Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-09-01 / 1841. szám
iyö4. szeptember 1. BÉRMUNKÁS 7 oldal TOLLHEGYRŐL (Folytatás az 5-ik oldalról) sák. Ezek leleplezése, most amikor a béke hívei nagy eredményeket értek el, nagyon fontos, mert háború haszonélvezői a vereségeik hatása alatt fokozottabban dolgoznak, hogy ellensúlyozzák a világ dolgozóinak a hatalmas, mind nagyobb tömegeket megmozdító béke akaratát. “FELVIZEZVE” Az amerikai sajtó alig visszatartható dühvei számol be arról, hogy nagy fáradtsággal és még nagyobb mennyiségű dollárral felépített katona« szövetségek, bomladozóban vannak és ha fel nem is robbannak, de alaposan fel “vizeződnek”, mert a szövetségesek nem hajlandók az agresszivitásukkal a harmadik világháborút kiprovokálni. Egész csomó ilyen alakulat van és újabbakat akarnak ösz- szehozni úgy, hogy az átlagos amerikai olvasó alig ismeri ki magát ebben a “védelmi” szövetségekben. Erre jellemző az, hogy még a két magyar napilap is állandóan összekeveri azokat, nem tudnak külömbséget tenni a North Atlantic Treaty Organization és az European Defense Community között. Ezt egy szervezetnek veszik, holott az előbbi 16 európai ország laza katonai szövetsége, mig az utóbbi hat európai ország hadseregének egyenruha, felszerelés és vezetés összefoglalása. Vagyis a hat ország, Franciaország, Olaszország, Nyugatnémetország,- Hollandia, Belgium és Luxemburg feladná az önálló hadseregét, a besorozott katonaság minden országból elveszítené a nemzeti jellegét és egy nemzetközi alakulat lenne, mely azután egy parancsnokság alatt működnek. A résztvevő országok parlamentjeinek nem volna beleszólása nem csak abba, hogy mennyi katonát és mennyi időre sorozzanak be, hogy mennyivel kell a fentartáshoz hozzájárulnak, de még a hadüzenetben sem volna joguk dönteni. Csak egyben azonos a két" szervezet éspedig, hogy Amerika védnöksége alatt állnának. Amerika fedezné ennek a hadseregnek a fentartására szükséges anyagi és tárgyi kiadások jó részét. A európai egységes hadsereg tervét nagy harcok után jóváhagyta már négy ország parlamentje, de sem olasz, sem a francia parlamentek még nem tárgyalták. Mindkét országban erős ellenzéke van a tervnek, dacára annak, hogy már több mint két éve lett a terv kidolgozva, dacára annak, hogy Dulles külügyi államtitkárunk ismételten ultimátumban követelte annak jóváhagyását. Még ez- ideig nem akadt francia kormány, amely meg merte volna kísérelni a terv parlament elé vitelét. Legutóbb Amerika és Anglia kormánya azzal fenyegette meg Franciaországot, hogy ha nem szavazza meg az Egységes Európai Hadsereget tervét, úgy külön felfegyverzik Nyugatnémetországot. A mostani francia miniszterelnök hajlandó a parlament elé vinni a javaslatot, ha azon oly változásokat tesznek, amelyeket ő követel. Ezek a változások megváltoztatnák az egész arculatát, ahogy az amerikai lapok írják, felvizezné az egész tervet és azt Amerikával az élen, ellenzik az összes partnerek. Nyugatnémetország ellenzi mert, elvenné a lehetőségét, hogy a németek dominálják a hadsereget, mert eltiltaná, hogy a német része a hadseregnek francia földre tehesse a lábát. Azt akarja, hogy az felmondható legyen és a megegyezés ne 50 évre szóljon hanem csak 15-re. Mire e sorok nyomtatásba megjelennek, eldől az Egységes Európai Hadsereg sorsa. Lehet, hogy valami kompromisszum jön létre, de ez még nem jelenti, hogy azt el is fogadják á francia parlamentben és főleg a fiatalság eltüri-e, hogy német parancsnokság alá sorozzák be. Ha a terv elbukik, ami nagyon valószínű, úgy az magával rántsa az egész felépített katonai szövetséget is, amely után meglesz a lehetősége annak, hogy Európa és a világ népei a békés megegyezés útjára lépjenek. AZ ÁZSIÁI SZÖVETKEZÉS Szeptember elején összeülnek nyolc ország képviselői, hogy megvalósítsák azt a ázsiai szövetséget, amelynek az lenne a szerepe, hogy megvédje Ázsiát “a vörös Kina hóditó szándékától”. Ez a szövetség, amely Mr. Dullesnek szívügye, már elvetélt a fogamzás idején, mert abba senki sem akart résztvenni, csak erős nyomásra volt hajlandó Anglia és Franciaország résztvenni. A fentieken kívül még Ausztrália, New Zealand, Phil- lippine, Thayland és Pakistan vesz részt. Mig a többi érdekelt ázsiai országok a legélesebben visszautasították az abban való részvételt és erősen tiltakoznak az ellen, hogy Ázsián kívüli hatalmak beavatkozzanak ezen földrész ügyeibe. A 360 milliós Indiával az élen, a közel 100 milliós Indonézia, Burma, Ceylon kormányai Ázsia veszedelmét látják ebben a tervezett katonai szövetségben. Maga a 8 hatalom sem egységes, csak Amerika akarja kihangsúlyozni a katonai és Kína. elleni jelleget. Anglia már előre tiltakozott az ellen, hogy az a szövetség programjába vegye Chiang Kai-shek védelmét. Franciaország inkább Kínával közösen akar békés megegyezést. Ausztrália és New Zealand Anglia álláspontján van. Pakis- tán először tiltakozott a terv ellen, ma is ellenez minden agresszivitást. A Fülöp szigetek Amerikától való függetlenségébe senki sem hisz, viszont az amerikai álláspontot elfogadó Thaylandról Drew Pearson csak a napokban irta meg, hogy az “Amerika által sürgősen leszállított nagy mennyiségű hadianyagot Thayland kormánya még sürgősebben eladta a kínai hadsereg részére”. Ez a már előre halálraítélt próbálkozás, amely az európai kudarcai együtt az amerikai Akik újra felfedezték a spanyolviaszkot A történelem folyamán annyi sok korszakaltó fölfedezésekről tudunk, hogy a sokasága miatt lehetetlen volna hirtelen papírra tenni. A fölfedezések láncolata ugylátszik a végtelenbe nyúlik, mert az amerikai magyar kulturberkek újból fölfedezték Kiss József “összes” költeményét. Elsiklanánk ezen fölfedezés fölött, hiszen ilyesmivel napjainkban találkozni nem tartozik a ritkaságok közé. De ezt a fölfedezési “műveletet” is, a toliforgatás komisz művelői, rúgásnak szánták az ellen a munkásság ellen, ki minden időben, ma is, a legáldozatosabb védelmezője, kultiválója volt a költészetnek, az irodalomnak. Mi, magyarok úgy mint bárhol a világon, ahol a dolgozó ember a civilizáció bizonyos fokára tudott emelkedni. A kulturszegény amerikai magyar posványbán dicséret illeti, mert érdemes irodalmat próbál a tüfejüek között terjeszteni. Ezért adózunk Smith Miklósnak is tisztelettel. Az a kis barátság, ami ezen sorok Íróját fűzi Smithez, nem lehet akadálya némely igazság leszögezésének. Mindazon ismeret, amit Smith az irodalom terén elsajátított, azt a munkásmozgalmon keresztül kapta, tehát ne hallgassa el a valódi tényt, hogy Kiss József költeményei Amerikában látták először a napivilágot. Az utolsó 50-60 évben alig volt valamire való munkás a mostoha életű hazánkban, kinek az irodalmi kincsei között ott ne lett volna Kiss József költészete is. Napjainkban az óhazában első helyen áll az irodalom cim- szalagján Kis József költeménye. Ennek ellenére, holmi “irq^ dalmi” zsandár, azt irta gyik “igazmondóban”, hogy odahaza kialudt a fáklya fény. Smith lehet jó irodalom pártoló, de az bizonyos, hogy rossz üzletember. Miért nem kért otthonról pár ezer példány Kis József verskötetet s kevesebb költséggel tudta volna a piacra tenni, akkor jobban sikerült volna a jóhiszemű, de ferdé utón haladó vállalkozása. Azokért a kecses formájú Kis József versfüzetekért, amelyet abban az időben a Horthy bri- gantik, sok mással együtt elhurcoltak lakásainkból elégetni, még ma is fáj érte a lelkünk. Hol voltak a tintakulik, miért nem tiltakoztak ez ellen a kul- turbarbárság ellen. De azt adat nélkül könyv nélkül tudják, hogy Magyarországon kialudt a kultur fáklya. Hogy miért? Azért mert az előbbiért börtönt, vagy 25 botot kaptak volna az ülepükre, az utóbbi “nemes cse- lekedtért” meg sommás zsoldot kapnak. Mi, a kultúra szerető, védelmező munkások, akkor is a helyünkön voltunk és vagyunk ma is, amikor az Ergerberger Sós- berger volt uj nóta a hortike- resztény Magyarországon. Milton Smithék és társai a más tollával díszítik a félárbóc- ra csúszott csákójukat. Vass Károly “Meggyőződtem" - mondja Otto John (Vi.) Ez a szó, amely az “azt hiszem” ellenében legalkalmasabb. Az öntudatos munkásság és a tanultabb emberek bírják igazán felfogni ezen szónak a teljes értelmét. Leginkább azon újságírók, akik látták, hallgatták Otto Jahn Berlinben, azon sok hazugság “azt hiszem”, “hallottam” hírek zugataga után. Legtöbben megértőleg, Nagy sztrájk Németországban (Folytatás az 1-ső oldalról) akik ha valóban beváltják a körülbelül 750,000 tagja van, sztrájk fenyegetésüket, megbénítják az ország teljes iparát, mert megállíthatják az összes jármüveket. Az amerikai sajtó, amely azt akarta elhitetni, hogy Nyugatnémetországban nagyon jó dolga van a népnek az amerikai pártfogás alatt, csak nagyon szórványosan hozza ezen német bérmozgalmak híreit. kormány diplomáciájának a csúfos veresége, melyért viszont nem érdemes sírnunk. Mert ez végeredményben odavezethet, hogy az amerikai nép nem idegen kormányokat és hadiszer gyárakat pénzel, hanem a termelő munkájának az eredményeiből értékes és a közösség javát szolgáló alkotások lesznek. minden gúny nélkül Írtak ezen hires sajtókonferenciáról, melyet több mint négyszáz külföldi, angol, amerikai, francia és más nyugati hatalmi országok sajtó képviselője előtt tett Otto Jahn. HAZUGSÁGOK HALMAZA Ezen hires sajtókonferencia előtti napokon, még minden lapban sok “azt hiszem, azt hallottam” hazugságok között, Marquis Childs, a detroiti Free Pressban ezt irta direkt nyugat Berlinből: “Kelet-Németországból, a titkos ügynökség jelentése szerint, az Otto Jahn szenzációs esetének végére értünk. Ezen jelentés szerint, melyet az amerikai kémszolgálati tisztviselők megbízhatónak hiszen, Dr. Jahn felakasztotta magát.” Tovább azt fejtegeti, hogy mielőtt Dr. Jahn felakasztotta volna magát, a vörösök arra kényszeritették, hogy több felvételre beolvassa a vörösök által megírt propagandát, melyet időről-időre fognak leadni, mint Jahnak a beszédét. A fentihez hasonló találgatás alapján szokták Írni az ilyen megrendelésre, pénzre váltható cikkeket. Mentői fontosabb egy ilyen eset, annál több pénzt kereshetnek az ilyen megbízhatatlan hírekkel. Amig ezen és a többi hazugságokat, hamis hi-
