Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-09-15 / 1842. szám

1954. szeptember 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal TOLLHEGYRŐL (Folytatás az 5-ik oldalról) Eddig az öreg harcos levele, ki három hónapig spórolt el 25 dollár jövedelméből 3 dollárt, hogy a Bérmunkást olvashassa. Miről mondhatott le A.H. mun­kástárs, hogy ez a három dollár összejöjjön. Talán egy pipa do­hánnyal szívott el kevesebbet naponta, talán a szűkös kenye­réből vágott kisebb darabot. Minden esetre óriási áldozat há­rom hónapon keresztül a 25 dol­lárból egy-egy dollárt megspó­rolni. Ez az erőfeszítése H. mun­kástársnak nem csak bennünket késztet cselekvésre, hanem kell, hogy megmozgassa az összes ol­vasókat, kik közül soknak köny- nyebben esik az előfizetést, egy kis felülfizetést beküldeni, mint H. munkástársnak. A közös erőfeszítés megkí­vánja, hogy minden hátralékos küldje be az előfizetését, ne fe­lejtkezzen meg, aki teheti, hogy azt megtoldja egy pár dollár fe- lülfizetéssel is, hogy a Bérmun­kás továbbra is ott állhasson az osztályharc frontján, mint tet­te azt több mint 4 évtizede., MÁR A PAPOK IS . . . Rovatomban már kihangsú­lyoztam, hogy a papoknak álta­lában hinni nem lehet, ha van is kivétel, az csak megerősíti a szabályt. A papság mindenkor körömszakadtáig az uralkodó osztályt, vele együtt a maga ki­váltságát is védte. Ha muszáj volt, megalkudott a kényszer- helyzetbe igyekezett belehelyez­kedni, elfogadni az uj társadal­mi rendszrt csak azért, hogy a “lélek feletti uralmát megtart­hassa”. De az első kedvező alka­lommal már ismét harcolt a ha­talmának visszaszerzéséért. Maga az egyház is kénytelen volt lemondani a világ hatalmá­ról, de soha sem adta fel azt a reményt, hogy azt még egyszer visszaszerezheti. Az egyházak, a papság törté­netének az ismerete, mindig óvatosságra int bennünket, még ha azok látszólag jót cseleked­nek is. Alaposan meg kell vizs­gálni, hogy nem-e látszik ki a papi ruha alól a lóláb. Az egész világon hatalmas megmozdulások vannak olyan irányban, hogy az emberiség, az emberi kultúra pusztulását je­lentő harmadik világháború ki­törését meggátolják. Ez a ve­szély, amelyet az újabb és újabb katonai szerződések hoznak kö­zelebb, mind nagyobb tömege­ket mozgat meg a világ dolgozó népe, a világ leghivatottabb tu­dósai, művészei állnak ki a bé­ke védelmére. Ez a nagy és ter­jedő béke-akarat kény szeritette ki az indokinai megegyezést, buktatta meg az Európai Egye­sült Hadsereg tervét. A nagy nyomása a népeknek és a kilátástalan, feltétlen pusz­tulásukat jelentő háborútól va­ló félelem, meggondolásra kész­tet kormányokat is és mind erő­sebben igyekeznek gátatvetni a háborús terveknek. Természetes, hogy a papság is kénytelen tudomásul venni a tö­megek akaratát és kénytelen kelletlen elfogadni azokat a jel szavakat, legalább elméletben amelyek ma uralják a hábori ellenes világot még akkor is, ha azt a “vörösök” vitték be a köz­tudatba. Az Evanston, Illinoisban meg­tartott Egyházak Világszövet­ségének a kongresszusa is kény­telen volt ezzel a kérdéssel fog­lalkozni és elfogadni a “vörös” jelszavakat és kinyilatkoztatni, hogy a ma létező két társadalmi rendszer országai békésen élhet­nek egymás mellett anélkül, hogy a világra zúdítanák a há­ború veszélyét. Ugyan azt jelen­tik ki amit — uram bocsás meg — Sztálin és most Malenkov hangsúlyoz ki minden alkalom­mal. Követelik az atom és hidro­gén fegyverek eltiltását, a tila­lom betartásának szigorú ellen­őrzését és az őrült fegyverkezés megszüntetését, csökkentését, mindazt, amit a hatalmas, vilá­got átfogó békemozgalom köve­tel. Ez ma a katolikus egyházon kívül az összes egyházak hiva­talos álláspontja. De mi nem vagyunk olyan naivak, hogy ezt komolyan is vegyük. Meg va­gyunk győződve arról, hogy a papok többsége nyíltan vagy ti­tokban tovább fog uszítani, de az, hogy hivatalosan el kellett fogadniok a békemozgalom cél­kitűzéseit, mindennél jobban igazolja az emberiség béke aka­ratának hatalmas erejét. NEKIK SÜRGŐS PANGÁS VAGY PROSPERITÁS (Folytatás az 1-ső oldalról) termelvények árai esnek. A Bu­reau of Labor Statistics julius hóra a drágasági indexet 115.2- nek találta, ami az előző havi­hoz egy-tized százalékos emel­kedést mutat, minek következté­ben a mozgó skálával biró unio- nok tagjai, — körülbelül egy millió ember, — egy cent árabér javítást kaptak automatikusan. A kereskedelmi minisztérium nagyon rózsás jelentést adott ki, amit a közelgő választások­nál korteskodó anyagnak fog­nak felhasználni. Ez a jelentés leginkább az üzletek fellendülé­sére vonatkozik; adatokat sorol fel a nagy üzleti befektetések­ről, amiből arra a következteté­sekre jut, hogy még a télen, vagy a jövő tavasszal újabb nagy “prosperitás hullám” megy majd keresztül az országon. Hogy ez a jóslat beválik-e, azt természetesen csak a választá­sok után látja meg az ország né­pe. Ezzel szemben a szakszerve­zetek, különösen a CIO, azt je­lentik, hogy a munkanélküliek száma egyre növekszik úgy az automobil, mint a repülőgép iparban. Márpedig ezen két alap­vető iparon nyugszanak a többi iparok is. Az építkezés még fo­lyik ugyan elég nagy mérték­ben, de már hanyatló iramban s a szakszervezetek véleménye szerint a télen már nagyon je­lentékeny lesz a munkanélküli­ség, mert a kormány nem csinál semmit annak megakadályozá­sára. McCarthy jövedelme WASHINGTON — Joe Mc­Carthy, a bohóckodó szenátor, aki azonban nagy pénzeket sze­rez a bohóckodásával, lekicsiny- lőleg legyintett a kezével, ami­kor azt mondták neki, hogy az adóhivatal állítása szerint 25,000 dollár jövedelem után nem fize­tett adót. Joe azt állítja, hogy a szóbanforgó eset még a jelenle­gi (második) megválasztása előtt történt, tehát a szenátus­ban nem vonhatják felelőségre azért, amit az első mandátuma idején csinált. De azonkívül is, mondja Joe, a szóbanforgó összegeket ő a KOMMUNIZMUS ELLENI HARCRA KAPTA, AZ TEHÁT NEM JÖVEDELEM és nem tar­tozik elszámolni róla. Miután Nixon alelnök és más képviselők meg szenátorok is kapnak igen nagy összegeket a “kommunizmus elleni harcra”, akik szintén nem számolnak el az ilyen jövedelmekkel, Joe Mc- Carthynak sok támogatója akad majd abban, hogy az ily “suty- tyomban kapott” pénzek után nem kell adót fizetni. Ez egyben megmagyarázza azt is, hogy a szenátorok és képviselők között miért akad olyan sok ádáz “anti- kommunista” harcos. Az ázsiai országok mind visz- 1 szautasitották Dulles ur fela- 1 jálkozását, hogy hajlandó őket 1 megvédeni a “vörös veszély” el- ! len. Ezek az országok egyálta- 1 Ián nem érzik magukat veszély­ben. De egy ország mégis jelent­kezett, Thailand (Siam), hogy ő veszélyben érzi magát és sürgős segítséget kért, főleg dollárt és fegyvert. Most, amikor megvalósul Mr. Dulles álma, az ázsiai konferen­cia — ázsiai országok nélkül — megint Thailand derék kormá­nya az, amely a legszorosabb katonai szövetséget sürget, az egyetlen, amely 100 százalékban Mr. Dulles terveit magáévá te­szi. Kétségtelen, hogy bármiként végződik is az Ázsiai Konferen­cia, Thailand kormány kedven­ce lesz Mr. Dullesnak és nem fog megfelejtkezni, hogy egy kis segélyen kívül, nagyobb meny- nyiségü fegyver és muníció igé­nyeit is kielégítse Thailand urainak. Persze meg van az oka a nagy, odaadó támogatásnak, mert jó az a kis készpénz, amit Amerika juttat nekik, de a ha­dianyag sem megvetendő külde­mény, még ha nincs is meg hoz­zá a hadserege Thailand kormá­nyának. A hadanyagnak jó pi­aca van Ázsiában és a mi kitűnő fegyvertársunk, szövetségesünk, valószínű most is, mint a múlt­ban, ahogy Drew Pearson meg­írta, rögtön eladja azoknak a kormányoknak, akiknek a gyar­matosító hatalmak elleni véde­kezés szempontjából szükségük van rá. így mindenki jól jár. Az ame­rikai hadianyag gyárosok is, Thailand kormánya is, meg az a kormány is, amely megveszi az amerikai hadianyagot, amely igy olcsóbb mint a múltban, a SZABAD VÁLASZTÁS EREDMÉNYE A SPORT-SVINDLI (Folytatás a 6-ik oldalról) szabad igy korlátozni. A Bér­munkás például évtizedeken át BÜSZKÉN hirdette, hogy a for­radalmi ipari unionizmus PRO­PAGANDA LAPJA. Másszóval, van jó és kívána­tos, de van káros és rossz pro­paganda is. Hogy a “Földi” ily “kívánatos” propagand á n a k dűlt be', még nem változtat a té­nyen. (Egyébiránt azért nevez­tem az illetőt “Földinek”, mert a “munkástárs” nevet nem ér­demelt ki.) A legjobb esetben is csak bamba, öntudatlan ember nem a sportért lelkesült, hanem csak azért, mert a MAGYA­ROK győztek s igy vélte, hogy a nagy dicsőségből ő is részes egy maroknyira. Egészen olyan eset ez, mint midőn egy csomó embert látunk imádkozni a bé­kéért. A világért sem ellenez­hetjük az ilyen imádkozást, de azért mégis csak babona az. Mindezek s Kovach munkás­társ cikke is csak azt mutatják, hogy a sportot igenis felhasznál­ják mindenféle más célokra és méghozzá oly nagy mértékben, hogy ebben a tekintetben mind­járt a vallás és a hazafiság (so­vinizmus) után következik, még akkor is, ha van “uj fajta ha­zafiság” is. (Vi.) Úgy látjuk, hogy Ja­pánban sokkal szabadabban vá­laszthatnak a népek, mint itten, vagy más szabad országoknak csúfolt népeknél. Ez a kis hir, melyet az amerikai lapok eldug­va közöltek, legalább azt bizo­nyítja. TOKIO, Aug. 10 (AP) — A japán kommunista párt kicsi, de lármás. Most kétszer annyi sza­vazatot kapnak, mint az előző választásoknál, mondja a kor­mány. A kormány felhozza az az aomori kerületben a mezőgaz­dasági tanács választását, ahol a 68 tanácstagból 47 kommunis­tát vagy velük rokonszenvezőt választottak be. harctéren kellett az amerikai felszerelést elzsákmányolni és sok emberéletbe került. Fogytán lehet Thailand ura­inak a pénze, azért sürgetik oly erővel azt amerikai muníciót. KORLÁTOZOTT SZABADSÁG (Vi) Londonból jelentik, hogy a moszkvai rádión ismertették, hogy olyasmi nem történhetne Oroszországban, mint itt, hogy William Bullitt a Look Magazin­ban nyíltan háborút hirdet Kina ellen. A moszkvai rádión azt mond­ták, hogy Oroszországabn bör­tönbe jutna az, aki olyan hábo­rús uszítást csinálni. Persze az amerikaiaknak ez már nem szabadság, hogy a há­borús uszítok nem ordíthatnak. Csak az a szabadság, amikor a békeharcosokat. dobálják ki az ablakokon, az üyen háború uszí­tok sikeres munkájának hatása alatt. Vagy, hogy más ország­ból még papokat, tudósokat sem akarnak ide beengedni, mert résztvettek békekonferen­ciákon, vagy a béke követelés mozgalmakat elősegítették. Bullitt mellett General Clar­kot is be kellene csukni, ha itt is volna olyan törvény. No meg sok más ezer vezért, generálist és bankárt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom