Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)
1954-02-27 / 1821. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1954. február 27. HUSZADIK SZÁZAD — FÉL-ÉVSZÁZAD ESEMÉNYEINEK MÉRLEGELÉSE — Irta: GERÉB JÓZSEF IX. FRANCISCO FERRER Habár a történetírók az “Európa beteg embere” nevet Törökországnak adták, az éppenugy ráillett volna Spanyolországra is. Pár évszázaddal előbb mindkét nép hatalmas birodalmat alkotott, de mindkét birodalmat tönkretette a vallásos bigotság; az egyiknél a mozlem, a másiknál a római katolikus vallás okozta a sorvasztó kórt. Mindkét országban összeolvasztották az egyházi és a polgári hatalmat, aminek — a török nép szerencséjére — Mustapha Kemal Pasha végetvetett, de Spanyolországban Franco még megerősítette és a spanyol nép ma a világ legelnyomottabb, legjobban kizsákmányolt népe. Spanyolországban a Római Katolikus egyház a Habsburgokkal szövetkezve rakott béklyókat a spanyol nép kezére. Az utolsó Habsburg spanyol király, XIII. Alfonso uralkodása alatt a kormány korrupció oly magas fokú lett, hogy már a katonákat sem tudták fizetni, mire az Afrikában a spanyol Morocco gyarmaton a riff nemzetiségűek fellázadtak. A lázadás leverésére behívott rezervisták is lázongtak, amit az ott nagy hírnévre szertevő Francisco Ferrer tanár tanításainak tudtak be. Ferrer a spanyol tanítási rendszer megreformálását, a katolikusok kezéből való kivételét hirdette, amivel kihívta maga ellen a katolikus egyház haragját. Ezt a kiváló, szabadelvű embert vád alá fogták és az egész világ tiltakozása dacára is 1909 október 9-én kivégezték. A világ minden részében óriási felháborodást okozott ezen nagynevű ember kivégzése és egész jogosan a spanyol inkvizíció újbóli felélesztését látták benne. És annyi tény, a XIX. század vége felé elerőtlenedett Római Katolikus egyház ettől kezdve egyre militánsabb lett egész a mai napig. MUNKÁSELLENES ÚJSÁG A történelem szerencsekereke Spanyolországban elég gyorsan.forgott s reméljük, hogy forog még ma is; —■> ami ma fenn van, hamar alulra kerülhet. Lám Ferrer kivégzése után hamar kitört a spanyol nép forradalma, aminek eredménye Alfonso elkergetése és a köztársaság kikiáltása lett. Igaz, ezt a Római Katolikus Egyház szolgálatában álló Franco diktátornak Hitler meg Mussolini segélyével sikerült letiporni, de most már megint elbukott volna, annyira romlásba vitte a spanyol népet, ha történetesen megint védőangyalra nem talál Uncle Sam-ben. A spanyol történet mutatja legjobban, hogy a népek kizsarolásában, leigázásában és elbutitásában milyen nagy szerepet játszott és játszik ma is a Római Katolikus Egyház. Körülbelül ugyan abban az időben az Egyesült Államoknak I is volt egy világraszóló szenzációs pőre. A Los Angeles Times j újság épületét 1910 október 1- én felrobbantották, a robbanást nagy tűz követte, amelyben 21 ember veszett el és számosán megsebesültek. A robbanást, megelőzőleg az épületeken dolgozó vasmunkások elkeseredett sztrájkban álltak, a Los Angeles Times vehemensen izgatott a sztrájkolok ellen. (Ez az újság mind a mai napig a szélsőséges munkásellenes sajtó tipikus képviselője.) A robbanásért a sztrájk két szervezőjét, J. B. és J. J. McNamara testvéreket fogták vád alá. A vádlottakat Amerika leghíresebb ügyvéde Clarence Darrow védte. A pörnek minden idők legnevesebb amerikai újságírója, Lincoln Steffens szerzett publicitást. Az egész világ nagy figyelemmel kisérte ezt a port, mert úgy látszott, mintha jusztice mord (bírósági gyilkosság) készült volna, amikor egyszerre csak a McNamara testvérek Darrow tanácsára bűnösnek vallották magukat, mire életfogytiglani börtönt kaptak. Az egyik elpusztult a börtönben, a másik azonban most pár éve kiszabadult, amikor bevallotta, hogy a bombát valóban ők helyezték el, annyira méregbe hozta őket a Times gyalázkodása. Ez a McNamara elmondotta azt is, hogy mihelyt Darrow megtudta, hogy valóban ők követték el a bombavetést, azonnal ajánlotta nekik, hogy ismerjék el a bűnösségüket. Darrow még azután is számos munkásellenes pörben szerepelt, mint védőügyvéd s a nevét az amerikai munkásmozgalom ezen korszakától nem lehet elválasztani. A NÖVEKVŐ TRÖSZTÖK A következő év (1911) amerikai fontosabb eseménye volt az a nagy por, amit az állam a Standard Oil Company, majd az American Tobacco Company név alatt szereplő nagy trösztök feloszlatására indított a Standard Oil ellen már Theodore Roosevelt adminisztrációja indított hasonló port és azóta már jó néhányszor megismételték, az ily pörökben többször végzést hoztak a Standard Oil feloszlatására és az eredmény? Ma ugyan több név alatt, de ugyanazon részvényesek tulajdonában ez a tröszt százszorosán nagyobb, mint bármikor is volt. Kiderült már ekkor, hogy a Sherman anti-tröszt törvényekkel nem lehet az amerikai nagy cégeket feloszlatni. De a kapitalista termelés szempontjából az nem is lett volna kívánatos. Talán ez adta meg a gondolatot később, hogy ha ezt a trösztellenes törvényt nem lehet a tőkések ellen alkalmazni, talán fel lehetne használni a munkások ellen, — nehogy kárba vesszen, ha már meghozták. Mint később látni fogjuk, ezt a törvényt, amit eredetileg a nagy vagyonok koncentrálásának megakadályozására hoztak, ravasz ügyvédi fogással sztrájktörésre és a szervezkedés megszorít á s á r a használták fel. Az 1912-es elnökválasztásnál a republikánusok kibuktak, mert Teddy Rooseveltnek újra megjött a kedve az elnökséghez s azért újból jelöltetni akarta magát a puhos Bill Taft félretolásával. Taft, aki már kitöltött négy évet a Fehér Házban, a jelölésnél nem engedte magát félretolni, mire Teddy megalakította a Progresszív pártot, ahová magával vitte a republikánusok nagy részét. A hármas választásnál aztán a demokraták kerültek győzelemre Woodrow Wilson vezetése alatt. Ennek a Progresszív pártnak tehát Teddy Roosevelt volt az apja, holott ő maga igazán nem volt progresszív, mint ahogyan ma ezt a szót értelmezzük. Azóta azonban minden harmadik párt ezt a nevet vette fel és eddig még mindegyik elenyészett a választások után. A KÍNAI FORRADALOM Történelmi szempontból nézve az 1911-es év legfontosabb világeseménye a kínai forradalom volt, amely október 10-én kezdődött Wuchang városban a katonák lázadásával, amely azonban gyorsan nemzeti forradalommá alakult a Sun Yat-sen vezetése alatt és már december 28-án kikiáltották a köztársaságot, amelynek első elnöke Dr. Sun Yat-sen lett. Dr. Sun Yat-sen 1925-ben halt meg. Végrenedeltében állítólag ezt irta: “A forradalom még nem nyert befejezést, elvtársak, harcoljatok tovább!” Ebben az időben már két nagy politikai párt volt Kínában, az egyik a Kuomintang (nemzeti) párt, amelynek vezére Sun Yat-sen ve je, Chiang Kai-shek lett; a másik a Kungshantang párt, amely később a kommunista nevet kapta. Dr. Sun Yat-sent mindkét párt támogatta, a halála után aztán mindegyik azt mondotta, hogy csak ők képviselik az igazi forradalmat. Azonban hamarosan kiderült, hogy Chiang Kai-shek körül a régi földesurak sorakoztak fel, akik a régi feudalizmust akarták visszaállítani és ezeknek a japán invázió dacára is csak az volt a legfőbb törekvésük, hogy kiirtsák a másik párt híveit. A háború alatt az amerikaiak valamennyire korlátozták ebben az erőlködésében, de a háború végén azonnal a kommunisták ellen fordultak. Ekkor azonban már a kínai nép előtt nagyon gyűlöletes lett a forradalom elárulója és a katonái egész hadseregekben álltak át a kommunistákhoz. A vége, mint tudjuk, az lett, hogy Chiang Kai-shek és hívei Formosa szigetre menekültek és ott is csak azért tudják tartani magukat, mert az amerikai hadiflotta őrzi őket. Edgar Snow, jónevü amerikai újságíró, aki 1944-ben Kínában járt, akkor ezt irta onnan: “A kínai nép Dr. Sunt társadalmi forradalmárnak tartja, akit ez a három jelszó irányított: nemzetiségi eszme, demokrácia és megélhetés. A Kuomintang (Chiangék) ezt a három princípiumot sokkal konzervativebben magyarázzák. Miután a földesurak pártolják, ellenez mindenféle földreformot s általában változatlanul meg akarja tartani a régi gazdasági és politikai viszonyokat, vagyis a fél feudális struktúrát.” Ez a pár mondat érthetővé teszi a kínai nép nagy harcát, amelyből ugylátszik, hogy végleges győzelemmel került ki. (Folytatjuk) MUNKÁS LEVELEK MIRŐL HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Előfizetésem márciusban lejár, tehát küldöm a megújítást, valamint a naptár árát. Sajnálom, hogy hamarább nem rendezhettem, de én olyan helyzetben vagyok öregségemre, hogy mindig hátul előzöm a többit. John Z. Hunter, Zeigler Ha még maradt az 54-es kalendáriumból és lehetséges, küldjön az itt feltüntetett hat címre román és magyar területekre. írjon is nekik, hogy e könyv több mint ■ évkönyv és dacára, hogy képek nincsennek benne, de e kincses olvasmányokból gyönyörű és tanulságos képeket alkothatnak olvasása által maguknak. John Bene Kitimat, Canada Tisztelt Elvbeli Rokonság: Küldök öt dollárt a lapért és a naptárért. Nem jegyzem meg, melyikért mennyit küldök, mert úgy a lapban, mint naptárban megjelent értékes tanítások sokszorosan felülmúlják azok évenkénti megszabott árait. Albert Vágó Sincoe, Canada Mint a Bérmunkás veterán olvasója és támogatója, nem kell, hogy dicsérjem a Naptárt, mert az beszél önmagáért. Ki is érdemli az általános dicséretet és elismerést. Szakasits munkástársam el van ragadtatva úgy a lappal, mint a naptárral, négy dollárral járul a naptár előállítási költségéhez. Louis Bauer, Newark Elkésve vettem észre, hogy az előfizetésem lejárt, két lapkezelő is van itt, de nem keresett fel egyiksem. Itt küldöm a megújítást. A naptárt megkaptam. Már nyolc hónapja “nem tartozom” a dolgozók táborába, 75 éves vagyok, az egészségi helyzetem nem valami rózsás, elpusztulunk egymásután. Lefkovits testvér még maga éljen soká, azt kívánom. Joe Kerekes, Detroit Küldök öt dollárt az előfizetés megújítására és a naptárért. Úgy lapunkkal, mint a naptárral nagyon megvagyok elégedve. St. G. Deák, Passaic
