Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-09-15 / 1842. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. szeptember 15. A SPORT-SWINDLI HOZZÁSZÓLÁS A SPORT FONTOSSÁGÁNAK KÉRDÉSÉHEZ sabb zenei intézménynek 1938- ban 160 ezer látogatója volt, addig 1953-ban egy milliónál is több. Irta: KOVACH ERNŐ HELYES SPORTOLÁS A Bérmunkás augusztus 15-iki szamaban Gereb munkástárs “Sport-svindli” cim alatt terjedelmes cikket irt a Svájcban lefolyt nemzetközi labdarugó versennyel kapcsolatban. Abban a cikkben alapos ismertetést nyújt a sportversenyek történetéről s azok mai elfajulásáról. A Clevelandon tartott Bérmunkás piknikjén alapos vita keletkezett ezen cikk tárgya felett. A munkástársak mindegyike egyetértett Geréb munkástárs azon állításával, hogy a kereskedelmi érdekeltség a sportokat üzleti svindlivé, hazárdjátékká sülyesztette le, de abban nem értünk egyet vele, hogy a népi köztársaságokban is propagandává vált volna a sport, amit azzal fejezett ki, hogy bizonyos “Földi” azt mondotta neki, hogy ‘‘majdnem könnyezett és még ő is hurrázott”, amikor Los Angelesben végignézte azt a londoni mérkőzést, amelyben a magyar csapat leverte az angol világbajnok csapatot. Magam sem vagyok gyakorló sportoló, a rufmáriáson kívül semmiféle sportot nem gyakoriok, azt is csak a clevelandi és akroni piknikeken. Őszintén mondva, még csak nem is élvezem a sportot, de mint a fenti összejövetelen a vitatkozók többsége, én is nem a Geréb munkástárs, hanem a “Földi” álláspontján vagyok és úgy vélem, hogy a szerkesztőnk nem értékeli eléggé a magyar sport jellegét és jelentőségét, midőn azt is a hazafias és soviniszta propagandával egy vonalba helyezi. A SPORT JELENTŐSÉGE Én rendkívül nagy jelentőségűnek tartom a munkásosztály felszabadításának szempontjából is azt, hogy a Magyar Nép- köztársaság címerét hordozó magyar sportolók a sport minden ágában eredményesen vesznek részt a nemzetközi versenyeken, hogy ezek a fiuk ma a világ legjobb sportolói közé tartoznak. Geréb munkástárs számtalan esetben cáfolta meg a tőkések bértudósainak azt az állítását, hogy a szocializmus megöl minden kezdeményezést, a haladás minden terén. A tudomány, művészet, technológia, sport, stb. terén visszaesés következik be, mert nem hajtja őket az egyéni, pénzre váltható dicsőség. Az elméleti cáfolatnál sokkal eredményesebbek a gyakorlati tények, amelyek nap-nap után igazolják azt, hogy a profitlehetőségnek a kizárása nem csak nem gátolja, de hajtóereje a haladásnak és minél jobban kifejlődik a közösségi szellem, annál inkább ösztökélőleg hat a fejlődésre. A technológiailag elmaradt országokból a kapitalizmus megdöntése után, hatalmasan fejlődő ipari államok lettek. A tudományos nevelés nem egy osztály, hanem az egész nép privilégiuma lett. A kulturális téren való fejlődés a legszembetűnőbb, nem csak az analfabétizmus tűnt el, hanem a nagy tömegek, amelyek azelőtt legfeljebb csak a “Regélő bácsi Naptárát” olvasták el, ma nemcsak a napilapoknak, de a modern és klasszikus irodalomnak is olyan olvasótábora van, amüyent a múltban el sem lehetett képzelni. A múzeumok, képtárak, hangversenyek, színházak látogatottsága megtízszereződött. Erre jellemző, hogy amig a budapesti Operaháznak, tehát a legmagaAZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN Y1LATKOZATA De térjünk vissza a sportra. Az uj rendszernek az álláspontja az, hogy a helyes, észszerű sportolás nagyfontosságu testnevelés, amely elvonja a fiatalságot a korcsmáktól, a nemi kicsapongásoktól és kifejleszti a közösségi szellemet. Ezért nem csak minden városnak, hanem minden nagyobb gyárnak , minden falunak, vannak sport alakulatai és sport pályái és éppen mert nagy tömegek és nem egy kiváltságos osztály sportol, itt is meg van adva mindenkinek a lehetőség, hogy kifejlessze a képességét és az átlagnál nagyobb eredményeket érjen el. így fejlődött ki az, hogy ma a kis magyar nép a világ sport élen halad és azért jön könny nemcsak a “Földi”, de az én és sok jó, öntudatos magyar munkás szemébe is, mert ez is igazolja az uj Magyarország fölényét a régi, tőkés rendszer felett. Ezen a téren elért eredményeken való örömet az uj társadalmi rendszer sikere és nem a sovinizmus idézi elő. Emlékszünk még az itteni üzleti lapok gyalázatos hazugságaira, kik az amerikai monopólium megtörésén érzett dühükben azt írták, hogy a szocialista társadalmi rendszert építő országok sportolóit revolverekkel őrizték, hogy ne szökhessenek a “szabad” országokba. Ma a magyar sportolók szerte a világon szerepelnek. Európában éppen úgy, mint Ázsiában, Afrikában és a latin-amerikai országokban is, de még egyetlen sportoló sem szökött közülök “nyugatra” és most már nem is Írnak arról, hogy fegyveres kísérettel őrzik őket. Az a minden téren eszeveszetten harcoló, magát túlélt kapitalizmusra mért vereség, amely el gyengül, tekintélyét veszti, beképzelt fölényét megtöri — értékes az általános munkás- mozgalom szempontjából is. Ezért is fontos, hogy a magyar, orosz, cseh, stb. emberek a sport terén is megállják a helyüket. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dől gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik bői a munkáltató osztály ált E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelt eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis oiykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER REL!” A HAZAFISÄG A társadalmi változások idején, mint amilyen a Népi Demokráciákban is végbement, nagy eltolódásokat jelent nem csak a társadalmi, a termelés terén, hanem minden vonalon, így megváltozik a dolgozó viszonya a munkához, az államhoz, a hazához is. A dolgozó nép érdeke, érzelme más a hazához, mely a múltban az urak, az elnyomók kisajátított tulajdona volt. Maga a hazafiság, miként a vallás, az elnyomatás egyik eszköze volt. A “hazafias” nevelés tulajdonképen sovinizmus volt, amely más nép feletti uralmat, felsőbb- séget, tehát fajgyűlöletet jelentett, amely kitűnő eszköz volt arra, hogy gátolja a dolgozók nemzetközi szolidaritását. Társadalmi változás esetén, mint jelenleg Magyarországon is, a haza fogalma is egészen mást jelent. A dolgozók hazája ma az egész nép tulajdonát jeA munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi hären» kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer kezetM építjük a régi társadalom keretein belül. lenti, a hazaszeretetei jelenti a szebb jövőért való harcot, a nép boldogulását, a szocializmus építését. Az uj hazafiság az, hogy minden téren a közösséget szolgálja, hogy kimagasló eredményeket érjenek el, hogy kifejlődjék a dolgozókban a közért való áldozatkészség, sőt még az is, hogy ha kell még az élete árán is megvédje a társadalmi rendszerét, amelyben megszűnt a profitrendszer, amelyben építik az emberi társadalom szabad jövőjét. Ez azonban nem sovinizmus, ez nem hogy kizárná, de feltétlen a dolgozókkal való nemzetközi szolidaritást akarja. Ez a hazafiság ha nem is lelkesedik különösen, ha a “hotentották” verték volna meg az angolokat, de lelkesedik és büszke, ha más szocialista országok, a cseh, az orosz, a román, stb. országok kerülnek ki győztesen bármilyen téren elért küzdelemből és azt' magáénak érzi. UJ FAJTA HAZAFISÁG Erre az újfajta hazafiságra jellemző a most lefolyt nemzetközi főiskolai sportverseny. Ezen a versenyen, amely a különböző sportok főiskolai bajnokságáért folyt Budapesten, 33 országból több mint kétezer diák vett részt. A 80 ezer főnyi sport rajongó és a versenyzők, egyformán ünnepelték a győztest, lett légyen az magyar, orosz, olasz vagy egyiptomi. Itt megmutatkozott az igazi Olympiai sport szellem ,amely a nemzetek közötti szolidaritást, a béke és a haladás jegyében folyt le és amikor az egyes országok jelvényét viselték is a sportolók, de ugyan akkor a nemzetköziség kihangsulyozása volt az összejövetel. Ezen a szemüvegen nézve azt- hiszem, hogy nemcsak velem és a pikniki vitatkozókkal ért egyet a szerkesztőnk, hanem a los angelesi földi könnyeit is helyesebben értékeli. SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS Augusztus 15-iki cikkünkben erősen kihangsúlyoztuk, hogy a testedzést szolgáló sportot értékeljük, még azt is mondottuk, hogy “józaneszü embernek ez ellen nem lehet kifogása”. Abban a cikkben mi csak azt tettük szóvá, hogy a sportot ÁLCÁZVA mindenféle más célokra használják fel, nevezetesen: profitszerzésre, hazárdirozásra és propagandára. Amig Kovach munkástárs a két első dologgal egyetért s talán a harmadikkal is, amikor pl. fasiszta propagandáról van szó, már nem osztja ezt a nézetet, amikor megemlítjük, hogy a népi köztársaságok is felhasználják a sportot ilyen célokra. Bizonyítékul aztán három hasábon át sorolja fel, hogy milyen PROPAGANDA értéke van a magyar sportolók győzelmi vívmányainak. A véleménykülömbség lényege az, hogy úgy Kovach munkástárs, mint sokan mások is, nem tartják propagandának azt, ami szerintük jó és kívánatos, csak azt, amit elitéinek s károsnak tartanak. Azonban a “propaganda” szó értelmét nem (Folytatás a 7-ik oldalon)
