Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-09-15 / 1842. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. szeptember 15. A SPORT-SWINDLI HOZZÁSZÓLÁS A SPORT FONTOSSÁGÁNAK KÉRDÉSÉHEZ sabb zenei intézménynek 1938- ban 160 ezer látogatója volt, ad­dig 1953-ban egy milliónál is több. Irta: KOVACH ERNŐ HELYES SPORTOLÁS A Bérmunkás augusztus 15-iki szamaban Gereb munkástárs “Sport-svindli” cim alatt terjedelmes cikket irt a Svájcban lefolyt nemzetközi labdarugó versennyel kapcsolatban. Abban a cikkben alapos ismertetést nyújt a sportversenyek történetéről s azok mai elfajulásáról. A Clevelandon tartott Bérmunkás piknikjén alapos vita ke­letkezett ezen cikk tárgya fe­lett. A munkástársak mindegyi­ke egyetértett Geréb munkás­társ azon állításával, hogy a ke­reskedelmi érdekeltség a sporto­kat üzleti svindlivé, hazárdjá­tékká sülyesztette le, de abban nem értünk egyet vele, hogy a népi köztársaságokban is pro­pagandává vált volna a sport, amit azzal fejezett ki, hogy bi­zonyos “Földi” azt mondotta neki, hogy ‘‘majdnem könnye­zett és még ő is hurrázott”, ami­kor Los Angelesben végignézte azt a londoni mérkőzést, amely­ben a magyar csapat leverte az angol világbajnok csapatot. Magam sem vagyok gyakorló sportoló, a rufmáriáson kívül semmiféle sportot nem gyakor­iok, azt is csak a clevelandi és akroni piknikeken. Őszintén mondva, még csak nem is élve­zem a sportot, de mint a fenti összejövetelen a vitatkozók többsége, én is nem a Geréb munkástárs, hanem a “Földi” álláspontján vagyok és úgy vé­lem, hogy a szerkesztőnk nem értékeli eléggé a magyar sport jellegét és jelentőségét, midőn azt is a hazafias és soviniszta propagandával egy vonalba he­lyezi. A SPORT JELENTŐSÉGE Én rendkívül nagy jelentősé­gűnek tartom a munkásosztály felszabadításának szempontjá­ból is azt, hogy a Magyar Nép- köztársaság címerét hordozó magyar sportolók a sport min­den ágában eredményesen vesz­nek részt a nemzetközi verse­nyeken, hogy ezek a fiuk ma a világ legjobb sportolói közé tartoznak. Geréb munkástárs számtalan esetben cáfolta meg a tőkések bértudósainak azt az állítását, hogy a szocializmus megöl min­den kezdeményezést, a haladás minden terén. A tudomány, mű­vészet, technológia, sport, stb. terén visszaesés következik be, mert nem hajtja őket az egyé­ni, pénzre váltható dicsőség. Az elméleti cáfolatnál sokkal eredményesebbek a gyakorlati tények, amelyek nap-nap után igazolják azt, hogy a profitle­hetőségnek a kizárása nem csak nem gátolja, de hajtóereje a ha­ladásnak és minél jobban kifej­lődik a közösségi szellem, annál inkább ösztökélőleg hat a fej­lődésre. A technológiailag elmaradt or­szágokból a kapitalizmus meg­döntése után, hatalmasan fejlő­dő ipari államok lettek. A tudo­mányos nevelés nem egy osz­tály, hanem az egész nép privi­légiuma lett. A kulturális téren való fejlődés a legszembetű­nőbb, nem csak az analfabétiz­mus tűnt el, hanem a nagy tö­megek, amelyek azelőtt legfel­jebb csak a “Regélő bácsi Nap­tárát” olvasták el, ma nemcsak a napilapoknak, de a modern és klasszikus irodalomnak is olyan olvasótábora van, amüyent a múltban el sem lehetett képzel­ni. A múzeumok, képtárak, hang­versenyek, színházak látogatott­sága megtízszereződött. Erre jellemző, hogy amig a budapesti Operaháznak, tehát a legmaga­AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN Y1LATKOZATA De térjünk vissza a sportra. Az uj rendszernek az álláspont­ja az, hogy a helyes, észszerű sportolás nagyfontosságu test­nevelés, amely elvonja a fiatal­ságot a korcsmáktól, a nemi ki­csapongásoktól és kifejleszti a közösségi szellemet. Ezért nem csak minden városnak, hanem minden nagyobb gyárnak , min­den falunak, vannak sport ala­kulatai és sport pályái és éppen mert nagy tömegek és nem egy kiváltságos osztály sportol, itt is meg van adva mindenkinek a lehetőség, hogy kifejlessze a ké­pességét és az átlagnál nagyobb eredményeket érjen el. így fej­lődött ki az, hogy ma a kis ma­gyar nép a világ sport élen ha­lad és azért jön könny nemcsak a “Földi”, de az én és sok jó, öntudatos magyar munkás sze­mébe is, mert ez is igazolja az uj Magyarország fölényét a ré­gi, tőkés rendszer felett. Ezen a téren elért eredményeken való örömet az uj társadalmi rend­szer sikere és nem a sovinizmus idézi elő. Emlékszünk még az itteni üz­leti lapok gyalázatos hazugsá­gaira, kik az amerikai monopó­lium megtörésén érzett dühük­ben azt írták, hogy a szocialista társadalmi rendszert építő or­szágok sportolóit revolverekkel őrizték, hogy ne szökhessenek a “szabad” országokba. Ma a magyar sportolók szerte a vilá­gon szerepelnek. Európában ép­pen úgy, mint Ázsiában, Afriká­ban és a latin-amerikai orszá­gokban is, de még egyetlen spor­toló sem szökött közülök “nyu­gatra” és most már nem is Ír­nak arról, hogy fegyveres kísé­rettel őrzik őket. Az a minden téren eszeveszet­ten harcoló, magát túlélt kapi­talizmusra mért vereség, ame­ly el gyengül, tekintélyét veszti, beképzelt fölényét megtöri — értékes az általános munkás- mozgalom szempontjából is. Ez­ért is fontos, hogy a magyar, orosz, cseh, stb. emberek a sport terén is megállják a helyüket. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dől gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik bői a munkáltató osztály ált E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelt eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosuiása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis oiykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER REL!” A HAZAFISÄG A társadalmi változások ide­jén, mint amilyen a Népi De­mokráciákban is végbement, nagy eltolódásokat jelent nem csak a társadalmi, a termelés terén, hanem minden vonalon, így megváltozik a dolgozó viszo­nya a munkához, az államhoz, a hazához is. A dolgozó nép érdeke, érzel­me más a hazához, mely a múlt­ban az urak, az elnyomók kisa­játított tulajdona volt. Maga a hazafiság, miként a vallás, az elnyomatás egyik eszköze volt. A “hazafias” nevelés tulajdon­képen sovinizmus volt, amely más nép feletti uralmat, felsőbb- séget, tehát fajgyűlöletet jelen­tett, amely kitűnő eszköz volt arra, hogy gátolja a dolgozók nemzetközi szolidaritását. Társadalmi változás esetén, mint jelenleg Magyarországon is, a haza fogalma is egészen mást jelent. A dolgozók hazája ma az egész nép tulajdonát je­A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi hären» kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer kezetM építjük a régi társadalom keretein belül. lenti, a hazaszeretetei jelenti a szebb jövőért való harcot, a nép boldogulását, a szocializmus épí­tését. Az uj hazafiság az, hogy minden téren a közösséget szol­gálja, hogy kimagasló eredmé­nyeket érjenek el, hogy kifej­lődjék a dolgozókban a közért való áldozatkészség, sőt még az is, hogy ha kell még az élete árán is megvédje a társadalmi rendszerét, amelyben megszűnt a profitrendszer, amelyben épí­tik az emberi társadalom sza­bad jövőjét. Ez azonban nem sovinizmus, ez nem hogy kizárná, de feltét­len a dolgozókkal való nemzet­közi szolidaritást akarja. Ez a hazafiság ha nem is lelkesedik különösen, ha a “hotentották” verték volna meg az angolokat, de lelkesedik és büszke, ha más szocialista országok, a cseh, az orosz, a román, stb. országok kerülnek ki győztesen bármilyen téren elért küzdelemből és azt' magáénak érzi. UJ FAJTA HAZAFISÁG Erre az újfajta hazafiságra jellemző a most lefolyt nemzet­közi főiskolai sportverseny. Ezen a versenyen, amely a különböző sportok főiskolai baj­nokságáért folyt Budapesten, 33 országból több mint kétezer diák vett részt. A 80 ezer főnyi sport rajongó és a versenyzők, egyformán ünnepelték a győz­test, lett légyen az magyar, orosz, olasz vagy egyiptomi. Itt megmutatkozott az igazi Olympiai sport szellem ,amely a nemzetek közötti szolidaritást, a béke és a haladás jegyében folyt le és amikor az egyes or­szágok jelvényét viselték is a sportolók, de ugyan akkor a nemzetköziség kihangsulyozása volt az összejövetel. Ezen a szemüvegen nézve azt- hiszem, hogy nemcsak velem és a pikniki vitatkozókkal ért egyet a szerkesztőnk, hanem a los angelesi földi könnyeit is he­lyesebben értékeli. SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS Augusztus 15-iki cikkünkben erősen kihangsúlyoztuk, hogy a testedzést szolgáló sportot érté­keljük, még azt is mondottuk, hogy “józaneszü embernek ez el­len nem lehet kifogása”. Abban a cikkben mi csak azt tettük szóvá, hogy a sportot ÁLCÁZ­VA mindenféle más célokra használják fel, nevezetesen: pro­fitszerzésre, hazárdirozásra és propagandára. Amig Kovach munkástárs a két első dologgal egyetért s ta­lán a harmadikkal is, amikor pl. fasiszta propagandáról van szó, már nem osztja ezt a néze­tet, amikor megemlítjük, hogy a népi köztársaságok is felhasz­nálják a sportot ilyen célokra. Bizonyítékul aztán három ha­sábon át sorolja fel, hogy mi­lyen PROPAGANDA értéke van a magyar sportolók győzelmi vívmányainak. A véleménykülömbség lénye­ge az, hogy úgy Kovach mun­kástárs, mint sokan mások is, nem tartják propagandának azt, ami szerintük jó és kívána­tos, csak azt, amit elitéinek s károsnak tartanak. Azonban a “propaganda” szó értelmét nem (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom