Evangélikus algimnázium, Besztercebánya, 1881
15 Mind ezek után nem marad egyéb hátra, mint Isenkrahe elmélete és Newton nehézkedési törvénye közt választani, mert azokat összeegyeztetni nem lehet. Az első mellett szól sok igazolatlan föltevés, e mellett nyilatkozik a megdönthetien kísérlet: a választás nem nehéz! Ezekben előadtuk lehető rövidséggel Zöllner és Isenkrahe elméletét, melylyel iparkodnak a nehézkedést, megmagyarázni. Nem azért választattuk ezeket, mintha több elmélet nem lett volna felállítva; inkább ellenkezőleg, nagyon is sok merült fel a tudományos téren; ilyenekkel felléptek: Spiller, Dellingshausen, Lesage-Thomson, Schramm, Huyghens, Fritsch, Secchi stb. Mindezek két főelv körül csoportosulnak, az egyik az „actio in distans“, a másik: „corpus ibi agere non potest, ubi non est.“ Ezen csoportok kiváló képviselői épen Zöllner és Isenkrahe; azért a vita jellemzéséül és a tárgy felvilágosításául ezen szűk keretbe elegendő, e két tudós férfin elméletét ösmerni. Különben ezeu soroknak sem volt egyéb célja, mint a t. Olvasónak figyelmét oly vitás pontra irányozni, mely már két évszázad óta küzdelemben tartja a physikusokat a nélkül, hogy a tudomány az által csak egy lépéssel is e tekintetben előre haladna. Ott vagyunk, hova bennünket Newton geniusa hozott. Ily nagyszerűek a. nehézségek, melyekkel az emberiség megküzdeni kénytelen, ha miveltségét csak egy lépéssel is előbbre akarja hozni. De másrészről bámulatos az emberek fáradlmtlansága a kutatásban, mely egyedül képes a legnagyobb nehézségek leküzdésére és a tudomány további fejlesztésére. Kmet János tanár.
