Bethlehemi Hiradó, 1964. július-december (42. évfolyam, 27-53. szám)
1964-12-17 / 51. szám
8. OLDAL BETHLEHEMI RIADÓ Thursday, Dec. 17, 1964 A SÖR EGYKOR ÉS MOST A szeszesitalok között mindazok, amelyek cukortartalmú cefrének szesszé való erjedése után közvetlenül élvezhetők, ősidők óta kísérői az ember életének. így a szőlő kierjedt mustjának, a bornak pályafutása a történelem előtti idők homályába vész. A borhoz hasonlóan, ugyancsak az ősi időkbe vezet vissza a sör eredete is. Sörszerü alkoholos italokat a földnek csaknem valamennyi ősnépe készített. T jrténelmi adatok bizonyítják, hogy az ókor kulturnépei: az egyiptomiak és babilóniaiak elég nagy mennyi- \ régben állítottak elő és fogyasztottak sört. Az első ismert erjesztett ital valószínűleg a mézből készült méhsör volt. Az állattenyésztéssel,! pásztorkodással foglalkozó népeknél a lótejből előállított kumisz és a tehén- és kecske-: tejből készített kefir volt a; 14-i'k században*ált a söripar önálló iparággá Ebben az időben, mint a tbbi iparosok, a sörfőzök is ebiekbe tömörültek, amelyek a 18-i'k század közepéiig álottak fenn Magva r országtól. A legkezdet laesebb sörivó edény egy dara» fából faragott csobolyó /«lt. A holicsi —- félpintestől násfélpintesig menő -- sörkorsók nagy mennyiség ivásra szolgáltak. Ezeket a eserépdónyeket céhi címerrel disritették és sziles változatokéin jelentkezik -ajtűk a városi és falusi élet igy-egy jellegzrtes jelenjére. A korsók óntól, nemes fémekből, kőből és cserépből cészültek, és alacsonyak, széesek, fülesek, fedelesek volak. Erdélyber mázas, égeett cserépkónókból bokályiól itták a sör. A különböző népek söreik segítéséhez soilfajta növényt aszpáltak. Németországban mocsári bogjókat és egyéb mirtuszt, a boróka levét főzték a sörhöz. Írországban egy vadon tenyésztő répafajtával Ízesítették a sört. Más országokban dívott a gyömbérrel, vaníliával, fahéjjal, szekfüszeggel Ízesített sörök főzése. A komló csak a 12-ik szá{ zadbam jelentkezet és általá- I nos elterjedése fordulópont a sörfőzésben. Egyrészt majd| nem végérvényesen kiszorit- i ja a sok mindenféle édesítő, | keserítő fűszereket, másrészt j egységet teremt a sokféle sörfajtában, kialakítja a ke| sernyés-fanyar típust és, ami i szintén fontos, a sörök tar- j I tósságát növeli. Amíg eleinte í csak azonnali fogyasztásra való romlandó sört tudtak főzni, a komlóval való füsze- j | rezes később lehetővé tette a pincéziett sörök gyártását, j A sör elsösoi’ban élvezeti I cikk, de tápértéke is jelentős. Frissítő, üdítő hatáisát szénsavtartalma biztosítja, kellemes izét a komlóból és a malátából eredő izesitő anyagok-1 bél nyeri. Alacsony alkohol-j tartalma serkentőleg hat a szervezetre. Tükrös tisztasá-1 ! ga, aranysárga, vagy sötétj barna színe, szép habkoronája étvágygerjesztő és fogyasztása élvezetet, életörömet szerez. A sörgyártásnak nagy lendületet adott Pasteur felfedezése. Ősidők óta ismert volt már a cukortartalmú anyagoknak szeszes italokká való átalakulása, de a tudománynak alig 100 éve sikerült csak az erjedés lefolyását és annak okozóit pontos kutatásokkal megállapitani. Pasteur az 1860-70-es években kísérletei során első ízben bizonyította be, hogy az erjedést okozó organizmusok élő szervezetek és azok a levegőből jutnak különböző anyagokra. Pasteur az erjedés lényegének megértését jelentősen előbbre vitte és azóta az erjedésipar termékei — köztük a sör — igen nagy fejlődésen mentek át. A mai sör természetesen más technológiával, más öszsze.fétellel készül, mint a régi. Az egész világon mind a sörök foktartalma, imnd pedig a sörfőzéshez felhasznált nyersanyagok nagyon különbözőek. Az igen fejlett japán söripar egyáltalán nem használ fel árpát, hanem a sört kizárólag rizsből főzi. Rizsből készül Indiában a cangé, Kínában a dzsu. Amerikában kukoricadarából, Afrikában kölesből is készitemek sört. É s z a k—Németországban a “berlini fehér sörnek” búza a nyersanyaga. Ezzel szemben Bajorországban ma is fennáll egy rendelkezés, mely szerint 'Sörfőzéshez csak árpát, komlót és élesztőt szabad felhasználni. Dániában rizsből és rozsból készítik a sört. Az angolok a sörök készítéséhez még invertcukrot, vagy keményitőcukrot is használnak. Belgiumban árpa-malátáiból és búzából vagy zabból gyártj ák a söröket. A j Szovjetunióban a söripar fő I nyersanyaga az árpa. Gyárt- i mányai között legismertebb a kivas, igen kedvelt kitűnő üdítő ital, melyet a rozsmaláta, rozsliszt és árpamaláta felhasználásval készítenek. Magyarországon a sörgyártás fő nyersanyaga az árpamaláta. SZERELEM kefArjai ír la: KERTÉSZ MIKLÓS — Fogadja köszönetemet mindenért, amit eddig velem tett. Rajta leszek, hogy tehetségemhez képest megszolgáljak érte és a ma kiállott félelmekért kártalanítsam. De egy percig sem maradhatok tovább ebben a hajlékban. Isten önnel Kótainé. Megyek! Kótainé éppen inni akart, de a szavak hallatára a pohár csaknam kiesett kezéből. — Mit hallok? — kérdezte — Menni akarsz? Ugyan miért? Vagy hová? Csak népi ment él az eszed? Ki hallott olyat? Éjszakának idején elmenni? . . . — Nekem az tökéletesen mindegy, akár nappal, akár éjjel. Mennem kell. — De miért? — Egy fontos hivatást kell teljesítenem. Nyissa kérem az ajtót. Előbb azonban egészítse ki öltözékemet egy kalappal és egy pár kesztyűvel is, ha lehet. Nem kívánom ingyen. Eljön az idő, midőn megkapja tőlem mindennek az árát. Kótainé hirtelen felállott és nagy szemekkel bámult Rózsikéra, aki az asztal túlsó oldalán állott, éppen vele szemközt. — Vájjon jól hallok-e, galambom? — szólt végre. — El akarsz menni? Távozni akarsz éjnek idején fiatal lány létedre ki akarsz menni az utcára? Hát nem tudod, hogy a magában csatangoló fiatal nőt mindjárt a legelső rendőr elfogja és bekíséri? Látszik, hogy a fővárost és annak veszélyeit, hogy téged akárki is éjjeli lepkének nézzen: Az éjjeli csatangolást enged át másoknak, akik nappal'már nem merik mutatni magukat. Nem, nem, gyermekem, ilyenkor nem engedhetlek ki az utcára, ez nagy meggondolatlanság, sőt valóságos lelkiismeretlenség lenne tőlem. — A maga szempontjából igaza lehet, de tudja meg, sem az, amit most felhozott, de a világon semmiféle hatalom sem lesz képes engem itt visszatartani, — válaszolta Rózsika olyan szilárd meggyőződéssel, mely valósággal megdöbbentette a vénbanyát. — Hát . . . hát, — hápogott tele szájjal a takarítónő. — Ezért hoztalak ide? Ezért segítettem elő menekülésedet? Ez a hála? Ez a köszönet? — Nem hálátlanság ez nálam, hanem kényszerűség, kötelessgérzet, mert már mondtam, hogy egy magasabb hivatás hivatás befolyása alatt állok. — Ezt már többször emlegetted előttem. Mi lenne az a magasabb hivatás? — Ki kell szabaditanom börtönéből egy foglyot, aki ártatlanul szenved, még pedig már hetek óta. Érti-e, Kótainé, hogy mit jelent ez? — No, ha már hetek óta ott van, akkor csak elvárhat reggelig, — vetette ellen a takarítónő cinikusan. — Egyébként micsoda dőreségeket hadarsz itt össze-vissza, galambom? Ha igazán egy foglyot akarsz kiszabadítani börtönéből, akkor éppen éjszaka a legalkalmasabb időpont erre. Ugyan mit gondolsz, majd éjnek idején felkelnek neked az emberek, hogy tárgyaljanak? Látszik, hogy még nem ismered az életet. Holnapig tehát itt maradsz és akkor majd inkább magam megyek el veled oda, ahova szükséges és segítek rendbe hozni az ügyet, melyre vállalkozni akarsz. Ülj le most ide és egyél. Nem is értem, hogy ez a sok nyalánkság, ez a kitűnő pezsgő nem csiklandozza az Ínyedet. Micsoda lány vagy te? No de csak jönne már a kedves rokonom, majd mindjárt máskép lesz minden. Az ám csak a vidám fickó, még a fatuskót is meg tudja nevettetni, loyan élces és tréfás. No, nézd csak, egy üveg pezsgőt már kiitlam . . . micsoda ital! Rózsika utálattal fordult el ettől a csúf vértasszonytól, akinek a szájából csak csurgóit i nyála, ahogy beszélt. Látszott rajta, hogy a pezsgő már mükidni kezdett benne. Arca ki volt pirulva, szemei csillogtak és nár keresztbe kezdtek állni. Rózsika az ajtóhoz men, melyet azonban zárva talált. Szinte haragosan fordult az ssszony felé. Most utoljára kérdem, kiLgja-e nekem nyitni az ajtót vagy nem? — mondta. — Mert hanem, akkor . . . — No, mi lesz akkor, galambom? — Adja ide a kulcsot, — szólt a fiatal lány olyan erélyes és parancsoló hangon, melyre ezt a szende gyermeket senki se tartotta volna képesnek. — Tie tartson vissza ok nélkül. Minden percnyi késdelem valóságos bűn az ártatlan fogoly ellen. — Haha! — kacagott a takarítónő, miközben egy másik üveg pezsgőnek törte le a nyakát. — Talán bizony egyetlen imádódról van szó, aki bajba került? No, galambom, nagy bolond vagy, hogy olyan szeretőt választottál, aki a dutyiban ül. Hisz vannak itt különb férfiak, elegáns urak, gazdagok, bőkezűek, akik áldozni tudnak. Én csak azt mondom neked, légy okos. Az én oroszországi rokonom úgy tele aggat téged ékszerekkel, hogy el se bírod és vájkálni fogsz a sok pénzben. El ne szalaszd a jó alkalmat. — Elég! — kiáltott Rózsika remegve. — Eleget hallottam! Most legalább világosan beszfélt és én elátkozom azt a. percet, melyben enne ka háznak küszöbét átléptem. Most már látom, hogy maga csakis azért segítette elő menekülésemet, hogy belőlem hasznot húzzon, hogy engem a bűn örvényébe, taszítson. Megszabadított az egyiktől, hogy egy másiknak a kezére játszón engem. De nem akarok perbe szállani önnel, mert elvégre szabadságomat magának köszönhetem. Váljunk el hát békében, adja ide a kulcsot és bocsásson ki. Fáradtságáért majd meg fogom jutalmazni. A takarítónő hamarosan felhajtotta a teli poharat. Aztán kipirult arccal támolygott oda totyogott Rózsika elé és az ittasok makacsságával kiáltotta: — Nem adom! Nem adom! Csak azért se! Fejembe vettem, hogy nem adlak ki, akár mi lesz is. Legalább ezt az egy éjjelt itt kell töltened. Ehhez kötöm magam. — Akkor ez azt jelenti, hogy maga meg akar engem fosztani személyes szabadságomtól. Nem tudja, hogy ez a törvénybe ütközik? — Haha! Törvény! Ez a jámbor még törvényt emleget. — A rendőrség segítségét fogom igénybe venni. — A rendőrséget? No csak próbáld. Meg fogod tudni, hogyan szokott segiteni a rendőrség. Még eddig mindenki megbánta, aki csak hozzáfordult. Egyébiránt: tessék. Ott az ajtó. Menj ki, ha tudsz. — Ha tüstént ki nem nyitja, akkor betöröm az ablakot és segítségért kiáltok. Hangommal felverem álmából az egész utcát. Már rohant is az ablakhoz; mielőtt azonban a belső redőnyt felnyithatta volna, a takarítónő bősz furia gyanánt rohant utána és hátulról átnyalbolta őt. — Hozzám ne nyúljon! — kiáltotta Rózsika és belekapaszkodott a redőny tolójába. ,— Ereszted el mindjárt? — lihegett Kótainé dühösen. — Maga eresszen el engem. Annyit mortdok, meg fogja bánni, hogy igy erőszakoskodik! — Szerencsédet akarom előmozdítani, te kis bohó. — Amit maga szerencsének nevez, az az én szemebben gyalázat és rosszabb a halálnál. Maga ugylátszik, csak azért szabadított ki a tébolydából, hogy lelkemet megmérgezze. Segítség! %'"!$ Hirtelen elnémult, mert takarítónő erejének végső megfeszítésével megragadta őt és úgy elrántotta az ablaktól, hogy mindketten lezuhantak a padlóra, még pedig oly szerencsétlenül, hogy Rózsika került alól. — Nyomorult! — lihegte a szegény leány és hasztalan igyekezett magáról lerázni a vén boszorkányt. — Meg akar ülni, agyon akar nyomni? Hát ezzel hlálja mge, hogy megöltem a vérebet? Ah, szeretnék meghalni. Csak szúrjon belém egy kést, hadd legyen vége ennek a nyomorult életnek, mely ugv sem állott egyébből, mint a csalódások szakadatlan láncolatából. — Meghalni akarsz? — kérdezte Kótainé. — Milyen bolondság ez, tubicám. Ki fog meghalni abban a korban, melyben te vagy és hozzá még, ha valaki olyan szé pis, mint te? De mit óbégatsz? Hát bántottalak én valamikor téged? Azt akarod, hogy kést döfjek beléd? Nem én, még egy millióért sem. Soha életemben még egy csirkét sem öltem meg, hát hogyan ölnének meg téged? De lásd, angyalkám, boldoggá és szerencséssé akarlak tenni. Nem te lennél az első. Csak neked is egy kicsit okosnak és engedékenynek kell lenned és nem kell az urakat mindjárt főbe taszítani, ha idejönnek és látják, hogy a jó Kótainénak ismét van egy . . . Rózsika minden erejét összeszedve, felállott. Kótainé kitalálta szándékát és még az utolsó percben, úgy ahogy volt: fekvő helyzetben, elkapta a leány ruháját és vissza akarta őt tartani. Rózsika azonban nem engedte magát és igy történt, hogy a ruhájába csimpászkodó takarítónő egész az ajtóig csúsztatta a földön. ' . — Nem engedlek . . .! — rikácsolta a vénasszony, torkaszakadtából. — Ha meghalok is, de el rte meresztelek. Megígértem a muszkának, hogy ma este egy igazi szépséget mutatok be neki és én szavamnak akarok állni. Erre az egy éjjelre tehát itt kell maradnod, holnap aztán elmehetsz szabadon, ahová tetszik. Esküszöm neked mindenre, hogy ittléted titokban fog maradni. Vőlegényed, vagy szeretőd, vagy bárkit legyen is az, aki a börtön ül, soha sem fogja megtudn, hogy egy éjjel itt voltál. — Rózsika kétségbeesett zokogássál csapta össze kezeit. — Jóságos Isten ott fent a magas egekben! — kiáltotta. Inkább vedd el a hallásomat, nehogy hallani legyek kénytelen ilyen iszonyú szavakat. Milyen irtózatos örvény ez, a romlottságnak mily feneketlen fertője ez, mely itt megnyílik előttem. El tőlem, nyomorult alávaló személy! És minden erejét összeszedve elrémült, ahogy véletlenül ránézett. Utálatos ráncos arca eltorzult, ajka elkékült, szeme úgy befelé fordult, hogy csak a fehére látszott. Szájára fehér hab jött, borzasztó volt nézni ezt az utálatos asszonyt. — Mit jelent ez? — kérdezte Rózsika ijedten és rémülete még nagyobb lett, midőn Kótainé félelmesen elkezdett hörögni. Egy percig az ijedtségtől dermedten bámult rá Rózsika és menekülni szeretett volna a szörnyű jelenet elől. De aztán elgondolta magában, hogy haldoklása pillanatában nem szabad magára hagyni őt, bármilyen romlott és elvetemedett volt is életében. A szánalom és a felebaráti kötelesség felébredt benne és a takarítónő mellé térdelve, rázogatni kezdte őt, majd gyorsan felszakitotta nyakán a ruhát, hogy legalább levegőt kaphasson. 33. FEJEZET A muszka herceg Ez látszólag hasznára volt Kótainénak, mert a megkönynyebbülésnek némi jelei látszottak rajta. Rózsika maga is meg könnyebbült, midőn ezt látta. Csak legalább az ő keze alatt ne haljon meg, mert ez esetben halála napjáig szemrehányásokat tenni magának. De nem. Kótainé állapota javult, ez tehát csak roham volt, melyet a pezsgőnek túlságos élvezete okozott. A roham már most elmúlt és ő távozhatik a házból, amelynek küszöbét soha többé nem fogja átlépni. Szivjóságában még azt feltette magában, hogy útközben becsengett egy orvoshoz és ide küldi őt. Azt hitte, hogy ezzel a felebarátunk iránt tartozó kötelességnek elég lesz téve. De addig is tenni akart valamit. Egymagában képtelen volt az asszonyt ágyba fektetni. Egyet azonban megtett. Átfutott a másik szobába és az ágyból kihúzott egy párnát, melyet az öregasszony feje alá tett. Ezzel is jelentékeny könnyebbséget szerzett neki. Ennek megtörténte után menekülni akart, mert nem tartotta tanácsosnak bevárni, mig Kótainé újra magához tér, mert akkor újabb küzdelem támad közöttük. (Folytatjuk) , «SOB* használni. A Babilóniával1 szomszédos Asszíriának árpa! volt a fő gabonaterméke. A sört nem malátából, hanem írpából főzték (árpasör). Az j erjedés befejeztével a sört | igyaggal derítették és erősen !ü«zerezték. Csíráztatott ártót először az egyiptomiak rasználtáik. A görögök a sörgyártás tudományát az egyip;omiáktól, a rómaiak viszont i görögöktől vették át. Észak- j Európában szintén felfedezék a sört. Magyarország területén az rpasört már a honfoglalás lőtt ismerték. Attila ideje- , en a méhsör volt az előkelő i tál, az árpasört a szolgák 1 ogyasztották. A 13-ik szá- 1 ad elején az árpasör főzése, t lint háziipar, már ország- t zerte el volt terjedve. A 1 >bbágyok főzték a földesrak részére. Jobbágyi köte- i wettség volt a sörfőzés is. A 1 olgárság kialakulásával a! a megszokott alkoholos ital. Ezek az italok tulajdonképpen a tejcukor erjedési termékei. Az emberiség ősi erjesztett italai közé tartozik a kókusz- és datolyapálma virágának kocsányiból sajtolt édes lé, a toddy, továbbá a pulque nevű mexieoi ital, amely az Agave Americana (évszázadokig elélő növény) virágának kicsurgó levéből, természetes erjedéssel ké-: szül. Ennek a növénynek a virága 6 méter magasságot ési 25 cm átmérőt is elér. Ezeket az italokat minden emberi beavatkozás nélkül, a gyümöl-; csők felületére tapadó, a kör-( nyezetben és a levegőben ta-1 lálható élesztők érjesztették i ki. f 2 Amikor a népek állandó^ lakhelyen telepedtek le ésa földműveléssel foglalkoztak, j igeykeztek a föld termékeit L — a lisztes anyagokat — al-1 koholos italok készítésére fel-p
