Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-02-27 / 1821. szám
1954. február 27. BÉRMUNKÁS 7 oldal A Harma dik Tábor — VÁLASZ A HARMADIK TÁBOR HÍVEINEK — Lapunk mulheti számában ismertettük, hogy az Industrial Workers of the World angolnyelvü hivatalos lapjában, az Industrial Worker-ban hetek óta vita folyik arra vonatkozólag, hogy a szervezet csatlakozzon-e egy kialakulóban levő uj csoporthoz, amely a “Harmadik Tábor” nevet adta önmagának. • Megirtuk, hogy a szóbanforgó mozgalom igen zavarosnak látszik, de azért amennyire tudtuk, — ~ ; közöltük érveiket, valamint azt is, hogy kik állnak a mozgalom mögött. Az Industrial Worker február 12-iki számából arról értesülünk, hogy az IWW Végrehajtó Bizottsága nem engedi meg a vita további folytatását az Industrial Workerben, hanem áthelyezi azt a csak zártabb kör részére készülő General Bulletinba. De miután az uj csoportosulást ellenző Ennes Ellea munkástársat az előző nyilt vitában erősen támadták, az Industrial Worker szerkesztője még alkalmat adott neki a válasz adására. Ebben a válaszban a jelenleg Los Angeles városban lakó Ennes Ellea előbb önmagáról ad információkat, amelyből megtudjuk, hogy első Ízben 1914-ben csatlakozott az IWW-hoz, egy év múltán kimaradt, de 1917- ben újra csatlakozott s egyike volt az IWW azon tagjainak, akik a kriminális szindikalista törvények alapján a hírhedt San Quentin börtönbe kerültek. És mint írja, csak ott tanulta meg igazán, hogy mi az IWW. ‘‘Ott tanultam meg”, — Írja Elláé, —-• ‘‘hogy az Ipari Unionizmus egyetemes jellegű s az IWW, — annak szervezete — csupán csak kifejezője ennek az egyetemes eszmének. Ez a szervezet tehát nem csoport, nem szekta, vagy vallás, hanem fizikai kifejezője és képviselője annak a MOZGALOMNAK, amely hivatva van a munkásosztály felszabadítására.” Elláé megírja, hogy ő már 8-10 évvel ezelőtt látta, hogy milyen nagy fejlődésnek indult Los Angeles s azért azt tanácsolta, hogy az IWW indítson itt egy lapot, de a tanácsát nem vették figyelembe, noha ő készen állt még anyagiakkal is segíteni. “Csak gondoljuk meg, — Írja, — “hogy egy IGAZI MUNKÄSUJSÄG — ami bizonyos tekintetben az Industrial Workerről nem mondható, — milyen nagy befolyást gyakorolt volna erre a partvidékre, ahová havonta 50,- 000 munkás özönlött. De mi, IWW-isták csendesen ültünk és azért elmaradtunk a gyorsan mozgó társadalmi rendben.” “Magától érthető, hogy az IWW-ban a nem-dolgozóknak nincs helyük, az IWW nem törődik velük, hanem csak a kizsákmányoltakkal. De a mai világban igen sok a nem-dolgozó “little fellows” (kis ember), akik lázongnak a rendszer kegyetlenségei ellen, akik összetévesztik a hatást az okkal és kereszteshadjáratot hirdetnek ellenük; gyűlésekre hívnak külömböző elemeket, akiknek külömböző panaszaik vannak ebben a kaotikus társadalomban. Az eredmény: olyan “stew”, amely, — hogy enyhén fejezzem ki magam, — megemészthetetlen. — Ennyit Forbes munkástársnő. “De van mondanivalóm az IW szerkesztőjének is. Én csupán csak azt igyekeztem eddig kimutatni (az előző cikkekben), hogy ezen Harmadik Tábor hívei uj jövevények — noha némelyike már öreg és penészes, — alatt a tehénkéjével. A közös munkálkodást, a jó munkát jól díjazzák, jobban mint a butaságot, a csökönyösséget, mert sokkal többet is tudnak közösen termelni. DE NEM TUDJAK, NEM IS AKARNAK mindenkit közös munkálkodásra kényszeríteni, hanem jó példákkal akarják megnyerni azokat. Egy másik példa: Tokaj hegyaljai kis faluban, hozzám jött egy ember, bemutatkozott, hogy ő egy műszerész, akinek nagyon jó állása volt a Horthy rendszer alatt, de mostan ezen kis faluban, a felesége szoknyája mögött bujkálva, egy agyag bányában dolgozik, mely bányában a legbutább embert is éppen úgy tudják alkalmazni. De azt kérdezte, hogy tudna az amerikaiakkal összeköttetésbe lépni, mert ő gyűlöli a kommunizmust. Éppen ezért nem akart mint műszerész nekik dolgozni, szaktudásával segíteni az ország építését. Hát kedves régi lapolvasó, hol volna mostan az igazság, ha ezen egyénnek is éppen annyit fizetnének, vagy a közjavakból kiosztanának, mint azon kőműveseknek, vasesztergályosoknak, akik teljes odaadással dolgoztak az országért, a szocializmus kiépítéséért? Ha újból elolvassa azt a kérdéses cikket, látni fogja, hogy' a minimális munkabért, ezen delegátusok, akik között két pap, két orvos és 15 unión kiküldött volt, 700 rubbelt jelentettek, ezt kezdő, kisegítő munkások kapják, de legtöbb családnak kettő-három tagja dolgozik és az apa legtöbb esetben 1000 rubbelen felül keres. Tehát nem hiszem, hogy nem volna külömb mint az itteni haszon bérrendszer, amint a régi lapolvasó írja. De mi nem a szocializmusnál szükséges építkezésekben használt bérrendszert védjük, hanem a szocializmus eszméjét, építésének lehetőségeit, akkor is, ha bérrendszert látnak szükségesnek és nem egyformán díjazzák a naplopókat, az élmunkásokkal. De jegyezze meg régi lapolvasó, hogy még csak szocializmus sincsen ottan, nem hogy kommunizmus volna. Csak építik az első lépcsőzetet, a szocializmust. Nevelik az uj generációkat, mely majd esetleg jobban megérti és kifogja fejleszteni azt a néptömeget, amely képes lesz a kommunista rendszer megértésére és felépítésére. De a megnevezett okok miatt még addig sok viz fog lefolyni az Ohio folyón is. Visi akiknek tudnia kellene, hogy az IWW már maga a Harmadik Tábor, mig ők csak a negyedik, az ötödik, — igen még a tizenharmadik táborhoz is tartoznak, — szóval imposztorok. Nem mondottam azt, hogy bolondok, hanem csak azt, hogy bolondság volt a szerkesztő részéről, hogy annyi időt és helyet fecsérelt rájuk; ezek nem olyan fontosak, hogy ezt kiérdemelték volna.” “A mi szerkesztőnk kötelessége az IWW szolgálata, vagyis a munkások ügyének a szolgálata. Kellene, hogy munkáshireket adjon és azokat az IWW szempontjából magyarázza. Van elég olyan hir, de mi nem kapjuk azokat az Industrial Workerben. Ehelyett hosszú elmélkedéseket kapunk a társadalmi bajokról, amiket ugyan nem kell mellőzni, de tartalmasabban kellene hozni. De Allah! jó szerkesztőt mostanában már nem kapni tucatjával egy dájmért!” TANÍTÓK bérharca CALCUTTA, INDIA — A város tanítói béremelést kértek, amit megtagadtak tőlük, mire több mint 200 tanító gyűlt öszsze a Dalhousi téren, ahol olyan forróság volt, hogy igen sokan elájultak. A több napon át megismétlődő üy jelenetek hatása alatt nagyon sokan a tanítók pártjára szegődtek, akik megfenyegették a törvényhozókat, hogy ha nem teljesitik a tanítók kérését, akkor olyan embergyürüvel veszik körül házaikat, hogy oda se ki, se be nem mehetnek a kérelem teljesítéséig. Kandy, Ceylon — Az Egyesült Nemzetek Gazdasági Tanácsának delegátusai helyeslőén vették tudomásul a szovjet delegáció azon ígéretét, hogy a Szovjetunión gazdasági támogatást fog nyújtani a gazdaságilag elmaradt ázsiai országoknak. Levél a szerkesztőhöz Kedves Druszám Jóska:— Augusztus 12-én keltezett leveled még ma is vádaskodva tekint reám, hogy eddig nem válaszoltam. Bűnösnek érzem magam és a hanyagságomért igazán jogosan megérdemelnék tőled egy rúgást. Persze van mentő okom is. És ez az, hogy te minden héten ellátogatsz hozzánk. Igen, mif^ —~TT~r----1—I— ^wtt minden héten nagy örömmel fogadunk, amikor a Bérmunkással bekopogtatsz hozzánk. Mikor a Bérmunkást olvasom, úgy tetszik nekem, mintha a legtöbb cikket hozzám Írnád, mintha velem akarnád megbeszélni az abban tárgyalt dolgokat. Néha vissza is beszélek, — de nem túl erősen érvelve. Mert vannak esetek, amikor ha nem is értek egyet veled teljes mértékben, ha egy kicsit más is a véleményem, mondjuk úgy 25 vagy 40 százalékkig, de ez a külömbözet akkor is csak olyan enyhe, hogy az nem ad okot a kettőnk közötti diszharmóniára. Ezek között is talán a legkomolyabb azon adatokra szólna, amit a XX. század cimü igen érdekes cikksorozatod 6-ik közleményében az IWW uj harcmodoráról nyújtasz. Részletekbe azonban nem megyek, mert félek, hogy nagyon elnyújtom és majd nem tudom befejezni ezt a levelet. Csupán azt akarom megjegyezni, hogy megtiszteltetésnek veszem, midőn abban a cikkben a nevemet igy említed fel: “Leszámítva az egyetlen Wagner József munkástársunkat, akkor egyikünk sem tudott róla semmit.” Ha ezt úgy érted, hogy én voltam az egyetlen MAGYAR szocialista, aki akkor (1905-ben) már tudott valamit a forradalmi ipari unionizmus mozgalomról, akkor azt helyre kell igazítanom úgy, hogy én nem MAGYAR SZOCIALISTA, hanem mindenkor csak NEMZETKÖZI szocialista, vagy ipari unionista voltam. Szerencsére nekem jó nyelvi érzékem volt, hamar megtanultam több nyelvet és igy hamarosan megtanultam az angolt is. Megérkezésem után hamar megtaláltam a német szótárból, hogy a VATER vizet jelent, a FATHER pedig az apát jelzi, azután már csak a. kiejtést kellett megtanulni, hogy a kettőt össze ne tévesszem. A BRUDER (Brother) és SCHWESTER (Sister) persze már könynyebben ment. Szóval hamarosan elsajátítottam az angol nyelvet és akkor már résztvehettem az itteni angolnyelvü mozgalomban. Persze nem ez volt az első munkásmozgalmi tevékenységem. Azt még Romániában kezdtem mielőtt a 20-ik évemet elértem, akkor segítettem megszervezni az ácsok szakszervezetének első csoportját, amit gyorsan követtek aztán a többiek is. Azután “vándor útra” keltem, bejártam Németországot és más országokat is,, ahol mindenütt teljes szimpátiával kisértem a szociáldemokrata és a szakszervezeti mozgalmakat. Visszatérve a leveledre, melyben az augusztusi találkozóra hívtál, meg kell jegyeznem, hogy először is későn kaptam a leveled, de azonkívül az autószerencsétlenségem óta az utazással szemben “allergic” vagyok, már nem igen megyek másüvé, mint csak be a faluba. És mint mondottam, mi minden héten örvendve fogadjuk a te kedves látogatásodat a Bérmunkáson át. Most azonban még egy másik, hosszabb időre szóló, valóban izgalmas látogatásra is beköszöntöttél hozzánk a Bérmunkás Naptárral. Pajtás, hát ez igazán nagyszerű! Nem tudom csodálni azt az energiát, amivel ezt létre tudod hozni. Vagy talán nem is tudom eléggé kifejezni a csodálatomat . . . De azt hiszem, most már elég is lesz. Az egészségünk nem valami kielégítő, — a baj az, hogy mind a ketten nagyon korán születtünk. Abban a reményben, hogy hamarosan SZEMÉLYESEN is ellátogatsz hozzánk, méghozzá minél előbb, annál jobb. Maradtam öreg barátod Wagner József Reseda, Cal.
