Bethlehemi Hiradó, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-09-30 / 39. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáiA független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre..............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS E.itered as Second-Class Matter May 18, 1923, at the Post office at Bethlehem, Pa., aider the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year................................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII. Évfolyam, 39-ik szánt BETHLEHEM, PA.., 1955 SZEPTEMBER 30 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR Speedy Recovery, Mr. President Az amerikai magyarság szive eg teles felgyógyulást ész melegével kiván mielőbbi Eisenhower elnöknek. i bad országok valamiképeni meg­­kaparintására, minél több sza­bad ország mutatkozik baleknak, a legtitkosabb katonai védelmi i titkai elárulására. | Ki hiszi, hogy a Szovjet a ma­ga katonai berendezései hiteles, igazi terveit szolgáltatná ki Ame­­: rikának és a többieknek? Hiszen a másik világnézet embereinek becsapása nemcsak erény a kom­­' munistáknál, de pláne az atom­­: és hidrogénbombák korszakában, : a háború folytatása "az ész fegy­vereivel". Minél többet árul el sí Szabad Világ a maga katonai titkaiból, annál jobban kiszolgál­tatja magát az eddigi rabló szer­­‘zeményeíTet megtartó és újak í szerzésében ügyeskedő, moszkvai j törekvéseknek. Bulganin tehát a : legenyhébb legnyájasabb hangot üti meg a levelében. Az aesopusi mese jut ismét az eszünkbe a rókáról, a hollóról és a sajtról. * * # BULGANIN nagyon taktiku­san, még nem ad végleges vá­laszt Eisenhower javaslatára, hanem azt kivánja, hogy a kül­földi amerikai repülőbázisokat is bele kell foglalni abba, illetve fel kell oszlatni és a javaslatot össze kell kötni a hadsereg re­­! dukcióval. Ha a Nyugat ebbe belemegy, akkor megadja a választ. Mily naivul ravasz tak­tika! Amerika és szövetségesei árulják el összes katonai atom- és más katonai titkaikat, szűnje­nek meg a bázisok és a haderő­ket szállítsák le, hogy aztán a földfeletti és földalatti, végtelen területén teljesen sohasem ellen­őrizhető Szovjetnek szabad le­gyen a vásár! Milyen ostobának tartják a Kremlben a Nyugatot! Nevetni kellene rajta, ha kivált Angliában és Franciaországban máris nem éjt volna el bizonyos hangulati eredményeket a moszk­vai álbékebarát és haderő reduk­ciós taktika, miként azt a NATO |ügye elhanyagolására hajlamos egyes angol francia és olasz han­gok mutatják. Eisenhower genfi javaslata l kezdettől fogva időszerűtlen volt. (Meg kellett volna maradni az “erőhatalmi helyzetből" való j tárgyalás mellett. Ehelyett pon­­! tosan az ellenkezőjét tették. — I Eisenhower már junius 27-én ki- I jplentette a sajtókonferenciáján, hogy “csak nem gondolja valaki ' (a kérdező), hogy Amerika haj­landó volna háborút indítani a rabországok szabadságáért?” — 1 Ezt követte Eisenhower genfi ki­jelentése, hogy Amerika semmi­lyen körülmények között nem in- i dit támadó háborút és betetőzé­sül jött az atomtelepek titkait ki­­: náló javaslat. Lehet e ezek után csodálkozni Bulganin levele szemtelenségén ? * * * EISENHOWER "Szabad ég­bolt-javaslata mögött állítólag az a gondolát áll, hogy Amerikát és szövetségeseit nem érheti hir­telen orosz atomtámadás, (Atom Pearl Harbor), ha ismerjük atom és egyéb katonai berendezéseit és szabadon lefényképezhetjük azo­kat. Nem csekély azonban azok­nak száma, akik ebben kételked­ne még azon esetre is, ha a j Szovjet őszintén és becsületesen feltárná e titkait, ami iránt pedig minden ok megvan a kételkedés­re. Nagyobb és biztosabb bizto­síték a Szovjetet körülzáró atom­bázisok hálózata, mert a Szovjet nagyon is jól tudja, * hogy ha j Amerika ellen Atom Pearl Har­­bort kísérelne meg, annyi pusztu­lást sohasem okozhatna, hogy n­­maradjon egy amerikai vezető, aki meg tudná adni a jelt a Szov­jethez közel lévő repülőbázisok­nak, hogy egyesült erővel azon nál kamatos kamattal fizessék vissza a támadást és pozdorjává zúzzák a Kremlt és kapcsolt ré­szeit. Bizalom nélkül vajmi kevés értelme volna a "Szabad Égbolt” javaslat kölcsönös elfogadásá-RETTENTŐEN SÜRGŐS a Szovjetnek a haderők leszállítá­sa. Bulganin miniszterelnök szept. 20-án hosszú levelet irt Eisen­­howernek, Edennek és Faurenak, Molotov pedig másfél órán at er­ről beszélt az Egyesült Nemzetek most, New Yorkban megnyílt uj ülésszaka szept. 23-iki ülésén. Ez a több mint gyanús sietség csak igazolja azok régi álláspontját, akik szerint előbb a fennálló nagy ellentétek, köztük a tiz éve szenvedő európai rabnépek ügyét kellene elintézni és csak aztán kerüljön sor a haderők leszállítá­sának kérdésére. A leszállítás csak a Szovjet önkény által oko­zott rabhelyzet teljes megszün­tetése után következzék el, nem pedig mint annyiszor irtuk, ak­ként, hogy tetéjétől építik a há­zat, a Béke épületét. Előbb a Béke igazi alapját kell lefektet­ni, amennyiben igazi Békéről egyáltalán szó lehet a világfaló étvágyú kommunista imperializ­mus megszállottjainál. - . Látó emberek előtt nem két­séges, hogy a béke hangzatos jelszava alatti sietség mögött a Szovjet azon célja húzódik meg, hogy a haderők leszállítása ci. mén legyengitse a NATOT, az Atlanti Egyezmény országai kö­zös katonai szervezkedését és ezzel bebiztosítsa további__ural­­mát a rabnépek felett és meg könnyitse a kommunizmus to­vábbi országrabló terjeszkedéseit. A nyugati haderők mostani le­szállítása a meglévő helyzet (sta­­tusquo) fenntartását erősítené a rabországok ügyében és a Szov­jetnek válna hasznára. Eddig mindig csak az hallottuk már Truman idején is, hogy Amerika majd akkor fog a sarkára állni a követelései ügyében, ha a NATO teljes mértékben ki lesz építve és “erőhatalmi helyzetben”, fö­lényesen tárgyalhat, mert "a Szovjet csak az erő szavát érti”. Most visszamenjünk egy kevésb­­bé erős pozícióra? Engedi-e a becsület, hogy Amerika ily lé­pést megtegyen, amig igazság te­remtő, világrendező céljai leg­fontosabb jait el nem érte? Sze­rintünk nincs ut visszafelé! Leg­alább is nincs- gyászos meghátrá­lás nélkül, már azért sem, mert csak felbiztatná a Szovjet telhe­­tetlenségét, vérszemét! • - • • BULGANIN levele azt mondja, nem lát akadályt a haderő reduk­cióra. Ennél misem érthetőbb, hiszen ismételten kijelentette, hogy a rabországok szabadságá ról nem hajlandó tárgyalni és azt a cinikus valótlanságot állította, hogy a rabországi kisebbségi bi­torló kormányok és kommuniz­mus a rabnépek akaratából kerül­tek uralomra. Nem e gyengiti Amerika a rabnépek szabadsága iránti köve­telését, amikor hosszú idő óta tárgyal az Egyesült Nemzetek le­szerelési bizottságában a reduk­cióról, sőt a genfi kormányfői konferencián is tárgyalt róla ét hozzájárult ahhoz, hogy a lesze­relési bizottság New Yorkban érdemleges tárgyalásra üljön össze, dacára, hogy ezen a kon­ferencián nem lehetett tárgyalni a rabországok ügyét, sőt az októ­ber 27-i genfi külügyminiszteri konferencia napirendjére sem vették fel azt, nyilván mert a Szovjet ellenezte? Mi lehet más a Bulganin levél és a Szovjet nagy sietsége, mint csapda a Nyugat számára? Jaj volna, ha lépre menne! Az is fölötte érthető, hogy Bulganin kérdi, miért csak a Szovjet és Amerika atom és egyéb katonai berendezéseit, tervrajzait cseréljék ki kölcsönö­sen és fényképezhessék le a be­rendezéseket a levegőből, miért nem a többi nemzetekéit is? Per­sze, hiszen ők annál biztosabb­nak érezhetik magukat a rabor­szágok birtokában és nyugod­­tabban «aőhetik terveiket a *za­nak. Csak invitáció volna a hamis vagy hiányos adatokkal való be­csapásunkra, félrevezetésünkre. Akik annyi szerződést megszeg­tek, kijátszottak, e.őbb hozzák helyre a legocsmányabb szerző­désszegéseiket. Y alta kijátszá­sát, állítsák helyre a rabországok teljes szabadságát, sután rekla­málhatják a bizalom hiányát! De akkor is eszünkben kell le­gyen, hogy a Szovjet célja vál­tozatlanul az, hogy kommunistá­­! vá tegye a világot. Éberségünk, készenlétünk sohasem lankadhat, amig a kommunizmus oly nagy országban, mint a Szovjet ural- i mon van! | A bűnök helyréhozatala szük­ségét nem pótolhatja semmi, leg­­kevésbbé azon “Szabad Égbolt” j javaslat elfogadása, amely egyébként is annyira sajátságos, hogy a kongresszus aligha hagy­ná jóvá. E javaslat tisztességes­séget tételezett fel a Szovjetről, holott e jóhiszeműséget nem ér­demelte és nem érdemli meg és | bizony kár volt a világ előtt ezt becsületet megadni a Szovjet or­szágrabló gangstereinek! * * * MOLOTOV, mint róla Dulles utóbb megállapította, semmi újat ■ nem mondott beszédében, amely [csak annyiban különbözött előb­bi beszédeitől, hogy tartózkodott Amerika rágalmazásától és becs­mérlésétől, sőt igyekezett barát­ságot színlelni feléje. A meg­egyezés reményét fejezte ki a haderő redukciós javaslatokra 'nézve, de fenntartotta, hogy az amerikai atombázisok sürgősen j megszüntetendők és utalt arra, i hogy Port Arthur, legutóbb pe­dig Porkalla finn kikötő bérletét a Szovjet feladta. Azt állította, hogy több külföldi bázisa nincs a Szovjetnek (elhallgatta a rab­országokban lévőket), és felhív­ta Amerikát, hogy most már rajta a sor, megszüntetni a saját bázisait. Porkallára nincs szüksége a Szovjetnek, mert a közvetlen kö­zelben úgyis van hadi kikötője és a bérlet hátralevő részéről va­­! ló lemondással a finn kommunis­­| ták belpolitikai mesterkedéseit segiti. j Amerika sok billió költséggel építette fel a bázisokat a világ kü lönböző részeiben és Molotov és Bulganin sürgetése egy nagyon j nyomos okkal több, hogy azokat [ne adja fel. Amit a Szovjet ily igen áhit, csak neki lehet jó, de nem az Egyesült Államoknak és nem a kommunizmus elleni harc érdekének! * * * MOLOTOV újból beszélt ar­ról, hogy európai biztonsági sze ződés hálózatot kell mielőbb megvalósítani az Egyesült Álla mok bevonásával s abban Europa összes országai vegyenek részt, mégpedig "tekintet nélkül gazda­sági és politikai rendszerükre, amely a nép által eldöntött bel­ső ügye minden országnak". Két­ségtelen, hogy ez alatt a rabor­szági kisebbségi kormányokat érti most is és bár megismétli azt a vakmerő valótlanságot, hogy a rabnépek a kommunista kor­mányok mellett döntöttek, to­vábbra is belső ügynek tekinti— a Szovjet által elkövetett beavat­kozó erőszakot, amely lehetővé tette, hogy dacára a választáso­kon megnyilvánult népakarati döntésnek, a kommunista kisebb­ség ragadhatta magához a kor mányt. Molotov ekként -ragaszkodik ahhoz, hogy a bitorló kormányox szerepeljenek aláírókként ily biz­tonsági szerződéseknél. Mint elő­zőleg, most is azt javasolja, hogy a szerződések életbelépte után bizonyos időre, úgy a NATO, mint ellen párja a Varsóban lét­rejött keleti katonai szövetség szűnjön meg. De kinek lehetnek kételyei aziránt, hogy ha e szer­(Folytatás a 4-ik oldalon) A szombati esti órákban Ame­rika népét és a világ szabadság­szerető embereit fájdalmas meg­döbbenéssel ütöíte szivén a riasz­tói hir, hogy a Cenverben (Col.) í szabadságidejét töltő Eisenhower I elnök hirtelen komolyan megbe­tegedett. Az elnök a szombatra virradó éjszakán két óra körül rosszullétre ébredt és Howard Snyder orvos táoornok, az elnök személyi orvosa a szív egyil: koszorúerének eltömődését (Co­ronary thrombosis-) konstatált. Az elnök autón bement a közeli Fitzsimmons Army Hospitalba, ahol ágyba fektették és oxigén­sátor alá helyezték. Az elnök nem hordágyon^ ha­nem saját lábán ment le az autó hoz, amit a roham könnyebb ter­mészete bizonyságának tekinte nek. Mérsékelt fokú szívroham Az első híradások gyomor za varokról, majd enyhe szívroham ról szóltak. Vasárnap három szi­­szakorvos, köitiik dr. Paul Dud ley White bostoni orvos, a leg tekintélyesebb szivspécialistí vizsgálta meg &z elnököt és „ közreműködésével tartott orvosi tanácskozáson kiadott közlemény szerint az elnök szívrohama nem volt enyhe, hanem mérsékelt .fo­kú, vagyis se nem enyhe, se nem súlyos. Hétfőn kijelentette dr. White, hogy ha semmiféle komplikáció nem áll be, az elnök két hét múlva ismét elkezdhet hivatalos ügyekkel foglalkozni és ha a javulás tartós marad, képes len­ne ellátni egy második elnöki időszak munkáját is. White hét­főn hazautazott Bostonba, de állandó telefon érintkezésben ál! az elnök kezelőorvosaival. Az elnöknek, aki októ­ber 13-án lesz 65 éves, vasár­nap 101.4 láza volt, de hétfőn ;ltünt a láz és már normálisan étkezhetett is. Az elnök felesége a kórházba költözött, és a beteg­ágyhoz sietett John Eisenhower, az elnök fia is, aki mint őrnagy szolgál a hadseregben. “A gyógyulás kielégítően halad” Keddi jelentés szerint az elnöi. rendkívül jól töltötte az éjszaká és “a gyógyulás kielégítően ha­lad, komplikációk nélkül”. Or­vosai erősen bíznak teljes felgyó­gyulásában. Hétfő óta időnként eltávolítják az oigén sátort az elnök ágya fölül. (Szakorvosok szerint az elnök koszorúér eltömödése könnyebb­­fajtának látszik. Ily esetekben mintegy hathetes ágybanfekvésre van szükség, mig az eltömődés helye teljesen rendbejön. Ha ezt a Röntgen-vizsgálatokból meg­állapítják, a beteg felkelhet és aztán két három hónapos lábba­­dozási idő következik. Ennek el­teltével a beteg ismét teljesen normálisan láthatja el munkáját, sőt az orvosok ezt lelki okokból ajánlják is. Komplikációk főleg csak az első két hétben szoktak beállni, amig az eltömődés foly­tán megsérült izomrostok be­­beggednek. Ha e két hétben lég­zési nehézségek, fájdalmak vagy láz lép fel, ez annak a jele, hogy a gyógyulás menete nem zavar­talan, vagyis komplikációk álltak be.) A helyettesítés kérdése Az elnök betegsége a kong­resszus szünete alatt következett be és igy kevésbbé okoz zavart az államügyek ellátásában. Nixon alelnök péntekre minisztertaná­csot hivott egybe, amelyen csal. folyó ügyeket fognak tárgyalni. Humphrey pénzügyminiszter nyi­latkozata szerint a kabinet “annyira be van dolgozva”, hogy jelenleg az elnök betegsé­ge semmiféle zavart nem okoz a folyó ügyek intézésében. Felmerültek az elnök helyette­sítésével kapcsolatos jogi és gya­korlati kérdések és ezek ügyében hazahívták a Spanyolországban vakációzó Brownell igazságügy­­minisztert. Az 1956-os jelöltség A törvény értelmében az elnök betegség esetén időszak közben lemondhat és átadhatja hivatalát az alelnöknek. Az^n esetre, ha Eisenhower rendbejön, amire ed­dig igen kedvezőek a kilátások, ezt kizártnak tartják, de annál valószínűbbnek, hogy nem jelöl­teti magát második időszakra. Ez az eshetőség riada'mat kelt republikánus körökben, akik csak Eisenhower nagy hadverzéri népszerűsége révén tudták meg­szerezni a Fehér Házat Steven­son demokrata jelölt közel 28 millió szavazatával szemben és xás csak megközelítően is ha­­;onIóan népszerű jelölttel nem rendelkeznek. Ha EÍ3tnhower nem jelölteti magát újból, Nixon alelnök, Earl Warren Supreme Court-elnök és.Dewey volt kor­mányzó birnak több kevesebb ellátással a republikánus jelölt­ségre. A demokraták azon esetre, ha Eisenhower nem jelölteti ma­gát erősen biznak győzelmükben, mert egyedül Eisenhowert látszott verhetetlennek. Biztosra vehető hogy Stevenson, az 1952-es el­nökjelölt feladja eddigi habozá­sát az újabb jelöltsége ügyében. De lehetséges, hogy Harriman new yorki kormányzó nyeri el a jelöltséget, aki mögött New Yorknak ~.z összes államok kö­zött legnagyobb -számú elekto­rait akarják felsorakoztatni. Az elnök megbetegedése vi­lágszerte mély sajnálatot keltett. XII Piusz pápa vasárnap a házi kápolnájában imádkozott felgyó­gyulásáért. Erzsébet angol király­nő Coty francia elnök és az ál­lamfők és kormányelnökök a vi­lág minden részéből, még Moszk­vából is, gyors felgyógyulást kí­vánó táviratokat küldtek. New Yorkban és más városokban az iskolákban egy perces szünet volt ami alatt a tanulók az elnök felépüléséért imádkoztak. Amerika minden templomá­ban, felekezeti különbség nélkül, forró könyörgések szálltak Isten­hez az elnökért. Amerika népével együtt a ma­gyarság is igaz szivvel kiván mi­előbbi teljes felgyógyulást “Ike". nek! Pittsburgh, Pa. (A Verhovay Segély Egylet konvenciója hiva­talos tudósitójától.) A Verhovay Segély Egylet titkár, Fishbein László igazgató a 23-ik, történelmi nevezetességű konvenciójáról a beszámolót az­zal kezdhetjük, hogy a delegátu­sok, központi tisztviselők, igaz­gatók és ellenőrző bizottsági ta­gok elvégezték azt a nagy fela­datot, amit Magyar Amerika várt tőlük: megerősítették az 1951 évi konvenció delegátusai­nak május 14-iki szavazatát a Rákóczi Segé'yző Egyesülettel való egyesülésről. Ezzel a megerősítéssel most már csak Connecticut és Pennsyl­vania államok biztosítási hivata­lainak jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy a két testület egye­sítéséből alakuló Wiiiiam Penn Fraternális Egyesület működhes­sék. A konvenció első aktusa az volt, hogy Radvány Ferencet megválasztották Bencze János központi elnökkel szemben gyü­­lésvezető elnökké, aki aztán ifj. Miller József és Kostyó János alelnökökkel a gyűléseket vezet­te. Lénárt Gyula pedig a kon­venció jegyzői tisztét töltötte be. A tárgyalási rend megállapítá­sa után az Igazgatóság és Ellen­őrző Bizottság jelentéseit olvas­ták fel, majd részleteiben is tár­gyalták azokat. A delegátusok a pontról-pontra való tárgyalások során komolyan, megfontoltan szóltak a jelentésekhez és—intéz­tek kérdéseket a központi tiszt­viselőkhöz. A jelentések elfogadására csak akkor került sor, amikor azokat pontról-pontra letárgyalták. A jelentések tárgyalása köz­ben Dankó István detroiti dele­gátus határozati javaslatot nyúj­tott be arról, hogy az alapsza­bályt módosítsák olyképen, hogy abba foglalják be a központi szervezői hivatal felállítást és annak vezetője központi tisztvi­selő minőségben végezze munká­ját. Bokor János, Ellwood City, Pa. delegátus pedig befektetés» hivatal felállításáról nyújtott be határozati javaslatot, mely hiva­tal vezetőjét szinten központi tisztviselői minőségben óhajtotta. A két hivatal felállításának szükségességét a konvenció de­legátusai szinte egyöntetűen megállapították, csak abban tér­iek el a nézetek, hogy a vezetők központi tisztviselők legyenek-e, vagy szerződtetett alkalmazot­tak, akik az Igazgatóság felügye­lete alatt működjenek. Előbb megszavazták, hogy központi tisztviselői minőségben szolgáljanak, később azonban ezt a határozatot megváltoztatta a konvenció és a Rákóczi Segélyző Egyesülettel kötendő szerződés­ben és az uj alapszabályban is úgy lesz, hogy szerződtetett al­kalmazottakként szolgál a két vezető. Miután ezt a kérdést igy meg­oldották, nyomban meg is vá lasztották Charles Elemért a fő­szervezőül, a szervezési hivatal és Phillips Richárd igazgatót a befektetési hivatal vezetőjéül és utasították az Igazgatóságot, hogy velük a megfelelő szerző­dést megkössék. A Rákóczi Segélyző Egyesület Bridgeporton, junius 1 2-én fel­függesztett konvencióját szep­tember 14-ikétől, szerdától egy szomszédos teremben folytatták és meghívásra a testület elnöke. Kocsis Albert, Varga L. Lajos alelnök, Vasas József nyug. tit­kár, Stelkovits J. Albert titkár, Somogyi E. Gyula szám vevő­pénztárnok, Bródy Károly jog­tanácsos, Bencze István, Bodnár Imre, Fishbein László, Moldová­­nyi Sándor, Körmendy József, Faczán Mihály, Csernai Gábor, Magyary Ferenc és Fejes András igazgatók, valamint Dr. Márk Béla ellenőrző bizottsági tag megjelentek a Verhovay konven ción. Kocsis Albert elnök,. Var­ga Lajos alelnök, Vasas József nyua. titkár. Stelkovits Albert tárgyalások folyamán több Ízben is, Dr. Márk Béla ellenőrző bi­zottsági tag egy Ízben beszéltek is a konvenció tagjaihoz. Beszédeikből érezni lehetett, hogy szivük-lelkük vágya a kéi testület egyesítése, az amerikai magyarok tízezrei vágyának tel­jesítése és a Verhovay részről elhangzott beszédek is mindig hangsúlyozták azt, hogy a kon­venció legszentebb feladata a két egylet egyesítését célzó szerző­dés megerősítése, —, mert a két testület közel 90,000 tagja ezt várja a konvenciótól. Nem is hangzott el az egész konvenció folyamán egyetlen hang se, mely ellenezte volna a két nagy magyar egylet egyesíté­sét, de akik felszólaltak, vala­mennyien a leglelkesebben be­széltek arról, hogy milyen nagy előnyökkel jár a testületek egyesítése. A tárgyalások közben Charles Elemér, a központi elnök szerve­zési titkára, tett jelentést arról az alig pár hétig tartott, delegátu­sok tagszerzési versenyéről, amely meglepően szép ered­ménnyel végződött: 403,500 dollárnyi uj biztosítást adtak el a verseny, résztvevői, akik fára­dozásaikért jutalmat, készpénzt kaptak, amit a konvenció szine előtt osztott ki Charles Elemér. A versenyben a következő dele­gátusok vettek részt: Emődy Imre, Noel Antal, Szemes István, Béky János, Zakopcsán János, Chobody Sándor, Kardos József, Kostyó János, Ifj. Tokár György, Pállá Miklós, Benzur E. Victor, Horváth József, id. Nyers István, Pécsi János, Pécsi J. Mihály, Bo­kor János, Uszko János, Rocz Antal, Csömör Mózes, Simó Mi­hály, Botos István, Borsody An­tal, Lénárt J. Gyula, Kelemen P. János, Balia P. János, Chunko Sándor, ifj. Fabiankovitz Sán­dor, Kolozsváry Kálmánné, Hou­ser István, Knefely Antal, Ra­­kaczky Béla, Orris István, Say­­tos Ádámné, Domonkos Mózés, Boldizsár József, özv. Gyirászin Jánosné, id. Molnár J. Ferenc, ifj. Haluska István, Szladics An­drás, Székely István, Borovich István, Némethné Helen, Dudash Ferenc, Radvány Ferenc, Hege­dűs József, Kovách Imre, Szalay József, Matto Dániel, ifj. Sutch István, Mokri A. János, Tóth András, Dávid Lajos, Gross Jó­zsef, Dankó István, Konkoly An­drás, Szeles Márton, ifj. Konyha Bálint, Drótos József, Készéi Imre, Matányi János, id. Simon Ádám, ifj. Miller József. A pontról-pontra tárgyalt egyesitési szerződés elfogadása szeptember 15-én, csütörtökön délután 4 óra 30 perckor történt, a William Penn Hotel Urban termében. A konvenció tagjai felállva, tapsokkal,, örömtől ki­pirult arccal ünnepelték a neve­zetes történelmi aktust és éne­kelték a szavazás után az ameri­kai és magyar nemzeti dalokat. Pénteken az alapszabályt tár­gyalták pontról-pontra, melyben egyik fontos változás lesz, hogy központi tisztviselővé ezután nem magyar származásúak is választhatók. E változásra azért van szükség, mert hiszen ma már a két testületben, melyből a William Penn Fraternális Egye­sület keletkezik, nagyon sok nem magyar származású tag van — és nem lehet azoknak jogait csor­bítani. A konvenció utolsó napjának legszebb jelenete volt, amikor a Rákóczi Segélyző Egyesület kon­venciójának tagjai, központi tisztviselők és igazgatóik vezeté­sével — miután ők már befejez­ték üléseiket — átvonultak a Verhovay Segély Egylet konven­ciójának termébe és ott felsora­koztak a Verhovay delegátusok tapsai mellett. Ezúttal Kocsis Al­(Folytatás a 2-ik pld»U») A BETHLEHEM STEEL CO. ÉS YOUNGSTOWN SHEET EGYE­SÜLÉSI TERVE J. L. Mauthe, a Youngstown Sheet and Tube Co. elnöké a N. Y. Herald Tribuneben meg­jelent nyilatkozatában hangoz­tatja, hogy a Bethlehem Steellel tervezett fúzió megvalósítására tovább folynak a törekvések, dacára, hogy az igazságügymi­­niszterium állást foglalt a fúzió ellen. Az ügy bíróság előtt fek­szik és mindkét vállalat reméli, hogy a döntés végül kedvező lesz. A youngstowni acélgyár ez évre négy millió tonna acélt fog termelni, szemben a tavalyi 2.6 millióval.---------------ooo ■ ■ TITO ÉS RÁKOSI ALKUDOZÁSAI A jugoszláviai és magyaror­szági kommunista kormány kö­zött megszakadtak az alkudozási tárgyalások, amelyek Jugoszlá­viának a Tito és Moszkva kö­zött, 1948-ban bekövetkezett szakítás előtti anyagi követelé­seire vonatkoznak. Jugoszlávia szakította meg a tárgyalásokat azon a cimen, hogy a magyar kormány csupán töredékrészét kínálja azon összegnek, amely neki jár. Hir szerint a jugoszláv követe­lés nagyrésze hátralék a béke­­szerződésben megállapított hadi­­kárpótUsr». BESZÁMOLÓ A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET 23-IK KONVENCIÓJÁRÓL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom