Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876

23

Herodotnál: xp?C (4*155),

att. nyelvben: xpjjí,

Xpa (1-55),

X.PTÍ>

Xpäv (4-155),

19V

Xpäxat. (4"172),

XP^xat,

és xps'sxai (1*58,4-50) hangXpxa^o,

csere következtében, (1.

Xpíjtöai,

hangcsere 2, és fent).

ez Her.-nál is (U47, 3-36),

Xpáaírw (2'123), fypvjTO,

Xpäa^at. (P172), Herodotnál is (3'129).

expaTO (2-173), és aTCsxpssTO (8-14),

Sisxps'sxo (8'118),

Hasonló módon összevonatik: clarat. (9'110), att. op/ijxai..

b) oo igék. Herodot néhány oo ige o jegybetüjét s-ra változtatván át, azt a következő o-nál vagy ou-val su-vé olvasztja össze: álisupisvo? (7*16,1), 0jjiot.sup.svot. (7*99), sxSsSopisüvxai (8*73,2), 7iapi.osup.svot, (8-140,2), sSixaíso (3*52,1), Sucaisöoi. Att. áaoúpsvoc, SixaioOoi stb.

Homer o jegybetüt o-vá hosszitja: ESpoovxa (II. 18*372), ESpoouaa (II. 11 ‘119), ÚTCvuovxap (II. 24'344, Od. 5’48), att. E5poűvxa, Eöpoűaa stb.

Ugyanez o jegybetüt a-ra idomítván át, s egyszersmind ao és aou-t o vá összevonván, az igy keletkezett o elébe néha o-t told: txpo'ooiv (Od. 9" 108), 8-rjio'ovxo (II. 13-675), att. ápoíoiv, sSvpűvxo.

c) so igék. Az so igéknél Herodot és Homer so és sou hangzókat vagy változatlanul megtartanak, vagy su-vé összevonnak. Péld. xaXs'ovxat, aEpáopat, (3"119), aEps'ouoi (3'99), xaXsúpsvot, (7"40), Ttoisvat, (3-99), rcotsuoa (3"119,2) rc.suvTsp (7*23,2), Ttotsupsvov (7-23,l), sTü'.xsXsupivov (7-16), sXaoxpsu- (Jisvac (7 "24) stb.

Homernál: xoipavsouoiv (Od. P247), sTootpaxsouctv (Od. 1-245), ápu^so'p-rjv (Od. 2-172), vswcsűot. (II. 20-254), oixvsuat. (Od. 3*322), Saxsuvxo (Od. M12), tué^suv (Od. 12"174) stb. Att. ttoioügi, tcoioövxs? stb.

1. Jegyzet. toXs'o ige Herodot és Homernál hangcsere következtében többször 7rXoo alakkal bir: stcXos (8*23), txvaTcXoooot, (6"28), irapaTCskXoxs (4-99,3), tcXoov (II. 2U302, Od. 5‘240; Homernál ezen átváltoztatott alaknak jelentése: úszni).

2. Jegyzet. Mikor ilyen igék ssai vagy seo-ra végződnének, néha egy s kiesik, (1. hangelhagyás 4, b.)

fu igék.

a) Ezen igék Herodot és Homernál néha az au, so vagy oo igék összevont ragjaival bírnak.

Iierodotnál: Eoxa (4-103,) att. nyelvben: kjxyjöi,

aligmult: ioxa (2-106), í'ox-»]

jelen idő: émiüsl (7-35), émxfönjGt.

TuapxÄsi (Od. U192), 7capax&v)öt.

(II. 13-732),