Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-01-09 / 1814. szám

1954. január 9. BÉRMUNKÁS 3 oldal Hajósok a tudományért Emberek, korok, kultúrák az Írott szónál ékesebb emlékeit őrzi a Duna hallgató mélye. Már a legrégibb kőkor embere tele­peket alkotott a folyómenti lösz parton. Pattintással készült kő­eszközeit azóta éppúgy eltemet­te a viz hordalék homokja, mint a kezdetleges szerszámokkal el­ejtett mammut és őstulok csont­jait. Birodalmak virágzásának és bukásának néma tanúja, a Duna tárta fel gazdag mélyé­nek beszédes anyagát a Folyam­szabályozó és kavicskotró Válla­lat termében rendezett kiállítá­son. A Dunán végzett kotrási mun­kák során a kaviccsal együtt felbukkant régiségeket mintegy hét év óta kezdték gyűjteni a vállalat dolgozói. A hajósok, kormányosok, vitorlások és kot­rómesterek önzetlen munkájá­nak eredményeként gyűlt az anyag, nőtt a gyűjtemény. A kotróhajók télen-nyáron dolgoznak. Egész éven át gyűlt az anyag. Az Országos Történe­ti Muzeum kiváló resturátorai évezredes kavics és homok rá­­rakodástól mentesítették a tár­gyakat. Szebbnél-szebb, értéke­­sebbnél-értékesebb és olykor a világon egyedülálló leletek ke­rültek ilyenmódon napvilágra. A hajósok és a tudományos dolgo­zók összmunkájának eredmé­nyeként nyílt meg a vállalat kultúrtermében szerény, de mon­danivalójában és példamutatá­sában annál jelentősebb kiállí­tás. A Duna parthossza az emberi történet kezdetétől fogva szün­telen települések színhelye. A ki­állítás első része az őskor lele­teit mutatja be. A kőkorszak emberének csiszolt kőeszközei, a háromezer éves bronzkori edé­nyek a dunamenti települések ta­núi. A bronz nagyarányú fel­­használása majd a vas megjele­nése kifejlesztette a kézmü mes­terségeket és a cserekereskedel­met. A kiállítás egy kora-vaskori bronz sisakjára méltán büszkék a vállalat hajósai; alig pár da­rab volt eddig ismeretes. A bronzkor végén, a vaskor elején indult meg az első na­gyobb ismertebb néphullámzás a Duna medencéjében. A hont ke­reső vándomépek a Duna körül csoportosítják államaikat. Illyr és Thrák települések kul­­turnyomai kerültek ki a Duná­ból. Kelta hóditó harcok emlé­két őrzi a fa védőtokjával fel­színre került lándzsalelet. A vas oxidja által évszázadokon át konzerválódott fatok finom raj­zolatával az egész világon egye­dülálló lelet. A kelták használ­ták először a Duna-medencéjé­­ben pénz csereeszközül. A szom­szédos törzsek szívesen vettek áruikért cserébe félig kész^ vas- ; darabokat is, amelyekből később : csákányokat, lándzsákat készi- ; tettek a mesteremberek. Ki tud­ja honnan kerültek a Duna fe- i nekére a kiállításon bemutatott - félig kész vasszerszámok. ! A második tárló a római kor 1 emlékeit mutatja be. Időszámi- 1 tásunk kezdeti korában Augus- i tus császár csapatai meghódítót- < ták a mai Dunántúl és Pannónia néven a birodalomhoz csatolták. A Duna határvonaláig kiterjesz­tett provinciát elsősorban Itália megvédése végett kellett kato­­tailag biztosítani. Az V. században a Duna vi­déke a hunok kezébe került At­tila után ismét más lovasnépek telepedtek le a Duna medencé­ben. A VTI. században az avar­uralom idején jelennek meer a tartománv területén segítő tör­zsek p-vanánt a szlávok, kik itt lassanként meghonosodtak. A IX. század vége felé a magya­rok is átkelnek a Dunán és por­tyázásuk honfoglalássá válik. Magvar vonatkozású anyagot mutat be a kiállítás harmadik része. A középkor feudális urai­nak harcairól számos emlék ke­rült ki a Dunából. Ezek közül ki­emelkedik az a XII. századbeli vas kard, amelynek markolat­gombját és keresztvasát ezüst­fonállal díszítette az egykori fegyverkovács. Ilyen darab az Országos Történeti Muzeum, a világ legjobb fegyvergyüjtemé­­nvei közé számitó raktáraiban sincs. A folyók partján húzódó kö­­zépáori jobbágytelepek emlék­­anygából egy finomüvü kőmo­zsár. vas szigony és egyéb ház­tartási eszközök származnak. Páratlan a maga nemében az a XVm. századbeli színes ha­bán cseréppipa, amelyet ugyan­csak a ktoróhajó kanala emelt ki az ismeretlenségből. A Duna stratégiai fontossága igen jelen­tős szerepet vitt. Ezt bizonyít­ja az is, hogy a Dunából előke­rült leletek 80 százaléka fegy­veranyag. Jelentős segítséget nyújtanak a vállalat dolgozói a haditörténészetnek a Dunából előkerült . fegyveranyag- doku­mentumokkal. A vállalat hajói most is jár­ják a hazai vizeket. Vájják a medence homokját. A vállalat dolgozói büszkén gondolnak arra, hogy minden előkerült darabbal a magyar kul­túrán keresztül az egyetemes tu­dományt gazdagítják. Bízunk abban, hogy kezdeményezésük követőkre talál és azok a válla­latok, amelynek földmunkája során alkalma nyílik kultúrtör­téneti emlékek megmentésére, példát vesznek a vállalat mun­kájáról. Magyar Értesítő AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVIN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között sommi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály ált E két osztály között küzdelemnek keli tolyma mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú. állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekelt megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra Is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szét. bezetét építjük a régi társadalom keretein beüli Tőkések siratják a munkásokat BIZTOS AKART LENNI San Juan, Puerto Rico — A 85 éves Mrs. Luisa R. Ascencio nemcsak kifizette előre a teme­tésének költségeit, hanem még a sirkövet s megvette és ezt a pár sort Íratta rá: “Ezt a sirt és sirkövet a saját keresetemből fizettem ki. Sokat éheztem, mig a pénzt összespóroltam, de ha nem teszem, hát halálom után még ennyivel sem bírtam volna.” — Ugylátszik ez a szegény asz­­szony annyira vágyott egy kis birtok után, hogy életében kop­lalt, hogy halála után tulajdo­nosa legyen egy sírhelynek meg a sírkőnek. (Vi.) Ezt a lehetetlennek hangzó fejeimet nem fogják azok megérteni, akik azt hiszik, hogy az amerikai nagytőkések, amerikai munkásokat siratnak. Nem! Nekik éppen a szocialista rendszerben dolgozó munkások­ért fáj a szivük. Most egyre­­másra hoznak újságcikkeket, egész sorozatokat, melyekben azt akarják elhitetni, hogy azok az orosz, magyar, lengyel, és más szocialista rendszerre tért tért országok munkásai mennyi­re éheznek, nélkülöznek. Persze, mint Bodóné nem ar­ról beszélnek, hogy az olasz, francia, japán és más népek mennyire nélkülöznek a tőkés rendszerben, nem szólva a vérig kizsákmányolt gyarmatok népe­iről. Majdnem minden lap közli William L. Ryan folytatólagos cikkét, melyben az oroszországi árakról, viszonyokról ir. Az első megtévesztés ezekben a jelentésekben az, hogy amig Ryan azt Írja, hogy a legalacso­nyabb havi munkabér 700 rubel, a tény az, hogy 900 rubel. Ám­bár Ryan is elismeri, hogy az árokásó napszámos 1,200 rubelt is keres havonta. 1952 nyarán amerikai békede­legátusból 19-en elmentek Orosz­országba és azok beható tanul­mányozás után megírták, hogy egy három fogásos ebédért az orosz munkás 3 rubelt fizet, már 5 rubelért nagyon kitűnő ebédet ehetnek. A három ruhe­los étkezésben is van hús, főze­lék, leves, már mint a magya­roknál is szokásos. Valamint megírták, hogy két vagy három szobás (konyha ott bem számit szobának) lakást 120 rubelig kaphat. De semmi esetben sem több mint, havi ke­resetük 5 százaléka. Példa: Uditzky család — az apa keres havi 1.500 rubelt, mint kikötő munkás, a felesége mint helyettesitő tanítónő, keres 675 rubelt. Fizetnek kétszobás la­kásért 36 rubel házbért. Már Va­sil jav, aki vasúton gépész, ke­res 4.000 rubelt havonta és leá­nyi, mint tanítónő 1.000 rubelt, egy fia aki egyetemre jár, kap havonta 280 rubelt, mivel a csa­láddal lakik. Tehát az összes ha­vi bevétel 5.280 rubel, ebből a három szobás lakásért fizetnek 120 rubelt. Még meg kell jegyez­ni, hogy minden házbérben ben­ne van a villany, gáz és a fűtés, amint az apartment házaknál itt is úgy van. A jövedelmi adót még eddig Ryan sem merte megemlíteni, de abból vette azt a 700 ruhelos jövedelmet, mert a törvény sze­rint, aki 700 rubelnél keveseb­bet keres, annak nem kell fizetni jövedelmi adót. Az évi 12.000 rubeles bevétel után fizetnek 8.2 százalék adót, azon felüli jöve­delmekre, minden ezer rubel után 13 százalékot. Valamint azt is meg kell je­gyezni, hogy az orosz, magyar, román, kínai munkásnak nem kell egyetlen centet sem fizetni orvosi, fogászati, szemorvosi vizsgálatért, vagy kezelésért, orvosságért, korházi kezelésért. A nyugdij viszonyokat is ösz­­sze kell hasonlítani, mert egész biztos vagyok, hogy Mr. Ryan meg semmiféle iró, akik a szoci­alista országok munkásait sirat­ják, nem fogják megírni. Minden szocialista útra tért országban a nőket 55 évnél, a férfiakat 60 évnél küldik nyug­díjba. Az átlagos fizetésének kétharmadát kapja, amellett nem kell fizetni házbért. A szer­vezet (union) által fentartott nyarolók, üdülők sokszor ingye­nesen, de legtöbb esetben na­gyon kevés összegért teljes ellá­tást adnak. Persze a penzió­soknak adót nem kell fizetni, ha magántulajdonban levő lakás­ban lakik. De ha az illető dolgozni akar, akkor azt is megengedik neki, mert nagy szükség van minden­féle munkásokra és akkor meg­kapja a teljes penziót és a ren­des fizetését is. Hát egész biztosak lehetünk, hogy erről nem fognak írni a szocialista országok munkásait sirató szajkók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom