Bethlehemi Hiradó, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1955-06-10 / 23. szám

The Only Hungarian news­paper in Lchigli Valley. A magyarság érdekeit szolgál/* független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre ..............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Eutered as Second-Glass Matter May 18, 1923, at the Post uffice at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year................................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII. Évfolyam, 23-üc szám BETHLEHEM, PA., 1955 JUNIUS 10 Egyes száma ára 8 cent TRIANON 35-ik évfordulója volt a héten. Ha ez nem is egé­szen kerek szám, Trianon olyan vészes nemzeti tragédia, olyan égbekiáltó igazságtalanság volt hogy MINDEN évfordulója fel­­szakitja a sebeket, a gyász uj áramlásával tölti el a magyar lelket. S a gyász nem enyhülhet, amig az igazságtalanság nem lesz kevesebb, mindenekelőtt a túl­nyomóan magyar lakosságú terü­letek visszaadásával, hogy tovább reménykedhessünk, a végleges megszűnésében, abban, hogy egy­szer eljön a nemzetek közti de­mokráciának valódi, egyedül igazságos formája, amely a ki­sebb, katonai erőben gyengébb nemzetek történelmi jogait épp úgy elismeri és méltányolja, mint a nagyokét, hatalmásokét. • Ami jog és igazság az ő szá­mukra, a területi érinthetetlen­­ség, jog és igazság kell, legyen a számban, erőben csekélyebb nemzetek számára is. Amig ez meg nem valósul, csak önáltatás a népek demokratikus egyenjo­gúságáról beszélni, szavalgatni. . . * * * MAGYARORSZÁGNAK ezer esztendős történelmi jogai van­nak az elrablott területekre. Ő teremtett rajtuk civilizációt, kul­túrát, ő virágoztatta fel azokat és a lakosság nemzetiségre való te­kintet nélkül, nemzedékről nem­zedékre megélt, megőrizhette nyelvét és sajátosságait, gyara­podott egy évezreden át. Nem e tartaná mindenki eszelősnek, aki azt Kívánná, az Egyesült Államokat vissza kell adni a há­romszáz, — nem ezer! — év előtti nomád, őslakó indiánoknak vagy hogy egyes részéit fel kell osztani az utóbb bevándorolt nemzetiségek között? Ha egy szegény ember ellop egy cipó kenyeret törvény elé kerül és börtön vár reá. Ország­részeket, ha ezerévesek is büntet­len orozhat el a győztes erősebb attól, aki gyengébbnek bizonyult. Kis csalók, apró szélhámosok börtönbe kerülnek, de Benest és Masarykot nagy demokratákként ünnepelte a világ, holott durva csalással, szélhámossággal kapa­rintották meg az ősi magyar Fel­vidéket. A románok beszivárog­tak Erdélybe és megtűrtté tették az igazi gazdát, aki jólelküen hajlékot adott nekik. Törvény van az egyes ember otthonának védelmére, de egész országrészek rabolhatok el a világ vezéreinek, a győztes erőseknek jóváhagyá­sával bünrészességével. . . Krisztus egyaránt igazat kí­vánt az erősnek és a gyengének és mindig először azt nézte, hogy a gyengébb ne csorbuljon jussá­ban. Amig a kormányfők nem értik meg hogy csak Krisztus kö­vetésével, nem pedig magasabb erkölcsi elvek alapján a háború alatt tett, ünnepélyes Ígéretek, fogadalmak cserbenhagyásával juthatnak el a világ megnyugvá­sához, amig az önzés és álnok­ság, nem pedig Krisztus nemze­­tekfeletti igazsága győz, addig nem lesz igazi béke. Nem lesz a Krisztus legádázabb ellenségei­vel elkövetkező államfői találko­zón sem. Semmiféle egyezkedé­sen, melyet Krisztus dühödt ta­gadóival folytatnánk . . . Legke­­vésbbé a területi kérdésekben, amelyek leszámolás nélkül a leg­jobb esetben ugyanazok marad­nának, mint a még inkább or­­szágcsonkitó, második Trianon rendelte. . . * * * NEM HISZÜNK abban, hogy most igazi béke készülne, mert csak ha mindenki szivében, aki a tárgyaló asztalhoz telepszik, ott lakozik Krisztus, lehetne erre re­mény, nem pedig mikor az asz­tal másik oldalán Lenin örökösei ülnek. Amikor egy teljesen ellen­kező célú konok,megrögzött átok szellem is jelen van, olyan, amely tagadja az igazságot, jogot, mél­tányosságot, a népcsaládi testvé­riség eszményét es a maga po­gány, zsarnoki képére akarja át­formálni a világot. Ha, olykor, mint most, jobb, barátságosabb arcot is mutat, nem egyéb a Sá­tán kaján képmutatásánál és jaj volna hinni neki, mert biztos, hogy valami, minden eddiginél nagyobb, vészesebb kelepcébe akar csábítani. Csak ha Krisztushivők tárgyal­nának Krisztushivőkkel lehetne kilátás arra, hogy áldás legyen a béke müvén, nempedig amikor a tárgyalók annyira más-más élet­­felfogások és célok malmában őrölnek... A tűz nem társulhat a vizzel, anélkül, hogy egyikükre ne várna a megsemmisülés. Bécs­­ben, Genfben vagy akárhol má­sutt lesz is az a nagy találkozó, nem fog elkövetkezni belőle az emberiség uj, szabad, testvéri igazán boldog korszaka, a kis és nagy nemzetek szabadságra és igazságosságra való joga egyen­lőségének megbékítő diadala, a háborumentes és ezért az ember­hez végre igazán méltó történe­lem uj időszámítása. Olyan megegyezés, amelyet a Szovjet elfogadna, csak jövőbeli terveit, sötét érdekeit szolgálná. Elarulása volna Krisztusnak és mint rövidesen kiderülne, önma­gunknak is. A lelkületét megmá­sítani, a rabló ösztönei feladásá­ra rábírni, meggyőzni szavakkal, alkudozással nem lehet és min­den alku bűn volna Isten ellen. * * * MA, A KÉT TRIANON két történelmi szöi.vybéke rémségei és gyalázatossága tetejébe a maradék országcsonk sem a ma­gyaré, az orosz ujpogányság bi­torolja el. Bízunk Ameriká­ban és sohasem mondunk le a Szabadság napja eljö­vetele hitéről, akármennyire is tisztában vagyunk azzal, hogy a Szovjet csak akkor köt alkut, ha az erősiti. Nem hervasztja le re­ményeinket az atom- és hidro­­genbomba valósága sem, mert az mindkét félre egyformán félel­metes és ezért egyik sem merhet hozzányúlni, talán még végvesze­delem esetén sem. . . A hajnal még nagyon messze van, de Istenben bízva, el fog jönni az első sugara, amikor Világ Tria­non veszélyeként fog a Nyugat elé meredni a döntő sorsproblé-j ma: nem meggyőzni, mert az le­hetetlen, hanem legyőzni kell a kommunizmust. . . Csak ha ez Isten segítségével megtörtént és egyazon világnéze­tű nemzetek ülnek majd le a tár­gyaló asztalhoz és csak ha ezek nem lesznek olyanok, mint voltak az első és második Trianon béke­­bünősei, hanem megigazultak a szörnyű harcok és szenvedések tisztítótüzében, fog végre talán elindulni az emberiség az igazi béke a népek közti igazi demo­krácia, a Pax Christi útjára, hogy a földkerekség Krisztus országa, a szeretet és testvériesség világa legyen és a Káinok és Ábelek örökös vérbünétől megszabadul­va, soha többé ne essen a háború véres sarába az emberfiának Is­ten képmására teremtett orcája. * * * SOKSZOR volt már szó arról, elkerülhető lett e volna Magyar­­ország trianoni tagédiája és most a harmadfél évtizedes évfordulón nem sok újat lehetne róla mon­dani, de még mindig vannak, akik, többnyire politikai érdek­szempontjaikat követve, megre­kedtek egy_ 35 év előtti olcső propaganda kátyújában és lelki­leg örömmel lubickolnak annak iszapjában. Müveit és politikai érzékkel biró elfogulatlan embe­rek már akkortájt sem adtak ma­­kulányi hitelt e demagógiáknak és szánalommal látják, hogy van­nak, akik még most io a régi pro­paganda lemezeket koptatják a régi csődtömeggondnokok, régi bűnbakok ellen. Az első Trianon főoka az volt, hogy Vilmos német császár és főként a porosz katonai vezérkar lépre ment az orosz provokáció­nak. A háborút nem szabadott volna megüzenni. Ez volt minden baj kiindulópontja. Ha 1914 jú­niusában Tisza István, akkori mi­niszterelnök és a magyar parla­menti élet vezetői tudva azt (amit mi, fiatal, kis újságírók vi­lágosan láttunk), hogy a Kárpá­tokon belül kerülni akaró oro­szoktól fizetett nemzetiségi hecc­agitátorokkal elárasztott Magyar országnak semmi nyernivalója.de vesztés esetére óriási kockázata volna egy európai háborúban, a sarkukra állnak a hadüzenet ter­ve ügyében és élére állítják a helyzetet a Berlin óhaja előtt meghátráló, akaratgyenge bécsi kamarillával szemben, hajh, de egészen másként alakulhatott volna Magyarország, de Europa jövője is! t Sajnos Tisza tiltakozása, mint spkszor megírtuk, a miniszterta­nács termén nem jutott túl, úgy hogy még a magyar nép is csak a háború után értesült róla. A háború kitörésekor Tisza a Huszár Károly őrmester képvise­lő vezetésével a Várba felvonu­ló utcai tömeg által ünnepeltette magát és ennek hire bejárta a külföldi sajtót. Amikor pedig Károly király lemondatta, hogy végre megvalósíthassa az általá­nos titkos választójogot, lojáli­­tásával tüntetve, mint ezredes kiment a frontra. Október ele­jén a képviselőházban ő volt az, aki általános megdöbbenésre be­jelentette beszédében, hogy a há­borút elvesztettük. Ennek akkor nem volt valami nagyon üdvös hatása a front felbomlása elkerü­lésének szempontjából. . . Né hány nappal később pedig a hadvezetőség szavaztatta meg a fronton lévő hadakat, akarják e a monarchia felbomlását és a további harcot a monarchia zászlaja alatt? A hadvezetőség az eddig politikamentes hasereg­­be bevitte a politikát, sőt hihe­tetlen dőreséggel, a forradalmi politikát és ezzel maga indította el a Nagy Ententetól követelt “népforradalmat”, bomlást . . . * * * KÁROLY KIRÁLYT őszinte békeszándékok töltötték el és amikor 1916 végén uralomra került, számos történelmi munka tanúsága szerint mindent elköve­tett a béke létrejötte és Magyar­­ország és a monarchia megmen­tése érdekében. Gróf Polzer-Ho­­ditz könyvében olvashatók az eredeti levelek, melyekből kitű­nik, hogy Károly józanul látta a veszélyt, mig Vilmos császár mindvégig kótyagos volt. Károly és Vilmos levélváltásá­ból kiderül, hogy Vilmos, mint később Hitler, az utolsó percig a győzelemről álmodozott, tekin­tet nélkül az Amerikából szaka­datlanul áradó katonaságra és felszerelésekre és a legkülönbö­zőbb területi követelések teljesí­téséhez ragaszkodott, mint ame­lyek nélkül nem hajlandó békét kötni. Károlynak a Sixtus ügyben nemcsak a franciákkal, a veszett Clemenceauval és hasonszőrű tár­saival, de Vilmossal is nagy ne­hézségei voltak. Vilmos Ausztria- Magyarország megszállásával és annektálásával fenyegette meg, ha Magyarország és a monarchia megmentésére különbékét mer kötni.Neki nem csekély része volt abban, hogy Magyarország nem kerülhette el a Benesektől és Ma­­niuktól számára szánt sorsot. Károlynak két front ellen kel­lett harcolnia mentő tervei érde­kében és nehéz eldönteni, Vil­mos császár és beképzelt generá­lisai vagy Clemenceau és a töb­bi Benes-Masaryk-Maniu protek­­tor volt e a nehezebb akadály? Érthető, hogy a mentő tervek ek­ként tragikusan megfeneklettek, de igazat kell adni Anatole Francénak, a franciák nagy gú­nyolódó és egyben nagn hwnanis­ta irodalmi atyamesterének, aki utóbb azt irta Károlyról, hogy “talán az egyetlen becsületes em­ber volt a világháború vezetői között”. És ez Antaole Francé­nál emberbecsületet, igazi huma­nizmust jelentett. . . fli * * A NÉMETEK, ha győztek vol­na az első világháborúban, épo Úgy imperialista tervekkel léptek volna fel Magyarországgal és a monarchiával szemben is, mint ahogy Trianon és Versailles bá­­kebünös diktátorai tették. Emié kezetes, hogy Vilmos Ausztria- Magyarországot győzelem eseté­re egy “Mitteleuropa” nevű uj, német dominációju alakulatba akarta bevonni, ahol a magyar­ság elveszett volna a germán néptengerben. Dr. Friedrich Nau' mann hírneves német egyetmi ta­nár készitette erre a terveket és az ő vezetésével még a h’bcru végső, mind reménytelenebb sza­kában is heves német propagan­da folyt ily irányban. Kétségtelen, högy a vfersaille3Í és trianoni békediktátumoknak nagy részük volt a második vi­lágháború felidézésében. A németeknek köszönhető a második világtragédiát és máso­dik Trianont elindító Ribbentrop- Molotov szövetségi szerződés, mégpedig azért is, mert Vilmos 1917 elején zárt vaggonokban Oroszországba csempésztette Le­nint és forradalmártársait, hogy szervezzék meg a kommunista forradalmat.” És ist erreicht!” (Sikerült!), volt Vilmos ked­venc szavajárása, ha véghezvitt valamit s arról, amit akkor Lenin Oroszországba való becsempészé­sével véghezvitt, máig is koldul a világ. . . Énélkül a világ ma nem volna abban a súlyos helyzetben amelyből oly nehéz kiutat talál­ni es amely u„..yi szenvedést -£s~ keservet jelent a rabnépek, de a még szabadok számára is. Trianon 35 -ik évfordulóján illendő volna, hogy ezeket és! más, sokszor elmondottakat tu- > domásul vegyék azok is, akik a| régi propaganda lemezeket még mindig szajkó módjára ismétel-! getik, de legalább feltéhető ró-. luk, hogy tájékozatlan jóhiszemű- j séggel teszik. A rosszhiszemüek­­től ilyesmit nem tételezünk fel és az sem lep mag, hogy ma nagyobb imádattal viseltetnek a németek uj “urnépi" ábrándok­kal eltelt része iránt, mint vala-1 ha. . . * * * MI ELŐSZÖR, másodszor, hamadszor és tizedikszer is AMERIKÁTÓL várjuk a magyar felszabadulást és Trianon MA­RADANDÓ enyhülését. Németország számára is csak úgy látunk jobb békelehetősége­ket, ha megbecsüli a nagy histó­riai alkalmat, hogy ezúttal vég­re a jó oldalon, Amerika oldalán lehet. Amerikát nem lehet kiszoríta­ni az eruopai ügyekből. Németor­szág sohasem lesz oly hatalmas, hogy mint orientáció nyomába jöhetne Amerikának. De szükség van magyar orien­tációra Amerika iránt azért is, mert Magyarországnak nem sza­bad az orosz iga után a egy uj német . . szolganépi, segédnépi csatlósság csöbörből. vödörbe sorsára jutni. Ha Trianon enyhülését Ame-j | rika garanciájával kapja Magyar­­ország, biztos lesz afelől is hogy nem lesz kénytelen a szabadsá­gával fizetni érte, mint Hitler a győzelme esetére az “Uj Rendje” keretében tervezte és miként most is lenne, ha majd Magyar­­ország ismét kizárólag a németek­re támaszkodna a magyar igaz­ság érdekében továbbfolyó harca céljai elérésére. r. o. Korszakalkotó egyez­mény a Ford gyárral Félévre a rendes bér 65 százalé­kát garantálja a letett munkásoknak. Hétfőn, amikor a Ford gyár egyes kisebb üzemeiben már megkezdődött a sztrájk úgyszól­ván a 1 3-ik órában a gyár és az automunkás union közt létrejött az egyezség, amely kétségkívül mérföldkövet jelent Amerika munkaügyi kérdéseinek történel­mében és egyaránt dicsőségére válik mindkét tárgyaló félnek. Az uj szerződés nem valósítja meg a garantált évi bért, ha­nem csak félévre biztosítja az időlegesen letett munkások fize­tésének mintegy 65 százalékát, de első lépésként ez is feltétle­nül nagy vívmány. Elismerés illeti úgy a gyár ve­zetőségének emberséges szelle­mét, mint Walter Reuter, az automunkás union elnökének a munkások érdekeiért folytatott, kitartó, ügyes harcát. Annakidején ismertettük Reu­ter követelését, amely lényegében abban állt, hogy a gyár a letett munkások munkátlansági állam­segélyét egésztise ki a rendes bér­re akként, hogy a munkások egy heti fizetést kapnának min­den két hét után, amelyet dol­goztak s az időhatár 52 hét le­gyen. Reuter május végén e kö­vetelést 80 százalékra szállította le. A megegyezés értelmében a gyár 55 milliós alapot létesít, melyből 25 dollárig terjedhető kiegészitést ad a munkanélküli segélyhez, ami együttvéve a net­to hetibér mintegy 65 százaléká­nak fog megfelelni. A három évre 3zóló uj szerző­dés ezenkivül számos uj előnyt biztosit a munkásoknak Reuter úgy nyilatkozott, hogy az ered­mények mintegy 20 cent órabér­emelésnek felelnek meg. A letett munkások bére ügyében, mon­dotta, három év múlva tovább­folytatják a harcot a teljes bér­garancia kivívásáért. A General Motors 325,000 munkása szerződésének bérga­ranciával való megújítása ügyé­ben is jó kilátással folynak a tár­gyalások. A sztrájkot vasárnapig, junius 1 2-éig elhalasztották. Fából vaskarika: függetlenség a rabországoknak — közös politikai bizottság irányítása alatt . . . UJ KÍSÉRLET a nyugat MEGTÉVESZTÉSÉRE Németországban élő me­nekültek KöZéPEUROPAI federációt akarnak SEMLEGES ÖV HELYETT VÉGÉTÉRT AZ ANGOL VAS­UTASSZTRÁJK Tiz napi sztrájk után Anglia 70,000 vasutasa visszatért a munkába. A tiz nap alatt csak­nem teljesen megbénult Anglia forgalma. A sztrájk újabb bi­zonyságot szolgáltatott arra hogy az életbevágó üzemek j sztrájkja elkerü'ésének problémá­ját meg kell oldani. Nyugat-Németország hat kü. lönböző helyén pünkösdkor nagy népgyülések voltak, melyeken keleteuropai menekültek is nagy számban vettek részt. A gyűlése­ken a Németországtól elszakított területek, különöen Breslau, Stettin és Königsberg városok visszaadását követelték. Nürnbergben dr. Lodgman Szudeta-német politikus azt kö­vetelte, hogy a Nyugat a Szov­jettől javasolt “semleges övezet" helyett Középeuropai Federáció megvalósulását szorgalmazza, melyben a dunai rabországok is résztv egyenek. Prchala tábornok, a londoni céh nemzeti tanács elnöke, aki a háború alatt és után szembenállt Benessel, drámai szózatot intézett a Sudeta németekhez és kérte,, hogy “mint csehek és kereszté­nyek” bocsássák meg az 1945 után velük elkövetett kegyetlen­ségeket. Walter Ulbricht, a keletnémet kommunista párt első titkára úgy nyilatkozott, hogy a Szovjet­blokk országainak vársói konfe­renciáján nemcsak azt határozták el hogy 20 évre közös vezetés alá helyezik haderőiket, hanem közös politikai bizottságot is ál­lítottak fel és a Szovjetblokk or­szágainak "az eddiginél szoro­sabb szövetségében" állapodtak meg. Mint mondotta, Kelet Német­ország és Kina is bele fog tartoz­ni az uj formájú egységbe, amely ben a Szovjet “csak első lesz, az egyenlők között”. A politikai bizottság hatáskö­rének titkos részleteit Ulbricht nem ismertette, de közölte, hogy többi közt az összes blokkorszá­gok ötéves Terveinek egybe­hangolása és felügyelete fog ha­táskörébe tartozni. A N. Y. Times szerint, megfi­gyelők azt hiszik, hogy az uj TITO KÉTFELÉ PRÓ­BÁL ZSÁROLNI EGYSZERRE Kruscsev és Bulganin belgrádi utjának eredményei. NEM KÖTÖTTÉK HATÁRIDŐ­HÖZ A FEHÉREK ÉS NÉGE­REK KÖZÖS ISKOLÁZ­TATÁSÁT A szövetségi Supreme Court Earl Warren elnöklete alatt ki­mondta május 3 1 -én, hogy azon tavalyi határozatát, mely szerint a fehérek és négerek külön is­kolái ellenkeznek az akotmány­­nyal és emgszüntetendők, nem köti határidőhöz, hanem a ke­resztülvitelt átengedi az egyes ál­lamoknak, közületeknek és he­lyi bíróságoknak. A határozat azt jelenti, hogy “teheted lassan, de teddl" Kruscsev, az orosz kommunis­ta párt első titkára, Bulganin mi­niszterelnök és kíséretük nyolc napi tartózkodás után elhagyták Jugoszláviát és Szófián és. Buka­resten át visszarepültek Moszkvá­ba. A közösen kiadott nyilatkozat­ban Tito állást foglal a fegyver­kezések leszállítása, az atomerő kizárólag békés célú felhasználá­sa, a kommunista Kínának az Egyesült Nemzetekbe való felvé­tele s Formosának a kommunis­ták számára való átadása mellett és minden fegyveres támadás, valamint a katonai blokkalakitá­­sok ellen, mint amely utóbbiak “növelik a nemzetközi feszültsé­get és háborús veszélyt.” A német kérdésben azt mond­ja a közlemény, hogy azt egy össz-europai biztonsági egyez­mény rendszer keretében kell megoldani, de nem foglal állást Németország "semlegesítése" ér­dekében. A Szovjet és Jugoszlávia vi­szonyát illetően a közlemény ar­ra szorítkozik, hogy megállapít­sa, “a szerződések utján fennál­ló jóviszonyt" és általánosságban a gazdasági és kulturális kapcso­latok fokozásáról beszél csupán. Ha történtek továbbmenő megál­lapodások, azokat titkos egyez­ményekbe foglalták, amit nincs mód ellenőrizni. Tito nem változott? Nyugati körök azonban azt hiszik, hogy Tito lényegében megmaradt eddigi külpolitikája mellett és nem tétt azon túlmenő lépést a Szovjet irányába. A köz­lemény kihangsúlyozza mind - egyik országnak a másiktól való függetlenségét, a "béke osztha­tatlanságát" és a “békés együttlé­­tezés" szükségét. Nem beszél a két ország kommunista pártjai jövőbeli viszonyáról. Talán erről it titkos megállapodások vannak? Tito 400 millió dollár kártérí­tést követéit a Szovjettől az 1948 óta ellene fenntartott ke­reskedelmi bojkott miatt és nincs hír arról, hogy kap e kártérítést, mikor és mennyit? Ugyanakkor újabb katonai és gazdasági se­gélyt vár a Nyugattól, amely iránt emberei junius 24-én, Belgrád­­ban a nyugati szövetségesek kö­veteivel tartandó konferencián fogják kívánságait előadni. Ti­to most egyszerre két oldalról próbál fejni és lehet, hogy való­ban ennek megfelelően taktikázik mindkét oldal felé. Biztosat nem lehet tudni, de ha vannak titkos egyezményei azok a kommunfeta szorosabb “szövetkezés" a Szov­jet és a csatlósok közötti viszony látszólag szabadabb formája kí­ván lenni “a Szovjet és Jugo­szlávia viszonyának mintájára", valójában azonban a titkozatos hatáskörű közös politikai bizott­ság felállításával fokozni akarja az ellenőrzést a csatlósok felett és ez országoknak távolról sem lenne meg az az önállóságuk, amelyet Tito a külső jelek sze­rint továbbra is fenn kíván tar­tani Jugoszlávia számára. A meg­figyelők szerint a Szovjet újabb porhintő blöff j érői van szó, hogy ha a nemzetközi tárgyaláso kon szóbakerül a rabországok ügye, azokat mint függetleneket próbálhassák odaállítani. Ez a svindli akció újabb beszé­des jel, hogy a Szovjetnek nincs szándékában visszaadni a rabor­szágok emberi és nemzeti sza­badságát. elvtársakkal és nem a Nyugattal vannak. . . Amerika dollármilliói a kockán... Washington úgy látja, hogy a Szovjet elismerte Jugoszlávia függetlenségét és ez "bátorítólag fog hatni a rabországokra”. Nem lepődik meg azon, hogy Tito pár­tolja a kínai kommunisták kíván­ságait és a Szovjet egyes mosta­ni, nemzetközi javaslatait, bár nem kétli, hogy ez hatással lesz Nyugat-Europára és erősíteni fogja a Szovjetet a 1 o n f e r e n c i a Jugoszláviának 30 diviziója van és ha átáll a Szovjet oldalára, megbontaná a nyugateuropai vé­delem egész egyensúlyát. Wash­ington tovább akarja segélyezni, nehogy ez bekövetkezzék. De ki tudja, nem e következett be ti­tokban máris, nem is szólva ar­­í ól, hogy kritikus pillanatban a jugoszláv kommunisták aligha fognának fegyvert a Szovjet eL len. . . Kruscsev Szófiában azt moi> dotta, hogy “Jugoszlávia nem ad­ta fel önhatalmuságát (szuvere­nitását), de fenntartotta függet­lenségét az imperialistákkal szem­ben". Bukarestben kijelentette, hogy a Szovjet és Jugoszlávia közti egyezmény "része a reakció és imperializmus ellen a Szovjet­től vezetett harcnak és örömet jelent a Szovjetunió és szövetsé­gesei számára.” A “szövetsége­sek” alatt a boldogtalan raborszá gokat értette, amelyeket a Szov­jet-imperializmus szerződésszegő, fegyveres erőszaka hajtott igá­ba. . . A belgrádi Szovjet delegáció másik csoportja Gromyko helyet­tes külügyminiszter vezetésével Budapesten át tért haza. Rákosi Mátyás és Hegedűs András mi­niszterelnök azonban leutaztak Bukarestbe, hogy személyesen te­gyék hódolatukat a Budapestre nem kiváncsi legfőbb főnök, Kruscsev lábaihoz. A NYUGAT GENFBEN AKAR­JA MEGTARTANI A KOR­MÁNYFŐK KONFERENCIÁJÁT Az Egyesült Államok azt java­solta Angliának és Franciaország­nak, hogy a kormányfők találko­zása színhelyéül a svájci Genf­ben állapodjanak meg, ahol a konferencia julius 1 8-án venné kezdetét. Ily értelemben közös jegyzéket fognak küldeni a Szovjetnek, kér­ve, hogy Genfet fogadja el a konferencia helyéül. A PP&L FELEMELI A BÉREKET A Pennsylvania Power & Light Co. és az Employes Independent Assn, között két évre szóló szer­ződés jött létre, amely 5—-9'/2 centtel felemeli az órabéreket és a munkásoknak további kedvez­ményeket biztosit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom