Bérmunkás, 1954. január-június (41. évfolyam, 1813-1836. szám)

1954-02-20 / 1820. szám

1954. február 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal Amerikai Szibéria A TERVEZETT SMITH TÖRVÉNYJAVASLAT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBÓL RENDŐRALLAMOT CSINÁL. — A KÖVETKE­ZŐ LÉPÉS AZ AMERIKAI SZIBÉRIA FELÁLLÍTÁSA LESZ. — A “STONE’S WEEKLY” FIGYELMEZTETŐ CIKKE Eisenhower elnök azon ajánlatát, hogy a kommunista össze­esküvőket meg kell fosztani polgárjogaiktól, a Main államban va­ló republikánus szenátor, Margaret Chase Smith foglalta törvény­­javaslatba, amely “S-2637” jelzés alatt került a szenátus tárgya­lási naptárára. Ez a javaslat csak azt mondja, hogy “minden polgár, akit el­ítéltek azon vád alapján, hogy »------------------------------------------— összeesküdött a kormány erő­szakos megdöntésének HIRDE­TÉSÉRE (advocate), elveszti polgárjogát és azontúl az Egye­sült Államokban semmiféle hi­vatalra sem jogosult”. Ugylát­­szik, ez a javaslat nem elégítet­te ki a kormányt, mert ll nap­pal később kicserélték az “S- 2757” jelzésű javaslattal, ame­lyet Mrs. Smith és Ferguson (R. Mich.) szenátorok együttesen nyújtottak be, de amit valószí­nűleg a Department of Justice készített elő. Ebből a javaslatból kitűnik, hogy az Eisenhower adminisz­tráció jóval többet akar a pol­gárjog megvonásánál s az azzal járó bizonyos jogok (esküdtszé­ki tagság, szavazás, hivatalra való választhatóság, stb.) elvé­telénél. Ez a javaslat hazátlan­ná akarja tenni még a benszü­­lött polgárokat is, akiket mint idegeneket lehetne deportálni, száműzni az országból örök élet­re. És ha nincs hová száműzni, akkor rendőri őrizet alá venni őket úgy, mint azt a még 1952- ben elfogadott McCarran-Walter törvény rendeli el a bevándorlot­­takra vonatkozólag. Habár a Ferguson-Smith tör­vény úgy a polgárosult, mint a nativ polgárokra vonatkozik, alapjában véve azonban mégis inkább csak a benszülöttek el­len irányul, mert ezek a McCar,­­ran-Walter törvény alá nem fog­hatók. Ez a törvényjavaslat az amerikai törvényhozásban for­radalmi jellegű; soha eddig ar­ra még nem gondoltak, hogy nativ amerikait meg lehessen fosztani a születéssel nyert jogá­tól, hogy aztán deportálni vagy száműzni lehessen őket. AZ ELÍTÉLTEK ZAKLATÄSA A McCarran törvény 242-ik (d) szakasza pontosan megszab­ja, hogy azon ralikálisokat, aki­ket nem lehet deportálni, egész életükön át miként zaklassák és kínozzák. Még arra is számítot­tak, hogy hátha akad majd egy emberies igazságügyminiszter, aki nem alkalmazná a törvényt teljes szigorával, tehát pontosan előírja a törvény, hogy az ilyen elitéltekkel miként kell bánni. A hazátlan idegen állandó ren­dőrfelügyelet alatt él, köteles magát testi és SZELLEMI orvo­si vizsgálat alá adni; — ez nyil­vánvalóan a megkinzásra nyújt alkalmat. Eskü alatt köteles in­formációkat adni nem csak ön­magáról, de mindazokról, akik­kel érintkezik, másszóval AR­RA kényszeríthető, HOGY BESÚGÓ LEGYEN. Köteles úgy viselkedni, mint ahogy a rendőrség előírja neki. Ha ezen rendeleteknek és korlá­tozásoknak nem engedelmeske­dik, akkor egy évi börtönre vagy 1000 dollár pénzbírságra (vagy mind a kettőre) ítélhető. Az ily elitéltekre az igazság­ügyminiszter ráparancsolhat, hogy NE TÁRSULJANAK oly egyénkkel, akikről feltehető, tagjai a kommunista pártnak, vagy valamilyen kommunista szervezetnek, vagy segítenek va­lamilyen kommunista eszmét. Mint Douglas supreme-courti bí­ró a Yanish deportálási ügyben mondotta: “Ez azt jelenti, hogy az élitéltnek fel kell adni a mun­káját, vagyis megélhetési lehe­tőségét még akkor is, ha az a munkakör a szövetségi törvé­nyek értelmében legális”. A jelenlegi hisztériás viszo­nyok nagyon kedvezők a Fergu­son-Smith törvény elfogadására. A képviselőház hangulata most olyan, — mondotta T. F. Ford (D. Conn.) képviselő, hogy ha valaki beterjesztené a Tízparan­csolat törvénytelenitését, hát még azt is elfogadnák. Bármifé­le javaslatra üsd rá a kommu­nista-ellenes bélyeget s a Ház el fogja fogadni. A szenátusban is a liberálisok száma igen megfo­gyott s akik megmaradtak, mint Celler vagy Kilgore, azokat ha­mar letorkolják. A TÖRVÉNY MÖGÖTT A Ferguson-Smith törvényja­vaslatot sokkal helyesebb lenne Eisenhower-Brownell törvény­nek nevezni, mert tőlük szárma­zik. Ez a javaslat éles eltérést mutat az amerikai törvények és filozófia tradíciójától. Több mint másfél évszázad óta Ameriká­ban a polgárjogtól való megvá­lást JOGNAK tekintették és nem büntetésnek. Csak a feudá­lis rendszerben voltak az embe­rek szabadok és jobbágyok, kik­nek helyzetét a törvény és a tradíció szabta meg. A királyság alatt az emberek “alattvalókká” lettek, de Amerikában és Euró­pában is a francia forradalom után kifejlődött a polgárjog, az emberek POLGÁROKKÁ lettek. Az “alattvaló” nem szabadíthat­ja meg magát még akkor sem, ha átmegy más országba. Ezen kérdés képezte az amerikai for­radalom lényegét, a gyarmatok lakói nem akartak tovább is ül. György alattvalói maradni. Az 1812-es háború főkérdése is az volt, hogy vájjon az angolok foglyul ejthetik-e a tengereken a már előbb polgárosult ameri­kaiakat ? Másfélszáz éven át úgy tartot­ták, hogy az egyén természetes joga, hogy kilépjen valamely or­szág kötelékéből, feladja az ot­tani polgárjogát. Csupán az 1940-ben hozott “Alien and Se­dition” törvény, (ami szintén a AZ INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD IPARI SZERVEZET ELVINYÍL ATKOZ AT A A munkásosztály és a munkáltató osztály között s*mmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dol­gozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akik­ből a munkáltató osztály álL E két osztály között küzdelemnek kell tolynía mindaddig, míg a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben! összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé te­szi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport eUen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást ve­rik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztá­lyában, Így az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért, tisztességes napi mun­káért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZER­REL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az aj társadalom szer­kezetét énitittk a »égi társadalom keretein heUH Smith törvény név alatt ismere­tes, —* Szerk.) változtatta ezt a jogot, kiváltságot büntetéssé. Ez a törvény azonban felsorolja azon speciális bűntényeket, ame­lyek alapján a polgárjogtól való megfosztást alkalmazni lehet. Ezt a törvényt bővíti ki a Mc­Carran-Walter törvény, különö­sen a bevándorlottakra vonatko­zólag. AZ ÖSSZEESKÜVÉS HAMIS VÁDJA Az 1940-es Smith törvényt megelőzőleg úgy tartották, hogy a nativ polgár csak úgy veszít­heti el polgárjogát, ha arról le­mond és más állam polgárává lesz; ha beáll más állam hadse­regébe, ha résztvesz más álla­mok szavazásában, vagy vállal valamilyen választott állami hi­vatalt; — szóval a polgárjogról az illetőnek le kellett mondani, de EZT A JOGOT TŐLE MEG­VONNI NEM LEHETETT. Most azonban büntetésnek szabják. Büntetésnek, méghozzá olyan zavarosan szerkesztett törvényben, hogy a szó szoros értelmében rtiindenkit alá fog­hatnak. A téfvezett Ferguson- Smith javaslat ugyanis már megvonja a polgárjogot a natív amerikaiaktól is a “conspiracy of advocate” alapon, amit úgy lehet magyarázni, amint az ügyésznek tetszik, mert a köz­hisztéria hatása alatt az esküd­tek marasztaló Ítéletet hoznak. Egyetlen kommunistát sem ítéltek még el azért, mert ÖSZ­­SZEESKÜDÖTT A KORMÁNY ERŐSZAKOS MEGDÖNTÉSÉ­RE. A zavarosan megszerkesz­tett vádak szerint csak ÖSSZE­ESKÜDTEK ANNAK HIRDE­TÉSÉRE. Ez az összesküvés csak abból állt, hogy összekötte­tésbe hozták őket Marx, Lenin és Sztálin könyveivel. A ,Smith törvény szerint tehát még az is elitélhető, aki soha sem hirdette (advocate) a kormány erősza­kos megdöntését, ha rájuk tud­ják bizonyítani, hogy olyan könyveket ajánlott, amelyekben szó van olyan teóriákról, ame­lyek a kormány erőszakos meg­döntését tárgyalják. A KÖVETKEZŐ LÉPÉS: SZIBÉRIA Ha elfogadunk olyan törvényt amely az amerikai nativ polgárt hontalanná teszi politikai vétség alapján,^ akkor az Egyesült Ä1- j lamokból éppen olyan rendőr­államot ^csinálunk, mint volt Hitler Németország, Mussolini Olaszországa, Franco Spanyol­­országa, Argentína Peron alatt és a Szovjet törvények is meg­vonják a polgárjogot számos politikai vétség esetén. Eisen­hower és Brownell ezeket akar­ják utánozni? A Ferguson-Smith törvényja­vaslat az amerikai demokrácia elárulója, amelynek segélyével Eisenhower, Brownell, ez á két szenátor meg Joe McCarthy a politikai jövőjüket akarják biz­tosítani. Ezzel a törvénnyel meg fogják honosítani a fasizmust Amerikában. , Amikor egy ország ily fasizá­­lása kezdetét veszi, nem lehet tudni, hogy hol áll meg. A Mc­Carran-Walter törvény alapján például deportálni lehet azon idegeneket is, akiket elitéinek a kongresszus vizsgálóbizottságai előtt való “tiszteletlen” (con­tempt) viselkedésért. És ha ezt megtehetik az idegen származá­­suakkal, egy további lépéssel ki­terjeszthetik a nativ polgárokra is. És ha ezeket sem fogadja el egyetlen ország sem, vagyis nem lesz hová deportálni őket? A legegyszerűbb megoldás a kon­centrációs táborok felállítása, Szibéria bevezetése az Egyesült Államokba. Az amerikai nép szabadságát soha még oly nagy veszély nem fenyegette, mint ami a Ferguson-Smith javaslat­ból áramlik feléje. Washington — A kongresszus alsóházának postaügyi bizottsá­ga elfogadta a posta-miniszter azon javaslatát, hogy a jelenle­gi 3 centes postabélyeg helyett 4 centeset, a jelenlegi air-mail 6 centes helyet 7 centeset kell majd használni, ha a javasla­tot maga a kongresszus is elfo­gadja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom