Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-03-06 / 1822. szám

1954. március 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal A-bomba izgalom Los Angelesben LOS ANGELES RENDŐRSÉGE ATOMBOMBÁRA AKADT. — NAGY PUBLICITÁS KÖZEPETTE NYITOTTÁK FEL A BOM­BÁT. — A TOILET PAPÍR NEM ROBBANT FEL. LOS ANGELES —Los Angeles város rendőrségét lázas iz­gatottság fogta el arra a hírre, hogy a Main és Pedro Street kö­zötti kis sikátorban atombombát találtak. De hogyisne lettek vol­na izgatottak, mikor eddig még egyetlen más város rendőrsége sem dicsekedhetett azzal, hogy atombomba merényletet akadá­lyozott meg. Erről a nagyszerű teljesítményről a város (s talán az egész ország) egyik legkon­zervatívabb újságja, a Los An­­leges Times, ezt a beszámolót adta. Ilyen nagy atombomba rémü­let eddig még soha nem fogta el városunkat, mint most. De hogyisne, hiszen nyilvánvaló volt, hogy abban az ócska kézi­táskában, amit az egyik szeme­tes ember talált a Main és Ped­ro utcák közötti sikátorban, nem lehet más, mint atombom­ba, miután egész tisztán lehe­tett hallani belőle a ketyegést. A szemetes kinyitotta a pré­selt papírból készült kézitás­kát s uramfia, mit látott?! Egy darab vascsövet meg egy ketye­gő vekkerórát. Semmi kétség, ez csak bomba lehet! — gondol­ta és már rohant is a legközeleb­bi rendőrhöz. Ezzel aztán meg­indult a bomba-láz. Charles Gaybard rendőrtiszt is azon a véleményen volt, hogy a táskában veszedelmes bombát rejtett el valaki. Felhívta tehát az Army bomba-szakértő osztá­lyát Ft. MacArthuron. Parker rendőrfőnök rendeletére a ren­dőrök és a detektívek hada a rendőrség lövész telepére vitte a bombát, ahová meghívták az új­ságírókat is. Ekkor már min­denki egész biztosan tudta, hogy nagyon veszedelmes atombom­­bombára akadtak. A LÁZAS PILLANAT Igaz, némi csalódást okozott, midőn a Geiger műszer negativ eredményt mutatott. Mindegy, — mondotta Thad Brown, a ren­dőrség bombaosztagának a fő­nöke, — azért még lehet ez egy I “booby-trap” is, ami csak ak­kor robban fel, amikor hozzá­nyúlnak. Letették tehát a vesze­delmes készüléket a földre, az órához kötöttek egy 50 láb hosz­­szu kötelet, aminek a másik vé­gét egy fához erősítették. A má­sik oldalról megint kihúztak egy hosszú kötelet, majd mindenki félrehuzódott több száz lábnyi távolságra. Közel 100 rendőr­­rekruta gyakorlatozott a közel­ben, azokat is elvezényelték jó távolságra. Mikor aztán már mindenki elbújt, a füleiket be­fogták, szemeiket eltakarták, Ray Pinker, a bűnügyi labora­tórium főnöke meghúzta a kö­telet. Ez volt a legizgalmasabb pillanat, de elmúlt ez is anélkül, hogy bármi is történt volna. Erre aztán a rendőrök meg újságírók elég bátorságot vet­tek az atombomba megvizsgálá­sára. Az ócska, bizonyára kido­bott kézitáskában az ugyancsak ócska (újkorában $1.95) ébresz­tő órán kívül egy darab vascsö­vet találtak, amelyben óh, óh, óh, csak toiletpapir és egyéb szemét holmit találtak. “Nos, itt valaki alaposan ki­babrált velünk”, — mondotta Parker rendőrfőnök, aki szemé­lyesen vezette az atombomba hadjáratot. De ha másra nem is, mégis jó volt egy kis publicitásra, no meg egy kis háborús uszításra, mert nyilvánvaló, hogy csak az oro­szok akarják behozni az atom­bombát ilyen kézitáskákban, jó lesz tehát ébren lenni és főleg jó lesz, ha minél több rendőrt tar­tunk és minél nagyobb fizetése­ket adunk nekik. A munkanélküliek lopnak (Vi.) Ezt a jelentést tette a detroiti rendőrség. Ugyanis amig a kormány csak 160.000 munka­­nélkülit ismer el Detroitban, a rendőrség által gyűjtött és kia­dott jelentés szerint 221,000 a munkanélküli. Ezen hivatalos jelentés szerint, a rablások szá­ma 56 százalékkal emelkedett a múlt évihez hasonlítva. Azt tudhatjuk, hogy a ren­dőrség ilyen jelentésben nem tú­lozna, mert mentői több a rab­lás, annál nagyobb szégyen az a rendőrségnek és azt nem hirdet­ni, hanem takarni szokták. De minden nap telve vannak a la­pok ilyen rablásokkal, melyek között naponta egy-kettő nagy szenzációt is kelt, mert az elkö­vetője több gyermekes apa, aki azért rabol, hogy éhező gyerme­keinek élelmet vehessen. Az ilyen jelentéseket, már ha némelyiket el is hallgatják, de nem bírják mindet elhallgatni. Valamint a rendőrség azt is jól tudja, —-. ámbár nem igen hir­detik, — hogy a jobb munkavi­szonyok hire miatt, idecsőditett nép, sok fiatal kik semmi nélkül jönnek ide munkát keresni, éheznek, igy rabolnak, mert más ut nincs nekik. Ezeket, akik sok ezren vannak, nem is köny­velték el munkanélkülieknek it­ten, mert még nem is dolgoztak. Márpedig sok van, akik hóna­pokon keresztül itt vannak mun­ka és kenyér nélkül. Ugyanis minden városnak meg vannak a szabályai, mely szerint az ilyen jövevényeket nem látják el még városi segély­­lyel sem, hiába mennek azt kér­ni. Csak Washington születésnap­ján, február 22-én reggel, 31 be­törést jelentettek be a rendőr­ségen. Ezen évben 1,801 betö­rést jelentettek a tavalyi 1,150- nel szemben. Még ez csak a kezdet, mert minden nagy szájaskodás, biz-AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVEN YILATKOZATA A munkásosztály és a munkáltató osztály között S'*mini közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dcw gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell iolynia mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termeli) eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Egy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenre teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer- Wezetó* énitiiik a -óéi társedalom keretein heltll tositás dacára, minden gyárban fizetik le a munkásokat. Ebben az üzemben is, melyben dolgo­zom, egy hónapon belül 2.000 munkást fizettek le az 5,400 kö­zül. Mi tudjuk, hogy ezekre már nem lesz szükség ezen évben, mivel alkatrészeket mi 3-4 hó­napra előre gyártunk. Vagyis, amiket most csinálunk, csak majd junius vagy julius hóna­pokban rakják össze, ha szük­ség lesz rá. HIRDETÉSI TRÜKK NEW YORK — Végre most kiderült, hogy Igor Gouzenko, volt szovjet követségi hivatal­nok, aki a kémkedési porokét megindította s aki állítólag a szovjet tikos ügynökök elől el­rejtőzve él Kanada valamely kis városában, az utóbbi hetekben miért szerepelt az újságokban olyan sokat. A United Press riportere sze­rint Gouzenko megint irt egy könyvet a szovjet kémekről, ami a napokban kerül forgalomba és annak a publicitására kellett az újabb szereplése. Az újságí­rók szerint Gouzenko eddig már körülbelül 100,000 dollárt ka­pott a kanadai kormánytól, de miután nagyon kedveli a luxus autókat, amelyeket egymásután tör használhatatlan ronccsá, most már pénzzavarban él s igy megindította az újabb trükkjét egy kis pénz szerzésére. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Küldök húsz dollárt tartozá­som kiegyenlítésére, a fent ma­radó összeget fordítsák a lap ja­vára. A naptár most is kitűnő, tanulságos. John Hatos, Akron Küldök öt dollárt az előfize­tésem megújítására és a naptár­ért, amely mindég jobb és jobb lesz, John Éliás, So. Bend Küldöm előfizetésem megújí­tását és a naptár árát. A nap­tárt megkaptam, amely tanul­ságos cikkeivel nagy élvezetet nyújt nekem is. Különös elis­merés Geréb munkástársnak fá­radhatatlan, odaadó munkájá­ért. M. Földi, Detroit Küldök öt dollárt a Bérmun­kás előfizetésének megújításá­ra, a naptár árát és a fenmara­­dó összeget a lap támogatására. Úgy lapunkkal, mint a naptár­ral meg vagyok elégedve. Hálás köszönet az Írógárdának és mindazoknak, akik ezen nehéz munkát végzik és lehetővé te­szik, hogy olyan munkások mint én is, aki a magyar nyelven job­ban megérti az események fo­lyamatát, amit a Bérmunkás év­tizedek óta végez. Adam Saytos, Detroit Wien (Bécs) 1954 január Tisztelt Munkástársak! Szeretettel köszöntünk benne­teket és a “Bérmunkás” olva­sóit valamint előfizetőit, akik jóakaratából és áldozatkészsé­géből él a mozgalom és jelenhet meg az újság. A naptárt meg­kaptuk és mint kedves és régi barátot üdvözöltük. Tarka, sok­oldalú tartalma mindenkinek ér­dekes olvasmányt nyújt. Külön megemlítem a pár soros aprósá­gokat, melyek a nagy cikkek között állnak és statisztikát, történelmi adatokat, tudomá­nyos közleményeket tartalmaz­nak. Semmit sem von le érté­kükből, hogy rövidek és a hely­hez igazodnak. Ismétlem a köszönetét, a nap­tár az amerikai munkástársak ajándéka. Tófalvi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom