Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-02-06 / 1818. szám
1954. február 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal A MUNKAFRONT HÍREI AFRIKAI MUNKÁSOK JOHANNESBURG — Johannesburg egyik legszebb épülete az Anglo-American Corporation székháza, ahol előkészítik azon terveket, amelyek délafrikai népek életét befolyásolják. Úgy ez a társulat, mint minden pénzügyi csoport tagja a “Chambers of Mines” nevű egyesületnek, amely kontrolálja Délafrika réz, arany, uránium és mindenféle más bányáit. Csak magában a Rand bányákban valami 300,000 afrikai munkás dolgozik, nagyobb részük a föld alatt. Ezeket a Union of South Africa, Portugal East Africa, Basutoland, Rhodesia, Nyasaland, Angola és egyéb területekről csalják össze, mert a bányatársulatok gondoskodnak arról, hogy fehér ügynökeik mindenünnen csőditsék ide a benszülötteket, nehogy munkáshiány legyen. És jönnek az afrikai munkások nagy tömegekben. Nem kényszerítik őket semmiféle törvénnyel sem, de kergeti őket úgyis a kényszer. Az afrikai benszülötteknek már nincs elég földjük, amin megélhetnének. A k ül ö nitmények (reservations) túlzsúfoltak,' földjeik nagyon kihasználtak, talajkopottak, melyeken a primitiv agrár módszereikkel alig lehet valamit termelni. A KÉNYSZER De azért KÖTELESEK adót fizetni. Ezért kénytelenek valahová menni, hogy valami kis készpénzt keressenek. Azért hagyják ott családjaikat, számítva arra, hogy egy-két év múltán visszatérnek, de a legtöbbjük soha nem tér vissza, elnyeli őket a város, ahol felszabadul a nagyon szegényes és szigorú törzsi törvények alól, ahol megismerkedik a prostitúcióval és más hasonló társadalmi “intézményekkel”. A keresete rendesen kevesebb napi 50 centnél. Azonban a legtöbb esetben lakás és élelmet kap a munkáltatótól. Ennek ellenértéke az, hogy nem ismerkedhetik meg a szervezkedés eszméjével. Az afrikai bányatársulatok nagyon vigyáznak erre. A munkáltatók persze szervezkedtek, nem versenyeznek egymással a munkásokért, megállapodtak az átlagos bérekben és a munkaviszonyokra vonatkozólag is. A munkások nagy munkatáborokban laknak, ahol azonban még a legelemibb higénikus felszerelések is hiányoznak. Az élelmezés is csak ennek megfelelő. Szervezkedni azonban nem 1 szabad nekik, noha a fehér bá- ■ nyászoknak van szervezetük,, ■ amelyekkel sok előnyt vívtak már ki. A nagy nypmor azonban : mégis idehozza őket oly annyi- ! ra, hogy otthonaikban csak az 1 asszonyok, gyerekek és az őre- . gek maradnak, mint háborús időkben az európai országokban. < Nyasalandban a munkaképes i férfiak 43 százaléka, más helye- I ken még ennél is nagyobb száza- : lék hiányzik. ^ 1 Férfihiány következtében ott- 1 hon a termelés az asszonyokra 1 és a gyermekekre marad, akik még kevesebb eredményt érnek el, mint akik elmentek és a nyomor, a nélkülözés a benszülöttek körében egyre női. Nem csoda tehát, hogy az afrikai népek most elégedetlenek a sorsukkal és lázongnak mindenfelé. De lázongnak azok is, akik elmentek a bányákba dolgozni. Ezeknek a napibérük Congoban 38 cent, French Sudanban 56 cent, a legmagasabb Dakarban, ahol eléri a 94 centet. De még ez sem mond meg mindent, mert sok a fölös munkás és igy időközönként várniok kell a munkára. Ezért a 3-4 dollár HAVONKÉNTI kereset a leggyakoribb, igen ritka az olyan benszülőtt munkás, aki havi 10 dollárt tud keresni. A ^ bányatársulatok nagyon vigyáznak arra, hogy az afrikai néphez el ne jussanak a demokratikus eszmék. Anglia, Belgium és Délafrika védelmezik az ily módszert még az Egyesült Nem- I zetek gyűlésein is. Védelmezik például azt az általánosan alkalmazott törvényt, amely szerint bebörtönzik, vagy megkorbácsolják azon benszülött munkást, aki valamit vét a munkaszabályok ellen, amelyek hozásába neki semmi beleszólása sem volt. Afrika népe azonban éppen úgy, mint minden más nép felébredt és követeli az emberi jogokat. (The Nation) CHURCHILL NEM MOND LE LONDON — Az angol lapokban cikkek jelentek meg arról, hogy a 79 éves Winston Church- j hill miniszterelnök már nagyon kifáradt és lemondani készül. Churchill azonban a parlamentben kijelentette, ez a dolog csak “ábrándozás” egyes emberek részéről. AZ INDUSTRIAL, WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYÍL ATKOZ AT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között 8 az élet összes javait ama kevesek birják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulósa a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha keU, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért" ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az Ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer építjük a "-égi társadalom keretein belül. Hej, azok a tojásköltő vörösek (Vi.) Azt hiszem minden nagyobb lapban közölték, mert már az a szokás, hogy “Reds Hatch hate us plot in India”. Ezt az Associated Press adta a lapoknak, melyet megirattak egy Tom Whitney nevű szajkóval. Csak azt nem irta meg Whitney — mert nem volt szabad neki— hogy kik tojták azokat a tojásokat, melyeket a vörösök kiköltöttek Indiában. Mert azon meleg éghajlatban elég könnyű az ilyen rovarok tojásait kikölteni, mint amilyeneket ezen amerikai óvódás diplomaták, -utazó ügynökök tojnak mindenfelé. A legnagyobb tojás, melyet az Egyesült Államok elleni gyűlöletre lehetett kikölteni, Dulles azon cselszövése, hogy Pakis-LEVÉL MAGYARORSZÁGBÓL Január 18, 1954 T. Lefkovits munkástárs: Ezen soraimmal tudatom, hogy még mindig élek. Én már küldtem levelet, röviden, hogy megérkeztem, nem tudom, hogy megkapták-e? Én itt nagyon jól érzem magam, bár most nagy hidegek és sok havazás van és nekem is volt egy kis hülésem, de már megszabadultam tőle. Csak a floridai éghajlatot sajnálom, más minden maradhat ott. Gondtalan életem van, nem kell a holnaptól rettegni. Meg van az embernek a tenni valója és végzi. Én mint tehergépkocsi vezető vagyok alkalmazva. Előbb sikolába kellett menni és aztán kaptam meg a jogosítványomat, jelesen vizsgáztam. Rövidesen újból kell mennem egy magasabb fokú tanfolyamra, mert itt az embert nem engedik egy helyen megposhadni, amire képes azt csinálja, mellékes, hogy ki fia, ki kell mutatni, hogy mit tud és aszerint van a fizetése is. Mig a tanfolyamon jár az ember, addig is meg van a teljes fizetése. Valóban nem érzem magamat csalódottnak, hogy ide jöttem. Igaz milliomos itt sem leszek, de viszont mint ember érzem magam és teljesen itthon. Vannak itt még akiknek büdös a munka, de ezek elvannak itt veszve. Aki dolgozni akar, az vállalhat munkát, amilyet szeret végezni. A különleges időjárás miatt a vállalat, akinek dolgozom csináltatott a részemre egy bundát 3000 forintért és egy pár meleg keztyüt is vett. Nekem semmihez sem kell nyúlnom, csak a gépkocsit kell vezetnem. Ha lehet Munkástárs Írjon és küldjön irodalmat, azt gondolom, hogy nemsokára felszabadul a posta járat is. Már telefon könyvből kerestem Lefkovitsokat, de a maga rokonára még nem találtam. Floridai ismerőseimmel levelezésben vagyok. Mindnyájukat szívélyesen üdvözli Bujáky tant felfegyverezzék és ott amerikai hadibázisokat építsenek. Ezt Dulles akkor tojta, amikor szervező körúton volt az egész világon, mint az amerikai nagykövetségek főnöke. A második ilyen nagy krokodil tojást Nixon alelnök ur tojta, a nem régen tett világkörüli utján. Amikor Nehruval nem tudott megegyezni, egyszerűen kijelentette, hogy Nehru nem képviseli az ázsiai népeket. A többi ilyen gyűlölet tojást tojó kakasok közzé lehet sorolni, General MacArthurt, Szenátor, Knowlandot, Jennert, McCarthy!, Chiang Kai-sheket és sok más kisebb-nagyobb kakasokat, akik kirándulásaik alkalmával ilyen gyűlöletre költhető tojásokat raknak minden országban. Mr. Dulles kedves barátja, volt ügyvéd társa Dean, is több ilyen tojást tojt, a koreai béketárgyalások alkalmával, ahol az indiaiak ott voltak, segítettek kikölteni Dean ur tojásait. De Mr. Whitney, meg a többiek is az oroszokat okolják, hogy ilyen gyűlölet tojásokat költenek, dQ nem mernék megírni, mert azt éppen az amerikai diplomaták szórják szét mindenfelé. NEM ÍZLIK A CIGARETTA NEW YORK — A New York State Tax Department jelentése szerint az utóbbi hónapban a cigaretta fogyasztás 3 százalékkal esett, amit annak a kontroverziának tudnak be, hogy egyes orvosok állítása szerint a cigaretta elősegíti a tüdőrákot. Ezen jelentés nagy riadalmat okozott a cigaretta gyárosok körében, akik más orvosokkal próbálják ellensúlyozni az említett jelentést és végre most állítólag “tudományos kutatást” folytatnak arra, hogy van-e valami ' igaz a szóbanforgó jelentésben.
