Bethlehemi Hiradó, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-09-02 / 35. szám

The Only Hungarian news­­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáló független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEMI HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre ..............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS * ‘ Entered as Second-Class Hatter May 18, 1923, at the Post office at Bethlehem, Pa„ nder the Act of March 3, 1879”. NYELV EBÉN MAGYAR SZELLEMEBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year................................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII. Évfolyam, 35-ik szám BETHLEHEM, PA., 1955 SZEPTEMBER 2 Egyes száma ára 8 cent EISENHOWER elnök augusz­tus 24-én fontos külpolitikai be­szédet tartott az ügyvédi kanta­­iák filadelfiai gyűlésén. Megje­lölte azokat a kivánságokat, amelyek alapján Amerika részt fog venni a Genfben október 27-én kezdődő négyes külügy­miniszteri konferencián: 1. Németország egyesítése, 2. A rabországok független­sége, 3. A kommunista világössze­­esküvők, nemzetközi aknamun­kájának beszüntetése. A beszédet 36 nyelven to­vábbították rádión, többi közt magyarul is és remélni kell, hogy a magyarság és a többi rabnépek között jó hatást tett, szemben a kommunista csatlósok propagan­dájával, amely azok után, hogy Bulganin orosz miniszterelnök Genfben visszautasította, hogy a rabnépek, ügyéről egyáltalán szó is essék és valóban ott többé nem esett róla szó, diadalmasan lobogtatta meg levakarhatatlan­­ságuk látszatát, önaltató illúzió­nak tüntette fel, hogy a rabnépek valaha is megszabadulhassanak a reájuk erőszakolt kommunista uralomtól, hogy céltalannak lát­­szóvá tegyen minden ellentállást, csendes szabotázst, a kollaborá­­ció további elutasítását. Eisenhower fenntartotta a rab­népek szabadsága követelését és a feltétlen békés eszközök politi­káját is, de célt érhet-e igy, nincs e ennél jóval többre szükség.? ez ennél jóval többre szükség? * * * A BESZÉD lényeges része igy hangzott: “Az emberiség akarja a bé­két, mert a békének sokfajta, gazdag gyümölcse van, különö­sen ez atomkorszakban és mert a háború kiirthatná az emberiség legbensőbb reményeit, az atom­háború az emberiség öngyilkos­sága lehet. “Az amerikai delegáció azzal ment Genfbe, hogy ezt a szelle­met mindig követjük, de nem le­het igazi béke, amely olyan sta­­tusquo (eddigi helyzet( fenntar­tását foglalja magában, a mely­ben azt találjuk, hogy számos nemzet igazságtalanságot szen­ved, emberi lények óriási szám­ban elnyomatás alatt vannak és sokfelé a félelem megbénítja az építő törekvéseket. “Genf szelleme, ha azt akar­juk, hogy egészséges légkört te­remtsen a béke-célok részére, iga­zi és nem hamis kell legyen, min­denkit az igazságtalanságok hely­rehozatalára, az emberi jogok tiszteletére és a világviszonylat­ban megszervezett felforgatás megszüntetésére kell ihlessen. A jövő fogja megmondani, hogy ez a szellem át fogja e hatni az emberek együttes értelmét és megértését vagy pedig megtörik némelyek kapzsiságán és irgal­­matlanságán? De egyvalami biz­tos: ez a szellem és a célok, me­lyeket követünk, soha sem let­tek volna elérhetők erőszakkal vagy úgy, hogy a szembenálló emberek és nemzetek szive gyű­lölettel és félelemmel- van el­telve. Genfben arra törekedtünk, hogy e szellemet megteremteni segítsünk. “Genf nem stagnációt (megállást) jelentett) Amerika szempontjából, hanem alkalmat a magunk népe és a többi népek számára, hogy jogos kívánsá­gaik előbbre vitessenek. A hábo­rú elkerülése vágyának mohósá­ga olyan nyílt vagy hallgatólagos megegyezésre vezethet, melynek következtében a jelenlegi igaz­ságtalanságok és ártalmak állan­dósulhatnak a jövőben. Ily hamis egyezményekben nem szabad résztvennünk. Mert ha ezt ten­­nők, meggyaláznánk lelkiismere­tünket és az igazságtalanságot szenvedők szemében elnyomóik társaivá lennénk. A történelem Ítélete előtt úgy állnánk, mint akik egy tál lencséért eladták az ember szabadságát. Mitöbb ma­günk segitenők elő további kon­fliktusok biztos bekövetkezését. "Németország megosztottsága nem indokolható olyan érvvel, amely határ-, nyelvi vagy faji kérdésen alapszik. “A rabországok feletti uralom nem igazolható továbbra is azon címen, hogy erre biztonsági okokból szükség van. “Egy nemzetközi politikai gé­pezet ténye, amely önhatalmú nemzetek határain belül e nem­zetek politikai és ideológiai (eszmeköri) felforgatása céljá­ból működik, nem üthető el olyan magyarázáttal, hogy az kul turmozgalom. “Nagyon valószínű, hogy e sérelmeknek és az emberek és nemzetek más sérelmeinek oka a gyanakvások és félelmek keveré kében keresendő. Ez magyarázat, de nem mentség. Mások és ön­magunk iránti igazságosságból ez ártalmakat sohasem hagyhatjuk jóvá, mint annak a békének ré­szeit, melyre vágyunk és melyet elérni törekszünk. "Erősnek, de barátságosnak kell lennünk. Türelmesek kell legyünk, de nem önelégültek. — Gyorsaknak kell lennünk mások nézetének tisztességes megértésé­ben. De sohasem szabad elfogad­nunk az igazágtalanságot a gyen­gék, a balsorsuak, a jogtalanok kárára, jól tudván, hogy ha el­fogadjuk a mindenki igazságra való egyenlő joga elvének lerom­bolását, magunk számára sem követelhetünk többé jogszerűen igazságot. “A béke, melyet kivánunk, a népek közti megértés, egyetértés és jog terméke kell legyen, az igazság és biztonság tartós, nem­zetközi viszonylatában. Felvilá­gosult önérdekünket fogja szol­gálni. Elő fogja mozdítani az egyéni és szervezett emberi erő egyesítését az emberiség anyagi értelmi és lelki élete minden te­rén való előrehaladás érdekében. Elérhetünk ilyfajta békét? Hi­szem, hogy igen! Olykor remény­telennek és emberfelettinek látsz­hat. De volt e az emberiségnek egyetlen olyan nagy történelmi eredménye, melyhez a siker tel­jes bizonyosságával fogott hoz­zá?” * * * A LEGJOBBAN informáltnak ismert James Reston, a N. Y. Times washingtoni külpolitikai szerkesztője a beszédről. “Az el­nök lépése a “genfi szellem” op­timizmusának fékezésére” cím­mel Írja, hogy “a beszéd a Na­tional Security Council előzetés határozata alapján hangzott el, mert széles körben annak jelei mutatkoztak, hogy némely szö­vetséges és semleges országban a “genfi szellemet" nem egy álta­lános európai rendezés eszközé­nek, hanem önmagában való célnak tekintik. A külföldi köve­tek, beleértve Charles E. Bohlen moszkvai követet már több mint egy héttel előbb értesítést kap­tak, hogy ez lesz az elnök be­szédének tartalma és hogy az Egyesült Államok e határozptt politikájáról tájékoztatni kell az ottani kormányt. Ezzel világossá lett, hogy az elnök e beszéde azon. rendelkezéseket tartalmaz­za, melyeket Dulles külügymi­niszter októberben magával visz Genfbe, hogy ott a kormányfők júliusi konferenciáját követően Anglia, Franciaország és a Szov­jet külügyminiszterével tárgyal­jon." Reston hozzáteszi: “E kormányfői konferencia óta a kommunisták úgy ágáltak, mintha a barátság “uj szelleme" a jelenlegi területi és politikai statusquo fenntartására alapozód­na. Mitöbb a szövetséges orszá­gokban némi jelek mutatkoztak a “genfi szellem" ily alapon va­ló elfogadására. Az utolsó öt hétben az angolok meghívták Londonba Nikita Kruscsev Szov­jet kommunista vezért és Nikolai Bulganin Szovjet miniszterelnö­köt. Edgar Faure francia és Ga­mal Nasser egyptomi miniszterel­nököt meghívták Moszkvába. Egy angol tengerészeti kísérleti csoport Leningradba kapott meghívást. Azonkívül úgy itt, mint Nyugat Európában szóba került a védelmi költségvetések csökkentése. E hírek halmozódá­sa vezetett annak szükségére, hogy Washington nyíltan beszél­jen és ezért beszélt most Eisen­hower.” Reston aztán kifejti, hegy Dulles Genfben fel fogja ajánla­ni, hogy ha a Szovjet hozzájárul Németország egyesítéséhez, az Egyesült Államok kész lesz be­lépni olyan európai biztonsági szerződésbe, amelyben a német aggresszió feltámadása esetére kötelezi magát, hogy a magtáma­­dottnak segítségére megy, to­vábbá hozzájárulni, hogy a Vas­függöny mindkét oldalán fokoza­tosan csökkentsék a megszálló haderőt és csak egy "riadó ellen­őrző rendszer" maradjon fenn hirtelen támadás lehetőségének csökkentésére. Közli azt is, hogy Dulles Európába küldte Living­ston Merchant helyettes külügyi államtitkárt, hogy Londonban, Párisban és Bonnban az elnök beszéde szerinti alapra hangolja egybe a külügyminisztereknek a genfi konferencián leendő maga­tartását. Reston igy fejezi be in­formációit: “Az elnök a mostani beszédé, ben valójában azt akarta meg­mondani, hogy a genfi szellem­nek nem az a célja, hogy Német­országban és a rabországokban fenntartsák a statusquot, hanem hogy javitsanak a mai hely­zeten. Egyben a Szovjetnek ér­tésére akarta adni, hogy a genfi szellem nem fog folytatódni, ha nem vezet egy igazságosabb ren­dezésre Európában, beleértve Németországnak gondos biztosí­tékok melletti egyesítését". * * * KONGRESSZUSI körök, a világsajtó és a rádió kommentá­torok általában úgy értelmezték Eisenhower beszédét, hogy Ame­rika nem háborúzik, de ez nem jelenti azt, hogy nem tart ki vi­lág rendező céljai mellett. Ha Eisenhower mostani be­széde nem is mossa el azon Genf előtti kijelentése hatását, mely szerint Amerika nem fog hábo­rúzni a rabországok szabadsága miatt, sem pedig ismeretes genfi kijelentéséét, melyben már arról biztosította a Szovjetet, hogy semmiféle más okból sem fog támadni és ezt a katonai tervek kicseréléséről és atomtelepek le­fényképezéséről szóló javaslattal is megtoldotta, legalább valamit enyhített rajta. Növelte a rabor­szágok reményeit és figyelmez­tette a szövetségeseket és a többi szabad országot, hogy semmi ok nincs az éberség csökkentésére. De arra is, hogy a Szovjettel fennálló ellentétek tisztességes megoldásáig nem lehet béke a hidegháborús fronton s ez utóbbi figyelmeztetés ugyancsak elkél az angolok és franciák számára, akik közül sokan a “ma neked, .holnap nékem!" felelőtlen, szo­­lidaritástalan szellemben gondol­kodnak és emiatt Amerika is ne­hezebben bátorodhat neki annak, hogy élére állítsa a rabországok ügyét. Tudjuk, itt Amerikában is van­nak hívei a rabországok ügye elejtésével, a meglévő helyzet hallgatólagos elfogadásával kö­tendő “békének" é-s Eisenhower reájuk is tekintettel van, amikor e beszédében, ha kevésbbé nyo­matékos formában Is, mint az említett alkalmakkor, Amerika békebarátságát hirdeti. Sajnos, az októberi genfi konferencia amerikai feltételeinek és e béke­fogadkozásoknak mostani együt­tes hangoztatása sem látszik elég erélyes figyelmeztetésnek a Szov­jet »fámára! Csak megint “papir­tigrisnek” fogják mondani Ame­rikát, amíg sockal keményebb, | határozottabb hangon a sarkára nem áll a rabországok szabad­sága kérdésében!. . . * * * ANGLIA is Franciaország, mint koloniális hatalmak (Fran­ciaországnak éppen most van­nak bajai a narokkói gyarmat­néppel) persze nem száz százalé­kos ellenfelei r Szovjet gyarma­­tositó politikáénak, legalább is távolról sem annyira, hogy élére kívánnák állitaii a* európai gyar­matosításainak ügyét, kivált, hogy Oroszországhoz közelebb lévén, jobban félnek az atom­fegyverektől. De ha Oroszország atomfegyvert merne használni, kamatos kamattal kapná vissza Amerikából fagy a világszerte fennálló amerikai atombázisokról és igy aggályaik e részben nem egészen helytállók. A baj náluk a nemzeti önzésben van, amely nem akar áldozatot hozni más népek szabadságáért. I Hogy is mondják angolul a | “sacro egoismet”, Mussilini jel­szavát? Németül úgy mondták, hogy Deutschland, Deutschland j über Alíts übe: Alles in der i Welt. . . Az emberiségnek talán legna­gyobb katasztrófája volt, amikor Bábel tornya aatt elkezdtek más más nyelven beszélni az emberek s egyik nem érette meg többé a másiknak szavát, nemzetekre, egymástól idegen, önző közössé­gekre szakadtak!! * * * ANGLIA és Franciaország ve­zetőinek, ma kisebb gondjuk is nagyobb annál, higy kontrázza­nak Eisenhower beszédéhez, hi­szen Genfben sem volt egy sza­vuk sem a rabországok szabad­sága ügyében. Mégcsak azt sem mondják amit Eisenhower és a demokrata Harriman kormányzó mond, hogy legalább valami ja­vulást kell kivívni a sorsukban. Pedig hát ez is csak szólam: a felszabadulásnak nincs alternatí­vája, nincs két jó eshetőség, csak egy, akármennyire akadnak is egyes rabországi menekültek, akik valami középút- elgondolás­ról álmodoznak a kommunizmus és a polgári világ helyreállítása között. Egy titoista “nemzeti kommu- j nista” rendszer Magyarországon | vagy más rabországban továbbra is kommunizmust jelentene és ha Moszkva, — amit nem hiszünk, — hozzájárulna is, hogy “függet­lenek" legyenek tőle, ez csak na­gyon látszólagos dolog volna, mert különben a Szovjet nem járulna hozzá. Mi más is lehetne, amikor még ha ki is vonulna Ma­gyarországról, csapatai továbbra ott állnának a Kárpátalján, a Nagyalföld lapályának sik, nyi­tott bejáratánál. . . És élet vol­na e valamely menekült politikus (Folytatás a 4-ik oldalon) ----------------ooo---------------­Eisenhower megkezdte a pennsylvániai árvizse­­gély kiutalását Eisenhower elnök hétfőn ki­utaltatta az első millió dollárt a pennsylvaniai árvízkárok helyre­­állitására. Ezt további kiutalások fogják követni. New Yorkban és más nagyvárosokban hatalmas mennyiségben gyűlnek be a ru­ha és élelmiszer adományok. A Vörös Kereszt hétfőn ki­adott adatai szerint a komoly kárt szenvedett családok száma 49,41 1, ebből 821 I Pennsylvá­­niában. Az árvíz területeken még 75 70 személy kap lakást és | élelmezést a Red Cross shelte­­rekben. Teljesen elpusztult 4905 ház, részben megrongálódott 15251 ház. Az Army utasítást adott bevásárló hivatalainak, hogy hadiipari rendeléseknél ad­janak előnyt az árterületeken üzemben lévő gyáraknak hogy minél több munkást tudjanak foglalkoztatni. Az árterületeken összesen 13,169 családot regisztrált a Vörös Kereszt, mint amelyek1 helyreállítási segélyt igényelne^. | $50 MILLIÓ A NAGY ÁRVÍZKATASZTRÓFA ÁLTAL KÖRZETÜNKBEN OKOZOTT KÁR Az ossz kárt a hat államban 1,677 millióra becsülik., ebből 150 millió esik államunkra- — A halottak száma 191. ebből Pennsylvániában 130. George M. Leader kormány­zó, árvizügyi bizottsága körutat tett a Lehighvölgyben, a Poco­­nokban és Bucks megyében tör­tént árvizkárosodások megállapí­tására és Eastonból érkező je­lentések a körzetünkben előfor­dult kárt több mint 50 millió dollárra becsülik. A részletes je­lentést Miss Genevieve Blatt ál­lami belügyi államtitkár készíti elő. A pennsylvániai National Guard evakuálta a Stroudsburg melletti Analomink község egész lakosságát. Az árvíztől elöntött község lakói közül kétszázat a húsz mérföidie lévő Camp Wil­liam Penn-ben helyeztek el, egy gyermek nyaralótelepen. A Leader kormányzóhoz ed­dig beérkezett adatok szerint ál­lamunkban a múlt hét első felé­ben, az árvíz következtében 55,000 személy lett munkanél­külivé és közülük 26,000-nél ar­ra kell számítani, hogy több hé­tig munka nélkül maradnak. Augusztus 29-ig az árviztől sújtott hat államban, Pennában, New Yorkban, New Jerseyben, Connecticutban, Massachusetts­­ben és Rhode Islandon összesen 191 a megtalált halottak száma, de még számosán vannak, akiket keresnek. A teljes anyagi kárt az Army Corps of Eng. 1,677 millió dollárra becsüli s a pennái kár 1 50 millióval van felvéve. A legnagyobbra 900 millióra a Connecticutban esett kárt becsü­lik. Massachusettsben 400, Rhode Islandon 170, New Jer­seyben 41, New Yorkban 1 1 mil­lió a kár. A hat államban mintegy 20,- 000 ház pusztult el vagy szen­vedett kárt, 40,000 ember haj­léktalan és 75,000 munkanélkü­li lett. A Pennában megtalált halottak száma 113, de még nyolcvannak keresik a nyomát. Segély akciók Az Eisenhower elnök által a hat állam részére kiutalandó ár­víz segély, amely főleg közintéz­mények helyreállítására fog szol­gálni, száz millió dollárig terjed­het. Pennsylvania segélye, ame­lyet kezdetben 15 millióval irá­nyozták elő, 25 millióig terjed­het. A Vörös Kereszt azonnal két milliót irányzott első előzetes segély kiadásokra és nyolc mil­liót kért magán adományokból, amelyeket nagy bel- és külföldi válllalatok nagyrészt már az el­ső napokban magukra vállaltak. A Vörös Kereszt 300 árvizügyi szakembert küldött a segélyt igénylő 10,000 család segítsé­gére. Az államok lehetőségeik mér­tékében hozzájárulnak a kárt szenvedett 'közintézmények hely­reállítása költségeihez. Eisen­hower elnök intézkedett, hogy az Office of Defense Mobilization összesen egy billió dollár mérté­kéig nyújthasson kölcsönt árviz­től sújtott hadiipari gyártelepek helyreállítására. A kereskedelmi minisztérium a kormány tulajdonában lévő gépeket ajánl fel kölcsönbe a megrongált iparüzemeknek, hogy az üzemet mielőbb újra meg­kezdhessék. A munkaügyi mi­nisztérium egy 20 milliós alapból ad segélyeket egyes megrongáló­dott, nem dolgozó gyárak mun­kásainak és a földművelésügyi minisztérium ingyen osztat ki élelmiszert a hat államban lévő élelmiszer fölösleg raktáraiból. A Federal Housing Administra­tion speciális kölcsönöket ajánl fel magánházak kijavítására és moratóriumot adott a megron­gált házak után esedékes részlet­­fizetésekre. A Farmers Home Loan Assoc, és a Small Business Administration három százalékos kamatra kínál speciális árvíz köl­csönöket, Felemelik a gazolin adót? Harrisburgban az állami tör­vényhozás egyik bizottsága azt javasolta, hogy az állami gazo­lin adót egy centtel emeljék fel és a remélt 45 millió dollár be­vételt fordítsák köztulajdonok kijavítására. Azt is indítványoz­ta, hogy az általános állami jbe­­vételekből 12 millió dollárt for­dítsanak árvíz károk helyreállí­tására. A Lehigh folyó szabályozása A N. Y. Times vasárnapi szá­ma külön cikkben foglalkozik az­zal, hogy Clarence Renshaw, az Army Corps of Engineers ezre­dese több mint tiz év előtt terve­ket dolgozott ki a Lehigh folyó­­nál végzendő árvédelmi munkák­ról, afelyek árviz elleni, teljes biztonságot nyújtottak volna Bethlehemnek és Allentownnak. A munkálatok keresztülvitele 12 millió dollárt igényelt volna. A kongresszus 1945-ben tárgyalta és jóváhagyta a terveket, de a fe­dezet sohasem került szavazásra és igy a munkálatok nem voltak keresztülviheiők. Col. Renshaw egy new yorki sajtókonferenciáján úgy nyilat­kozott, hogy ha a munkálatokat végrehajtják, a mostani árvíznél 19 millió dollár kártól menekült volna meg körzetünk. Truman akcióba iép Truman volt elnök szombaton megnyitotta a demokrata párt kampányját arra, hogy 1956-ban visszaszerezzék a Fehér Házat. French Linken (Ind.) mondott beszédében azt állította, hogy a republikánus a d m i n i s ztráció olyan emberekkel árasztotta el a közhivatali székeket, akik kü­lönleges érdekeket szolgálnak és a kévések érdekét elébehelyezik a sokak érdekének. Hangoztatta, hogy az I 954-es demokrata kon­gresszusi többség megállitotta a republikánusok hadjáratát a New Deal és Fair Deal ellen, úgyszin­tén harcolt az adminisztráció egyts helyein mutatkozó korrup­ciós jelenségek ellen. Nézete sze­rint demokrata elnökre van szük­ség, hogy a demokrata kon­gresszusi többség tovább épít­hesse a New Deal és Fair Deal szerinti irányzatot, amely a kis­embert szolgálta. Azon kérdésre, támogatja e Stevenson újabb elnökjelöltségét, Truman az eddigi s szokásától eltérőleg nem foglalt állást Ste­venson jelöltsége mellett, ha­nem. hangoztatta, hogy a kon­venciónak olyan jelöltet kell vá­lasztania, akinek “megválasztását biztosan lehet remélni." Augusztus közepén hire ter­jedt, hogy Truman újabb elnök­jelöltségére van kilátás, de Tru­man ezt határozottan megcáfol­ta. Mostani kijelentése azonban uj tápot adott e híreszteléseknek, noha Truman 70 év körül van és ily idős elnöke még sohasem volt Amerikának. FATHER NAGY LÁSZLÓ 30 ÉVES ALLENTOWNÍ PLÉBÁNOSI JUBILEUMA Az allentowni Szent István magyar katolikus egyházközség augusztus 25 és 26 napjain ünne­pelte az egyházközség közszere­tett plébánosnak és naggyátevő­­jének, father Nagy Lászlónak allentowni egyházi szolgálata 30-ik évfordulóját. Augusztus 25-én volt három évtizede, hogy meghívták az egyházközség plébánosává, ami által az egyházközség elindult a fejlődés legszebb útjára. Ami­kor Allentownba jött, alig har­minc családból állt az egyház­­község, mig ma több, mint 200 család tartozik kebelébe és olyan uj templom építkezés készül, amely büszkesége lesz Allentown magyar katolikusainak, de az egész amerikai magyarságnak is. Augusztus 26-án külön hála­adó szentmise volt father Nagy pappá szentelésének 43-ik év­fordulója alkalmából. A népsze­rű és tettereje teljében lévő plé­bános, aki junius 15-én töltötte be életének 69-ik évét, a Vesz­prém megyei Felsőiszkáson szü­letett egyszerű földmüvés szülők­től. Magyarországon végezte egyházi tanulmányait és 1912 augusztus 26-án a budapesti pri­­mási kápolnában szentelték fel. Rómában az International Sera­phic Collegében és St. Thomas Academyben tanult és hazatérve egyházi főként hitelvi kérdések­ben az ország egyik első szakte, kintélyévé emelkedett. Elismert kiváló nyelvész, 16 nyelvet be­szél köztük latinul, angolul, fran­ciául, olaszul, spanyolul, néme­tül és magyarul. Több magyar­­országi templomban végzett egy­házi szolgálatot. Az első világhá­borúban egy olaszországi fogoly­táborban szolgált, mint tábori lelkész. Mielőtt 1925 augusztus 25-én Allentownba jött, Perth Amboyban (N. J.) volt plébá­nos, Allentownban sok egyházi s polgári kitüntetésben részesült. A chicagói Szervita Atyák megbízták, hogy egy, a Szüza­­nyához szóló hires imát angolról magyarra fordítson. Többi közt franciából magyarra forditotta Henry Móricé “Jézus lelke", to­vábbá “Jézus az Oltári Szentség­ben" és “Beszélgetések Jézusról” q. hires íTHtnkéit, Father Nagy mostani names életcélja, az uj Szent István templom most van építkezés alatt és még számos adományra van szükség, hogy méltó és dicsősé­ges módon hirdesse az allentowni magyarság vallási buzgalmát és nemzeti összetartását. — Father Nagy népszerűségére jellemző, hogy más felekezetbeliek is sze­retettel ajánlják fel adományai­kat a templom építésre és father Nagy a nemeslelkü adakozók imaszándékaira hetenként mond szentmiséket. Harminc esztendő a magyar kereszténység hűséges és oda­adó szolgálatában hatalmas idő, hatalmas teljesítmény az ameri­kai magyar végeken! Mindnyá­junk szeretete és hálája száll fa­ther Nagy felé érte és amikor erőt, egészséget, Isten bőséges ál­dását kívánjuk szent hivatása to­vábbi kiváló betöltéséhez, úgy hisszük, honfitársaink aezal sze­rezhetnek legnagyobb örömet az allentowni és amerikai magyar­ság ez oly érdemes vezéregyéni­ségének, ha megkönnyítik temp­lom építő missziója anyagi goad­­jait és adakoznak a templom­alapra, hogy minél hamarabb, minél fenségesebb szépségben emelkedhessék a Magasságok fe­lé a gyönyörű uj magyar Isten­háza, father Nagy László boldog­ságára és a magyarság üdvére! ----------------ooo—.... LONDON—NEW YORK ODA. VISSZA 13 ÓRA 46 PERC ALATT John Hackett és Péter Money­­penny angol pilóták augusztus 24-én 1 3 óra 46 perc alatt repül­tek Londonból New Yorkba és vissza Londonba. Londonból reggel 7 óra 1 7 perckor indultak el és este 9 óra 41 perckor ér­keztek vissza. New Yorkban a U. S. Navy Floyd Bennett Field repülőtéren gyorsan elfogyasztot­tak egy tojásrántotta lunchot és uj gazolint töltettek a gépbe, amely az angol Royal Air Force egyik twin-jet Canberre bombá­zója volt és már indultak is visz­­sza. Ez volt az első “round trip" London—New York repülés egy nap alatt. Oda-vissza összesen 0,914 ptérfölijet; repültek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom