Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1879
8 ítélt végre a királyi cúvia, a mennyiben ezt kiváltság nem tiltotta, mindennemű fellebbezett ügyekben. — Erről részletesebben az alsóbb törvényszékeknél szólok. Midőn a fentebb említett intézkedések, melyek az igazságszolgáltatás menetének üdvösebb és gyorsabb lefolyása végett — főleg a nemesség érdekében — királyaink részéről tétettek, nem bizonyultak elegendőknek, úgy véltek ők a bajon segíthetni, miszerint az ország egyes vidékeire megbízottaikat kiildék ki, hogy ezek személyüket helyettesítőleg, a környék nemességének igazságot szolgáltassanak. E gyakorlat főleg a zsinatok megszűntével honosodott meg hazánkban. Uralkodóink ily megbízatásokban részint az egyházi, részint pedig a világi főutakat szokták volt részesíteni, kiket majd általában bíráskodás végett, vagyis hogy minden felmerülő ügyben Ítéljenek, majd ismét bizonyos határozott per elintézésére küldtek ki az ország egyes vidékeire. Ily delegált birákról, kiknek hatásköre, magától értetődik, a reájuk bízott ügyeknek elintézésével megszűnt, s a kik a legtöbb esetben itélőleveleikben nem mulasztják el megjegyezni, hogy tisztükben „ex speciali mandato regis“ jártak el, okiratainkban számos helyen tétetik említés sőt akadunk annak példájára is, hogy II. Endre egy megye összes nemességét, okúi a bírák távolságát hozván fel, bizza meg a bírói hatalom gyakorlásával. 2) Leggyakoribb azonban azon eset, hogy a király a vidéki igazságszolgáltatást is az őt cérnájában helyettesítő nádorra bízta; sőt a kiváltságlevelek, közöttük első helyen a pécsi 3), mely III. Béla korából származik, nyomós érvékül szolgálnak Bartal azon állítására nézve, melynél fogva, jóllehet a nádor a királyi cérnában is Ítélt, bíráskodása mégis főleg a vidékre terjedt ki. A nádori hivatalnak bíráskodási hatásköre, igaz, eleinte nem volt ugyan törvény által sem körvonalazva, sem megállapítva; de támaszkodva ismét az okleveleinkben előforduló adatokra, az említettem tudós közjogi Írónak azon másik állítását, mely szerint nem volt peres ügy, melyben a nádor kezdettől fogva, hacsak törvény nem tiltotta, avagy az kiváltság folytán hatáskörébe nem tartozónak nem jelentetett ki, nem bíráskodhatott volna, sincs okunk kétségbe vonni l). « A királytól nyert megbízatás folytán igen gyakran Ítéltek a nádorok az úgynevezett „generale iudicium“-ok és „proclamatae congregationes“ alkalmával tolvajok, rablók és gonosztevők felett. — E gyűlések eredetét az említett pécsi kiváltságlevél bizonysága szerint a királyság első éveire lehet visszavinni 5). A nádor ilyenkor birótársaival együtt, kik a gyűlésen megjelent 1) IV. I. 478; IV. 3. 206; V. 1. 318; V. 2. 366. 2) „Propter distantiam iudicum“. Cod. dipl. III. 2. 316. 3) „Item super libertate populorum ecclesie Quinqueecclesiensis, prout ab ipsa sui fundacibne eandem obtinuisse comperimus (5)“; Bartal I. toni. 319. 1. „Nec etiam ipse comes Palatinus............possit residere ad indicandum in aliqua villa ecclesie (.17).“ End. 393. 4) Bartal I. torn 432. 1. 5) „Idem quod congregacio generalis vel etiam particularis cuiuscunque provinciae a comite Palatino ...........nunquam possit fieri in civitate Quinqueeeclesiensi.“ End. 397.
