Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876
22 Sajátszerü ragok. Sajátságosak Herodot és Homernál az ismétlődést kifejező igealakok, melyek augmentum né kill az aligmult (vagyis a jelen idő) és az aoristos tövéből axov, cxsr, cxe stb. és axópTjv, cxsxo stb. ragok bozzáfüggesztése által képeztetnek. E ragok az o és eu igéknél a jelen idő és a második aoristos tövéhez s köthangzó által, az I. aor. tövéhez a kötbangzó által kapcsoltatnak. Az sw igéknél ekkor (Homernál gyakran, Herodotnál ritkábban) egy s kiesik, (1. bangelhagyás 4. c.). Az ao és pt igéknél e ragok közvetlenül a tőhez járulnak. Az ilyen alakok által az fejeztetik ki, miszerint valamely cselekvés vagy esemény a múltban ismétlődött. Herodot és Homernál csak az oo összevont igék nem fordulnak elő ilyen alakban; az attikai próza ellenben e ragokat végképen nélkülözi, s e nélkülözés reá nézve bizony vesztesség. Péld. xXsTtxscrxs (2*174), ayscxov, ánx9suysaxs (ugyanott), xXaíecxs xai óóups'axsxo (3*119,2), Xaßsaxov (4*78), itsprcsaxe (7'106), e’pTjxuöaöxov, "axacxs (Od. 19*574), axáaxsv (II. 3*217), stb. Verba contracta. Az úgynevezett összevont igék Herodot és Homernál sokszor össze nem vonatnak, sokszor pedig az attikai szabályoktól eltérőleg összevonatnak (1. összevonás). Továbbá azt vesszük észre náluk, hogy sok igető megmásittatik jegybetüjónek fölcseréltetése által (1. hangcsere). a) au igék. Sok au ige su-félére átváltoztatik. Ilyenek Herodotnál : slpuxéu (1*158), att. sputa«; óps'u (1*99), <poixso (4*172), xopsoua:. (4*180), xaxapapyéuv (8*125), s’vSiaixs'sc’íra!. (8*41), yps'saítai (1*99), yps'ouöa (7*111), Homernál: tJvxsov (II. 7.423), psvoívsov (11. 12*59) stb. Az igy átváltozott igék so hangzói Herodotnál sokszor su-vé összevonatnak: ávxisupsvot, (7*139), svavxi.sup.svou (7*49), stpuxsuv (1*158), ísűvxai (7*236), att. tuvtat. Homernál ez nem történik. 1. Jegyzet. £áu ige sajátságos átváltoztatásról említés tétetett a hang- cseréről szóló szakasz harmadik pontjában; arról pedig, hogy az összevonás által támadt o elébe néha s vagy o toldatik, szó volt a hangtoldásról szóló szakaszban, litt. g. 2. Jegyzet, ávxiáw ige Herodotnál többször avxióu-ra átváltoztatva s egyszersmind összevonva találtatik: vpxioöxo (7*139), avxioua^ai (7*168), ávxitócovxai (7*102,2). Homernál ávxuxo alakjai összevonatnak, s egyszersmind az M elébe o toldatik: avxwwai (II. 21*151); jövő idő: ávuóo (II. 13,252), (!. hangtoldás). 3. Jegyzet, as Herodotnál egyszer, Homernál többször szabályellenesen *»]*vá vonatott össze: lirupwjxat. (4*74), Ttpocauóijxvjv (II. 11*136), öuvavxvjxTjv (Od. 16*333), <poixrJxY]v (II. 12*266). 4. Jegyzet. ypáu (jóslatot adok) és ypáopai (valamivel élek) igék illető alakjainál az attikai nyelv as hangzókat kivételesen vj-vá vonja össze, Herodot ellenben többnyire szabályosan a-vá.
