban a többieknek az idegrendszere, lelki élete, személyisége is károsodott az életben elszenvedett veresé­gek, csapások, sérelmek ha­tása alatt. A fiatal öngyilkosokra is ál­talában az a jellemző, hogy —> legalábbis lelkileg — elhagya­tottak voltak. Hiányzott éle­tükből a szeretet, a megértő környezet, és problémáikat, panaszaikat nem hallgatta meg senki. A lelki gondozás, irányítás hiánya felelős a ben­nük keletkezett érzelmi zűr­zavarért, ez tette őket magá­nyossá, bizonytalanná, két­ségbeesetté, az öngyilkosság kiszolgáltatottjává. Különö­sen jellemző ez a kamaszkor­ra, az érettségit megelőző ál­­latpotra, amikor a fiatal elő­ször kezdi felmérni az előtte álló jövőt, és uj meg uj — gyakran megokolatlanul fel­nagyított — problémákat lát-: va maga előtt, megretten az élet valóságától. A New York City fiatal öngyilkosainak éle­tét elemezve megállapitották, hogy az öngyilkosságra veze­tő ok valamennyiük esetében orvosolható lett volna. Az öngyilkossághoz vezető lelki konfliktusok közül a leg­több mögött valamilyen csa­ládi viszály rejlik. Magyaror­szágon 110 öngyilkos közül 21-nek az esetében állapította meg az eljáró hatóság, hogy ez volt a végzetes tett magya­rázata. A családi élet felboru­lása megrendíti a fiatalok lel­ki egyensúlyát is, de még ne­hezebben viselik el az ilyen fordulatokat az idősebbek. Nekik már számottevően csökken az alkalmazkodóké­pességük, és nincs elég erejük arra, hogy felbomlott házas­ságuk, szétdult családi életük helyébe uj otthont teremtse­nek maguknak. Ugyancsak az idősebbek vi­selik el nehezebben valamely közeli hozzátartozójuk halálát vagy az anyagi összeomlást, esetleg a súlyosabb érzelmi csalódást. Ha ilyenkor maguk­ra maradva, úrrá lesz rajtuk a búskomorság, a kétségbe­esés, esetleg nem látnak a helyzetből más menekülést, mint a halált. A társadalom az öngyilkos­ságot megdöbbenéssel veszi tudomásul,' még akkor is, ha annak olyan “nemzeti hagyo­mányai” vannak, mint Japán­ban. Az öngyilkosnak gyak­ran éppen az emberek meg­­döbbentése a célja. Kétségbe­esett lépésének mintegy “cim­­zettje van”, ezen a módon in­téz végső segélykiáltást vala­kihez, esetleg az egész társa­dalomhoz. Félresiklott gon­dolkodással talán igy akar bosszút állni valakin, hogy életre szóló lelkiismeretfurda­­lást okozzon neki, máskor.pe­dig egy szerelmi ostrom végső lépésének szánja tettét. Oly­kor tudatosan, gyakran pedig gondolatait önmaga elől is rejtve arra számit, hogy meg­mentik az. életét és részvétet, együttérzést keltve, megtalál­ja az addig hiányolt megér­tést. (Tanulságos ebben a vo­natkozásban Kosztolányi De­zső “Én öngyilkos leszek” kezdetű verse a “Szegény kis­gyermek panaszaidból.) Noha az öngyilkosságok lát­szólag függetlenek egymás­tól, és csak az öngyilkosok akarata, szándéka határozza meg őket, az okokat vizsgál­va mégis kiderül, hogy a vég­zetes elhatározást mérlegelő külső hatások társadalmi jel­legűek. A kérdés magyar szakértői közül 'Cser-Szomba­­ty László ezt igy fogalmazza meg: — Az öngyilkosságok leg­fontosabb oka az, hogy az ön­gyilkos társadalmi kapcsola­tai megszakadnak, mindenféle problémáj ának megoldásában, teljesen magára marad, izo­lálódik. Abian, hogy valaki öngyilkos lez, nem lelki za­vara, betegsége, a társadalom­mal való köívetlen összeütkö­zésé játsszi a legfőbb sze­repeit, bánén azok a társadal­mi körülméiyek, amelyek kö­zött a behaások érik. Beteg­ség vagy leld zavar, társadal­mi konfliktis.sokkal több em­ber életábei előfordul, mint ahány öngyilkos lesz; az ön­­gyilkosság veszélye akkor lép fel, ha ehhez társul az elha­­gyatottság, a reménytelen egyedüllét érzete is. Az orvos szemével nézve az öngyilkosságokat, legfonto­sabb a minél hatásosabb, gyó­gyító jellegű megelőzés. Ez minden vonatkozásban a kor-, szerű egészségügyi ellátás el­ső feladata: a gondozás rend­szere egyre jobban kiépül és ennek feladata a lelki bete­gek ellátása is. Az öngyilkos­ság megelőzése céljából a megtámadott idegrendszer si­keres gyógykezelésiére akkor van lehetőség, ha a lelki élet zavarait sikerül idejekorán felismerni. Ez annál köny­­nyebb, minél jobb, minél ben­sőségesebb az orvos kapcso­lata a betegeivel: ha alapo­san ismeri, figyelemmel 'kisé­ri a sorsukat, családjuk, éle­tük és munkakörülményeik alakulását, idejében fölfigyel-BUDAPEST. — A több mint százéves múltra visszatekin­tő magyar lóversenysport ma is igen jó képességű idomá­rokkal, lovasokkal rendelke­zik. A magyar lósport történeté­ben jelentős szerepet játszott az Angliából Magyarországra települt Hesp-család. Robert Hesp valamikor a világhírű Kincsem idomárja volt. Kin­csem öt európai országban diadalmaskodott: hatvannégy futásából mindig győztesen került ki. Robert Hasp ha­zánkban született fia, Teddy, ugyancsak kiváló idomár volt, szerény, kötelességtudó em­ber, aki a nagydijak egész so­rát nyerte a hazai és külföldi pályákon. Teddy Hesp fia, a “honfoglaló’’ Robert unokája, Hesp József 1922-től 1945-ig, tehát haláláig jelentős sike­reket ért el Budapesten és Bécsben. Telepein kiváló is­­tállózási rendet honosított meg s kemény munkája City Kamarás, Róna, Réka, Bohém és Marcal sikereiben dombo­rodott ki. Robert Hesp ükuno­kája, dr. Hesp Edvin jelenleg a Lósport Vállalat verseny­­titkára. Sokat köszönhet a magyar lósport az ugyancsak Angliá­két a bajokra, s ha szükséges, a lelki élet zavaraival küzdő embert éppen úgy elsősegély­ben részesítheti vagy kezelés­be veheti, mint bármilyen más beteget. Az elsősegélynyújtásban sze­repük lehet a gyógyszerek­nek, az idegorvosi tanács­adásnak, a pszichoterápiának, esetleg az átmeneti intézeti kezelésnek is. A megfelelő gyógyszert csak orvos Írhatja elő, mert azok hatása sokirá­nyú, s a reagálás módja egyé­nenként és szerenként is vál­tozik. Előfordul, hogy valaki az élénkitőtől elalszk, és a nyugtatótól ideges lesz. A mo­dern ideggyógyszerek egy ré­sze a kezelés bizonyos szaka­szaiban gyakran szükségsze-i rüen hat paradox módon (te­hát “forditva”), ezért hatá­sát csak szakértő bírálhatja el helyesen. Önkényesen sze­dett szerek lelki bizonytalan­ságot is okozhatnak, s fokoz­hatják a beteg depressziós hangulatát. A lelki zavarral küzdő, ideg­­rendszerében károsodott em­bert, ha segíteni akarunk raj­ta, megmenthetjük az öngyil­kosságtól. Csa'ádi, baráti kap-: csőlátóik révén értesülhetünk sokszor szinte reménytelen­nek látszó lelki zsákutcájáról, gyászáról, kétségbeesett, bús­ból származó Hitch György­nek, aki az első világháború után a magyar versenyzés tör­ténetének egyik legeredmé­nyesebb idomárja volt. Fia. Róbert, apja nyomdokaiba lé­pett. A ma is működő idomár legnagyobb eredményét Si kér nevű telivérj ével érte el amellyel háromszor nyerte meg az Austria-dijat. A Hesp- és Hitch-iskolának számos magyar követője akadt. így id. Horváth Ká­roly, aki hazai lovakon kivü! osztrák és cseh telivéreiket idomított, majd Mravik Pál és Kaposi József következett. Az úttörő idomárokhoz sorolható gróf Pejacsevies Albert is, akinek fia, Pejacsevies János jelenleg a “4711”-es kölni­gyár tulajdonában levő hires istálló idomárja. E nagyhírű istálló első lovasa egyébként a magyar származású Alafi Páter, aki az 1954—55-ös évek­ben első lovas volt Magyar­­országon. A második világháború után a rangsor Wimmer Ferenc ne­vével kezdődik, akinek Rop­pant nevű idomítottja számos hazai és külföldi versenyen szerzett rangos győzelmeket. Ma Szabó Lajos, Aperianov Zakariás, Horák János és má-Alig akad ország a müveit nemzetek körében, ahol az is­koláztatás, a modern követel­ményeknek megfelelően, nem okozna problémát és annak módja, helyessége ne képezné vita tárgyát. A budapesti Ma­gyar Nemzet egy rendkívül értelmes nő-olvasója, egy a szeikesztőhőz irt levélben vi­lágit rá a magyar középiskolai tanítás kérdéseire. BUDAPEST. — Egyetértek a cikkíróval abban, hogy a gimnázium nem lehet a szel­lemi kiválóságok iskolája. Ezért nem tartom helyesnek a mai gyakorlatot, hogy gim­náziumba csak legalább jó­­rendü bizonyítvánnyal vesz­nek föl tanulókat; különösen nem akkor, ha a gimnáziumi oktatás célkitűzése — az ál­talános műveltség megadásán kívül — bizonyos fokig a te­hetségkutatás is. A 14 éves gyermek szelle­mileg és biológiailag egyaránt kiforratlan. Hogy pedig vár­hatunk tőle valamit (a te­hetségkutatás szempontjából nézve), azt nem az összes tan­tárgyakból kapott egyforma jeles osztályzat mutatja, ha­nem bizonyos speciális ismere-, tek elsajátitásában mutatko­zó kimagasló eredmény. Anak­ronizmusnak hat, de azt kell mondani, hogy aki minden­ben jeles, az vagy igen szor­galmas, középszerű diák, vagy nem egészen érdemelte meg minden tárgyból a jeles osz­tályzatot. Ha a jövő Ígéreteit keressük, azokat az általános iskolai tanulókat is fel kell vennünk a középiskolába, akik csak egy bizonyos tan­tárgycsoportból érnek el ki­váló eredményt, pl. matema­­tiká, fizika, kémiából, föld­rajz-történelemből, stb., a többi tárgyból pedig legalább a közepes osztályzatot meg­szerzik. Ezzel semmiképp nem szál­lítjuk le a nívót. Ha ugyanis' megnézzük a jeles vagy jó rendű általános iskolai bízó nyitvánnyal gimnáziumba ké­sek igyekeznek tovább fejlesz­teni a magyar lósportot. Eb­ben a sorban az első hely fcét­­ségkivül Aperianov Zakariást illeti, akinek világszerte is­mert telivérje, az Imperial, számos nemzetközi versenyen diadalmaskodott. A hires idomárokon kivül szóljunk néhány szót a kitűnő lovasokról is. Közülük elsősor­ban Janek Géza, Bonta Jó­zsef, Pretzner Imre, Szente Károly, Varga Lajos, majd Sejbál József és K’imscha Al­bert neve kívánkozik papírra. Klischma jelenleg az egyik leghíresebb francia istálló ido­márja. A mostani lovasok kö­zül az Imperial volt lovasa, Gelics Mihály, továbbá Né­meth Ferenc, Krusnyiciky Márton és Tandara János ne­vét említhetj ük, akik bizonyá­ra sok győzelmet szereznek még telivérjeikkel a nemzet­közi versenypályákon. rült tanulók első osztályos is­kolai bizonyítványát, az az esetek nagy százalékában sok­kal rosszabb, mint volt a VIII. osztályban. Ennek oka talán az, hogy a gimnázium és az általános iskola ismeretközlési formája közt ugrásszerű a kü­lönbség. Az általános iskolá­ban közepesen tanuló, egyes tárgyakban viszont jó ered­ményt felmutató gyermek ezt az erőpróbát is ki fogja állni, és legalább a minimális köve­telményeknek megfelelően ta­nulni fogja azokat a tárgya­kat is, amelyek nem tartoz­nak “kedvencei” közé. A cikkíró helyesen állapít­ja meg, hogy a tagozati osz­tályok felállítása, - legalábbis elsőben, önkényes. Ha azon­ban ezt a formát meg akar? juk tartani, nézzük meg a nem szinjeles, uniformisba bujta­tott általános iskolai bizonyit­­ványt, és mindjárt rájövünk, hogy a diákot milyen tagozat­ra irányítsuk. A szülő is segítséget tudna adni ebben az iskolának, mint­hogy ő ismeri a gyermek egyes tárgyak iránti érdeklő­dését. Neki viszont ismernie kellene az egyes tagozati osz­tályok tananyagát. A különórák —■ a cikkíró szerint — speciális ismerete­ket adnak. Megfontolandó azonban, hogy a szülő milyen szándékkal íratja be ezekre a gyermekét. Egyeseket való­ban azért, hogy jobban meg­tanulják a nyelvet, nagyobb részt pedig azért, hogy ennek segitségével elérjék a közép­iskolában megkívánt szintet. Magyarul: a különórától sok esetben nem magasabb fokú tudást várnak, hanem egysze­rűen korrepetálást. Akár egyik, akár másik szándék vezeti a szülőt, a nagyobb anyagi megterhelés, a jelen­tős különóradij nem fogja visszatartani, hogy beirássa gyermekét — legföljebb oda vezet, hogy a szegény szülő tehetséges gyermeke nem fej­lesztheti tovább tudását. Megoldja a kérdést, ha a különórát a mai csekély díja­zás mellett a tananyag jobb elsajátítására fordítjuk — a speciális ismeretek megszer­zése pedig a szakkörben tör­ténik. A szakkörbe viszont csak az vehető föl, akit haj­lamai arra alkalmassá tesz­nek. Ugyanabból a tárgyból (legalábbis iskolán kivül) kü­lönórára és szakkörbe nem le-? hét járni. Első osztályos ta­nuló csak kivételesen járhat szakkörre. A cikkírónak igaza van ab­ban is, hogy a tanár külön­munkáját, legyen az szakkör vagy különóra, nem lehet in­gyen igénybe venni. A szak­kör maradjon a tanuló száma-, ra ingyenes, de az itt töltött órákat számítsák be a tanár kötelező heti óraszámába, megtoldva két helyettesítési órával, mert hiszen erre kü­lön fel kell készülnie. nek vagy természetes halál-Guiseppe, a 2 hónapos Palomino Shetland pony gazdájával, a 19 éves Mike Jamessel akar utazni, annak autójában, Lubbock, Tex.-ban. komor állapotáról. Dr. Sz. A. (Budapest) Magyar lovasok a világ mindéi) részének versenypályám B. F. Az angolok jobbkézzel vágják a húst és baloldali kezükben tar­tott villával esznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom