Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-07-01 / 1837. szám
BÉRMUNKÁS TOLLHEGYRŐL mondja: F. MEZŐSÉGI LEVELEK A FOGSÁGBÓL Az indokinai harcokban nagyon sok katona esett fogságba a francia gyarmatositó hadseregből. Mert ott az egész nép, még azokon a területeken is, amelyet a francia csapatok tartanak megszállva, feltétlenül az ország függetlenségéért, szabadságáért harcoló győzelmes kormány hive, oly mértékben, hogy a gyarmatositó hadsereg osztagai állandó félelemben, veszélyben vannak és a guerilla csapatok nagyon sok foglyot ejtettek a megtámadott francia csapatok közül. A francia parancsnokság állandóan azzal ijesztette a katonákat, hogy rettegjenek a fogságba eséstől, mert az indokínai katonák megkinozzák és azután megölik a hadifoglyokat. Ezt az állítást a szabadon engedett sebesült hadifoglyok ugyan megcálfolták és az emberséges bánásmódról tettek tanúbizonyságot, de a rém-meséket tovább terjesztették és meggátolták, hogy azok — főleg a katonák között — köztudomású legyen. Legutóbb Dien Bien Phu-ba vagy 12 ezer francia katona került fogságba, köztük pár ezer sebesült. Ezzel kapcsolatban a már megszokott szégyenteljes propaganda indult meg, hogy a vietnami néphadsereg főparancsnoksága nem tartja be a megegyezést és akadályozza a sebesültek elszállítását. Amikor a sebesültek elszállítása megtörtént és a francia főparancsnokság megbízottai elhagyták a néphadsereg területét, jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben a francia megbízottak a következőket jelentik ki: “A francia főparancsnokság küldöttsége kijelenti, hogy a vietnami néphadsereg főparancsnoksága mindig szigorúan betartotta a május 13-iki egyezményt. A francia küldöttség elismerését fejezi ki Ho Si Minh elnök jóindulata iránt és köszönetét mond a vietnami néphadsereg azon tagjainak, akiknek segítségével a sebesültek elszállítása a legkedvezőbb körülmények között történhetet. Különösen köszönetét mond az egészségügyi személyzetnek azért a gondos ápolásért, amelyben a francia expediciós hadtest sebesültjeit részesítették Dien Bien Phu elestétől elszállításukig. A küldöttség örömmel veszi továbbá tudomásul Genevieve de Gal- lard szabadonbocsátását, ami Ho Si Minh elnök jóindulatának köszönhető. A küldöttség örül azoknak a személyi kapcsolatoknak, amelyek nagy mértékben megkönnyítették mindkét küldöttség feladatát és köszönetét mond a néphadsereg főparancsnoksága küldötsségének vendégszeretetéért.” Még emlékszünk rá, hogy Genevieve de Gallardot, az egyetlen nőt ki az erődbe körül volt zárva, mint az erőd angyalát reklámozták. Az amerikai kongresszus minkét háza meghívta Genevievet, - hogy jöjjön Amerikába mint vendég és számoljon be az “átélt borzalmakról”. Egyszerre elhallgattak az “angyal”-ról, abból az egyszerű okból, mert az “angyal” nem bizonyult jó propaganda eszköznek, sőt ő is irt levelet Ho Si Minh elnöknek, még pedig hármat is. Az első levélben megköszöni azt, hogy a kért gyógyszereket oly gyorsan a rendelkezésükre bocsájtották, a másodikban meg a jókívánságait fejezte ki az elnök születésnapjára, a harmadikban megköszönte a szabadon bocsátását, a sebesültekkel való kiválóan jó bánásmódot és Ígéretet tett, hogy mindent elkövet, hogy a vietnami nép elleni igazságtalan háborút minél előbb befejezzék és a francia és vietnami nép között szoros barátság jöjjön létre. Az “angyal” nem volt hajlandó elfogadni azt, hogy “kimosták az agyát”, hanem kijelentette, hogy minden politizálás nélkül a tiszta igazságot irta meg. így érthető, hogy az amerikai sajtó elhallgatott az angyalról és valószínű, hogy a kongresz- szus meghívását soha sem kézbesítették Genevievnek. A vietnami köztársaság elnöke Ho Si Minh nagylelkűen szabadon bocsájtotta a Dien Bien Phu erődben fogságba esett 24 tagú egészségügyi katonákat, orvosokat és ápolókat, akik hálásan megköszönték Ho Si Minh jóindulatát, ilyen levelekben: Gorvin orvos-őrnagy a következőket írja: Franciaországba visszatérve, elmondom azt, hogy miért harcol üyen kitartóan a vietnami nép. Meg fogom győzni a környezetemben lévőket, hogy törekedjenek ennek a teljesen szükségtelen, igazságtalan háborúnak a befejezésére. Sziv- bőljövő kívánságom az, hogy valamikor visszatérjek az önök szabad hazájába. Visszatérjek, hogy ismét kifejezzem hálámat Önnek, Elnök Ur, hogy találkozzam a vietnami néphadseregben lévő barátaimmal, akikkel most ismerkedtem meg. Ledamani orvos-hadnagy Ho Si Minhhez intézett külön levelében igy ir: Mindenek előtt biztosítani akarom Önt, Elnök Ur, hogy miután láttam ezt a kegyetlen és igazságtalan háborút, azzal az érzéssel utazom Franciaországba, hogy energiámat az önök által folytatott igazságos harcnak, a népek közötti béke ügyének szenteljem. Hasondó leveleket küldtek Ho Si Minh elnöknek a francia egészségügyi személyzet többi szabadonbocsájtott tagjai is. Az ilyen levelek és emberek jelentései nem csak a francia, de az egész vüág népét meggyőzik arról, hogy a győztes vietnami néphadsereg a függetlenségért, a szabadságért harcol és hogy emberségesen bánnak a fogságba esett ellenséggel, igy a nagy propaganda visszafelé sült el. McCarthy fülei Egy kissé erőszakoltan, de befejezték a McCarthy-Army nagy cirkuszt. Erőszakkal fejezték be, mert mindenki tudja, hogy a dolog lényege felderítetlen maradt és előreláthatólag úgy fog lezárulni mint az egyszerű hitsorsos házassági drámája, amelyben a férj nem éppen megfelelő állapotban lepte meg a feleségét a szomszéddal. A férj végtelenül felháborodott a felesége hűtlenségén és megtorló intézkedésen törte a fejét. A büntetés mivoltát megtárgyalta a barátaival, a bölcs rabbival és végül úgy döntött, hogy kíméletlenül kidobja a házából a hűtlenség szenvedő alanyát — a díványt. A helvzet itt is az lesz, hogy végül kifognak dobni valakit mind a két oldalról, esetleg Cohnt .esetleg mást, attól függ, hogy McCarthy mibe lesz hajlandó belemenni, hogy az Army ne kerülőn ki teljes vereséggel. Mert a győztes ebbe a csúnya komédiába, az egész világ elképedésére és röhejére, McCarthy gangje került ki. Beigazolta az a hosszú cirkusz, hogy Amerika nyakára levakarhatatlanul rátelepedett ez a szörnyeteg, ki ugyan a jövőben nem igen fog a kormány tagjaihoz nyúlni, de szabad kezet kap arra, hogy a szadista hajszáját minden szabad gondolat ellen' korlátlanul folytathassa. Az uralkodó osztály két csoportja, a régi nagytőkések, a Morganok, DuPontok, Rockefellerek, egyszóval a nagy bankok és a nagyipar urai, kik ma a nyeregben ülnek és a hatalomra törő uj milliomosok, az olajforrások urai, a háborúba ösz- szeharácsolt vagyonok tulajdonosai között megindult a harc a hatalomért. Ez a harc tovább fog folyni és az utóbbiaknak ez a McCarthy a Hitierük, ezt építik, pénzelik, teszik egy külön hatalommá az államban. McCarthy annyi sok panamát, lopást, korruptságot tud a hatalom birtokosairól, hogy büntetlenül űzheti tovább a tényleg Amerikai ellenes tevékenységét. De valóságban nem is erről akartam Írni, hanem a televíziós leadásokról, amelyet némelykor végignéztem. Nem tudtam levenni a szememet erről a Mc- Carthyról és a társairól, valahogy az volt az érzésem, hogy egy a televízión, a mozikba leadott bűnügyi tárgyalás egyré- szét nézem végig. Ott volt a nagy bandavezér, a megszokott típus, nagy szétálló fülekkel, valami állitaiasan buta, de ravasz arcai, ki mindent tagad, semmit sem lehet rábizonyítani és érezteti mindenkivel, hogy korlátlan ur, a kezében tartja az ügyészt, a bírókat, rettegnek a tanuk. Mögötte ott állnak a mindenre kapható testőrök és vallanak az ártatlanságáról mint a karika- csapás. Végül a nagy mogul, mint az ártatlanság* mintaképe került ki a tárgyalásból. Itt is a szétálló, nagyfülü, ravasz, gonosz, mindenre kész “vádlott”, kiről leordit a gonoszság, cinkostársa Cohn beállítása szerint a jóság, az ártatlanság mintaképe. A “bírói”, a “vádlói” valósággal könyörögtek neki, hogy tegyen Ígéretet, 5 oldal hogy megjavul és a nagy Mogul csak annyit Ígért, hogy továbbra is védeni fogja a “hazát” és megmenti az országot és az egész világot a kommunista veszedelemtől és erre az “ellenfelei” is mosolyogva adták az áldásukat. Azt mondják, hogy az őrültet és a lángészt csak egy lépés . választja el egymástól. Ez csak feltevés, de az, hogy a politikust még egy lépés sem választja el a gonosztevőtől, azt ez a tárgyalás is élénken igazolja. A magát túlélt kapitalizmus széteső testén ez az égész Mc- Carthy-izmus egy felfakadt ke- levény, amely az undok bűzével megfertőzi az egész társadalmat. A McCarthyizmus az amerikai formája a fasizmusnak, amelyen minden tőkés ország keresztül megy mielőtt átadná a helyét egy uj társadalmi rendszernek, amely csak egyedül képes megszüntetni a fasizmus minden formáját, tehát az amerikait is. MARTIN ANDERSEN NEXÖ Nem nagyon ismerik ezt a nevet Amerikában, pedig az elmúlt hónapokban az egész világon készültek a béke harcosai, hogy megünnepeljék Martin Andersen Nexö 89-ik születésnapját. Ezt a születésnapi ünnepség előkészítését megzavarta az, hogy a születésnapja előtt pár nappal, rövid betegség után meghalt M. A. Nexö. Hatvan éve, hogy harcos tagja volt a dán munkásmozgalomnak, amellett világhírű iró, fáradhatatlan békeharcos. A nagy szocialisták, Jaures, Bebel és Rosa Luxemburg tanítványa volt. írói példaképe Gorkij volt és írásainak minden sorát a munkásosztály felszabadításának szentelte. Az 1905-ös orosz forradalom óta minden forradalmi megmozdulását a munkásosztálynak éles tollával támogatta, még 70 éves korában is felkereste a spanyol szabadságharcosok lövészárkait és fiatalos lelkesedéssel harcolt a náci fasizmus ellen. Már 73 éves volt, amikor megszökött a német internáló táborból és evezős csónakon hajózta át a tengert Dániától Svédországig, hogy ujult erővel folytassa a harcát a fasizmus ellen. A második világháború befejezése óta minden idejét a békéért való harc kötötte le. Fáradhatatlanul utazott az egész vüá- gon és szervezte, buzdította a népeket a háború elleni harcra. Egy kőműves munkás gyermeke volt, már öt éves korában libapásztor, majd tehénpásztor, urasági cseléd, suszter, kőmü; vés, tanító, újságíró volt. Már harcos tagja volt a munkásmozgalomnak, amikor Írni kezdett a munkások életéről, harcairól. Az első nagy regényét, a “Hóditó Pelle”-t 1905-1909-ben irta, amely leleplezte a szoc. demokrata vezéreknek a burzsoáziával voló paktálását és felmagasztalta a munkásosztály forradalmi harcait. A másik nagy regénye a “Szürke fény” volt, amelyben már tudatosan hirdette a munkásosztály felszabadító harcait. A harmadik nagy proletár regénye “A vörös Morten” volt. Ezeken kívül rengeteg kisebb re-
