Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-27 / 1821. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 27. HÍREK MAGYARORSZÁGBÓL Kerámia művészetünk története iparművészeti kiállításon A magyar kerámia-müvesség­­ről való ismereteink a XVII. szá­zadig hézagosak. A XII. ,s XIII. századból való mázatlan edénye­ket ismerjük legrégibb emléke­inknek; ezek formái később is fennmaradnak. A magyar kerá­­mia-müvesség nagy felvirágzá­sa esik Mátyás király korára; az ő budai majolikamühelye a legkiválóbb itáliai műhelyekkel is felvehette a versenyt. A bu­dai, visegrádi és vasvári ásatá­sok magasszinvonalu és feltét­lenül hazai művészek kezéből származó, gyakran alakos, át­tört, néha sokszínű kályha és padlócsempéket hoztak napvi­lágra. A Hunyadiak korát köve­tő 150 éves török hódoltság is mély nyomot hagyott a magyar kerámia művészetben. A XVII. század Nyugat-Euró­­pában a városok és a városi pol­gárság erősödésének, a kézmű­iparok felvirágozásának kora. A magyar nép azonban ezidőben kétféle idegen (osztrák és tö­rök) önkényuralom, valamint saját urainak elnyomása alatt élt. A dolgozók között leginkább csak a városi iparos-polgárok élveztek szaktudásuk következ­tében aránylagos függetlenséget, melyet érdekvédelmi tömörülé­seik: a céhek védték. Ezidőben tehát a céhek még a feudális el­nyomás ellen küzdő polgárság szervei voltak, tárgyi emlékeik, pld. korsóik, iparosokat, mun­kaeszközöket ábrázoltak, erős kölcsönhatásban a parasztság művészetével, s mint ilyenek a társadalmi haladás tükrözői. A legszebb céhdiszedények a habánoktól származnak. Ennek a vallása miatt üldözött, több országon át vándorolt, majd Ma­gyarországra szorított anabap­tista szektának tagjai voltak Magyarországon az első ismert, szervezetten dolgozó művészi iparoscsoport. Művészi szemléle­tük és fejlett technikájuk hala­dást jelentett a feudális elnyo­más szüklátókörüségében vergő­dő magyar keramikusoknak. Művészetük a mai napig is hat iparmüvészetünkre. Legnagyobb* kerámia- manu­faktúránkat, a holicsi fajansz­gyárat 1743-ban alapították. Az üzem termékein éreződik a ko­rabeli élenjáró francia kerámia hatása, de formaalakitásban, színösszeállításban érvényesül bizonyos helyi jelleg, ami Holies termékeit magyar hagyománnyá teszi. A gyár a magyar ipart el­nyomó gyarmatosító Habsbur­gok politikája következtében a XVIII. század végén hanyatlani kezdett és 1825-ben megszűnt, a XVIII. században és a XIX. szá­zad elején csak kisebb kerámia fanufaktura alakult szerte az országban azzal a céllal, hogy a j drágább ónedényeket és az itt akkor még nem gyártott porce­lánedényeket pótolja fajansszal. (Tata, Pápa, Stomfa, Kassa, Ig­­ló, Miskolc, Batiz, Bélaháza, Hollóháza, stb. a legnevezeteseb­bek.) Jelentőségük, hogy rövid idő alatt is magyar formanyel­vet sikerült kialakitaniok; né­pünk diszitő tehetsége, ízlése szóhoz jutott bennük. Vala­mennyinek hasonló volt a sor­sa: az osztrák iparpolitika rö­vid működése után tönkre tette őket. Ugyanez a története a re­gévi első magyar procelángyár­­nak is. A hires pécsi Zsolnay-kerá­­miagyár 1852-ben igen szerény keretek közt jött létre, a 70-es években azonban Zsolnay Vil­mos vezetése alatt hatalmas fej­lődésen ment keresztül és csak­hamar vüághirre emelkedett. A századvégi nagy világkiállítások egyik nagy szenzációja volt a Zsolnay-készitmények formái­nak és mintáinak változatos sok­félesége és a fémfényü, úgyne­vezett “eozin” máz, Wartha Vin­ce tudós találmánya, a művé­szet, a tudomány és ipar együtt­működésének egyik nevezetes eredménye. A gyár egyik érde­me, hogy tudatosan törekedett magyar iparművészeti stilus ki­alakítására. Legnagyobb, ma is működő művészi porcelángyárunk a He­rendi Porcelángyár, 1830 és 40 között, Kossuth Lajos lelkes tá­mogatása mellett is nagy anya­gi nehézségekkel küzdött. Első sikereit értékes étkészletek hi­ányzó darabjainak pótlásával érte el. Csakhamar kialakult sokféle hatás egyesitő, mégis Eső készül sajátos stílusa, melyet a forma, a finomizlésü kézifestés és a tö­kéletes technika harmóniája jel­lemez. A gyár mai termékeivel a kiállítás jelenkori iparművésze­ti részében találkozunk. A régi magyar kézművesség és iparművészet emlékei mellett különállóan kerültek bemuta­tásra mai iparmüvszeink felsza­badulás után készült alkotásai. A kiállításnak ez a része tanú­bizonysága annak, hogy iparmű­vészeink a múlt haladó hagyo­mányaira és népünk művésze­tére támaszkodva milyen bizta­tó eredményeket értek el a for­májában nemzeti, tartalmában szocialista iparművészet kialakí­tásához vezető utón. Mai ipar­művészeink tevékenységét át­hatja az a törekvés, hogy akár egyénileg, akár szövetkezet, vagy iskola keretein belül vagy nagyiparban, üzemben dolgoz­nak, híven óhajtják szolgálni művészetükkel hazánk építésé­nek nagy ügyét, a mai dolgozó ember életének, környezetének megszépítését. Ebbéli törekvése­ikben iparművészeink már eddig is igen hathatós támogatást kap­tak a népi demokrácia államától. Megnyilvánul ez a segítség olyan intézmények létrehozásá­ban is, mint a Magyar Képző és Iparművészek Szövetsége, a Mii«­­vészeti Dolgozók Szakszerveze­te, melyek iparművészeink szak­mai, müvészetelméleti kérdései­nek tisztázásával, a termelőte­vékenység folyamatosságának biztosításával, érdekeik védel­mével biztosítják a fejlődés egy­re emelkedő ütemét. A művészi utánpótlás nevelésére szolgál két intézményünk is. A régi Or­szágos Iparművészeti Iskolából alakult az Iparművészeti Főis­kola, mely megalakulásától kezdve vezető szerepet tölt be iparművészeti életünkben. Kidol­gozta az ujtipusu iparmüvészne­­velés módszertanát s az iparmű­vészet fontos elvi kérdéseinek tisztázásában is eredményesen működött. A Képző- és Iparmű­vészeti Gimnázium is a haladó hagyományok tiszteletét és to­vábbfejlesztését tűzte ki célul. Mindkét iskola e cikkben is be­mutatott müvei tanúsítják az ott folyó színvonalas, jó mun­kát. A kiállítás uj iparművészeti részének nagyobb felét a kerá­miatárgyak teszik. A kerámia legkiválóbb képviselőit ma már mind gyakrabban foglalkoztat­ják felszabadult hazánknak és népének uj feladatai, melyeket a nép művészetéhez való közele­déssel a nép életéhez való közele­­nak ábrázolásával, a természet igaz s hű megfigyelésével kí­vánnak megközelíteni. Magyar Értesítő UJ SZERELŐCSARNOKOT KAP A PRÉSLÉGSZERSZÁM­­GYÄR A Préslégszerszámgyáft- dolgo­zói részére mintegy 4 millió fo­rintos beruházással kétszintes szerelőcsarnok épül, amelyet ja­nuárban adnak át rendeltetésé­nek. Az épület emeletén helye­zik el a szereidét és az étkezőt, a földszintet pedig a megmun­kálóhely foglalja el. PAPOT FOGTAK LE OLASZ­ORSZÁGBAN (Vi.) Az AP hírügynökség jelenti, hogy egy Krisztusi Egy­házhoz tartozó templomban el­fogták a papot és csakis Wydal Hudson, amerikai pap kérésére engedték meg, hogy az istentisz­teletet bevégezze. Ugyanis ezen pap protestáns volt és ez volt minden bűne. Az elfogott olasz papot Leo Petrininek hívják. Rómában a rendőrség lefarag­ta az ilyen protestáns templom­ról a felírást, felsőbb rendelet­re, amint a jelentés mondja. "Az amerikaiak által támogatott protestáns szektáknak sok ba­juk van a hatóságokkal, mióta megalapították az ottani egyhá­zi köröket a második világhábo­rú után.’' Mégis, minden amerikai sajtó­kuli azt hazudja, hogy azon or­szágokban nincs vallásszabad­ság, melyben a szocializmust épí­tik. Elképzelhetjük, hogy milyen pokoli lármával közölnék, ha véletlenségből valamelyik Népi Demokráciában történt volna ez meg. MILYEN SZABADSÁGOT AKARNAK EZEN VEZETŐK? (Vi) A napokban nevezték ki minden államban és az egész or­szágban a “Crusade for Free­dom vezetőit. Michigan államban Walker A. Williams, a Ford al­­elnöke az itteni csoportnak a fő­elnöke. Arról persze nem be­szélnek, hogy vájjon őt ki ne­vezte ki, de most Wüliams kine­vezte az alelnököket, James Co­pe a Chrysler Corp.-tól, William Hufstadt a General Motorstól, William Maybury a gyárosok bankjának elnöke lett a pénz­tárnok. Persze ezen iparmágnások és megbízottaik mellé Mr. Williams CIO és AFL union vezéreket is nevezett ki, de csak olyan ta­nácskozási, illetve diszitményi mutogatásra. Ezen alelnökök, főelnök, meg a többiek neveit olvasva és hogy milyen nagy világtrösztöket kép­viselnek, láthatjuk, hogy milyen szabadságot akarnak visszaállí­tani a szocialista útra tért or­szágokban — a kizsákmányolás szabadságát. Éhez itt Michigan­­ban akarnak 10 millió dollárt gyűjteni. Néptánc csoport

Next

/
Oldalképek
Tartalom