Bethlehemi Hiradó, 1956. január-június (34. évfolyam, 3-26. szám)

1956-02-03 / 5. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A maayarsáa érdekeit szolgafügaetren tár­­saá/dmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ aiEKiCAN IN SPIRIT — HUNGAB.IAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre...............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS L-utama as Second-Class Matter May 18, 1923, at the Post ■-/ffice at Bethlehem, Pa„ nder the Act of March 3, 1879”. NYELVEBEN MAGYAR — SZELLEMESEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year..................................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Sccieties of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a L ?hiyh Völgyében Vol. XXXIV. Évfolyam, 5-ik szám BETHLEHEM, PA!, 1956 FEBRUAR 3 Egyes száma ára 8 cent • • • • VILAGTUKOR KORDA SÁNDOR, a London­ban elhunyt Sir Alexander Korda halálával ismét gyérült a első világháború előtti és alatti óha­zai magyar irodalmi és sajtónem­­zedék utolsó mohikánjainak szá­ma. Együtt, ugyanazon szegény kis pesti napilapnál kezdtük a szer­kesztőségi munkát mintegy 43 évvel ezelőtt. Hány nagyszerű embert láttunk elmenni azóta közülünk! Generációnk sorra ke­rült és reggel félek kinyitni az újságokat, kit kell meggyászol­nom már megint? Bocsásson meg az olvasó, aki e hasábokon ko­moly politikai kérdések, aktuális közügyek tárgyalásához van szok­va, ha ezúttal személyes beállitá su Írást talál e helyen. ígérem, csak kivétel, rendkívüli eset, mi ként, rendkívül váratlanul ért Korda Sándor egykori kollegán halála is, aminek kapcsán megil letődve, fájdalommal gondoloi ennek az irodalmi és sajtógene rációnak az egyre teljesebb ki hálására. Mindnyájan múlandó, gyarló földi lények vagyunk és minden általánositás hiba. E sajtó nemze dék tagjai is csak emberek vol tak, lehettek tévedéseik, balfogá saik, lehettek nagyobb szerepű politikai tényezők baklövéseinek áldozatai, miként a legtragiku sabb mértékben azok lettek, né­melyikük ismételten is, de két ségtelenül tehetségesek és huma­nisták voltak. Volt mélyebb leik' műveltségűk, tudásuk, emberi színvonaluk és mindig emberien érző szivük. . . A “FÜGGETLEN MAGYAR­ORSZÁG" cimü budapesti napi­lapnál kezdte újságírói pályáját Korda Sándor, először, plint fi­­zetéstelen volontőr, aki boldog, hogy asztalt kapott egy szerkesz­tőségben, ha csupán Budapest legkevésbbé tekintélyes napilap­jánál is, aztán később harminc korona havifizetéssel, amelyet aszerint kapott meg eiőleges vagy többnyire utólagos részietekben, ahogy dr. Rónai Béla főszerkesz tő urnák kedvezett a lóverseny szerencse. . . A lap a kuruc 48-as Justh párt politikáját követte, kormány szubvenció tehát nem­igen járt neki, a párttol pedig csak annyi, hogy Batthyányi 1 i­­vadar, Bakonyi Samu, Benedek János és a többi képviselő ingyen Írták a vezércikkeit. A bankok nagy gyárak napilap átalánylis­­táin a legkisebb összeggel a 'Füg getlen Magyarország" szerepelt, hirdetése is neki volt a legkeve sebb és a lap kiadója, Rónai Bé­la apja, Rónai Mór előre figyel­meztetett, hogy az ő újságja "nem lukrativ vállalat, hanem egy naponként megismétlődő csoda." i | Napi 20—24 nagy oldalón je lent meg a lap, amelyet főként Batthyányi Tivadar hivei, a va­­sutások olvástak és ilyen vasutas nak volt az őzvegye Korda édes anyja, aki férje halála után Túr kévéről iött fel Pestre és egy tiszta, de nagyon szegényes Nagy fuvaros-utcai kislakásban tenget te életét gyermekeivel. Sándor volt a legidősebb. Neki kellett volna komoly pályára menni, hogy kiegészüljön az özvegyi nyugdíj és rendesebben é.hessen a család, de Sándort az irodalom és költészet érdekelte, kivált a bátor, egyéni hangú Verlaine, Baudelaire és a magyar "Holna­­posok”, későbbi nevükön Nyu­­gatosok.az Ady Endre körül kiala kult uj irodalmi nemzedék, amely erősen haladó, ifjonti, forradal­­mian ujszerü( hangjával e 48-as lapnál talált magának legtöbb teret, persze honorárium mente­sen. Korda is költői hajlamokkal, újszerű témákkal, freudista novel Iákkal kezdte és úgy látszott, hogy a sovány hórihorgos, alig 20 éves szőke és kékszemü fiú­ból bohém poéta forradalmi vad­zseni lesz, amig él. Felejthetetlen, fantasztikus nyo­morúságban teltek ezek az első évei az Aradi utcai szerkesztőség­ben. Sokszor egy csésze kávé volt a vacsorája és arra is hajnali háromig kellett várnia mig Po­gány Béla, a szerkesztő elkészült a tördeléssel a nyomdában és magával vitte a Liszt Ferenc ká­­vénázba, amelynek kövér, szőke kaszirnőjével a haj na i órákban bonyolította le szerelmi idilljeit, mig Korda az ajtóban vigyá­zott, hogy nem e téved be késői, helyesebben korai vendég a ká­véházba, vagyis megszolgált még azért a csésze kávéért is. Kedvenc trükkje volt, hogy berohanva a New York kávéházba, azzal kért cet koronát sürgősen Szomaházi Istvántól vagy Kóbor Tamástól, esetleg más idősebb, pénzes szer­kesztőtől, hogy sikerült meghó­dítania Pest legszebb nőjét, de .él van és az utcán nem arathat­ja le szerelme gyümölcseit ...... A szerkesztők olykor hitet­­enkedve, de odaadták a két ko­ronákat, amit Korda három-négy napra osztott be ennivalóra. Nyá­ron a kávéház mögötti utcában járt fel és le s közben kenyeret evett szilvával, ez volt a napi ét­kezése. Hányszor fordult elő, rendszerint szombaton, hogy korda beküldte egy ötkoronás előleg nyugtával a kézirathordó fiút Rónai főszerkesztőhöz és a fiú csak egy koronával jött visz­­sza, hogy üzeni a főszerkesztő ur, hogy több nincs, sajna. . . Kor­da megfogta az egykoronást és földhöz csapta, úgy hogy elgurult, de amikor vége volt a szerkesztő­ségi időnek, hívta a fiút, hogy segítsen megkeresni . . . Néha napokig nem járt haza és | ilyenkor szerkesztői “gi kollegánk nál, a humorista Kálmán Jenő­nél vagy az éjjel nappal nyitva levő artista kávéház, a "Meteor" egyik páholyában bóbiskolt reg­gelig és bizony Korda-mama sok szór jelent meg délután ötkor, amikor a szerkesztőségben a munka kezdődött tudakolni mi van Sándorral, mert megint elfe­lejtett hazajönni. Az éjszakában mindenütt is­merték Pesten, ahol csak meg­fordult a kis molett Kálmán Je­nővel. Akkor a Pat és Patachon (Zoro és Huru) rongyos, kopott, csavargó, filmkomikus pár, a kis köpcös és a vékony hosszú voltak a kedvencek Pesten és a Nagykörút esti dámái, amikor Korda és Kálmán a szerkesztő­ségből jövet végigmentek a Kö­rúton csak Pat és Patacnonnax hívták a pénztelen, de igazi pesh humorral beszélő két éjszakai vándort. , , Később trióvá fejlődtek, egy rajzoló lett a társuk, bizonyos Major Henrik nevű, becenevén tSicu, aki gyorsrajzoló karikatú­ráival kezdett népszerű lenni. Ak­kor alakult meg a magyar mo­ziipar és valahogy kiadtak egy "Mozi" cimü, karrikaturás viccla pót, amelyből mindössze három szám jelent meg, mielőtt ki­múlt, pedig tele volt viccel, za­mattal, tehetséggel. A közönség akkor meg nem érdeklődött elég­gé a mozi-lapok iránt, pláne Kor­da gúnyos hangnemben irt az akkori giccses filmekről. A sikertelenség nem vágta földhöz Kordát. Nem bírta már a havi harminc koronás nyomort, a pénzkérő trükkök is már kime­rültek és a New York kávéház­ban “sodródni" kezdett a mozi­sok, a Roboz, a Lenkei és a töb­biek felé. Moziipari szaklapofc szerkesztőinek segédje, pesti uj - ságiró nyelven alappaja lett, majd a Világ cimü napilap nyi­tott mozi rovatot számára azon Ígérete alapján, hogy megszerzi uj filmek hirdetéseit. De a rovat nem élt sokáig, kevés volt a hir­detés, amit Korda felhajtani volt képes. Bár csupán magyarul és némileg, törve németül beszélt, sodródás révén felcsapott film feliratok forditójának. Bekerült a Korvin filmgyárba, ahol tehetsé­gével hamar haladt előre. Az el­ső színvonalas magyar filmek az ő keze alól kerültek ki a Korvin­tól, persze csak az akkori' néma filmek. Közben nőül vette Far­ka« Toncai gyönyörű, azöka eh gányleányt, aki akkor Wabitsch Lujza Jardin de Paris nevű or­­»eumának éjfél utáni műsorán volt első szám és egyben a páho­lyokban pezsgőző husi-árönkénte­­-etc kedvence. Farkas Toncsi tényleg Buda­pest legszebb nőjéül számitott akkor és Korda feleségül is vet­te. Filmprimadonnát csinált be­lőle és Mária Korda néven fel is léptette több filmjében, noha épp oly tehetségtelen volt, mint szép. Először megcsodálták szép­ségét, amely azonban a filmen nem érvényesült annyira, mint a valóságban és nem volt elégséges á lélek játéktudás pórisára. A szép, de tehetségtelen feleség idővel kezdett kerékkötője lenni Korda karrierjének,de az asszpny az évek múltával egyre inkább vágyott film-primadonnai dicső­ségre és a nézeteltérések válásra vezettek. Ekkor Kordának már jólhangzó neve volt külföldön, Berlinben (az UFA-nál) majd Hollywoodon filmezett és számos filmjének sikere volt, noha ke­rülni igyekezett az olcsó tömeg­­izlés kiszolgálását és szellemes mondanivalóju filmtémák felé vonzódott. Mielőtt 1932-ben Angliába ment, taálkoztam vele Bécs ujságiró kávéházában és elmondta, hogy amit eddig csi­nált, csak kezdet volt, az igaz, karrierjét Angliában akarja meg­alapozni. A régi iró forradalmár­nak már nyoma sem látszott raj­ta. Kívánsága megvalósult. London ban megalapította a London Film Productions Ltd. fí’mválla­­latot, amelynek filmjei egyszeri ben hatalmas lendületet adtak a Hollywooddal szemben ügyefo­­gyottként ható angol filmgyártás­nak. Számos filmje aratott egy­másután világsikert, köztük a VIII Henrik magánélete cimü rea­lisztikus történelmi filmje, amely először mutatta be az angol tör­ténelmet pongyoláoan, igen erő­teljes szatirikus humorral, anél­kül, hogy ar angolok megsértőd­tek volna. Ezt a filmet, mint Kor­da számos más sikeres filmjét is. Biró Lajos a nagyszerű magyar regény, novella és szindarabiró irta, aki az első világháború után Angliába költözött és ott is halt meg a negyvenes években. A VIII Henrikben egész sor nagy tehetséget állított ki Korda hozzájuk méltó szerepben, igy Charles Laughtont is, aki Henri­ket alakította. Szeretett komoly, finom tehetségekkel dolgozni, többi közt Elizabeth Bergnerre’ és a magyar származású, hires ingói színésszel, Leslie Howard­­dal. Később elvállalta az ameri­­:ai United Artists európai kép­viseletét is. Egy nagyszabású szintén realisztikus látású törté­nelmi filmje, amely Shakespeare Hl Richardja nyomán készült, most fut nagy sikerrel Angliában és március elején kerül vászonra a U. S. filmszínházaiban. UTOLJÁRA 1939-BEN Ausz­tria nazi-inváziója után London­ban beszéltem Kordával. A váro­son kívül hatalmas filmtelepe volt, szinte külön város. Az iro­dája egy ódon kastélyban volt, ablaka alatt az előkelő, roman­tikus hangulatú park közepén, klasszikus szobrok közt, zöldszi­­nü tóban büszke, fehérnyaku hattyúk úszkáltak. Az egész kas­télynak kívülről, belülről teljesen légi angol főúri stílusa volt. Ön­kéntelenül eszembe jutott a Nagyfuvaros utcai szegény lakás, a szerelmi bakterség a hajnali Liszt Ferenc kávéház előtt, a Szomaházi két koronája és sok egyéb ifjúkori nyomorúság. . . Ki hitte volna ezt a fényt és pompát magáról az Aradi-utcai redakcióbán? — mondottam ne­ki. Korda ekkor is a régi' cinikus­nak mutatkozott1 “Hia, — mon­dotta, — maguk mindig hazafias­­kodtak s nézze meg, hogy visel­kednek most a magyarok. Krisz­tus, ha lejönne Magyarországra, 4 zsidótörvények alá esne és nem lehetne tag at ujságiró kamará­ban." Emlékeztetem egykori irodal­mi forradalmirságára és ő ismét gúnyosan, eg francia közmon­dással felelt: ‘Aki husi éves ko­rában nem forradalmár, annak nincs szive, ali harminc éves ko­rában még frrradalmár, annak nincs esze. . .’ De azért megma­radt fi’mjeibei az irodalmiság, a szinvonal, aí ízlés emberének, nem ment le a giccsig, a holly­woodi üzleties hatásvadászat mélypontjaiig:és ez az oka, hogj nem minden filmje jelentett kasszasikert. Sohasem adta el magát a film1 ponyvairodalom­nak, sohasem mondott le minden művészi igényről, legfeljebb megalkudott tgyben másban. Nem volt ij;azi benső hangula­ta e búcsú találkozásunknak, pedig misem állt tőle távolabb, mint a Nyugaton sikeres ember kérkedése a balszerencséssel szemben, ö úgy látta, hogy Ma­gyarország 1918 után balkáni ország lett s valahogy logikusnak érezte, hogy annak, ami a Duna­­tájon történt, igy kellett jönnie s én úgy éreztem, hogy könnyen beszél az élet túlsó partjáról. . . ö akkor volt a népszerűsége, sikerei tetőpontján, Churchill sze­mélyes barátságával dicsekedhe­tett és nemsokára felterjesztették lovagi kinevezésre. Jómagam ak­kor lettem másodszor emigráns, Bécsben elvesztettem tizenhét évi munkám mindín gyümölcsét és exisztenciámat. “Nem bántam meg semmit, — mondtam neki, — és ha elölről kezdhetném, ak­kor se tudnék más lenni. "Mindenki a maga fazonja szerint boldoguljon”, — mondta még és ebben maradtunk. Saját szempontjából igaza volt, — de akkorsem, azótasem iri­gyeltem. .... A ondoni lapok azt Írják, húsz rn^’ ó dollár vagyont hagyott hátra. De a milliókat senkisem viheti magával. Ide­­lent a földön mindnyájan csak vándorlók vagyunk!” — elmél­kedik Gorki “Éjjeli Menedékhe­lyében” Luka, az öreg zarándok- és ki előbb ki utóbb e'megy, továbbmegy! Kortársam, egyko­ri kartársam. Korda csak előre­ment, előbb került sorra. Nem le­het valaki mindenben szerencsés. r. o. A Kapisztráni Szt. János egyházközség 1955 évi beszámolója újabb bizonyság Ft. Reseterics József plébános dicsőséges végvári életmunkájáról A bethlehemi Kapisztráni Szent János r. kát. magyar egyl ázköz ség szokásos évi je'entését most tette közzé father Reseterics Jó­zsef, az egyházközség közszere­tetben álló, érdemes plébánosa, aki immár közel negyven éve vezeti az egyházközséget és nem­csak a bethlehemi katolikusok, de az összmagyarság is lelkes elismeréssel adózik é'.ete e nagy­sikerű, áldásos és dicsőséges munkájáért. Sajnos, az a lehighvülgyi ma­gyar generáció, amely saját sze­mével látta, átélte, milyen hatal­mas munkába, mennyi erőfeszi tésbe és kitartásba került, amig father Reseterics minden nehézsé­gen győzedelmesekedve, biztos alapokra helyezte és naggyá tet­te egyházát, mind inkább fogyó­ban van; ezévben is ötven körül volt a régi magyarok száma, akikért father Reseterics elmond­ta az utolsó imát. De köztünk apáról fiúra száll és hálás emléke zetben marad a legendás, nagy munka hire, amellyel Father Re­seterics annakidéjén megterem­tette a bethlehemi katolikusok egységét, amely remek é ütő egy­séggé vált, a lelkek hitét erősítet­te és az egyházközséget az ame­rikai magyarság egyik legáhitato­­sabb, legmintaszerübb vallási életű gyülekezetévé emelte. Egy­ben pedig építő volt abban a te­kintetben is, hogy előbb gyönyö rü templomot épitett a magyar­ság számára, olyant, amelyre méltán lehet büszke Bethlehem magyar katolikusága, majd leg­modernebb berendezésű és első rendű egyházi tanerőkkel rendel­kező iskolát és zárdát. Az egy­házközség úgy lelki, mint gazda­sági szempontból Magyar Ame­rika egyik legbiztosabb alapokon nyugvó, kiválóan működő, egy­házi és ifjuságnevejő intézménye lett. Erről tanúskodik a mostani beszámoló is, amely az egyház­község 52-ik éve pénzügyi adatait tárja elő. Az egyházközség élete az 1955-ös évben is szilárd ala-BULGANIN “NESZE SEMMI FOGD MEG J0L” AJÁNLATA AMERIKÁNAK Húsz éves barátsági szerződést javasolt. Eisenhower udvaria­san visszautasította és szabadságot sürgetett minden népnek. A Szovjet nem tud megnyu­godni abba, hogy Németország felfegyverzése megkezdődött és nyugatlanitani látszik az is, hogy Magyarországnak és három más rabországnak az Egyesült Nem zetekbe való felvétele dacára Amerika továbbra is kitart a rab­országok szabadságának követe, lése mellett. Egyidejűleg a varsói Ellen-NATO prágai ülésezésével és Eden angol miniszterelnöknek Amerikába jövetelével, Bulganin miniszterelnök levelet küldött Eisenhower elnöknek és a Szov­jet és az Egyesült Államok közt kötendő húsz éves barátsági szerződést ajánlott fel. A hírhedt múltú Zár Tűn wash­ingtoni orosz követ január 25-én személyesen vitte el és olvasta fel a levelet Eisenhower elnök­ök, majd célzott arra is, hogy Bulganin szívesen venne egy meghívást az Egyesült Államok­ba. A levél nem kinál semmi en­gedményt, vagyis a jelenlegi, visszás világhelyzet, az ellentétek fenntartásával ajánl húsz éves békét és együttműködést. Eisenhower január 28-án küld­te el válaszát, melyben rámutat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Chartere amúgy is előírja, hogy a békét meg kell óvni és vitás kérdések békésen intézendők el: “A jelenlegi ellentétek, — vála­szolta Eisenhower, — a Charter szavai dacára sem voltak elkerül­hetők és miként remélhetnők, hogy a jelenlegi helyzet orvosol­ható azáltal, ha e szavakat két­oldalú kötelezvény formájában megismételjük? Ily szerződés in­kább ártalmas lehat, mert azt »? illúziót keltené, mintha egy toll­vonás megoldotta volna a béke és biztonság problémáit.” Szavak helyett tetteket! Eisenhower levele határozott, de udvarias formában szavak helyett tetteket kiván és utal ar­ra, hogy a barátságos együttmű­ködésnek nem szerződés ígéretek, hanem megváltozott szellemiség és ennek megfelelő magatartás kell legyenek az alapjai. "A gen­fi konferencia, úgymond, e te­kintetben csalódást jelentett az amerikai nép számára. Genfben úgy a német egyesítés kérdésé­ben, mint a “nyitott égbolt" ja­vaslat ügyében a Szovjet nem mutatott együttműködést és nem jutott előbbre a Kelet és Nyugat közti érintkezés fejlesztésének terve sem. A viszony további el­fajulása következett, a Szovjet­kormány a világ különböző kör­zeteiben olyan irányzatot kezdett, amellyel csak fokozta a feszültsé­get és ellenséges hangulatot". Ez célzás a Szovjetvezetők indiai kőrútjára és a Középkeleten meg­indult aknamunkájára. A szavak helyetti tettekre néz­ve ezt írja az elnök levele; "Nemcsak viszonyunkban, de az egész világon nagy változás volna elérhető, ha azonnali lépé­sek volnának tehetők Németor­szágnak szabadságban való egye­sítésére egy biztonsági egyezmény keretében, továbbá ha megvaló­síttatnék a háború alatti fogadul • műnk, hogy tiszteletben tartjuk a népek azon jogát, hogy maguk választhassák meg a kormányt, (Folytaié» * 2-ik oldalon) pokon folytatódott és teljes si­­| kerrel szolgálta a hívők vallási és | lelki gondozását, valamint a jö­­! vő nemzedék jó keresztényi, amerikai és magyar nevelése ágyét. Az egyházközség egészséget pénzügyi egyensúlyáról tájékoz tat a kimutatás, amely szerint a bevételek összege $62,833, a kjadásoké pedig $51,720.01 volt. Mint ismeretes, az egyház község és a kapcsolatos egyesü letek vagyoni tartalékai a leg | jobb, legmegbízhatóbb bankok nál vannak letétben és állandóai emelkednek. Emellett az egyház község 1955-ben is bőséges adó mányaival támogatta a magya: katolikus közérdekű célokat, nen. maradt el a támogatását megér demlő,, nemes törekvésű akciói segítésétől és e tekintetben is hi vatása magaslatán á lt.Igy például kétszáz dollárt adományozott a. Amerikai Magyar Katolikus Liga céljaira és father Reseterics forró oltártestvéri szolidaritásának bi­zonysága a kimutatásnak azon té­tele, mely szerint az egyházköz­ség közel hatszáz dollárt adomá nyozott az allentowni uj Szén* István templom építkezése ja vára. Meg kell hajtani az elismerés zászlaját a bethlehemi magyai katolikusok előtt is, akik o'y szé[ jámborsággal és áldozatkészség gél veszik ki a részüket az egy házközség életéből és oly dicsé retes, megértő együttműködéssel támogatják father Reseterics lelki vezérségét és bölcs egyházközségi irányitását. Father Reseterics feltűnés és j zaj nélkül, de annál szivósabb akarattal és odaadó munkával az amerikai katolikus magyarság egyik legerősebb bástyájává épí­tette ki a bethlehemi egyházat és mindig megmaradt a maga lelki hivatásánál. Mostanában nagyon divatos lett a magyarság végvári jó katonáiról, végvári hőseiről Írni, beszélni. Mi father Resete ricsben és a father Resetericsek­­ben. Isten csendes, de annál ihle­­tettebb és buzgóbb szolgáiban, az Ur szőllőjének szorgos műve­lőiben látjuk a magyar keresz­­'énység igazi bajnokát, a kérész­­tény magyarságot összetartó és a kereszténységet és magyarságot valóban előbbrevivő, végvári hő­söket! Adja Isten, hogy father Reseterics ezt a misszióját, nem­zetiségitő hivatását még sok esz­tendőn át erőben és egészségben végezhesse híveinek és a magyar­ságnak javára és dicsőségére!-ooo-Meghalt Castelli Károly a Híradó egykori szerkesztője Mint lapzártakor értesülünk, hétfőn este New Yorkban elhunyt Castelli Károly hirlapiró, aki az ötvenes évek elején, több évig az Amerikai Magyar Szövetség keleti kerületének főtitkára volt e minőségében érdemes mun­kát fejtett ki. Castelli a harmincas években több éven át a Bethlehemi Híra­dónál is működött, mint szerkesz­tő. Hazafias magyar irányú cik­keire még bizonnyal sok régi ol­vasónk emlékszik. Lapunk köte­lékében egy jubileumi magyal albumot is szerkesztett, amelyet a trianoni magyar martírium fe­letti keserűség és az igazságkö­vetelés heve hatott át. A nagysi­kerű, díszes albumban az akkori Magyarország vezető személyisé gei intéztek lelkesítő szózatot az amerikai magyarsághoz. Castelli az utóbbi években Msgr. Varga Béla benső hívei közzé tartozott és a szélsőségek­kel szemben egy mértéktudó, középutas irányzat híveként sze­repelt. Régóta betegeskedett és hetven éven felüli korban adta vissza életét Teremtőjének. Te­metésén lapunk is képviseltette magát. Nyugodjék Isten békéjé­vel) Grace erős acél keres­letet vájr az év további folyamára A múlt év rekordnyereséggel végződött. — 300 milliós üzembő vités. New Yorkból jelentik: Eugene G. Grace, a Bethlehem Steel gazgatósági elnöke közölte a .anuár 26-i sajtókonferenciáján, hogy az acélipar az év folyamára további erős keresletre számit, kijelentette, hogy az autóiparban aekövetkezett lelassítás nem érin- i az acélgyárakat, mert más uj endelések kiegyenlítik az emiatti sökkenést. Az 1956 és 195 7 évekre össze­­en $300 millió' üzembővitési be­­ektetést terveznek és ennek foly. án az évi acéltermelés három Trillió tonnával lesz nagyobb, t-bből két millió esik a Sparrows l’ointon (Md.) levő telepre, míg ?gy millió tonna a lackewannai (N. Y.) és bethlehemi telep kö­­ött fog megoszlani. Grace megcáfolta, hogy a részvények körül bármiféle trans­­actio készülne és kijelentette, hogy a Youngstown Sheet and Tube Co.-val való egyesülés ügyében továbbra is szorgalmaz­zák az administráció jóváhagyá­sát. Grace közölte, hogy az 1955 évi netto jövedelem $180,191,- 708 és részvényenként $18.09 volt, szemben az 1954 évi $132,837,154 nyereséggel és részvényenként $!3.18-cal. Az 1955 évi nyereseg rekordot je­lent, amely meghaladja az 1953 évit, amikor $133,448,000 volt a nyereség és egy részvényre $1.30 eset A múlt év utolsó­­negyedére részvényenként $2. 50 et fizetnek xi, szemben a múl év januári $2.25-tel. ———— —ooo----t— ■ ■ -Eisenhower elnök egész­ségügyi javaslatai Eisenhower elnök múlt héten küldte el a kongresszushoz az 1956 évi egészségügyi javaslatát, melyben 126 millió megszavazá­sát kéri rákkutatások és egyéb orvostudományi tanulmányok "éljára. A tavalyi 25 millió dolláros egészségügyi viszontbiztosítási ja­vaslatot elejtette az elnök, mert az American Medical Association ellenezte a javasolt viszont bizto­sítási szövetségi intézmény meg. alakítását, a demokraták pedig kevésnek találták a probléma megoldására. Ehelyett a Blue Crossnak és más magán betegbiz­tosító intézményeknek lehetővé kívánja tenni, hogy valamilyen formában megkísérelhessék a biz­tosítási kockázataik közös viselé­sét. A N. Y. Times azt irja, hogy a magán biztosítók éljenek az el­nök segítségével, de ha a kísérlet nem sikerülne, a betegbiztosítást közfeladattá kellene tenni. AMERIKÁNAK TÖBB MŰSZA­KI EMBERRE VAN SZÜKSÉGE Gen. David Sarnoff, a Radic orp. of America elnöke felhív, .a a közfigyelmet, hogy a Szov­­,etben múlt évben kétszer annyi ,férnek technikus és vegyész • égezte el tanulmányait, mint az Egyesült Államokban és ebben veszélyt lát a nemzeti védelem szempontjából. Különféle javas­latokat tett, hogy növelni kell a nüszaki tanerők számát és az amerikai ifjúságot arra kell buz­dítani, hogy nagyobb számban menjen a műszaki pályáka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom