Bethlehemi Hiradó, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1955-06-03 / 22. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáld független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEMI HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre..............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS ■ Entered as Second-Class Matter May 18, 1923, at the Post office at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year ...............................$4.00 Official Organ of the II ungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII. Évfolyam, 22-ik szám BETHLEHEM, PA., 1955 JUNIUS 3 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR MIKÖZBEN amerikai magyar körök azon vitatkoztak, mi a kí­vánatos magyar szempontból, Magyarország semlegesítése vagy teljes önrendelkezésü felszabadí­tása, a Szovjet május 26-án jegy­zéket küldött a nyugati szövet­ségesekhez, amelyben előre tilta­kozik az ellen, hogy a raborszá­gokról egyáltalán szó legyen. A jegyzék elfogadja a kor­mányfői konferenciára szóló meghivást és annak helyéül, Raab osztrák kancellár meghívá­sának megfelelően Bécset ajánl­ja. Washington és London még nem nyilatkozott, de Pinay francia külügyminiszter azt mon­dotta, hogy a konferencia jú­lius 18-a körül lesz. Állítólag Lausanne svájci fürdővárosról van leginkább szó a nyugati szö­vetségesek körében, feltéve, hogy ott elég hely van a népes delegációk elszállásolására. * * * AZ OROSZ jegyzék raborszá­gi vonatkozású része a követke­ző: “A Szovjet kormány nem ha­ladhat el szó nélkül a USÁ egyes főtisztviselőinek a Szovjet­hez küldött meghívás után tett, bizonyos nyilakozatai mellett. I nyilatkozatok azt mondják, hogy a USA kormánya a konferencia mellett van, de erőhatalmi hely­zetből kíván tárgyalni a konfe­rencián és ez arra mutat, hogy a konferencián megengedhetet­len nyomást kíván gyakorolni. — Történik ez dacára, hogy a mult-TM bebizonvult, ilv hiábavaló kísérletek nem vezetnek ered­ményre a Szovjettel való tárgya lásoknál. Nevezett főtisztviselők oly messzire mentek el, hogy más országok belügyeibe való beavat­kozás szükségéről beszéltek, tá­madásokat intézve népi demo­kráciák ellen, amelyek népeik szabadságát védik.” "Nyilvánvaló, hogy ily beavat­kozási kísérletek, amelyek az Egyesült Nemzetek Charterével összeférhetetlenek, elvetendők és csak bizonyos köröknek a fegy­verkezési verseny fokozását, a hideg háború sulyosbbitását és a nemzetközi feszültség növelő­jét célzó szándékairól rántják le a leplet. Ily kijelentések csak ar­ra tekinthetők alkalmasnak, hogy kísérlet történjék a négyhatalmi konferencián való találkozás el­leni bizalom rontásra. A USA kormánya azt javasolta, hogy a konferenciát fontos problémák negvitatására kell megszervezni most pedig olyan tervekkel áll elő, amelyek a négy hatalom konferenciáját eleve kudarcra ítélik. Ennek csak az lehet a ma­gyarázata, hogy a USA kormá­nya, ellentétben a meghívással nem kívánja rendezni a kiélese­dett nemzetközi kérdéseket. Ily körülmények között a négyha­talmi konferencia távol volna at­tól, hogy tényleges eredménye, két produkáljon és csak a feszült­ség további sulyosbbodását és a légkör rosszabbodását eredmé nyezné”. Az angoloknak és franciáknak küldött jegyzékben itt beszúrás következik: "A Szovjet-kormány nem hiszi, hogy az angol és francia kormány úgy látná, hogy a USA főtisztviselők fent-emlitett nyilatkozatai hozzájárulnak a konferenciához szükséges légkör­megteremtéséhez”. Majd a három jegyzék a kö­vetkező azonos szöveggel folyta­tódik: “Miként a Szovjet kormány előző alkalmakkor is kijelentette, a kormányfők konferenciájának a nemzetközi feszültség enyhítése és az államok közti bizalom erő­sítése kell legyen a feladata. Ez a cél csak akkor vallósulhat meg, ha az összes érintett országok magukévá teszik. Csak ily eset­ben érhet el a konferencia tény­leges eredményt. A fentiek tuda­tában szükségesnek latszik, hog- A kormányfők egymás közt meg­állapodjanak a konferencia napi­rendi tárgyairól és azonkívül ki­adják az erre vonatkozó rendel kezéseket a külügyminisztereik­nek”. * * * A JEGYZÉKET megelőző na pókban a Pravda, az orosz kom munista párt szócsöve éles ha gon kelt ki oly tárgyalások ellen hogy bármiféle változás történ hessék a rabországokban. Az orosz lap felzúdulására az adott okot, hogy úgy Eisenhower elnök, mint Dulles külügyminiszter úgy nyilatkoztak, hogy a kormány­fők találkozásán a rabnemzetek ügye is tárgyalásra kell kerüljön. Ezek után, — és egyébként is Moszkva ismeretében, — a má­jus 26-i jegyzék müfelháborodá­­sos, eutasitó hangja nem kelt meglepetést, legfeljebb azoknál akik tényleg hittek abban, hogy a Kreml urai megváltoztak és ehhez naiv kombinációkat fűzték. Az orosz jegyzék kijózanitóa­­kell hasson. A Szovjet csak Né­metországban akar választásokat, ha valamikép előre biztosithatja hogy a német kommunistáknál olyan befolyásuk lesz az összhé­­met kormányban, amely kárpó tolja a pártot a keletnémet kor mány feladásáért. Idővel pedir külpolitikai mesterkedésekkel és belső aknamunkával “semleges séget” akar elérni Olaszország ban, Franciaországban és más még szabad nyugateuropai or­szágokban, de semmiesetre sem az általa szilárdan a birtokállo mányához tartozónak tekintett rabországokban. Ezért kezdettől fogva nem hittünk abban, hogy a Szovjet hozzájárulna szabad rab országi választásokhoz, amelyek kétségtelenül antikommunista parlamenti többséget eredmé­nyeznének és az egyéni- és köz­szabadságok, vagy hogy az ő ideológiája szerint fejezzük k magunkat, a kapitalizmus vissza­állítására vezetnéenk. Nagyon csekély reménykedés alap áll fenn arra, hogy Zsukc: és más tábornokok beváltanák a Dullestől, irántuk táplált, rémé nyékét és olyan politikai irány, változásra kényszeritenék Krus­­csevet, Molotovot és kommunis­ta vezértársaikat, amely lemon­dana a további terjeszkedésről és visszaadná a rabországok szabadságát,hogy ezzel a háborús feszültséget nagy részben enyhít­se és a Szovjet biztonságát szi­lárdítsa. De ezt a csaknem teljes valószínűtlenséget is valószínűbb­nek tartjuk, mint azt, hogy a Szovjet valóban hajlandó volna szabaddá tenni a rabországokat. Az orosz jegyzék nagyon célját ' tévesztette, ha a Szovjet urai azt hiszik, hogy vele elriaszthatják Eisenhowert a rabországok ügye felvetésétől. És akármennyire pesszimisták vagyunk az oroszok­kal való minden tárgyalás hasz­na felől, erkölcsileg nehezen vol­na elfogadtatható, ha Németor­szágra szabad választások jönnek létre, a rabországokra vonatko­zólag pedig maradna a régi ki­sebbségi diktatúra. Azt hisszük, hogy a konferencia, ha egyáltalán létrejön, az európai kérdések helyzetén nem sokat fog változ­tatni. Most mindenesetre az vol­na soron, hogy Dulles tiltakoz­zék az ellen, hogy a Szovjet a rabországok ügyét leterrorizálja a napirendről. A meghívása amúgy is úgy történt, hogy min­denről lehet majd beszélni, nem lesz előre megállapított napirend. * * * SOK SZÓT valóban nem érde­mes a jegyzékre vesztegetni. Mu­tatja, hogy semmi változás nem történt részükről abban a tekin­tetben, hogy a fogalmak alatt mást értenek, mint a tisztességes emberek. A diktatúrájukat még mindig “népi demokráciának” hazudják és arról beszélnek, hogy a bitorló bábkormányok a nép szabadságát védik, nem pe­dig a rabigája porkolábjai, A régi szemtelenségre mutat az is, hogy még ők hivatkoznak az Egyesült Nemzetek Charterére, holott annak értelmében a Szov­jet tagja sem lehetne az Egyesült Nemzeteknek, mert nincs a nép­től szabadon megválasztott kor­mánya, hanem ott is puccsbanda bitorolja a hatalmat, akár a rab­országokban. Nagyon kiütközik a Stalin vég­rendeletében meghagyott ékverő taktika, kilátszik a sátáni lóláb az angoloknak s franciáknak küldött jegyzéken alkalmazott beszúrás­ból. Arra számit, hogy Anglia és Franciaország nem tartja égető szívügyének a rabországok sza­badságát. Ez igaz, de tavaly Bermudában Eisen howerrel együtt Churchill és Laniel is ünne­pélyesen kinyilatkoztatták, hogy semmiféle olyan alkut nem köt­nek a Szovjettel, amely a rabor­szágok balsorsának megerősíté­sével vagy meghosszabbításával teremtene “békét” a hidegháború ban. Eisenhower maga külön is többször tett hasonló kijelentése két és az ilyen békét látszatbéké­nek nevezte. Hisszük, hogy ezt meggyőződésből mondotta és úgy is volna. Régi lemez az is, hogy Ameri­ka be akar avatkozni a raborszá­gok belügyeibe. Yaltai kijátszásá­val a Szovjet gonosz beavatkozá­sa a csatlósai kezére juttatta e szerencsétlen országok közhatal­mát és Magyarországon megszál­ló hadainak tömege és gépesített­sége adja az egyetlen támaszt ahhoz, hogy a rendszer még életben van. A jegyzék elejétő’ végig, az ismert és elkopott moszkvai módszer szerint máso­kat vádol a maga bűneivel, hogy ezzel próbálja elterelni a figyel­met. Gonosztevők mindig igy csinálják. Erről ismerszik meg minden totalitárius. * * * EISENHOWER a május 18-i sajtókonfernciáján egy kérdésre azt válaszolta, hogy a semleges­ség nem jelenti azt, hogy az ille­tő ország ne tarthasson hadsere­get a maga védelmére és utalt Svájcra, amelynek jelentős had­serege van, valamint Ausztriára, amelynek nem is korlátozták a hadsereg létszámát a békeszerző­désben. E kijelentést Nyugat- Némtországban úgy értelmezték, hogy Eisenhower a találkozón esetleg nem is zárkózna el az egyesítendő Németország semle­gesítése alapján való megegye­zéstől. Adenauer nyugatnémet kan­cellár köreiben nyugtalanságot keltett e kijelentés, mert a Nyu­gathoz való csatlakozást helyte­lenítő szociáldemokraták kihasz­nálhatták volna a maguk céljára. Amint Eisenhower értesült e nyilatkozat nyugat-németországi hatásáról, felhatalmazta Du'lest, hogy tisztázza annak értelmét Dulles a május 26-i sajtókonfe­renciáján Eisenhower nevében is kijelentette, hogy az Egyesült Ä1- lamook elveti azt a gondolatot, hogy Németország semleges üt­köző államul szolgáljon a Kelet és Nyugat között. Dulles hangoztatta, hogy olyan hétmilliós kisország kapcsán mint Ausztria, rendben van, ha semle­gességről beszélünk, de nem hi­szi, hogy bárki komolyan gon­dolhatná, hogy a 70 milliós né­met nép arra van kijelölve, hogy semleges szerepet játsszon. Nem gondolná, úgymond, hogy akár a Szovjet vagy a nyugat­europai népek azt szeretnék, hogy Németországnak, miként Ausztriának korlátlan számú had­serege legyen. Az egyik újságíró kérdésére vájjon Dulles a rabországok "semlegesítése” mellett volna-e, megjegyezte, hogy előbb ponto­san meg kellene határozni a sem­legesség fogalmát, de az Egye­sült Államok mindent kész támo­gatni, ami a rabországok függet­lenségét elősegítheti, ReméSi, j hogy a Szovjetnek Ausztriáb ' való kivonulása óriási visszaha tással lesz Csehszlovákia és Ma­gyarország népére. Meggyőződé se, hogy “a jugoszláv példa. Bul­ganin orosz miniszterelnök és I Kruscsev belgrádi tárgyalásai Ti ! to marsallál, sok uj gondolatot | fognak kelteni azon keleteuropai vezetők agyában, akiket Moszk­va a lojalitásuk dacára bábok­ként kezelt." Kijelentette, hogy az Egyesült Államok semmit sem változtat Jugoszláviával szembe ni politikáján, miután Mates I washingtoni jugoszláv követtől I biztositó Ígéretet kapott, hogy a ! moszkvai vezérek láogatása da­cára Jugoszlávia rritsem változtat j eddigi “szilárd függetlenségén”. I * * » KÉTSÉGTELEN, hogy Dulles­­nek igaza van abban, hogy az osztrák békeszerződés megkötése és az ausztriai megszállás végé­nek közeledése óriási visszahatás sal van a szomszédos rabnépekre. De Dulles ezúttal sem nyilatko­zott arról, hogy követelni fog­ják-e, hogy a Szovjet a békeszer ződés értelmében feltétlenül vo­nuljon ki Magyarországból ér Romániából is. Lehet hogy ezt taktikai okból tette, mert előbb az Ausztriából való orosz kivo­nulást szeretné látni, de óvni kel! attól, hogy túlbecsülje az általa várt “óriási visszahatást”. A rab népek önmaguktól sohasem lesz­nek képesek lerázni az igát. Csak újabb felesleges martiriu mokkái járna minden ily irányi kísérlet. A kammunista gangste tek csak az iBiént végeztették k' Fiala Józsefet és négy társát el lenforradalmi rezgelődések gya nuja alatt és a magyar népnek éppen elég hiábavaló vérveszte. ! sége volt az utóbbi másfél évti- Jzedben; mir.-.-' ellenforradalmi | kisérlet, amely nem számíthat Amerika fegyveres támogatására I a nemzet további felesleges vé | reztetése. Csak kárbaveszett ál i dozat volna, ha az 1953 juniur 1 7-iki cserbenhagyott keletnémet felkelés magyar vonalon megír métlődne. Ami pedig azt illeti, hogj e Szovjet vezérek "vezeklő” Ca­nossa járása a nemrégiben még Judásnak, fascistának és mi- 1 egyébnek nevezett Titónál, titóis­­ta gondolatokat ébreszthet a rab­országi kommunista vezetőkben, legyen szabad szerényen hangot adnunk annak a felfogásnak, hogy a magyar népnek sem a kommunizmus moszkvai, sem titoi változata nem kell, sem tes­tének sem lelkének. Egyébként csak az imént tűnt le a titóista hajlamokkal vádolt Nagy Imre és másféléves mérsékelt rémural­ma után ismét Rákosi Mátyás és Piros László vérengző, szélsősé­ges terrorrezsim je az ur- Magyar­­országon. A magyar népen és (Folytatás a 2-ik oldalon) A State Department kitérő válasza a rab­országok ügyében A Szovjet május 26-i jegyzé­kére, amelyben elfogadja a kor­mányfői találkozóra szóló meg­hivást, de kifogásolja, hogy Amerika a találkozón a rabor­szágok ügyéről is akar tárgyalni, a State Department nyilatkozattal válaszolt. Ebben örömmel veszi tudomásul a meghívás elfogadá­sát é3 helyesli, hogy a kormány­fők maguk határozzák majd meg egymásközt, hogy miről kíván­nak tárgyalni. “Az Egyesült Ál­lamok, — mondja a rövid vá­lasz — építő szellemben fog hasznosítani minden alkalmat, amelyet a konferencia a béke, szabadság és igazság előmozdítá­sára nyújtani fog.” A N. Y. Times szerint a State Department elkerülni kívánta, hogy az ügy jelenlegi stádiumá­ban vitákba menjen bele, ne­hogy úgy lássék, mintha akadá­lyokat kívánna támasztani a kon­ferencia megtartásával szemben és ezt a Szovjet a maga “béke” propagandájára használhassa ki, Eisenhower javaslata a D. P. bevándorlás meg­könnyítésére Titkok Kruscsev és Bul­ganin jugoszláviai láto­gatása körül Kruscsev, az orosz kommunis­ta párt első titkára Bulganin orosz miniszterelnök és kíséretük május 26-án érkeztek meg repü­lőgépen Belgrádba és Tito dik tátor elnök fogadta őket. Krus­csev azonnal hoszabb beszédet olvasott fel, melyben a Szovjei megköveti Titot az 1948-ban és a következő években ellene ta nusitott gyűlölködő és sértő ma­gatartás miatt. A beszéd mind ezért a kivégzett és immár nyilat kozni képtelen Beriára keni ? felelősséget és felhivja Jugoszlá­viát, hogy "térjen vissza a kom munista nemzetek közösségébe” Tito diplomatikus egykedvűség gél hallgatta a beszédet és tartóz­kodott minden üdvözlő szónok lattól. Biztosan arra gondolt hoev hallgatni arany, mégpedig dollárban. . . Két napos tárgyalás után Tito több napra a Briapi szigeten lévő nyári otthonába vitte vendégeit. A titkos tárgyalásokról május 28-án kiadott közlemény szerint egyes kérdésekben megegyezés történt, igy az Egyesült Nemze­tek intézményének pártolása, minden fegyveres támadás elité­lése és a különféle társadalmi rendszerű országok közti békés együttélés (co-exisztencia) he­lyeslése kérdésében.Megegyeztek! arról is, hogy növelik a kereske­delmet Jugoszlávia és a Szovjet­blokk országai között. A hírek szerint Tito óvatosan viselkedik és olyan taktikát foly­tat, hogy ne zárja el magát a további amerikai segélymilliók­tól, amelyeket kitünően használ­hat a kommunizmus kiépítésére Jugoszláviában. Abban, hogy va­lójában milyen fokban kötötte le magát a Szovjetnek, nehéz tisz­tán látni és semmisem zárja ki, hogy titkos egyezmény is jött létre. . . Egyes tudósítók szerint az oro­szok részéről szemmelláthatóan Kruscsev játszott vezetőszerepet és Bulganin személye az egész . látogatás alatt csak másodrangu jelentőségűnek látszott.-------------------ooo--------------— NÉGY AMERIKAI REPÜLŐT SZABADON BOCSÁJTOTTAK A KÍNAI KOMMUNISTÁK A kínai kommunista kormány deportálásra Ítélt és szabadon bocsájtott négy amerikai repülőt, akiket a koreai háború utolsó hó­napjaiban lőttek le. Egyikük sem tatozik azon tizenegy amerikai repülő közé, akiket “kémkedés” címén Ítéltek el. Szabadonbocsáj­­tásuk, hir szerint, Krina Menőn indiai politikusnak, Nehru minisz­terelnök bizalmasának Chou En Lal kínai kommunista miniszter­elnökkel folytatott tárgyalásai eredménye. A négy repülő már megérke­zett Hawaii szigetére. Egyikük, Edwin L. Heller (Wynnewood) pennsylvániai.----------------o o o--------------­ÖT ÁLLAMBAN PUSZTÍTOTT A TORNADO Mult héten szerdán éjjel tizen­öt városban és környékén pusztí­tott a tornado. A városok Kan­sas, Texas, Oklahoma, Missouri és Arkansas államokhoz tartoz­nak. A 24 órás szélrohamban leg­alább 1 1 4 személy vesztette éle­tét, a sebesültek száma megha­ladja a hétszázat és a kár milliók­ra megy. UdaLl 600 lakosú kansasi köz­ségben hatvankilenc halott és több mint 200 sebesült volt. A községből csak négy ház nem dőlt össze. Az oklabomai Black­­wellen 18 volt a halottak száma és 36 épületblokk, köztük több gyár elpusztult. Eisenhower elnök a tornádótól pusztított ország­részt sürgősen segítendő körzet­té nyilvánította, Eisenhower elnök tiz pontból álló javaslatot küldött a kon gresszusnak és abban az 1953 évi második D. P. bevándorlási törvény egyes előírásainak enyhí­tését kéri. Mint ismeretes ez a törvény 214,000 menekültnek és munka­­nélkülinek kvótán kívüli bebo­­csájtását engedélyezi 1956 dec. J I -i határidővel, de eddig csak fölötte kevesen jöttek be e tör­­/ény alapján. A késedelemnek fka állítólag a technikai nehéz légekben keresendő. A törvény végrehajtásával Mc­Leod State Department főtiszt viselőt bizták meg. Amikor a .égrehajtás feltűnően késett má: Dulles külügyminiszter Edward Corsi bevándorlási szakértőt ren delte McLeod mellé tanácsadóul de a kívánt együttműködés nerr jött létre köztük és Francis E. Walter eastoni dem. kongresszusi képviselő, a bevándorlási bizott­ság elnöke kívánságára Corsit el bocsájtották a State Department szolgálatából. Az elnök javaslatai többi közt árvagyermekeknek kivánák mg­­könnyiteni a bevándorlást. Egyik legfontosabb pontja felmentést ad az alól, hogy a bevándorlónak egyéni “sponsorja” legyen, aki ! affidavitben kezeskedik arról, hogy a bevándorló álláshoz és lakáshoz jut. A felmentés csak olyan esetekre vonatkozik, ami­kor valamely elismert felekezeti vagy társadalmi szervezet vállal névszerinti kezességet a beván­dorolni kiváiióért. (Például a Nat. Cat. Welfare Conference). A javaslat megkönnyíti azok ittmaradását is, akik nem beván­dorlókként jöttek az Egyesült Államokba, de nem térhetnek vissza hazájukba, mert ott poli­tikai üldöztetést szenvednének. A javaslatot Watkins utahi szenáor, a kérdés egyik szakértő­je és tizenhárom más republiká­nus szenátor/pártolja, úgyszintén a demokraták liberális csoportja, í Francis E. Walter képviselő, a McCarren—Walter bevándorlási törvény egyik szerzője azonban azt állítja, hogy e könnyítésekre semmi szükség nincsen és min­dent el fog követni, hogy a javas­lat hosszú ideig ne kerülhessen a képviselőház plénuma elé. Wal­ter e felfogását a képviselőház­ban is számosán ellenzik.----------------ooo---------------­MELLŐZTÉK EISENHOWER NAGY ÚTÉPÍTÉSI PROGRAMMJAT Eisenhower elnök tiz évre ter­jedő útépítési programmot ter­jesztett a kongresszus elé. Az országút építést a szövetségi és az állami hatóságok 39 billió költséggel hajtatnák végre és ebből 32 billiót a szövetségi pénztár viselne. Az építkezések céljára 21 billió Összegű kor­­mánybondot bccsájtanának ki. A demokraták Henry Bird sze­nátor vezetésével ellenzik a ja­vaslatot és helyette a saját javas­latukat tárgyaltatták le. Ez a Programm 1956 júliusában kez­dődne és 1 7.9 billiót fordítana szövetségi és állami utak építésé­re, amiből 12.6 billió a szövetsé­gi költségvetés keretében nyerne fedezetet. A javaslat tárgyalásánál a re­publikánusok sikertelenül pró­bálták Eisenhower javaslatát be­helyettesíteni a demokrata ja­vaslat helyére és a szenáus a de­mokrata javaslatot szavazta meg. ----------------ooo---------------­A SOCIAL SECURITY KOR. HATÁR LESZÁLLÍTÁSA Charles E. Potter (Rep. Mich.) szenátor mult pénteken javaslatot terjesztett be a washingtoni sze­nátusban, hogy a Social Security­­korhatárt feleségek és özvegyek számár szállítsák le 65 éves kor­ról 6Q»r*. A konzervatívok győz­lek az angol választáson A május 26-i angliai általános cépviselő választások Sir An­thony Eden, az uj miniszterelnök konzervatív pártjának győzelmé­­el végződtek. A párt eddigi, 1 7 őnyi abszolút többségét sikerült 59 főre növelni. A konzervatív párt I 3,336,- 182 szavazatot és 344 mandátu­mot kapott, a Labor Party ! 2,405,1 30 szavazatot és 277 nandátumot, a liberálisok 722,- 100 szavazatot és 6 mandátumot. \ kommunisták 1 7 helyen je­­öltek, de összesen csak 30,000 szavazathoz jutottak. Tizenöt 'he­lyen annyi szavazatot sem kap­tak, amennyi ahhoz szükséges, hogy a jelölt ne veszítse el a kau­cióját. A Sin Fein skót szabadság­­nozgalom két tagját választotta neg képviselőül. Mindketten börtönben ülnek. A konzervatív párt tudvalé­vőén amikor 1951-ben újra ura­lomra került, megtartotta ugyanazon népjóléti, kivált köz­egészségügyi reformokat, ame­lyeket az 1945-ben többséget nyert Labor Party kormánya ve­zetett be. A Labor kormánynak lutott a hálátlan feladat, hogy a háború utáni ellátási és egyébb nehézségekkel megküzdjön és a konzervatívok 1 95 1 -ben olyan Angliát vettek át, amelyben a viszonyok már majdnem békebe­liek volak. Kétségtelen azon­ban, hogy a Labor Party pro­­grammjának főpontja, a nagy iparágak államosítása már elavult eszmének hat Angliában is, a1 ' a.uniójától;. tek:"t‘í,',r" ~“^,yan : alJ - -, a munkabérek még nem érték el az amerikai kollektiv szerződési bérek színvonalát. Edent nagyon segítette a győ­zelemben az is, hogy Eisenhower elnök két héttel a választások előtt hozzájárult az államfői ta­lálkozó tervéhez,,. amelyet Eden a választási kampányjában meg­ígért az atombomba háborútól félő angol választóknak. A gazdasági viszonyok javulá­sa mellett az is hozzájárult a konzervatív győzelemhez, hogy a párt propagandája az élelmiszer­adagolás visszatérésével rémitget­­te a választókat, mint amelynek bevezetése a Labor Party ural­mához fűződik, holott azt a há­ború utáni szűkös viszonyok kö­vetelték meg. Végül, de nem utolsónak előmozdította a sikert Churchill is, aki fiatalos hévvel korteskedett a választók között és az egyébként unalmas válasz­tási kampányt szellemes beszé­deivel élenkitette. Amerika szempontjából örven­detes, hogy Eden pártja győzött, mert a konzervatívoktól jobb külpolitikai együttműködést vár­hat a kommunista hatalmakkal szemben, mint az Amerika eile, nes elemektől se mentes Labor Partytól. Vasárnap általános vasutas­­sztrájk tört ki Angliában. Het­venezer lokomotív vezető és fü­tő állt le és teljesen megakadt a pünkösdi vasutforgalom. A vasú-, tak államosítva vannak és Eden törekszik megegyezésre jutni a 21-27 cent órábér emelést kérő vasutasokkal. Londonban és öt nagy angol kikötőben 20,000 dokkmunkás is sztrájkol.------------------nnn---------———— REUTER A FORD MUNKÁSOK MEGSZAVAZTATÁSÁT AJÁNLOTTA FEL Walter Reuter az automunkás union elnöke felajánlotta a Ford­­gyárak igazgatóságának, hogy a gyárak munkássága titkos szava­zással döntsön, hogy a unionnak a biztosított évi munkabérről szó­ló követeléseit vagy a gyárak féláru részvény-vételi ajánlatát fogadja-e el? Reuter azt ajánlja levelében, hogy e szavazásra két heti időt szánjanak, ami nyilván a sztrájk két héttel való elhalasztásával volna egyértelmű. A Ford-gyár lapunk zártáig nem válaszolt,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom