Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-01-09 / 1814. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954.-január 9. HUSZADIK SZÁZAD — FÉL ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF n. NÉGY IPARI FORRADALOM A XX. század első éveit a nyugalom — trankvilitás — korának mondják, ami csak annyiban igaz, hogy nagyobb háború már nem volt az 1870-es poroszfrancia összecsapás óta. Kisebb háborúk persze csaknem mindig voltak, de azokat világtörténelmi szempontból csak aféle helyi zavargásoknak vették. A századforduló idejére esik az imperializmus kifejlődése. Az előző, vagyis a XIX. század folyamán Európa vezető országaiban az iparok két Ízben is nagy változáson mentek át, amelyeket a történelemben “ipari forradalmak’’ néven emlitenek. Nem munkások forradalmáról van szó, hanem csak arról, hogy a kézi szerszámok helyét mind nagyobb mértékben foglalták el a gépek, — vagyis a kisipar átalakult nagyiparrá. Az első ily ipari forradalomnál a szövőipar haladt az élen azért a tőkés rendszer kezdeti korszakát “textil kapitalizmusnak” is nevezik. A textil kapitalizmust Anglia uralta, nagy hajóraja lévén, szállíthatta a textil árukat még más kontinensekre is, ahonnan visszatérőben a nyersanyagokkal rakodva tértek haza. Sietett is Anglia lefoglalni, vagy fiatalma alá keríteni annyi nagy: kikötőt, amennyihez csak hozzáférhetett. “Great Britain rules the Seven Seas!” volt a jelszó. ACÉL-K APIT ALIZMU S A XIX. század vége felé az iparok megint nagy változáson mentek át, mert Anglián kívül már más országok is elérték az iparosodás azon fokát, hogy termelvényeiknek azon részét, amit a bérmunkások képtelenek voltak visszavásárolni kereseteikkel, külföldön igyekeztek értékesíteni. Ezért a gyarmatokért folyó verseny erősebb lett. Közben az iparokban egyre több gépet alkalmaznak; az acélnak egyre nagyobb szerepe jut minden iparban oly annyira, hogy a századforduló termelő rendszerét már “acél kapitalizmusnak” mondották. ‘ Az acél kapitalizmus legtipikusabb kifejezője a vasút lett. Vasutat építenek tehát mindenfelé, a vasút jelenti a civilizációt, de egyben a kizsákmányolást is. Amig a hajók az elmaradott országoknak csak a partvidékét vonták be a “müveit” világ körébe, a vasutak mélyen behatoltak a “művelésre” kiszemelt területek szivébe is. A piacokért folytatott nagy versenyben a hajóraj mellett most már a vasutak lesznek nagyon fontos tényezőkké. A századfordulón Belgium megépíti a Hankow-Canton vasutat; a cári Oroszország Manchurián át húz vasútvonalat; Németország a Bagdad vonallal lép a versenybe, ezt követi az oroszok Keleti (Port Athur) vonala. A vasútvonalakra koncessziókat kapnak, amelyek révén gazdasági és később politikai hatalmat szereznek maguknak a gyarmati területek felett. IPARI FORRADALMAK Egy régi enciklopédiában a XIX. századra vonatkozólag ezt a mérlegelést olvastam: “A XX. század első felét az iparok fejlődése mellett a városi nyomortanyák jellemzik; a munkások nagyon hosszú órákat dolgoznak, a gyermekmunka általános volt, a nőmunkásokat még jobban kizsákmányolták, mint a férfiakat. A vezető államokban kifejlődött a vagyontalan proletáriátus s ugyanakkor a tőkések gazdag osztálya is. A század második felében azonban már megkezdték a munkásvédelmi törtvények hozását, amelyek letompitották a gyári rendszer túlzó embertelenségeit”. “A második ipari forradalom az acélgyártás uj módszerével, az 1856-ban kitalált “Bessemer proceszussal” veszi kezdetét. Ezzel kezdődik az igazi “acél korszak”, mert ez tette lehetővé a vasutak, a nagy hadihajók, vashidak, nagy csatornák, gyárak és épületek építését. A tudományos felfedezéseket egyre nagyobb mértékben kezdik alkalmazni az iparokban is. Az egyre fejlődő iparok emelték a tőkések vagyonát, amit részben a külföldön helyeztek el. Ezért a gyarmatokért, a piacokért verseny indult meg a vezető államok között”. A XIX. század eme nagyszerű jellemzését hasznosan felhasználhatjuk a csak most múlt 53 év eseményeinek mérlegelésénél is, mert egész bátran kimondhatjuk, hogy századunk fordulója létrehozta a HARMADIK IPARI FORRADALMAT amely sokkal nagyobb méretű változást okozott, mint az előző kettő együttvéve. Ennek a harmadik ipari forradalomnak központjában a gáz-robbanó gépeket találjuk s miután az ily fűtőanyagokat olajból készítik, ezt az időszakot az OLAJ-KORSZAKNAK nevezik. És ha már itt vagyunk, akkor megjegyezhetjük azt is, hogy éppen most kezdjük meg a NEGYEDIK ipari forradalmat, amelynek központjában az ATOMENERGIA áll és máris halljuk az ATOMKORSZAK említését. Semmi kétség, hogy 25- 30 év múltán az atomenergia éppen olyan nagy vagy még nagyobb változást fog okozni az emberiség életében, mint amilyet az olaj hajtotta gépek (automobil, repülőgép, stb.) okoztak az utóbbi 30-40 év alatt. Ez persze csak jóslás s ha nagyan valószínűnek látszik is, kiesik cikkünk keretéből. Térjünk tehát vissza a XX. század hajnalára, amikor a tőkések között igen nagy verseny folyt a még kiaknázatlan területek uralmáért. De bármilyen élénk is volt a versengés a piacokért, mégis úgy vették azokért nem lesz igazán nagy háború. A gazdaságilag elmaradt országok népeit (és ide számították Kínát is) könnyű leverni. És amely területre pedig többen is vágytak, azon megosztozkodtak. Nagyon jól emlékszem az ilyen kijelentésekre : — Nagy» háborút?! Ugyan kérem, a mai MODERN fegyverekkel? Hiszen ez öngyilkosságot jelentene mindkét fél részére! Igen, igy beszéltek már akkor is, amikor még csak próbálgatták a gépfegyvereket és a Manlicher puskát a világ egyik legjobb fegyverének képzelték. ANGOL-BOER HÁBORÚ Ezért senki sem tartott attól, hogy az angol-boer háborúból nagy vüágháboru lesz, noha a világ népének rokonszenve kisérte a boerok harcát. Mint ismeretes, Délafrikában két köztársaság alakult, Transval és Orange, — részben holland, részben pedig angol bevándorlókból, akik fölött Anglia gyarmati fönhatóságot követelt, mire a két ország népe, — a boerok —. fegyverrel álltak ellen. Hej, de szidtuk is akkor a jogtipró, kapzsi Angliát s fájt a szivünk, valahányszor a szegény boer hősök vereségéről jött a hir. Talán el is vertük volna azt az angolt, aki véletlenül a kezünkbe kerül, persze abban az időben még nem*jártak angolok magyar vidéki városokban, hiszen olyan csodát okoztak volnál, mint csak egy Mars lakó okozna. Azóta persze sok minden történt, többek között az is, hogy az angolokkal összejátszó boerok alaposan meggazdagodtak a benszülött színes népek és a bevitt malayai munkások kizsákmányolásából és ma a világ legkegyetlenebb, a fajgyűlöletben vezető szerepet vivő kizsákmányolókká lettek. Talán egyetlen nép sem nyomja el oly barbár kegyetlenséggel a leigázott benszülött népeket, mint a boerok. Hogy ezt az embertelen kizsákmányolást igazolják, magukévá tették a fehér faj felsőbbrendűségének az elvét (Ezt látjuk az itteni déli államokban is), azt hangoztatva, hogy a benszülött csak az alan(Vi.) Hát akár hisszük akár nem, de az amerikai kormány látható vezérei arról akarják az egész világot, de leginkább az oroszokat meggyőzni, hogy nekik békés szándékaik vannak. Erre az oroszok a régi magyar közmondás szerint rámondják, hogy “hiszi a pici”, de hát azt még McCarthy sem tudja nekik eltiltani, hogy ne kételkedjenek, az amerikai békés hadibázisok százainak felállításán. A “US News and World Report” heti folyóiratban leközölték ezen békés hadibázisok és azon országok névsorát, melyekben azok felvannak állítva és ahol amerikai katonák állomásoznak. Ezek a következők: Anglia, Belgium, Hollandia, Francia, Olasz, Spanyol, Németország, Ausztria, Trieszt, Jugoszlávia, Portugália, Norvégia, Iceland, Greenland, Görögország, Törökország, Egyiptom, Izrael, Azori szigetek, Denmark, Morroco, Tunisia, South Arábia, Irán, Pakisztán, Indonézia, Indo-China, Liberia, Korea, Trinidad, Phillipine szigetek, Cuba, tasabb munkára való és £zért elkülönítik a fehér fajt a színesektől. Ezt az elkülönítést a jelenlegi Maian kormány oly tulságba viszi, hogy már az Egyesült Nemzeteknél is panaszt emeltek ellene. TÖRTÉNELMI PÉLDÁK Ezért én most, — habár elkésve is, ezennel ünnepélyesen visszavonom a boerokra pazarolt szimpátiámat. Igaz, meg kellett volna tennem már akkor, midőn az angol-boer háború részletes történetét olvastam (vagy 20 évvel ezelőtt), amikor rájöttem, hogy a mi, kényelemhez szokott boer “barátaink” dehogyis voltak hősök! A részletes adatokból megtudjuk például, hogy a boer gazda két-három benszülött cselédjétől kisérve, nagy társzekerekre felkötött ágyakkal indult a harcba s nagyon elcsodálkoztak, amikor az angolok rajtuk ütöttek, nem várták meg, amig szépen felsorakoznak a csatára. , Persze elismerem, hogy a boerok most más fütyülnek az én szimpátiámra, de én mégis jobban érzem magam, hogy ezt a dolgot igy helyreütöttem, meg aztán alkalmam volt rámutatni erre az esetre, aminőhöz nagyon sok hasonlót találunk a történelemben, amikor egy-egy elnyomott néptömeg, vagy osztály, ha felülkerekedik, még kegyetlenebb elnyomóvá lesz, mint az ő elnyomói voltak. Láttuk ugyanezt a dolgot egy nemzet keretein belül is, amikor a hatalomra került osztály még az előzőnél is kegyetlenebbül elnyomja a többi osztályokat. Ezt tették a keresztények is, mihelyt a római birodalomban kezükbe kerítették a hatalmat. De nem maradtak el a luteránusok és a kálvinisták sem, mihelyt valamely területen felülkerekedtek; mindenütt éppen olyan, vagy még nagyobb eréllyel üldözték a más vallásuakat, mint őket üldözték előbb. A boerok történetével erre az igen fontos történelmi jelenségre akartam rámutatni. (Folytatjuk) Ausztrália, New Zealand, Japán, Honduras, Venezuela, Brazília, Bolivia, Paraguay, Porto Rico. Azt hisszük, hogy ebből ki is maradt egy pár, mert azt állították, hogy 63 országban vannak amerikai katonák őrségen. Canadát meg mi hagytuk ki, mivel az már úgy néz ki mint amerikai gyarmat, vagy Alaskának volna a szerves része. Valamint a többi amerikai tulajdonban levő, vagy megszállt angol, japán szigeteket, mint Bermuda, Saipan, Guam, Alutians szigetek, stb. Hát erre nagyon büszkék az amerikai urak, hogy ennyi helyen vannak amerikai katonák és hadi bázisok. Az oroszok azt nem tudják megérteni, hogy békés célokra miért kell 63 országban amerikai katonákat tartani ? Miért kell Kínát, Oroszországot és a szocialista útra tért országokat állandóan figyelmeztetni ezekre a hadi bázisokra és arra, hogy azokról “ atombombázni fogják őket, ha nem jól viselkednek”. A kormány békés szándékai
