Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-03-20 / 1824. szám
1954. március 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal Kaliforniai csendélet MEGISMÉTLŐDTEK STEINBECK HIRES REGÉNYÉNEK JELENETEI. — A VÁNDOR MUNKÁSOK KIZSÁKMÁNYOLÁSÁNAK MA SINCS HATÁRA. — MEXICOI MUNKÁSOK SZOMORÚ KÁLVÁRIÁJA. Irta: BETTSY ASKER Két évtizeddel ezelőtt az amerikai közvéleményt mélyen megrázta John Steinbeck, kiváló amerikai iró “The Grapes of Wrath” cimü, Pulitzer dijat nyert regénye, amelyet filmdrámában is évekig mutogattak az amerikai filmszínházakban. Ebben a munkában Steinbeck igazán mély drámai erővel mutatja be azon kis csoport munkás szenvedéseit, akiket a homokzivatar üz ki oklahomai otthonukból és Californiába jönnek * — abban a reményben, hogy ott munkát és jobb megélhetést találnak. INDIO, CAL. — Ma már alig maradt valami jele annak a drámának, amely 48 órával előbb játszódott le a 99-es Highway mentén, közel a Monroe utcához, ahol a vízmosás egy kis lapos területet alkot. Mindössze két nagyon öreg és rossz automobil meg egy hasonlóan elnyűtt trailer-kocsit talál ott a látogató. Pár nappal előbb azonban 35 család táborozott itt néhány rossz kocsiban és trailerben. Harmincöt család nagyszámú gyermekekkel anélkül, hogy vizük lett volna, még kevésbé toilet vagy más mellékhelyiségek. Vizük csak annyi volt, amit vödrökben hordtak ide, hogy valamit főzzenek maguknak. Legalább is ezt jelentette Madge Holderman megyei ápolónő, akit a tábor felülvizsgálására kirendeltek. Riverside megye egészségügyi department je ugyanis feljelentést kapott, hogy az említett telepen a nagy nyomorba jutott mexikói munkások között sok gyermek is van. Ezek persze nem járnak iskolába, akik nem kapnak elegendő táplálékot és igy valamit kellene tenni érdekükben. A vizsgálatot vezető Norman Cartier azt az információt kapmi mondanivalóm. Washingtoni utunkról hazatérve elmondottam a dolgot és a lapbizottság tudomásul vette annál is inkább, mert a Kariin véleménye szerint is oly “jó benyomást keltettünk Washingtonban”, hogy valószínűleg nem veszik el tőlünk a kedvezményt. Pár hét múltán azonban felhívtak a New York American (Hearst) újság szerkesztőségéből és kérdezték, hogy van-e valami mondanivalóm ahoz, hogy elvették tőlünk a postai kedvezményes szálliátst? A kereskedelmi sajtót tudósították, de mi csak harmadnapra kaptuk meg az ellenünk szóló végzést. A következő lapbizottsági gyűlésen aztán alaposan kikaptam. Nem azért, mert azt a cikket Írtam, hanem a száz dollárért, amit “kidobtam”. Néhány elvtársnak az annyira nagyon, de nagyon fájt, hogy áskálódni kezdtek ellenem, mire otthagytam az Előrét. így hárult vissza fejemre a római pápa békeajánlata. Soha azóta a római pápával azonos utón nem jártam, ami a Vaticánból ered, arra mindig kétkedve tekintek. (Folytatjuk) ta, hogy ezen mexkoi munkások, mióta megérkeztek, csak igen keveset dolgoztak, igy kifogytak minden pénzből, noha biztatják őket, hogy várjanak, majd csak kapnak munkát, mert itt lesz az ideje a grapefruit szedésnek és egyéb farmunkának is. BÖRTÖNT ÍGÉRTEK NEKIK És a szegény munkás csoport várt is, de közben elfogyott az utolsó cenjük is, nem maradt nekik se élelemre, se annyi, hogy gazolint vehettek volna automobiljaikba a tovább menéshez. Miután Riverside megye értesült a megrekedt munkások nehéz helyzetéről, segítés helyett ráparancsolt a 27 férfira, hogy 48 órán belül takarodjanak ki a megye területéről, máskülönben mindannyiukat a börtönbe teszik. Sőt mi több, már ki is állították az elfogatási parancsot mind a 27 férfi részére. Szegény mexikói munkások nem tudták, hogy mitévők legyenek. Gyalog nem indulhattak a világnak a sok gyerekkel, pénzük pedig nem volt már gazolinra sem. Folyamodtak tehát a megyei Welfare irodához segítségért. John McLaughlin, a Welfare iroda képviselője jóakarattal tudatta velük, hogy a megye IDEGENEKET NEM SEGÍTHET. A kétségbeesett embereknek ekkor azt a tanácsot adták, hogy kérjenek segítséget a Salvation Armytól. Ennek az intézménynek az indioi képviselője, Ralph W. Crow szintén nagyon jóakaratulag kezelte a kérelmet, de mint mondotta, nem áll rendelkezésére semmi pénz az ily célokra. Végre is valaki kitalálta, hogy a megyei welfare department úgynevezett “emergency” esetekben jogosult rendkívüli kiadásokra. Telefonáltak tehát Riversidera, a megye székhelyére, ahonnan felhatalmazást kaptak arra, hogy egy kevés fűszert vásároltak az éhező munkások és gyermekeik szamára, majd összerakták őket öt kocsiba, amelyeket megtöltöttek gazolinnal, aztán útnak indították a karavánt, hogy minél hamarább túl legyenek a megye határain. (Ilyen sors vár azon mexikói vándor munkásokra, akiket az amerikai ügynökök nagy keresettel csalogatnak a délnyugati államok nehéz földművelő munkáinak elvégzésére. — Szerk.) (Riverside Enterprise) AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYÍL ATKOZ AT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között s'-rumi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói kozott s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell lolynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. (Jgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában. igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért" ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERKEL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein heWI. Munkanélküliség Nyugat Németföldön (Vi.) Talán éppen a németeknek van az a nemzeti különlegességük, hogy rémségesen rettegnek a munkanélküliségtől, vagyis jobban, mint más nemzetbeliek. így magyarázták meg azt a máskép érthetetlen tényt, hogy 1933-ban olyan könnyen átadták a hatalmat egy olyan félbolond kalandornak, mint Hitler volt. Akkor a 172 millió lakosból, több mint három millió volt munkanélkül, akiknek Hitler munkát Ígért és adott a fegyvergyárakban , később pedig a katonaságnál. Mostan a 48 milliós nyugati zónában, egy nürenbergi jelentés szerint 2,042,107 munkanélkülit jelentette a kormány. Január hónapban 50,000-rel szaporodott. Ez a hozzávető számítás szerint a bérmunkásoknak 20 százalékát teszi ki, vagyis, ha itten is annyi lenne, valami 14 millió volna a munkanélküliek száma. Olaszországban a 46 millió lakos közül, több mint három millió munkanélküli van, pedig egyik országban sem számítják munkanélkülieknek azon mezőgazdasági munkásokat, melyeknek nagy tömegei vannak, de télen nem dolgoznak, csak a nyári hónapokban. Hogy milyen, megtévesztően állítják össze a munkanélkülieknek a létszámát, legjobban bizonyítja az amerikai módszer. Amig a kormány csak három milliót ismer be, a szakszervezetek négy milliót mondanak. De a detroiti Free Pressben megmagyarázzák, hogy aki egy vagy órát dolgozik hetenként az már nem munkanélküli. Vagy aki csak két hétre van letéve és van remény arra, hogy visszahívják 30 napon belül, nem munkanélküli, még akkor sem, ha ezt minden hónapban megismétlik. Vagy aki a családi vállalkozásban, farmon, üzletben dolgozik, még nem is kap fizetést és nem számit munkanélkülinek. De itt Detroitban készülnek arra, hogy a “Wtelfare” intézményeket a régi méreteiben kiterjesszék. Most uj egyéneket képeznek ki az adminisztrációra, mert a város segélyezni akarja azokat a munkásokat, akiknek a munkanélküli segélye már lejárt és nincsen munkája. Amig a hatóságok cselekednek, a népnek még beszélni sem szabad ezen borzalmas munkanélküliségről. HAZUGSÁG FELDERÍTŐ GÉP WASHINGTON — A hazugság felderítő gépet (lie-detector) mind nagyobb mértékben alkalmazzák úgy a kormányhivatalokban, mint bűnügyi tárgyalásoknál is. Ez a gép, — írja az egyik szakértő, — olyan, mint a sok csápu oktopusz. Mint az oktopusznál, itt is számos tapogató csáp fonja körül az áldozatot. Itt természetesen villanydrótokból állnak a csápok és a szivócsészéket kis fémlapok helyettesítik. Az egyik ilyen csáp a homlokra szorítja a fémlapot, ahol a lüktetést figyeli; a másik a test egyes részein az izzadást veszi számításba; ismét másik hálózat a tenyérben végződik, hogy a kéz rezgését vegye figyelembe, mások a pulzust, a lélegzet sebességét, stb. mérik, amelyek változataiból következtetnek arra, hogy az illető hazudik-e vagy sem. FIGYELEM! CLEVELAND ÉS KÖRNYÉKE Bérmunkás olvasók MÁRCIUS 28-ÁN, vasárnap d. u. 2:30 kezdettel a Cleveland West sidei Munkás Dalárda emeleti helyiségében, 4309 Lorain Ave. TÁRSAS DÉLUTÁNT tartanak. Hozzájárulás 75c melyért sonka szendvics, kávé és sütemény lesz felszolgálva. Ne feledje el ezt a dátumot családja és ismerőseit is hozza el.
