Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-07-01 / 1837. szám
1 oldal BÉRMUNKÁS lc/U JL, BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Előfiztési árak: Subscription Rates: Egy évre ...................$3.00 One Year ......................$3.00 Egyes szám ára ....... 10c Single Copy ................ 10c Előfizetés Kanadába ............................................................... $3.50 “Bérmunkás” P. Q. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt. hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Közlésre szánt cikkek Joseph Geréb, Rd. 1, Box S. 830, Elsinore Calif, küldendők. Published the 1st and 15th every month BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 42 Olvasóinkhoz Évtizedek hosszán át megszokott hetenkénti látogatás helyett a Bérmunkás jelen számával kezdődőleg havonként csak kétszer fog bekopogtatni olvasóink házaiba, hogy a lap szerkesztő és irói ott a jelentősebb politikai és gazdasági eseményeket az OSZ- TALYTUDATOS munkásság szempontjából ismertessék, analizálják és értékeljék. Jól tudjuk mi, hogy a közügyek iránt érdeklődő olvasók igényeit a havonként csak kétszer megjelenő újság nem elégíti ki, hiszen erre a célra még a hetilap sem volt elegendő. De sajnos, a viszonyok az Egyesült Államokban jelenleg úgy alakultak, hogy az egyre fogyó idegennyelvü munkásságnak, DE MÉG INKÁBB AZON OSZTALYTUDATOS CSOPORTJÁNAK, amelyik nem úszik az árral, amelyik tisztán látja a munkáltató és munkásosz- osztály ellentétes érdekeit, ma meg kell elégedni a kéthetenkénti lápnál. Az eseményekkel versenyt tartó friss, eleven lap szerkesztése már a hetilapnál is bizonyos mérvű nehézségekbe ütközik, amelyek, természetesen, még inkább emelkednek a két-hetenként megjelenő lapnál. Remiéjük, hogy a kezdet nehézségein túlesve, amikor az uj “menetrendet” már begyakoroljuk, képesek leszünk oly Bérmunkás kiadására, amelyre ÉRDEMES LESZ két hétig várni. Az első pár számnál azonban nem lehetetlen, hogy esetleg némi zavarok lesznek, akár a lap tartalmát nézve, avagy összeállításában, esetleg a transzportációban. Igykezni fogunk minden zavart és bajt kiküszöbölni amily gyorsan csak lehet, ha esetleg csakugyan jelentkeznek. Azért olvasóink szives elnézését és kooperációját kérjük az első pár számnál. A Bérmunkás Lapbizottsága Otromba cselfogás Annyira megszoktuk már a politikusok bombasztikus frázisait, hogy azokra mitsem adunk, hogy legtöbb esetben úgy átsurrannak agyunkon, mint a rádión át hallott kereskedelmi hirdetések, egyik fülünkön be, a másikon ki, — mint a közmondás is tartja. Most azonban mégis felfigyeltünk egyik politikus ily nagyot mondó frázisára. Nem azért, mintha annak, amit mondott, valóban nagy értéke lenne, hanem inkább azért, mert ez a kiszólás, vagy elszólás, nagyon jellemzi a háborús hisztériát kihasználni igyekvő politikusok gondolkozását. Erre a megfigyelésre Wisconsin állam “idősebb” szenátora, Alexander Wiley (R.), a demagóg Joe McCarthy szenátortársa adott alkalmat. Wiley a republikánus párt állami konvencióján beszélve az idén jóval nagyobb ovációt kapott, mint tavaly, amikor egészen eltörpült a kommunistákra vadászó, publicitásra vágyó, véres szájú szenátortársa mellett. Joe azonban az elmúlt egy év alatt, amióta már nem csak a kommunistákra, hanem az elnöki székre is vadászik, sokat veszített wisconsini népszerűségéből, viszont Wiley, aki most már nagyobb mértékben követi Joet a kommunista-falásban, állítólag nagyobb tekintélyt szerzett magának. A háborús hisztériából élő delegátusok nagyon megtapsolták Wiley ezen frázisát: Pártunknak teljesíteni kell a néptől kapott azon megbízatást, hogy ki fogjuk irtani as! Amerika templomai alapját rágó szubverziv férgeket (termites), amelyek társadalmunk rombadöntésével fenyegetnek. Nem tagadhatjuk, hogy pártunkban jelentős ellentétek merültek fel, de azok nem olyan nagyok, hogy szakadásra okot adnának. A szabad világban helyet adnak a különböző véleményeknek, csak a totalitär államokban tiltják el a kormányétól ellenkező vélemények nyilvánítását, íme igy hangzik a tipikus, félrevezető, demagóg beszéd. Hi szén a szenátor az első mondatában kijelenti, hogy a kormányzó republikánus párt állítólagos mandátuma az ellenvéleményen levők oly kiirtása, mint ahogyan a termájt férgeket irtják. Ez a tipikus politikus csak azon egyszerű fogással igyekszik becsapni hallgatóit, hogy a nekik nem tetsző ellenvéleményre egyszerűen RÁFOGJÁK, HOGY AZ SZUBVERZIV s akkor már tüzzel-vassal üldözik, — nem a totalitär országokban, hanem itt a SZABAD VILÁG vezető államában. A szenátor Wiley által ily naivan bemutatott cselfogást alkalmazza ma Amerika számottevő politikusainak 90 százaléka, tartozzanak bár akármelyik nagy párthoz is. Ez a máskülönben jelentéktelen kis beszéd nagyon tisztán mutatja, hogy a közönséget informáló eszközök és intézmények tulajdonosai ilyen nyilvánvalóan otromba cselfogással miként képesek elbolonditani egy nagy, hatalmas ország népét is. Uj külpolitika Az amerikai érdekeltség által irányított világsajtó a genfi konferenciát nagy általánosságban véve teljes kudarcnak könyvelte el. Ha a konferencia KIMONDOTT célját nézzük, akkor igaza van a sajtónak, de ha figyelembe vesszük, hogy egyes hatalmak azt a konferenciát valójában Uem a béke megteremtésére, inkább az újabb, minden eddigi háborúnál is borzalmasabb mészárlás megindítására akarták felhasználni, akkor már a kudarc szó nem helyes jelző, mert mint látjuk, ha nem is sikerült a béke megteremtése, de viszont a nagy háborút sem tudták megindítani. Pedig hej, de nagyon mesterkedtek rajta! Ma már több olyan helyről jövő nyilatkozat látott napvilágot, ahol VALÓBAN TUDJAK, HOGY MI TÖRTÉNT, állítva, hogy a harmadik világháború megindítása CSAK EGY HAJSZÁLON MULLOTT. Nem vagyunk ugyan bizonyosak, hogy ezt a hajszálat most már valami erős sodronykötéllel helyettesítették, de annyi tény, hogy az a hajszál eddig még nem szakadt el. Az is köztudomású, hogy a háború megindításáért a Dulles által vezetett amerikai delegáció dolgozott legerősebben s a világot vérözönbe boritó borzalmasság egyenlőre csak azért maradt el, mert a szövetséges államok, — közöttük különösen Anglia, — nem voltak hajlandók követni a vezért. További információk még azt is nyilvánosságra hozták, hogy itt, az Egyesült Államokban a háborús párt kimondott vezetői Dulles külügyminiszter, Arthur W. Radford admirális, vezérkeri főnök, Nixon alelnök, Knowland McCarthy, McCarran, szenátorok és még jónéhány politikus, akik mögött természetesen névtelenül bújnak meg a háborúból óriási profitot huzó gyárosok, bankárok és nagykereskedők tömegei. Ez a háborús érdekeltség tehát éppen olyan joggal beszélhet a genfi kudarcról, mint azok, akik azt remélték, hogy ott valami érdemleges formulát fognak találni a világbéke helyreállítására. Az is igaz, hogy ez a háborús uszító csoport is aratott némi győzelmet a nagy kudarc dacára is, mert ha nem is sikerült nekik megindítani az újabb nagy háborút, de viszont sikeresen elgáncsolták a békés kiegyezés lehetőségét is. Másszóval, úgy a béke mint a háború hívei joggal beszélhetnek kudarcról is meg sikerről is. De mi lesz most? ez a nagy kérdés. Annyi tény, hogy a genfi konferencia után világszerte uj külpolitikai irányt kell megszabni. Az Egyesült Államokban már el is nevezték ezt az uj irányt a “New Look” (uj kinézésű) külpolitikának. Hogy mit is kell értenünk valóban ezen uj kinézésű küljmlitika alatt, arról részben Dulles külügyminiszter, de még inkább Nixon alelnök adtak felvilágosítást. Miután az utóbbi időben Nixon magának az elnöknek az elképzelését tolmácsolja, nagy fontosságúak kijelentései. Nixon a Los Angelesben tartott beszédében három pontban foglalta össze a “New Look” külpolitikai irány jellemző tulajdonságait. (1) Az Egyesült Államok nem fog egyedül menni. (Egyedül menni a nagy háborúba). Eddig, mint tudjuk, a szövetséges államokat nem tudták rákényszeríteni a csatlakozásra. (2) Olyan nagy katonai erőt fogunk fentartani, hogy a kommunistáknak nem lesz bátorságuk a “szabad világ” megtámadására. Nixon sietett kijelenteni, hogy a világ minden részében elhelyezett amerikai katonai bázisok csak a békét szolgálják, csupán arra valók, hogy a kommunistákat elriasszák a támadástól. (3) Uj katonai taktikát alkalmazunk, amely a fősulyt nem a nagy hadseregre, hanem a nagyon is mozgékony “visszaverő” (retaliatory) erőre helyezik. Itt nyilvánvalólag az atom- és hidrogénbombákra célzott, amelyekkel ma már nem csak nagy városokat, hanem egész országrészeket lehet elpusztítani. Persze Nixon itt is kihangsúlyozta, hogy ezt is csak a béke érdekében teszik. De hiába beszél Nixon alelnök annyit a békéről, ez a “New Look” külpolitika nem valami megnyugtató, mert hiszen mindjárt hozzátette a háborús uszítok azon állandóan hangoztatott felfogását, hogy a Szovjetunión (vagy a kommunisták) meg akarják támadni az Egyesült Államokat. “Ma még nem elég erősek”, — mondotta Nixon, — “de 19(»0-ra már annyira felkészülnek, hogy megtámadnak bennünket, vagy egyenest követelni fogják, hogy adjuk meg magunkat, hajtsuk fejünket uralmuk alá.” Az újabb nagy háború igazi veszedelme ebben a hamis felfogásban rejlik. Tíz év óta állandóan halljuk azt, hogy a Szovjetunión meg akarja támadni Amerikát, a támadás dátumát is sokszor közreadták már éppen úgy, mint tette azt Nixon alelnök. És amikor elérkezett a bemondott dátum a kommunisták támadása nélkül, akkor újabb határidőt szabtak ki. Nixon meg a többi háborús uszítok azonban állhatatosan kitartanak ezen népámitás, háborús uszítás mellett. Az ilyen dátum kitűzése persze egyben azt jelenti, hogy már azt megelőzőleg indítsuk meg az atomháborút, mielőtt a kommunisták megerősödnének a támadásra. Ez a lényeg a “New Look” külpolitikának.
