Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-09-01 / 1841. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1954. szeptember 1. Szájról-Szájra — AMI A NAPOKBAN FELTŰNÉST OKOZOTT — Guatemala uj nagykövete, Jose Luis Cruz Salazar alezredes megérkezett Washingtonba és jól megrendezett ceremónia közepette nyújtotta át megbízó levelét Eisenhower elnöknek. President Eisenhower feltűnő barátságosan fogadta az uj nagykövetet, dicsérte a gua- temalai népet, hogy felszabadította magát a “kommunista zsarnok uralom alól”. “Guatemala népe nagyszerű (magnificent) erö'feszitéssel rázta le kezeiről a kommunista béklyókat”, — mondotta az elnök — “s ezzel kivívta azt a jogot, hogy saját sorsuk felett önmaguk rendelkezzenek.” Hát ez aztán igazán “magnificent” mondás? Mert hogyis történt csak ez a dolog? Guatemala népe 95 százalékos szavazat többséggel választotta meg azt a kormányt, mely meg akarta nyirbálni a United Fruit Co. kizsákmányoló jogait, foganatosítani akart néhány már igen régen esedékes reformot, közöttük a földreformot is, mire az amerikai nagykövet, John E. Perifoy talált egy pár “ezredest”, akiknek amerikai pénzzel “hadsereget” verbuváltak, kaptak amerikai fegyvereket, még repülőgépeket is s ez a zsoldos csapat elkergette azt a kormányt, amelynek felfegyverkezését éppen Amerika mega- dályozta. Eisenhower elnök két héttel ezelőtt nyilvánosan mondott köszönetét Perifoy nagykövetnek azon “hatásos közbenjárásért”, amellyel Guatemalát megszabadította a kommunista zsarnoki uralom alól. És ime, most megint azt kell hallanunk, hogy Guatemala NÉPE ÖNMAGÁT SZABADÍTOTTA FEL méghozzá “magnificent” erőkifejtéssel. Felszabadította önmagát a 95 százalékos többség uralma alól? Hej, de csodálatos is a nép, •— az istenadta nép, — ha a sorsát dollárokkal intézik. Az elnök végre aláírta az uj adótörvényt, amely körülbelül másfél billió dollárral szállítja le az évi jövedelmi adót és azért a közelgő választások alkalmával a republikánusok nagy ütőkártyának fogják majd felhasználni, azt állítva, hogy ezen uj adótörvény milliók számára jelent megtakarítást. Hát ebben igazuk is van. De mint nagyon sok olyan igazság, amely nem ismerteti a szóban- forgó dolgot teljesen, a fél-igazsággal mondott nagymérvű hazugsággá lesz, úgy ebben a esetben is a republikánusok kérkedése sem egyéb durva népcsalásnál. Ezt nem mi mondjuk, hanem mindenki, aki az uj adótörvényt áttanulmányozta, közöttük számos demokrata szenátor is, Mert ez az adótörvény “milliók” számára csak pár cent évi megtakarítást jelent, vagyis egészen jelentéktelen, ellenben a nagy jövedelmű emberek számára már igen jelentékeny haszont hozott. A Bérmunkásban már többször ismertettük ezen uj adótörvényt, amely az 5-6 ezer dolláron alul kereső embereknek szóra sem érdemes kedvezményt jelent. Viszont a 10,000 dolláron felüli jövedelműeknek a 10 százalékos egyenes adó levágás már jelentékeny megtakarítást eredményez. De az uj adótörvény legfontosabb része a túlzó nagy profit megadóztatásának a beszüntetése, továbbá a részvények, bondok s kötvények jövedelmeire szóló adó leszállítása. Szóval az elvitázhatatlan tény az, hogy ezen uj adótörvényt a gazdagok részére hozták s legAZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között s«mmi közösség nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termeié eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbenl összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá ivóban, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer kezeiét építjük a régi társadalom keretein helüL fontosabb része az, hogy növeli a PÉNZ HOZADÉKANAK A PROFITJÁT, vagyis amig a munkával szerzett jövedelem adója tovább is magas marad, a NEM MUNKÁVAL szerzett jövedelmet előnybe részesíti. A politikai cselfogás egyik tipikus példáját mutatja az a propaganda, amit a republikánusok ezen uj adótörvénnyel csinálnak. A képviselőház 305 szavazattal 2 ellenében elfogadta azon törvény javaslatot, amely a kommunista pártot törvényellenesnek mondja. Egy héttel előbb csaknem hasonló javaslatot fogadott el a szenátus is 85-1 szavazattal. Miután a két javaslat némileg külömbözik, az egyeztető bizottság elé kerül, mielőtt az elnök aláírná. Ezt a törvényt állítólag a demokraták szorgalmazták, hogy azzal a republikánusok kezéből kiüssék a választások legfőbb ütőkártyáját. Egyenlőre még mindkét párt úgy tartja, hogy a kommunizmussal való ijesztgetés a legjobb propaganda és a leghatásosabb kortesbeszéd az, amelyben elmondják, hogy a pártjuk milyen “hősi” harcot vív a kommunizmus ellen és milyen érdemeket szerzett a kommunista veszedelem elhárításában. Brownell igazságügyminiszter és Hoover FBI főnök kijelentették, hogy ők nem akarnak ilyen tiltó törvényt. Szerintük sokkal jobb, ha a kommunista pártot meghagyják pártnak, csak éppen azokat rakják a börtönbe, akik a pártban működni mernek. Soha ennél szebb és erkölcsösebb felfogást még egyetlen országban sem produkáltak. Hoover szerint ez a törvény meg fogja nehezíteni az FBI munkáját, mert ha nem lesz kommunista párt, nem lesznek kommunista cellák, hát hol fogja ő elhelyezni a kémeit, a besúgóit? Kénytelen lesz csupa kémekből álló cellákat alkotni és aztán azok, mint a pókháló, egyszer-máskor majd csak fognak egy-egy ártatlan embert is. A szenátusban még egy nagyon figyelemre méltó és igen furfangos törvényjavaslatot fogadtak el. Ezen javaslat szerint a kongresszusi bizottság elé idézett azon tanúnak, aki a Bill of Rights jogokra hivatkozva megtagadja a választ a hozzá intézett kérdésekre, a szóbanforgó bizottság “mentelmi jogot” adhat, vagyis biztosíthatja arról, hogy a vallomását nem fogják felhasználni ellene. Nyilvánvaló, hogy ez a furfangos törvény durva kijátszása és megsemmisítése az alkotmány azon pontjainak, amelyek a polgárok egyéni szabadságát védik. És a legérdekesebb az, hogy a szenátorok ezen ALKOT- MÁNYTIPRó TŐ R V É N Y T ÚGY IGYEKSZENEK BEADNI AZ AMERIKAI NÉPNEK, HOGY AZZAL MAGÁT AZ ALKOTMÁNYT VÉDIK. Postabélyeget a franciák használtak először 1653 körül. Ez azomban a borítékra nyomatott vagy pecsételt jelzés volt. Az igazi, felragasztott bélyeget első Ízben az angolok kezdték használni 1840-ben. HOOVER JR. JUTALMA WASHINGTON —A szenátus minden tárgyalás nélkül egyhangú szavazással jóváhagyta Herbert Hoover Jr. kinevezését az al-külügyminiszteri tisztségre, amely állásról Walter Bedell Smith generális lemondott. Az 51 éves “ifjabb” Hoover (Hoover volt elnök fia) azért kapta ezt a tisztséget, mert “szerencsésen” megoldotta az irániai olajproblémát. Hoover meg is érdemelte a nagy kitüntetést s már azt is rebesgetik, hogy ha Dulles belefárad a sok kudarcba s lemond, Hoover Jr. foglalja el a helyét s igy nem lehetetlen, hogy 1960-ban esetleg ismét egy Herbert Hoover kerül a Fehérházba s talán képes lesz egy újabb Hoover depresszió előhívására is. Hoover Jr. azzal szerzett magának igen nagy érdemeket, hogy az irániai olaj 40 százalékát megszerezte az amerikai nagy olajtársaságok részére, ami igen fontos, mert most, mint bevallják, ellenkező esetben az a rengeteg olaj a kommunista népek kezeibe jutott volna, akik, miután még nincs elegendő automobiljuk a fel- használására, igen olcsó árért dobták volna a világpiacra és az amerikai automobil-tulajdonosok legalább is 10 centtel olcsóbban vehették volna a gazolint ,ami nagyban csökkentette volna az olajbárók profitját. Herbert Jr. ettől a rettenetes nagy szerencsétlenségtől óvta meg a sok millió amerikai autótulajdonost s azért csak megér- demü, hogy ily nagy kitüntetést kapjon. A 44 CENTES DOLLÁR WASHINGTON —. A United Press hire szerint dacára annak, hogy a farmerok egyre kevesebbet kapnak termelvényeikért, az élelmiszerek árai emelkedést mutatnak. Ennek oka az, hogy a “közbeeső” tényezők egyre emelkedő profitot vesznek az élelmiszereken. Az alsóház földművelésügyi bizottsága is úgy találta, hogy a farmerok az élelmiszerekre költött dollárból csak igen kis részt kapnak. Ennek a dollárnak a legnagyobb részét a pakoló és feldolgozó nagy cégek, továbbá a szállító vállalatok veszik el. Ezen bizottság úgy találta, hogy 1951 óta a farmerok átlagos jövedelme 18.8 százalékkal esett, de ugyanazon idő alatt a fogyasztók 1 százalékkal többet fizetnek minden farmter- melvényért. A városi fogyasztó ma rekord árakat fizet a kenyérért és minden olyan áruért, ami lisztből készül, noha búza ára 7 év óta a legalacsonyabb fokra esett. A farmtermelvények árainak ily esése akkor, midőn az ipari ter- melvények árai emelkednek azt eredményezte, hogy a farmer kezében a dollárnak csak 44 cent vásárló képessége van. A farmerok jövedelmének és igy vásárló képességnek ez az állandó esése veszedelmes következményekkel járhat, — mondja a bizottság.
